Déli Hírlap, 1989. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1989-09-29 / 228. szám

Miskolcról indult A látrai Band után a Griffben Beszélgetés Vertig Józseffel „Hozzon a muzsika boldogságot../' Köszöntő a zenei világnapra Kit tartottak hangszere mesterének? Vertig Józseffel, a Tátrai Band ex-énekesével a napok­ban találkoztam Miskolcon. Csikóéveinkben együtt zenél­hettünk egy amatőr zenekar­ban, ö 1985-ben úgy döntött, hogy szerencsét próbál a pes­ti rockéletben. Egy ideig úgy tűnt, sikerült is neki ez a pró­bálkozás, hiszen 19 évesen ke­rült az ország legjobbnak tar­tott gitárosa mellé (Tátrai Ti­bor) énekesként, s '87-ben már a banda első lemezéről hallhattuk a hangját. Tavaly «zonban kiszállt a zenekarból, «s azóta siri csend van körü­lötte, bár ez lehet, hogy csak a éivülállónak tűnik úgy. Miért hagytad ott a Tátrai Band-et? »— kérdeztem. i — Végtelenül hálás va­j gyök Tibusznak (Tátrai), ugyanis az idő alatt, amíg velük dolgoztam, rengeteget tanultam, szakmailag, em­berileg nagyon sokat Kap­tam tőle. A távozásom fő oka a2 voit. hogy nekem más elképzeléseim voltai és vannak is, s ezt velük nem tudtam volna megvalósítani. Mikor én hozzájuk kerül­tem, már kész produkcióba csöppentem bele, a stúdió­ban a kezembe nyomták a szöveget, hogy énekeljem föl a dalokat a kész zenei alapokra. Tehát nekem már semmi beleszólásom nem volt a dologba, s valószínű, hogy később sem lett volna. Nekem a lemez zeneanyaga sem tetszeti igazán, a szöve­gekről' nem is beszélve, de mivel számomra ez egy óriási lehetőség volt, így nem szalasztó attam el Egyébként azóta is sokat ta­lálkozom vele, a barátsá­gunk most is tart. — A kiválásod óta mi tör­tént veled? I — Sikerült összejönnöm olyan zenészekkel, akiknek hasonló elképzeléseik van­nak. mint nekem. A zene­kar neve Griff, de ez biztos nem mond még semmit, mi­vel csak most fog beindulni a gépezet. Annyit azonban már elárulhatok, hogy a ze­nekar éppen most fejezte be a stúdiómunkákat Föl­vettünk kilenc dalt. tulaj­donképpen első lemezünk anyagát.- Máris lemez van kilá­tásban? — Igen. Ugyanis a demo- felvételekke! megkerestük Boros Lajost, az MHV Bra­vó főnökét, akinek nagyon megtetszett az anyag, s ok­tóberre kilátásba helyezte a lemez megjelenését. Ebben az is közrejátszott.. hogy mi vállaltuk, hogy saját költsé­günkön állítjuk ,elő a mes­terszalagot, tehát a Bravót csak a kiadás költségei ter­helik, s így nekik is köny- nyebb a dolguk.- Mint a mesében! De kik a társaid? ’—'Julek Karoly billentyűs és Balassi István gitáros ke­resett meg, hogy szeretnék, ha meghallgatnám őket. Ez meg is történt. István játé­ka nagyon megfogott, főleg ezért mondtam nekik igent, így hárman el is kezdtük kidolgozni a számokat, köz­ben persze kerestük a töb­bi zenésztársat. A basszus- gitáros. Zsoldos Tamás r(ex- Bea trice), aki egyébként még egy másik zenekarban játszik, de a lemez megje­lenése után már teljes érté­kű tagja lesz a Griffnek. A dobos Galántai Zsolt pilla­natnyilag még az Ossiánban püfóli a bőröket, de neki is hamarosan lejár a szerző­dése, és utána velünk dolgo­zik. A stúdióban egyébként Hirlcman Berci (ex-Beatrice, ex-Bikini, jeleneg Telegram) „ütötte föl a 'ritmusokat”, vendégként. A hatodik tag Eerencz Ákos gitáros (ex- Varga Miklós Band), aki tulajdonképpen a „pénzem­ber”, mivel ő futtatja, me­nedzseli is a zenekart.- A lemez megjelenése előtt nem is akartok koncer­tezni? — Az első nagyobb bulit a lemez megjelenése után­ra tervezzük, a Petőfi Csar­nokban. De szó van róla. hogy előtte „kipróbáljuk” a műsort egy vidéki város­ban. én szeretném, ha ez a hely Miskolc lenne.- Milyen zenét játszotok? — Szeretnénk olyan zenét csinálni, amit, ha valaki meghail, a későbbiekben rögtön tudja, hogy ez a Griff. Feszes ritmusokra épülő, dallamos. voká’is rockot játszunk, de ez na­gyon tág meghatározás, eb­be sok minden belefér.- Tehát nem akartok kö­zönségorientált slágergyáro­sok lenni? — Éz a lemezativag nem úgy készült, hogy arra fi­gyeltünk volna, hogv sláger legyen, vagy hogy vegye a közönség”. Mi olyan zenét játszunk, amit mi szeretünk. Nem fogunk „lila bugyik­ban” rohangálni a színpa­don. csak hogy jobban ve­gyék a csapatot. Mi a zené­re figyelünk, és nem a kül­sőségekre. Persze, az lenne a legnagyszerűbb a dolog­ban, ha a közönségnek is tetszene, amit csinálunk. Manapság már nem köny- nyü olyan filmet csinálni, ami mindenkinek tetszik, ahogy mondani szokás: Ma­ri nénitől a gyomorbajos professzorig. Éppen ezért a Valuta-iuaifia című új cseh­szlovák filmet kifejezetten a házai (sőt a miskolci) valuta­üzéreknek ajánom. Ök is csak emberek, ahogy (ezt is) mon­dani szokás, megérdemlik tehát, hogy miközben az ében hatóságok forró nyo­mon üldözik őket, eltölthes- senek egy üdítő másfél órát a moziban, és jól kinevet­hessék magukat... Miközben a kacagástól könnybelábadt szemeiket tö- röigetik, érdemes odafigyel­niük egy-két tanulságra, melyét a nevelő célzattal készített film hordoz. így például .vannak dolgok, amikről nem lehet lebeszél­ni az embereket, hiába a jó szó. Eldöntik például (vala­hol. odafenn), hogy az em­bereknek nincs szüksége vi­deomagnóra, a diszkó pedig a bűn fertője. Ennek. ellené­re az emberek diszkóba jár­nak és videomagnót akar­nak, kerül, amibe kerül. A videomagnó pedig történe­tesen nyugatnémet márkába kerül. így aztán a film fő­hőse, Martin, megindul a lejtőn. A lejtő Prágában kezd igazán lejteni, itt Mar­tin. aki naív karosszériala­katos, kimondottan rosszki­nézetű alakoktól vesz ki­mondottan hamisított dollá­rokat. Ezuán egy kicsit meg­áll a lejtőn, illetve állandó­an rohangái, megpróbálja visszaszerezni a rossz embe­rektől a keservesen össze­karoSszéria-lakatoskodott pénzét. A prágai valuta-maffiózók állandóan egy helyen ácso­„Szilúrdan hisszük, hogy a muzsika korunkban is teijesiti nemes hivatását, az embere­ket korunk leghaladóbb és legnagyobb eszméinek első­sorban a béke és a népek barátsága gondolatának je­gyében közel hozza és egyesí­ti. Bár sokszorozódnának meg a zeneművészek és a zeneba­rátok sorai! Hozzon a muzsi­ka boldogságot az emberi­ségnek, gazdagítsa szellemi életét, segítsen az emberiség­nek a szenvedés könnyebb el­viselésében, s a földi élet örö­mének aktívabb és teljesebb átérzésében." Dimitrij Sosztakovics utol­só írásának befejező sorai jól kapcsolódnak a zenei vi­lágnap ünnepéhez. 1975-től az UNESCO Nemzetközi Ze­nei Tanácsa javaslatára, minden év október 1-jén a világ valamennyi pontján együttesek és szólisták, ze­neszeretők és a zenét mű­velők meghajtják fejüket e szép művészet előtt. Nem öncélú a zenei világnap gon­dolata, nem eggyel több ze­nei eseményt jelent Hiszem, hogy nyugtalan, változó világunkban az ál­landóságot, a megpihenést jelenti. Hiszem, hogy az em­berek egyre jobban vágynak rognak, ez nagyban meg­könnyíti Martin dolgát (s^t az operatőrét is). Addig- meddig rohangál utánuk, míg sikerül jól megveretni magát, végül azonban a maffiózók maguk közé eme­lik szegény becsapott Mar­tint. Innen aztán nincs megál­lás, Martin száguld lefelé a lejtőn, miközben velejéig romlott diszkózene szól egy­folytában. A csinos Éva sem tudja megállítani (aki, mint utóbb kiderül, egy ravasz a csak a muzsika által le­hetséges . érzelmi íeltöltődés- re. mely nemcsak lelkünkre hat jótékonyan, de egész lé­nyünket gazdagítja, átfor­málja. Hiszem, hogy az ér­tékes zene szeretete, aktív és passzív művelése pozití­van formálja jellemünket, hogy az egyre jobban elide­genedő, csak a saját hasznát kereső embereket is mások megértésére, nemesebb cé­lok elérésére ösztönzi. A zene szépségének egyik titka abban rejlik, hogy fél­úton van a valóság és az absztrakció között. Híd a szellem és az érzékek világa között. Bűntelen extázist vált ki, dogma nélküli hitet hordoz, hódolatteljes szerel­met, magáról az emberről szói, aki otthon érzi magát a természetben, a végtelen­ben. Évezredes világunk min­den mozzanatában jelen volt a zene, az ókori mágiától az egyházi szertartásokon at a mai komnuterzenéig. Gon- doliunk például a himnu­szokra. melyek a nagy gö­rög költészetben épp oly kiemelt szerepet játszottak, mint a középkori egyházi muzsikában. Korunkban a nagy nemzeti ünnepek, sport- események nélkülözhetetlen kellékei, a sokszor felemelő hangulatú himnuszok, ame­kező — talpig felháborodás­ba és szivacskabátba öltö­zött — atya sem. Az alapvető konfliktus természetesen az, hogy a csehszlovák korona nem konvertibilis pénz, nem váltható át szabadon más pénznemre. Ugyanúgy nem váltható át, mint mondjuk a nyugati krimikből ellesett dramaturgiai panelek sem,« melyek eredeti környezetük­ből kiszakítva enyhén szól­va nevetségesen hatnak ... lyeknek szívszorító vagy lel­kesítő pillanatait a földke­rekség minden pontján át­érzik az emberek. Nemzetközi nyelv a zene: énekkarok és zenekarok, táncegyüttesele, zenés színhá­zak, szólisták járják a vilá­got, megbecsülést szerezve a hazai zenekultúrának, a ba­rátság szálait szőve. Nincs az a diplomácia, amely az egyes embert jobban össze­kötné. mint a közös zenei élmény. Ez természetszerű­leg nemcsak az úgynevezett komoly zenére vonatkozik, hanem a könnyű műfajra is. Ezek az elnevezések azonban nem helytállóak, a fajsúlyt az érték dönti el. A szórakoztatás mindenkor létrehozta azokat a formá­kul, amelyeket a különböző életkorúak a maguk igényé­nek megfelelően művelhet­nek. Ebben a kategóriában hazánkban az idősebbek az operettet, az angol keringőt, a fiatalabbak a musicalt, a popzenét, a jazzt, a heavy métáit kedvelik. A komoly zene válsága napjaink — sokszor vitatható — kísérle­teihez vezetett, a könnyű­zenéé a pop-roch zene kiala­kulásához, a népzenei együt­tesek reneszánszához. A fi­ataloknak, mint mindig, ma is szükségük van arra a kö­zös élményre, hogy társaik között legyenek a táncban, a diszkóban, mindenek felett pedig a nyilvános könnyű­zenei koncerteken, ahol á rajongó tömeg a kollektív identitás kifejezése. Az ember született vágya, hogy megszólaltassa a hang­szereket, ha erre nincs le­hetősége, passzív hallgatója lesz mások játékának. Városunk zenei életére a gazdag jelzőt használják. Ha a Miskolci Szimjonikus Ze­nekar, a zeneoktatási intéz­mények munkásságát értjük ez alatt, nincsen szégyenkez­ni valónk. A Kodályi örök­ség azonban többre kötelez. Nagy zeneszerzőnk egy egész nemzetet akart a mindenki­nél jelen levő hangszer, az enekhang segítségével gaz­dagabbá, nemesebbé tenni. A számítógépek, rádiók, magnók, képernyők világá­ban még nagyobb a felelős­ségünk abban, hogy a zene tündérkertjébe minél töb­ben beléphessenek. Az érté­kes muzsika terjesztésében, az élményt adó zenepedagó­gia térhódításában évtize­dekre szóló feladataink van­nak. Miskolc zenei életének legnagyobb koncertező in­tézménye, a Miskolci Szim­fonikus Zenekar. Tagjai minden évben titkos szava­zással döntenek arról, hogy az elmúlt évadban kit tar­tottak a legjobb muzsikus­nak. a Művelődési Minisz­térium és a Magyar Zene­művészek Szövetsége által alapított nívódíjat a zenei világnapi koncerteken egy- egy zenekari muzsikus vehe­ti át. Városunkban a válasz­tás ezúttal Garamvölgyi Er­nő fagottosra esett. * Barta Péter, — a Magyar Zeneművészek Szövetsége Észak-magyarországi Cso­portjának titkára, az Egressy Béni Zeneiskola igazgatóis — ünnepi köszöntője a ze- ”ei világnap alkalmából, a Rónai Sándor Művelődési Központban megrendezett koncert előtt hangzott eh Himer Bertalan * A lóvátett karosszérialakatosi: (balra) Jan Potvnesil ját- I *sza. '

Next

/
Thumbnails
Contents