Déli Hírlap, 1989. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1989-09-30 / 229. szám

Reformkörök, alternativok, ellenzékiek A DH kerek&szta’a A magyar mozikat elborító amdi^ai tilmlavina éppen úgy működik, mint a valódi lavi­na: óriási erejével és lendüle­tevei magával ragad minden­félét, kacatot és. értékesebb holmit egyaránt. A híradó sztárjai cimü amerikai film az utóbbiak közé tartozik. A for­gatókönyv Írója, és a rendező ugyanaz a személy, James L. Brooks, akitől nem idegen az amerikai híradó világa, hi­szen pályafutását tévéhiradós stúdióban kezdte. A történet egy nagy ame­rikai tévéhálózat stúdiójá­ban, a készülő riportok helyszínein játszódik, bármi is történjék, azonban a hát­térben láthatóan, vagy csak érezhetően, de meghatározó erővel ott magasodik „A te­levízió” a maga racionális elektronikai ötletre alapuló létével, és már-már irracio­nális hatalmával. James L. Brooks ebbe a környezetbe ültette filmjét, mely szándéka szerint új stí­lusú. romantikus vígjáték, és alapjában véve klasszikus, szerelmi háromszögtörténet A háromszög csúcsain egy nő és két férfi áll: Jane Craig, a szerkesztőnő. Aaron Alt­man, a kevéssé megnyerő, ám annál kitűnőbb riporter, és az „új fiú”. Tom Grunick. aki hiánvzó rinorteri erénye­it hódító küllemével ellen­súlyozza, tegyük hozzá, nagy sikerrel. Nemzetközi láncverseny [ Tavaly is sok nézőt von­zott a Lampart Kupa HVDSZ Nemzetközi Táncverseny a I miskolci sportcsarnokba. Ez- ! úttal október 1-jén délután j négy órától rendezik meg a standard- és latin-amerikai I táncok egyéni és csapatver­senyét. Az egri honvédzene­kar kíséretében osztrák, ja­pán, koreai, nyugatnémet, lengyel és hazai táncosokat láthatunk. Ott lesz a verse­nyen a Quick táncklub tánc- olimpián részt vett párosa. ! Kránicz József és Dobó l Erika is. MISKOLC VTV A városban és környékén szombaton del ben, amikor a Magyar Televízió adása véget ér, a nézők ugyanazon a csa­tornán ismét nézhetik a Mis­kolc Városi Televízió műsorát. Az egyórás adásban a szerkesz­tőség foglalkozik az egy hét­tel ezelőtt tartott megyei párt­értekezlet visszhangjával. Több érdekes beszélgetést nézhetnek meg a nézők az ott elhangzot­takról. Így többek között meg­tudhatják, hogy Drótos László miért mondta azt, hogy poli­tikai jobbágyság volt ebben a megyében. Exkluzív interjú ké­szült a héten Miskolcon tartóz­kodó Pozsgay Imre állammi­niszterrel, amelyben szó lesz arról, hogy a kongresszus után alakít-e új pártot, de megtud­hatják a nézők azt is. hogy a pártelnökségen belül miért van ellentét. Ugyancsak érdekesnek ígérkezik egy Becsben készült beszélgetés, amelyből kiderül, hogy az újságokban megjelent és kivágható 500 schillinges kupon nem ámítás; valóban beszámítják a vásárláskor az értékét. Üj rádióadó kezdi meg a működését a jövő héten Mis­kolcon. Milyen műsorokat fog sugározni? Ezt, és még számos tudnivalót kérdezett meg a te­levízió riportere. Nem olyan ré­gen jöttek haza a Szovjetunió­ból a televízió munkatársai, ahol több témát vittek kamera elé. Most az Afganisztánban járt katonákkal készült beszél­getést nézhetik meg a nézők. Ismét lesz rejtvény, akik ját­szani akarnak a 63-859-es tele­fonszámon megmondhatják a íielyes válaszokat. Jane és Aaron már jó ide­je együtt dolgoznak, nagy­sikerű riportokat készítenek igazán rázós körülmények közepette is, mint például Nicaraguában. Mindketten el- mélyülten, odaádóan, és óri­ási hivatásszeretettel szolgál­ják a tömegtájékoztatás szent ügyét. Tom ezzel szemben felületes, nem a hír hiteles­sége izgatja, hanem az, ho­gyan tudja igazán eladni. Jane tisztában van Tom értékeivel (pontosabban azok hiányával), azonban őt is le­veszi lábáról az ellenállha­tatlan figura. El lehet kép­zelni, mennyire örül ennek Aaron, ráadásul a híradó stábját fenyegető létszám­csökkentés során is ellenfe­lekké válnak Tómmal. Ennél tovább nem illik elmondani a történetet, hiszen az olyas­féle inkorrekt eljárás lenne, mintha esv tévéhíradó szen­zációit már egy délutáni előzetes adásban „lelőné” valaki... Néhány szót a színészek­ről: Jane Craig szerepében Holly Hunter-t láthatjuk, akit a rendező fedezett fel erre a szerepre, éjj nagy jö­vőt jósol neki, Aaront Al­bert Brooks játssza, aki nemcsak névrokona, de jó barátja is a rendezőnek, így érthető, hogy a szerepet úgyszólván „testre szabot­tan” kapta meg. A karrie­rista, felületes Tom Gru- nick-ot William Hurt játsz- sza, aki ma túlzás nélkül a legjobb amerikai színészek egyike (az esetleges kétkedő­ket meggyőzheti a nálunk is vetített Pókasszony csókja című filmje). A film jelleg­zetes amerikai profizmussal készült. Mivel a forgatási helyszínen nem akadt meg­felelő stúdió, ezért építettek egyet 80 monitorral, és min­den szükséges technikai ki­egészítővel. A hitelességről szakértők gondoskodtak, többek között egy úr, aki a CBS News főproducere. 4 MÁSODIK VILÁGHÁBORÚS EMLÉKMŰ, NYÉKLÁDHÁZÁN Második világháborús em­lékművet avatnak október 7-én Nyékládházán. Az ün­nepi műsor részeként dél­után 1 órakor gyászisten­tisztelet lesz a ládházi re­formátus templomban. Fél 2-től avatják a ládházi em­lékművet. Itt a Szózat el­hangzása után gyertyát gyúj­tanak és egyházi gyászszer­tartást rendeznek. A rendez­vényen Lévai Kálmán, az MDF helybéli tagja mond ünnepi beszédet. Az emlék­művet megkoszorúzzák, majd a Himnusz után a je­lenlevők gyászmenetben vo­nulnak át a nyéki oldalon levő emlékműhöz. Érmek avatása délután 3 órakor kezdődik. Itt is gyertyát gyújtanak és szintén lesz egyházi gyászszertartás. Az avatás alkalmából Für La­jos történész, az MDF Or­szágos Elnökségének tagja mond ünnepi beszédet. Az avatóünnepség — amelyen közreműködik a helyi álta­lános iskola énekkara — a Himnusz hangjaival ér vé­get. Délután 5-től, a római katolikus templomban gyász- misére várják az érdeklődő­ket. A Magyar Demokrata F6­ram nyékládházi szervezete a szerkesztőségünkbe eljut­tatott levelében a követke­zőket írja: „Az ünnepségre szeretettel várunk minden érdeklődőt, hisz’ környékün­kül} még mindig sok város­ban és községben nincs mél­tó emlékmű állítva a II. vi­lágháború áldozatainak em- léüére, és ezzel az ünneppel is erősíteni szeretnénk az emlékezésre való jogos igényt az emberekben. Az emlék­művekről megemlítjük, hogy azok a községünkben a lád- hazi és a nyéki oldalon meg­levő emlékművek voltak, melyek ezidáig semmilyen funkciót nem töltöttek be. Ezek kerültek felújításra és erre kerültek az emlékezés fekete márvónytábiái. fel­tüntetve rajta az áldozatok nevét. A II. világháborús emlékművek kialakítását idén márciusban a Demok­rata Fórum helyi szervezete kezdeményezte, s ez megér­tésre talált a helyi tanács­nál is. A munkálatok és az adományok gyűjtése az MDF szervezésében, a helyi tanács támogatásával történt, a meglevő társadalmi szervek bevonásával. A márványtáb- lák anyagi feltételeit adako­zással tudtuk megteremteni, és elmondhatjuk, hogy meg­közelítőleg 90 ezer forint gyűlt össze. Az adományok gyűjtésében jó példával elöl jártak egyházaink (a református és a római ka­tolikus), de gyűjtött a maga köreiben a Hazafias Nép­front a tanácstagokkal közö­sen, a KISOSZ, a KI ŐSZ és az MSZMP is. Mindez azt bizonyítja, hogy jó és nemes cél érdekében, a nehéz gaz­dasági körülmények ellenére is tudnak áldozatot vállalni az emberek. Ezennel is meg­köszönjük nagyközségünk azon lakóinak segítségét és minden e^es forintját, akik áldozni tudtak a nemes cél valóra váltásának érdekében. Kívánjuk mindenkinél«, hoev legyen * ez a nap, 1989. ok­tóber ?-é ünnep, a külsősé­geken túl a szívekben is. és borítsák el a kegyelet virá­gai az immár elkészült em­lékművek talapzatát az ál­dozatok emlékére. ♦ AZ ÚJ NEMZEDÉK SZERINT NINCS PÉNZ A CSANYIKI KISZ-ISKOLÁRA Csütörtökön délután tar­tották azt a tanácskozást, ahol a csanyiki KISZ-iskola jövőjéről döntöttek. A vitá­ban részt vettek az Új Nem­zedék nevű állampolgári és közéleti mozgalom helyi képviselői is, akik a tárgya­lásokkal kapcsolatban az alábbiak közlésére kérték fel a Déli Hírlapot: „Nem érez­zük hogy megnyugtatóan rendeződött volna a volt csanyiki KISZ-iskola sorsa. A tárgyaló félek, bár végig a megye ifjúságára, az in­tézmény jövőjét féltő közös felelősségre és hasonló hang­zatos frázisokra hivatkoztak, törekvéseik azonban nagyon is szűk körű, szervezeti ér­dekek érvényesítésére irá­nyultak. A személyeskedés­től sem mentes, éjszakába fulladó vitatkozás olyan kompromisszummal zárult, amely tapodtat sem mozdult - hasznosítást oly hangzato­sán felvázoló jövő felé. A tények: nincs mobilizálható tőke az intézmény üzemelte­téséhez, nincs konkrét el­képzelés. hogy milyen tevé­kenységtől válhatna úgy nye­reségessé, hogy közben az ifjúság érdekeit kiszolgáló működés valósulna meg az intézményben. Megalakul vi­szont egy megyei ifjúsági szövetség, amely gyakorlati­lag az ÉDISZ tagszervezete­inek többségét tömöríti új­ra .(?), kiegészülve a cserké­szekkel és néhány ifjúsági szerveződéssel. E szervező­tek részvételével megalakul ' egy kft, amelynek tagjai — az ÉDISZ-t és tagszerveze­teit kivéve —, lényegében nem rendelkeznek semmi­lyen tőkével. Hogy mi lesz v az intézmény jövőbeli funk­ciója, az továbbra is rejtély számunkra. Azok a fiatalok, « akik egyik szervezetnek sem tagjai, ismét messze kerül- tek attól, hogy a rájuk hí- * vatkozó érdekek tényleges alakítói legyenek.” — feje- ződik be az Üj Nemzedék V miskolci képviselőinek állás- foglalása. ^ 4 OSZLASSÁK FEL A MUNKÁSŐRSÉGET! .? Tegnap estére békés de- á monatrációt hirdettek a mis- B kolci íideszesek. A Szabad- ** ság téri Kossuth-szobornál, a ' Munkásőrség, az MHSZ és '•* az Ifjú Gárda feloszlatásáért ti szálltak síkra. A rendezvé- -i nyen felolvasták a Borsod-. Abaúj-Zemplen megyei mun- ; késői-parancsnokságnak cím- »• zett petíciót, amelyet szer- kesztőségünkbe is eljuttat- , Vj tak, kérve a DH-t, hogy s hozza nyilvánosságra a do­kumentumot. tí „Tudjuk, hogy katonai be- avatkozást egyetlen felelős vezetőnek, vagy ép eszű tá-.'^j homoknak sem lehetne meg- ■>'.* kockáztatnia, mivel ez az ór-uvgs. szágot a csőd szélére juttat- ,A ná. Ha ezt a mostani hata­lom ésszerűen felméri és gentlemanként akar visel- kedni, akkor tárgyaljon úgy is, mint egy úriember, fegv-x ■ ver és hátsó gondolat nél- j . kül. Ezért a Fidesz miskolci csoportja követeli: oszlassák fel azonnali hatállyal a ; munkásőrséget, depolitizál- ják és 'tegyék humánusabba , a katonaságot, vizsgálják fe­lül a magánemberek kezé­ben levő fegyvereket, szép«; r; tember 29-e ünnepét állit- 'suk vissza régi fénvébe, a oákozdi csata emlékére, a * munkásőrség és az If jú Gárx.í da vagyonát demokratikus • úton osszák fel, fegyverei­ket és eszközeiket adiák át nyilvános keretek között, szá­molják fel a helvi szerveze­teket és adiák át milliókat érő ingatlanjaikat, számol- tassák el a vezetőket erköl- csileg és anvagilag. Kéne- ’* nek bocsánatot nvilvánosan ,?r az elkövetett súlyos bűnö- kért a magyar néptől! In­doklásunk a következő: Az J 1956-ban létrejött állítólagos-t?*­önkéntes szervezet a fiatal népi demokráciát akarta vé- delmezni. Mivel demokrácia sajnos máig nem létezik, így t; nincs dolguk, nem kell pa- zárolniuk az értékes millió- J kát, pontosabban évi 893 millió forintot. Viszont csöpp :/ij országunkban, ha egyszer o netalán demokrácia lenne, csak akkor kaphatnának en- * gedélyt létezésükre, ha ezt a nép megszavazná. Azonban s- erre vajmi kevés az esély. *A Egy állítólagos demokráciá­ban nincs szükség ilyen fegyveres szervezetekre, mi­vel a gvárakat senki sem -v akarja elvenni a munkások- 1 , tói, és az értelmiség egzisz­tenciáját senki sem akarja kisajátítani. Hangsúlyozzuk, rj ezt csak demokratizálódás útján lehet elérni. Feltűnt n az ország számára az utolsó <r turistajelzés az erdőben: sajnos eltévedtünk, ebben a *£ zűrzavaros gazdasági-politi­kai váltásban nincs az or- .3 szágnak arra szüksége, hogy egy felelőtlen vezető újból elindítsa a tömegmészárlást, % és erre a célra a munkásőr­séget és a katonaságot hasz- « nálja fel. Az ilyenfajta hi­bás döntés nemzeti tragédiá- i hoz vezethet. Nem akarunk újabb 56-ot és újabb Nagy Imre-pereket!” — hangsú­lyozzák a miskolci fidesz«* Kájé Kis magyar horror A gyanús anyag már évszázadok óta for­tyogott, zuborgott a pince mélyén a pókhá­lós üvegben: kénköves pokoli bűzt árasz­tott, olykor pedig hátborzongató hangokat hallatott. A hangokat azonban elnyomta a lift nyikorgása, és a szemétledobó akpa dübörgése, a pokoli kénkőszagot pedig játsz­va legyűrte a gyermekkocsi-tárolóban évek óta illegálisan működő „Echte Szattyán Bőrfeldolgozó Kft.”-ből áradó bűz. Zöldek sém laktak a környéken, hacsak az egy szál Grün Béla bácsit nem számít­juk. Béla bácsit — aki született zöld, azaz grün volt —, hiba lett volna alábecsülni. Miután a sarki ABC- ben az üvegvissza­váltással foglalkozó tanulólányka nemhogy visszaváltotta volna a pókhálós üveget a fortyogó izével, hanem Béla bácsival egye­temben kidobta az üzletből, sőt ezenközben többek füle hallatára „sunyi vén funda­mentalistának” nevezte. Ez már Béla bácsinak is sok volt. Visz- szatette a palackot a pincébe, majd ruti­nos feljelentő lévén, a város szétszórt el­helyezkedésű telefonfülkéiből elváltoztatott hangon bejelentéseket tett a gyanús palack tárgyában, a Környezetszennyezési és Sá­tánügyi Hivatalnál. A hivatal vilámgyorsan akcióba kezdett, óriási erőkkel azonnal nyo­mozni kezdtek, ki lehet a névtelen bejelen­tő, aki háborgatni meri őket. Hiába volt minden erőfeszítés, nem tudták Béla bácsi kilétét felfedni, ugyanis az egyetlen nyom a telefonhívás volt, viszont Béla bácsinak már a koalíciós időkben visszautasították a telefonigénylését, mondván, hogy a család­ban apai ágon túl sok a nagyothalló: Kénytelen-kelletlen kiszállt tehát a hiva­tal egyik előadója, s meghökkenten must­rálta a palackban zuborgó baljós micsodát: „Veszélyes hulladék nem lehet, mert azok létét mindig megcáfoljuk, tehát nincsenek is, akkor viszont csak a Sátán lehet maga!” Ettől a borzalomtól — mármint hogy gon­dolkodnia kellett — azonnal megállt a szi- <ve, élettelenül vágódott végig a pince be­tonpadlóján, a kezéből kihulló üvegpalack pedig szilánkokra törött. Sisteregve, a betont marva terült szét a nyúlós massza, majd lassan középtájon ki­csúcsosodott, egyre magasabbra nőtt, végül ott állt a pince közepén a Sátán maga! Kicsit köhögött a kénköves füsttől, de elé­gedetten nyújtózkodott, majd nekiindult. Az emberiség, és a ház lakói még mit sem tudtak az egész szörnyűségről: a Sátán is­mét a Földön! :Az első sokkoló találkozás a Sátán és az emberek között a pincefolyo­són zajlott le. Két, szegecsekkel kivert bőr­dzsekit viselő suhanc jött szembe, egyikük csizmájával végigtaposott a Sátán érzékeny patáin, a magasabbik ezalatt ráragasztotta rágógumiját a szörnyeteg púpjára. A következő iszonyat a ház sarkánál fo­gadta a Sátánt: félmeztelenre vetkőzött, hatalmas termetű kisnyugdíjas belezett egy kukát. Dermesztő hidegvérrel és kegvetlen­séggel. dolgozott: rezzenéstelen arccal szag­gatta szét a kukából előkotort nejlonszaty­rokat, rúncs-e bennük kenyérvég, száraz zsemle. Olykor mélyebbre kotort botjával, ilyenkor szörnyű játékba kezdtek karján az izomkötegek. A Sátán moccanni sem mert, egyre inkább visszakivánkozott régi. ottho­nos üvegpalackjába, ahol oly nyugodtan fortyogott évszázadokon át. Az utcán igyekezett kerülni a feltűnési, óvatosan lopózott a fal mellett. Egyetlen bátortalan kísérletet tett, azt is csak in­kább az önbecsülés kedvéért. Sötét, jéghi­deg, mohos falú belvárosi kapualjat válasz­tott tetthelyül. Mikor a kiszemelt személy végre feltűnt, a Sátán piros szemeivel vi­lágítani kezdett, rettenetes karmait kime­resztette, s elviselhetetlen kénkőszagot árasztott. Az áldozat, egy magányos nő, SZTK-szemüvegében észre sem vette a Sá­tánt, vaksin pislogva beült a kapu alatt tárolt tizenhét éves Trabantjába, feltúráz- tatta a motort, és irtózatos füstfelhőbe bur­kolózva fülsiketítő durrogással eltűnt. A Sátánt jólelkű úttörök támogatták ki a levegőre, ahol csak lassan tért magához. Pokoli fáradtságot és reménytelenséget ér­zett, a hirtelen megeredő savas eső elől alig bírta bevonszolni magát a szemközti moziba. Meghúzta magát a széksorok között, de fölösleges volt az óvatossága, egyáltalán nem tűnt fel megjelenésével, tekintve, hogy a jelenlevők túlnyomó többsége az úgyne­vezett kilós boltokból öltözött, így sokkal szörnyebben néztek ki: A Sátán végignézett három horrorfilmet, boldogan kuncogva magában, el is felejtette a nyomasztó való­ságot, némelyik jelenetnél piros szemei be­párásodtak, ilyenkor újra gyermek volt, gondtalan, felszabadult kisördög. A moziban legalább mellé szegődött a szerencse: a jegyszedö néni vallásos em­ber volt, igy nem hívott rendőrit csak egy­szerűen kidobta a mozi előtti járdára a Sátánt, amikor az nem akarta elhagyni a nézőteret az utolsó előadás után. A Sátán idegei foszlányokban lógtak, minden várat­lan zajtól összerezzent, pillanatonként bőgte el magát. Volt miért. Látott idős embereket százezrével, akik lélegzetelállító ugrásokat hajtottak végre a két nyugdíjfizetés közötti szakadék fölött, mindenféle szociális védő­háló nélkül! Látott tisztességben megőszült baktert kilátástalan anyagi helyzetében váltót hamisítani! A Sátán érezte, nem bírja tovább: bot­ladozva rohant az utcákon, a szanaszét he­verő szemétből egyik patájára műanyag flakon szorult, amitől komikusán sántított. Maradék erejével leintett egy taxit, keser­vesen bemászott a hátsó ülésre, és csak ennyit tudott kinyögni: a pokolba..., de amilyen gyorsan csak tud... ,Tó"gpf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents