Déli Hírlap, 1989. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1989-09-08 / 210. szám

Miniszterelnök-termő vidék Tanulmánykötet Münnich Ferencről Forradalmár és költő ♦ Képeinken: Zubornyák Zoltán, Máhr Ági, Csizmadia Tibor és Safranek Károly (Kerényi László felvételei) Annak idején politikai parabola volt Az évadnyitó darab próbáján Vendég a rendeső és a főszereplő Oldrich Danek kortárs cseh szerző Negyven gonosztevő és egy darab ártatlanság cimü, a hatvanas években írt szín­müve a Miskolci Nemzeti Színház '89-90-es évadának első bemutatója. A premier szeptember 22-én lesz, a pró­bák a vendég Csizmadia Ti­bor irányításával folynak. A darab „történet a nulla­dik évből”, amikor Heródes király parancsára negyven zsidó újszülöttet kellett (volna) meggyilkolni. Mert az újszülöttek között .volt az az egy .,. A király elit alakulatát, „őfelsége gárdája második liohorszának harmadik sza­kaszát” jelölik ki a gyil­kolásra. A darab a szakasz-jÁPIOS/ MISKOLC [VTV| Szombaton kora délután, az MTV 1-es programját követően (ez az előzetes műsorjelzés szerint kb. 13.05 órakor lesz), ismét sugár­zott adással jelentkezik a Ivflskólc Városi Televízió. Áz egyórás összeállításban a TV-sek megpróbálnak vá­laszt keresni arra. hogy az emberek miért nem érdek­lődnek a politika iránt, és egyáltalán hogyan látják a jövőt. Megszólalnak majd a megyei pártértekezlet kül­döttei, és dr. Nagy Aladár docens, akit arról kérdez­ték, hogy mi várható a pártkongresszustól. A témá­val kapcsolatban vendégek is lesznek majd. Szó lesz még a Sörfesztivál előké­születeiről, és színes össze­állítást láthatnak a Fazekas utcai általános iskola gyer­mekkórusának sikeres olasz- országi szerepléséről is. Ter­mészetesen most sem marad ki a rejtvény, melynek te­lefonszáma a műsor ideje alatt: 63-859-es. tagjainak története, az ő lelkiismereti konfliktusuk, az ember kiszolgáltatottsága a politikának a feszültség fő forrása. A rendező, Csizmadia Ti­bor, hat évig a szolnoki Szigligeti Színháznál volt szerződésben két éve sza­badúszó. Ez alatt az idő alatt sokfelé hívták rendez­ni, Nyíregyházán ismerte meg Safrayek Károlyt (aki az idén kapott Jászai-díjat). — Amikor eldőlt, hogy a Negyven gonosztevő... -t rendezem Miskolcon, azt kértem, hogy a tiszt szere­pét Safranekre oszthassam, mert. csak vele tudtam el­képzelni — mondja Csizma­dia. — A többieket a múlt évad második felében is­mertem meg, szinte vala­mennyi miskolci bemutatón itt voltam. Daneknek ezt a színművét játszották már Debrecenben és Szegeden, mindkét helyen sikerrel mutatták be. A Negyven gonosztevő ... an­nak idején politikai parabo­lának íródott, de Csizmadia szerint (is) ma, nálunk nincs szükség a színházban ilyen parabolára, a politi­kát „egy az egyben” éli át mindenki. Éppen ezért ala­posan meghúzták a darabot Márton László íróval a fe­leslegesnek ítélt részek el­hagyásával a lecsupaszított sorsokra helyezték a hang­súlyt, A próbát nézve egyre in­kább megerősödött az az első pillanatban kialakított véleményem, hogy Csizma­dia nemcsak azt tudja pon­tosan, hogy mit akar, hanem rendezése közben a színész is jól érzi magát civil és színpadi bőrében, a kemény munka, a sokszori ismétlés értelme vilá.gos, eredményes kézzelfogható számára. A szünetben színészekkel be­szélgetve pontosan ezt hal­lottam vissza, olyannyira, hogy egyikük ezt mondta: „Sok rendezővel dolgoztam már együtt, közülük Szikora János volt az, aki az ideált megtestesítette. Most már ott van mellette Csizmadia is.” Miskolc után Nyíregyhá­zán (Játék a kastélyban), majd Szegeden (Koldusope­ra) rendez Csizmadia Tibor. Színházunk évadnyitó elő­adása a tavalyinál lényege­sen jobb kezdést ígér. (szabados) A napjainkban megalakult vagy éppen újjáalakult — pártok, politikai csoportosu­lások tarka sokaságában alig található közös vonás, hacsak nem az, hogy egyi­kük sem jelentetett meg ez idáig tanulmánykötetet. Már csak ezért is figyelemre méltó a Münnich Ferenc Társaság Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Szervezeté­nek ötlete, amelyet tett kö­vetett: tanulmányt jelentet­tek meg a névadó Münnich Ferencről. • TOKAJTÓL 1919-10 A kis kötet Emódi Gyula munkája, címe — Emlékezés egy forradalmárra — talán kevésbé, alcíme — Münnich Ferenc kötődései Borsod- Abaúj-Zemplén megyéhez — már jobban illik egy tanul­mányhoz. Némi szubjektivi­tás persze megengedhető, ha egy — történelmi mértékkel mérve — közelmúltban el­hunyt politikusról van szó, és (talán ezért is) a szerző már az előszóban vállalja ennek ódiumát, a források egy részét „szubjektivitástól sem mentes visszaemlékezés­nek” minősítve. Az előszó világítja meg a kötet létrejöttének okát is: „Közismert, hogy Borsod- Ábaúj-Zemplén megye ha­zánk miniszterelnöki poszt­jába több személyt adott. Kossuth Lajos (kormányzó elnök) Monokon, Szemere Bertalan Vattán, Grósz Ká­roly Miskolcon és Németh Miklós ugyancsak Monokon született. E történelmi sze­mélyiségekhez hasonlóan, az említett közigazgatási terü­let gyermekének mondhatja Münnich Ferencet is, aki ugyan a Fejér megyei Sere­gélyesen látott napvilágot, mégis zempléninek tekintet­te magát. Fiatalkori éveinek jelentős részét Tokajban töl­tötte él, s ifjúsága szép em­lékei Tokaj-Hegyaljához fűz­ték.” A tanulmány gyakorta hi­vatkozik a felhasznált iro­dalomra, így Münmch Fe­rencnek a Szépirodalmi Könyvkiadónál 1966-ban megjelent Viharos út című önéletírására, de sok más feljegyzésre, nyilatkozatra. visszaemlékezésre is. Példá­ul Reményffy Belőné emlé­keire. aki Tokajban közelről ismerte g Münnich családot, mely igen adakozó és jószí­vű volt: „Ismertem Münnich Ferenc édesanyját, aki ... adakozó természetű volt. Miután Ferike kinőtte azt a paplant, amellyel gyermek­korában takarózott, Mün- nichné édesanyámnak adta oda. Így gyermekkoromban én is ugyanazt a paplant használtam, amit Ferike.” A személyes hangú emlékek segítenek abban, hogy a tel­jes ember alakja álljon az olvasó előtt, ne egy szobor­rá merevedett, sematikus fi­gura. Így azt is megtudhat­juk, hogy „Ferenc ... tár­saival sokat betyárkodott Tokajban.. Amit azonban a tokajiak nehezményeztek, az még az 1988-ban feljegyzett vissza­emlékezések között is olvas­ható: ..Beszélték ... hogy Münnich Ferenc miniszter- elnöksége idején nem segí­tett Tokajnak... Csak mu­latni járt ide, s amikor visszament Budapestre, nem emlékezett arra, hogy mit ígért...” • FIATALKORI KÖLTÉSZETE A SZAZAD ELEJÉN A tokaji állatorvos fia. Münnich Ferenc valóban viharos életutat járt be, ehhez illően — részben ta­náraival lezajlott konfliktu­sai miatt — Tokajban, Nyír­egyházán. végül Munkácson végezte középiskolai tanul­mányait, majd a jogi aka­démia következett Eperje­sen, s végül a doktorátus a 'kolozsvári egyetemen. Az I. világháborút köve­tően, 1918. novemberében tért vissza Szovjet-Oroszor- szágból, amely „kitérő” nagvbaYi hozzájárult későbbi elhivatottságának kialakulá­sához. Szó sem volt azonban arról, hogy az élet örömeit megtagadó, puritán mozgal­mi emberré vált volna, hi­szen kiterjedt, széles baráti körrel rendelkezett (önma­gát fenegyereknek titulálta önéletrajzában). Sőt, dr. Horváth Zoltán írásos visz- szaemlékezéséből az is kide­rül. hogy a társaság motor­ja volt: „Zenei kísérettel gyönyörű tenor hangján a legszebb magyar dalokat énekelte”. így A toronyban százsoros a garádics és a Templomjáró sose voltam kezdetűeket. Más irányú művészi faj­iammal is rendelkezett. így gyakorta jelentek meg ver­sei a helyi és a környékbeli lapokban. Eleinte a szerel­met. a szív gyönyörűségeit és bánatait énekelte meg: „Csókol a hullám gyöngv- szeme lágyan t Csókol a lel­kem.. hévteli vágyam, / Jössz ki a partra, hűs itt az ár­nyék. / Zöldéi a cserje, rei- teket ád még!” Később azonban felvilágosult, anti- klerikális. politizáló témákat penget. így például az 1908- ban született „Nem vagyok költő” című versben: „Nem vagyok költő, utczák hege­dűse / Vándorló. kóborló lantverő vagyok, / Az én vi­Minden 16. életévét betöl­tött, de 25 évesnél nem idő­sebb, egészséges fiatal je­lentkezhet a szeptember 11- én Kazincbarcikán kezdődő, lágom nem hol gyémánt csillog, / Hanem hol néma bánatkönny ragyog.” # AZ EMIGRÁCIÓ UTÁN A kötet — célkitűzésénél fogva — nem foglalkozik a negyedszázados Szovjetunió­beli emigrációval, hanem 1945 szeptemberében foly­tatja az életút borsodi vo­natkozásainak tárgyalását. Ekkor 60 évesen, de friss energiával fog hozzá a rá­bízott feladatok megoldásá­hoz. előbb budapesti rendőr- főkapitány, majd 1958-ig több országban diplomáciai szolgálatot teljesít. Rendőr- főkapitány korában is meg­őrizte azonban közvetlensé- ' gét, erről tanúskodik egy­kori gépkocsivezetője, aki hosszú beszélgetésekre em­lékszik: „Amikor a szép menyecskék kerültek szóba, Feri bácsi — szerette, ha így szólították őt — tréfá­san mondogatta a »-jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok« jelentését, más vál­tozatban ...” Ugyancsak telis-teli tokaji • vonatkozásokkal az „1956 novembere után” című fe­jezet, ráadásul ez az időszak valóban a politikusi pálya csúcspontja, hiszen: „Mün­nich Ferenc az 1956-os ha­zai események ellenforradal­mi erőinek felszámolásában, a szocialista konszolidáció­ban egyik meghatározó sze­mélyiség volt. A megalakult Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányban a miniszterel­nök első helyettese, a fegy­veres erők és közbiztonsági ügyek minisztere, 1958-tól 1961-ig a kormány elnöke, majd 1965-ig, nyugállomány­ba vonulásáig államminisz­teri funkciókat látott el.” • VIDÁM EMLÉKEK Az előbbiekben megemlí- tett szemrehányó megjegy- v zés mellett a tokajiak „jó k emlékezetükben” őrizték meg Münnich Ferenc alak­ját. ezt tanúsítja a számos fennmaradt anekdota, vi« dám történet. Szívesen lát- ; ták, ha hivatalos minőség­ben. vagy ha váratlanul ér­kezett. Egy alkalommal vá­ratlanul toppant be. s tár­saságával a halászcsárdába tért be. Innen a történet: „Ez időben Bán János (ő idézte fel a történteket — a szerk.) munkásőr-szolgéla- tot teljesített. A helyzetre való tekintettel azt a meg­bízást kapta — egy másik munkásőrrel egvütt —. hogy egvkori szovjet-oroszország- beli parancsnokát a helybe­liek részéről biztosítsa. így került be ő is, génoisztoly- Ivq] a vállán a halászcsár­dának abba a. termébe ame- lvikhen Münnich Ferenc mulatott. Hogy Bán ne szondazzék. a magasrangú sz°mánucáe ogy pohár bor­ral kínálta őt: — levon egy keveset. Bán elvtársi — Köszönöm, de nem fo­gadhatom el. Szolgálatban vagvok. — N a a von h elvesen teszi. A-7 foialnssárrtplios f^OlOC --­válaszolta a kínáló ős félre­tette a pohár bort.” K— műszaki könnyűbúvárokat képző tanfolyamra. A hat­hetes felkészítés ingyenes, az MHSZ kazincbarcikai könnyűbúvár-klubhelyiségé­ben lehet jelentkezni. • Vihartól viharig Már messziről látszik, hogy valami tör­tént. A ház alatti garázssor ajtói nyitva, minden autó kinn. körülöttük perzsavásár: halomba hordva minden, ami eddig a ga­rázsokban volt. A garázstulajdonosok pedig lapátolnak, ki a vizet, ki csak az ottmaradt sarat. A többi lakó az ablakokban, az er­kélykorlátokra támaszkodva szemléli a lenn szorgoskodókat. Előző este ugyanis vihar volt. Nem átlagos, nyári égzengéssel egy­bekötött zuhé, hanem igazi fanyögetős, kéménydöntögetős alföldi vihar, amely va­lahogy betévedt ide. a Szinva völgyébe, a hegyek lábához. A lenti gumicsizmás, lapátos társaság fejvakarva tanakodik. Lábuk előtt a fejtö­rés tárgya: a vízelvezető árok. A házat még abban az időben építették, amikor már itt volt a panel, de az építőipar még nem tudott megszabadulni múltjának bék­lyóitól, és viszonylag igényesen végezték dolgukat: szép. színes betonelemekkel bur­kolt kis árok került a garázsok elé. hogy levezesse a vizet. Lenn a garázsok előtt a lapátosok némi, tanakodás után megállapították, az árok már nem működik. Mert a fedőelemek ósz- szztörtek. és a járat el van tömödve. Nem tegnap, és még csak nem is tegnapelőtt óty.. Nehéz lenne megbecsülni, mióta nem nyúlt hozzá senki. Peche van a garázstulajdono­soknak, ez fentről, a második emelet ma­gasából is jól látszik: az, aki mégiscsak úgy gondolta, hogy jöhet egyszer vihar, és szépen kipucolgatta az árok ráeső szaká­szát. pont a legelső garázst birtokolja. Az övébe nem is folyt be a víz... Ez az árok voltaképp határeset, ez az ablakból is megítélhető. Sőt. nem is ha­táreset. hanem maga a határ. Mert a ház a lakóké, az árok pedig a határ köz- és magántulajdon között. Persze, a határ mindkét oldalán járunk — csak ott túl az árkon járnak mások is. Például, akik itt a fűben heverészve szokták elkölteni be­tevő almaborukat. Vagy az áruszállítók, akik a szomszédos üzletsort látják el. ök a legkeményebbek: rosszabbak, mint a két forintot fenyegetően kunyeráló alkoholisták. A nagy teherautók törnek-zúznak — nincs korlát, szegély, lépcső, ami ellenállna. Per­sze. a csempe nem miattuk pergett le a bolt oldaláról. Csak úgy magától. Most olyan így a fal, az összefirkált többivel együtt, mintha valami betegség nyomait viselné. A határ-árok másik oldalán én is járok nap mint nap. Újabban csak nézek és megpróbálok nem látni: magammal, ma­gamban viszem házunk határait. Igyekszem átesni gyorsan azon a rövid időszakon, ami a bolt és a lakásajtó között eltelik. Most fentről nézem a garázsok körül szorgoskodókat. Szétszélednek egy kicsit és hozzáfognak a lefolyóárok kitisztításához, visszarakosgatják a meglevő fedőelemeket. A lefolyó most már újra működik. Leg­alábbis egy ideig még bizonyosan. Csak az a kérdés, hogy mikor jön a következő, igazán nagy vihar... Kiss László Könnyűbúvárok lesznek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents