Déli Hírlap, 1989. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1989-09-05 / 207. szám
A tanácselnök, múltról\ munkáról, családról A nagykereskedelem soron kívül is kiszolgál Mássassámra fogyott a mosópor Olvasóterem Megnyílt az SZMT központi könyvtárának olvasóterme. Az MSZB tér 3. szám alatti épületben, az első emeleten kedden és csütörtökön délután 3 és 6 óra között várják az olvasókat, akik 75 napilap és folyóirat közül választhatnak. Egy-két héf, és pótolják (oláh) (Folytatás az 1. oldalról) A Mátra Füszért miskolci kirendeltségének mályi raktárházából a múlt héten szinte az utolsó percig szállították a mosóporokat, az öblítőket az üzletekbe, tudva az áremelés előtti megnöve- kedett igényekről. Felkeresték, illetve körbetelefonálták a nagy üzleteket, és a túra- járatokon kívül is úiabb szállítmányokat indítottak útnak. Takács Imre, a raktáráruház igazgatója beszédes statisztikával szolgálhat az áremelés előtti felvásárlási láz magyarázatául. Rendes körülmények között naponta 250—300 mázsa mosóport osztanak szét. s ez a meny- nyiség a múlt héten napi átlagban 800 mázsára emelkedett. Megtudtuk, hogy a hazai gyártmányú, nagy kiszerelésű mosóporokból a raktárházban sem ma-adt. Amivel helyettesíteni tudják, az az osztrák licenc alapján készülő háromkilós Persil és a holland Omo. Ezek a finommosósze' ek igaz, hogy drágábbak, de lassan közelítenek a Tisza- menti Vegyiművek által gyártott termékek árához. Meddig kell várni, amíg újból lesz Tomi az üzletekben? A szolnoki gyár minden héten egyféle terméket gyárt, amelyből elosztásos alapon mindig részesül a Mátra Füszért is. Először Tomi Brillre számítanak. A termelés további programját minden héten úgy tudják meg. hogy telefonon érdeklődnek. A nagykereskedelmi vállalatnál egyébként úgy látják, hogy a gyár kapacitása lassan kevés lesz az igények kielégítésére. A kis kiszerelésű mosóporokból bőven van viszont raktári készlet, és azokat menetrend szerinti túrajáratokról kapják meg az üzletek. Okozhat-e fennakadást, ha a várt száll ítmánv csak esv hét múlva érkezik meg? Az üzletvezetőknek módja van arra, hogy az Állomás utcai önkiszolgáló nagykereskedelmi raktárai felkeressék, s ott úgynevezett napi számlán vásárolhatnak olyan áruféleségeket, ami a bojtokból hiányzik. Nem kell tehát a túrajáratokra hagyatkozniuk. Ügy tudjuk, hogy a Miskolci Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnak is van egy központi raktára, ahonnan áru-utánpótlásról lehet gondoskodni. Raktár valóban, van, de nem ilyen céllal üzemel. A kapacitása kicsi, ezért elsősorban olyan áruféleségeket tartanak benne, amelyek nem a napicikk- ellátást szolgálják, hanem az ország távolabbi részéből beszerzett cikkeket, vagy alkalmi beszerzésből származó termékeket tárolnak. A miskolci üzletvezetők tehát a mályi raktárházból, illetve az Állomás utcai nagykereskedelmi egységből szerezhetnek utánpótlást, akár soron kívül is. * Aki vásárlói lélektannal foglalkozik, biztosan tud magyarázattal szolgálni, hogy miért is tisztítottuk meg a tisztítószeres polcokat az áremeléstől tartva. A kulcsszó meglehet, a tömegpszcihózis: ha más viszi, miért ne vegyem én is. Igaz, hogy 40 százalékos áremelésről Kelt szárnyra a rémhír, de szerencsére nem igazolódott be. El lehet hát gondolkodni rajta, mennyi egy-egy háztartásban a tiszta nyereség? Mert a kis üzletekben elkeltek a kisdobozos mosóporok is. és legalább hetet kellett azért venni, hogy a nyolcadik — az áremelés után — „ingyen” legyen. * öt éve jár pontosan a nevezetes óra Kecskeméten a Hornyik János körút 2. szám alatt. az Éden kemping Pontos idő Moszkvától Sidney ig Hanga világóra Aki kíváncsi arra, hogy mennyi a pontos idő Kecskeméten, felnéz egy ház homlokzatára, és már le is olvashatja. Az igényesebb arról is tájékozódhat, hogy éppen akkor mit mutat az óra Moszkvában, New Yorkban, Tokiobán és Sidneyben. Mert ez egy világóra. A hírős város egyik nevezetességére pillantott fel az illető, egy olyan szerkezetre, amely nemcsak pontos, hanem tetszetős is. Hanga István órásmester műve, kvarcvezérlésű, egy szerkezetről fogaskerék-áttételekkel működik. Több hónapig fáradozott rajta — a tengelyt, a fogaskereket is ő munkálta meg —, mert mint mondta: nem volt könnyű úgy beállítani, hogy az öt zónaidőt pontosan mutassák a mutatók. Hanga István harminc éve órás, érti e mesterség minden csínját-bínját. Annyira, hogy a toronyórák építésére, beállítására is őt hívják. Ha valaki kíváncsi a világórára, megtekintheti Kecskeméten a Hornyik Já- ros körút 2. szám alatt. Öt éve mutatja a pontos időt. (temesi) Tanácstagok Ma tartja tanácstagi fogadóóráját Homolya Gizella, a HNF—KIOSZ szervezeti épület II. emeleti tanácstermében (Széchenyi út 70. sz,), 17 órától; Csetneki Józsejné, a III/2. sz. párt- alapszervezetben (Győri kapu 123. sz.), 16 órától. Bár hivatalosan még nem kezdődött el az idegenforgalmi utószezon, a tapolcai Éden kemQingben már alig van vendég: mindössze két faházban laktak az elmúlt hét végén a huszonnégyből. A hűvös, csapadékos időjárás miatt elköltözött a sátorral érkezettek többsége is. A kempingben az NDK-ból érkezett turisták voltak túlnyomó többségben az elmúlt hónapban. A csehszlovákai Cedok utazási iroda szervezésében-még valószínűleg érkezik egy csoport a hét végén, tizenegy faházat foglalnak el. A nyugdíjas nyugati — elsősorban nyugatnémet és holland — turisták rohama egy hét múlva várható. fogadóórái Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Kovács Lajosné és Gyöngyösi Dániel, a Marx Károly u. 94. sz. alatti párt- alapszervezetben, 17 órától: Hutkai Béla, Kerényi József és Riba Istvánná, a Vár u. 5. szám alatti pártalapszer- vezetben, 17 órától. Gyökerek nélkül nem menne... Dr. Kovács Lászlóval, városunk tanácselnökével készített nemrég interjút Kecskés Sándor, a Miskolc Városi Televízió stúdióvezetője. A beszélgetés láthatóhallható volt a VTV néhány héttel ezelőtti műsorában. Most közreadjuk az interjú rövidített változatát, hogy azok is elolvashassák, akik nem látták a szombat déli adást. — Tanácselnök Űr! Mit jelent Önnek, ha azt mondom. hogy Gulyakút, Csordákét, Tízes honvéd utcai laktanya, Szent Anna templom, Bársony János utca és a régi macskaköves Anna utca? — A gyerekkorom világát. Kellemes emlékek fűződnek ezekhez az utcákhoz és terekhez. A Gulyakút, a Csordakút, a reggeltől estig tartó focicsaták színhelye volt. A Szent Anna templom és a Tízes honvéd utca kornyékén esténként sokat bújócskáztunk. Sőt. még azt is mondhatom, hogy ezen a környéken udvaroltam először ... Szép emlékek! — Általános Iskolába hová járt? — A Bársony János utcai felekezeti iskolában kezdtem meg az általános iskolai tanulmányaimat. A mai fogalmak szerint ez egy négy tantermes iskola volt. Azt hiszem, hivalkodás nélkül mondhatom, hogy jó tanuló voltam. Kifejezetten szerettem például a földrajzot, a történelmet pedig rajongásig kedveltem. Énekkari órákra is jártunk, és az énekkarban az egyházi szertartásokon énekeltünk. Ezzel függ össze egy kellemetlen emlékem is. Hatodikos voltam, és elmaradtam egyszer egy énekóráról. A kántor — aki akkor tanítóm is volt —, testi fenyítésben részesített. Ez nekem és szüleimnek is nagyon zokon esett, s emiatt átírattak az akkor Kun József, ma Szabó Lajos utcai 4. Sz. Általános iskolába. Az általános iskolai tanulmányaimat ott fejeztem be. — A szülei mivel foglalkoztak? — Apám szabómester volt. Ez volt a tanult szakmája — ma úgy mondanák, hogy maszek — és mint önálló kisiparos dolgozott a háború előtt, és amikor a hadifogságból hazakerült, a háború után i,s. Mindig egyedül dolgozott. Kemény munkával kereste meg azt a szerény jövedelmet, amivel a családját eltartotta. Számomra ezért is érthetetlen ez a fajta megítélés — még ma is —, amely egv kalap alá vonja a „maszek társadalmat”, nem differenciál, és nem képes reális értékítéletet alkotni a kisiparosokról. Édesanyám kalaposmesterséget tanult, de ezt csak rövid ideig folytatta. Kereskedő volt, de már hosszabb ideje — azt hiszem, évtizedeket lehet mondani — betegsége miatt a háztartásban tevékenykedett. Apám keresetéből tartották fenn a családot. Apám az ’50-es évek közepén kénytelen volt az ipart visszaadni. Szakmájában maradt, a honvédségnél helyezkedett el. Az ’50-es évek kisiparosellenes politikája kényszerítette erre az elhatározásra, mert akkoriban elviselhetetlenül magas adót Vetettek ki a kisiparosokra. — Sőt, én azt is hallottam, hogy önt azért nem vették fel a Földes Ferenc Gimnáziumba, mert az édesapja maszek volt.., — Ez így igaz! De azt hiszem, hogy az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a 7., 8. osztályban már nem voltam olyan nagyon jó tanuló, mint korábban. Akkor már kezdtem futballozni, és ez megosztotta a szabadidőmet ... Azonban apám foglalkozásánál fogva, én is az úgynevezett „egyéb” kategóriába tartoztam, és emiatt akkoriban a továbbtanulásom előtt nem volt zöld az út. A gimnázium helyett a kohóiparit, vagy a bá- njfaiparit ajánlották fel. A kohóiparit választottam, és ott is érettségiztem, 1955- ben. — Négy év telt cl a tanácselnöki tisztségben. Több emberrel beszéltem a városban, és sokan úgy fogalmaztak, hogy 1945 óta nem volt olyan polgár- mestere a városnak, mint ön... — Én azt gondolom, hogy a minősítés másokra tartozik. Azt vallom, hogy a tanácselnöki munka is csapatmunka. Hozzáértő, jó szakemberek, és lelkes lokálpatrióták nélkül ezt a munkát nem lehet sikeresen végezni. Az a véleményem, hogy a korábbi időszakban is felkészült, jóindulatú és sok eredményt magáénak mondható vezetése volt ennek a városnak. De más korszak volt az, és más a mai. Ma sok mindent másképpen kell csinálni. Azonban én más városban nem tudnék tanácselnök lenni. — Miért? — A tanácselnöki tisztség bármennyire is, szakmai fel- készültséget és speciális ismereteket követel —, amelyet máshol is lehetne hasznosítani — de a városhoz való kötődés nélkül, gvökér- nélküli seggel ezt a munkát nem lehet jól végezni. — Milyen tanácsi ön- kormányzatot képzelne el, látna legszívesebben 1989- ben? — Megszállottként vallom, hogy egy túlcentralizált társadalom —, amelyben mindent felülről akarnak vezérelni — az automatikusan gerjeszti a bürokráciát. Az örkormányzat nagyszerűségét abban látom, hogy a helyi kérdéseket — ami bennünket, miskolciakat érint — azokat helyileg döntsük el. Köznapi életünkben egyébként van egy ellentmondás. Gyakran ostorozzuk a miskolciakat, hogy nem kellően lokálpatrióták, nem óvják a város értékeit. Ugyanakkor amikor végre valóban miskolci akar lenni valaki, beleszólni bizonyos fejlesztésekbe, vagy a pénz felhasználásálja, akikor meg bennünk van még mindig a régi görcs: az elképzeléseket sokszor szakmai útra tereljük, és nemegyszer sértve érezzük magunkat, hogy egyesek kívülállóként miért szólnak bele a város dolgaiba. Ezen változtatni kell! De ennek a folyamainak azonban még csak az elején tartunk... — Tanácselnök úr. mondana-e nekünk valamit a magánéletéről? — Házasságunkból két gyermek született. A lányom 26 éves asszony. Több mint két hónapos az unokám. Kislány, akire nagyon büszke vagyak. A látlyom itt tanult a miskolci egyetemen, és bírói szakvizsgával rendelkezik, a bíróságon dolgozik. A fiam 16 éves, a Ber- zeviczy szakközépiskola 3. évfolyamát kezdi az ősszel. A feleségem kereskedő, lényegében amióta megkezdte az aktív munkát, egy munkahelyen. dolgozik, és egy szakmában. A családon belül elsősorban a lányommal és a vömmel, de a fiammal is nagyon mély és kiterjedt politikai vitákat folytatunk. Még mindig tanulok, és szeretek olvasni is. Tisztemből fakadóan nagyon sok kulturális rendezvényen kell megjelennem, de számomra ez nem kötelesség, hanem a szabadidő hasznos eltöltése, felüdülés. — A család hogyan viseli el a távollétet? — Nehezen, mert nyilván rájuk marad a legkevesebb időm, meg a hobbijaimra. Amikor van rá lehetőségem, a sportágak sokaságát űzöm ma is. Aktívabban inkább télen: nagyon szeretek sízni. A sízés mellett a horgászat az, amely évtizedek óta végigkísér. Évekkel ezelőtt vettem egy romos paraszt- házat a Tisza partján. Szeretem a Tiszát, a horgászást, a tájat, mert itt lei lehet kapcsolódni..,
