Déli Hírlap, 1989. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1989-09-28 / 227. szám

Tovább pusztulnak a tölgyek Kártalanítják az erdőgazdaságot? Kellene egy környezetkímélő celiulózgyár Hazánkban tíz évvel ez­előtt figyeltek fel először az erdőpusztulásra; az elemi csapás az egyik legértéke­sebb fáfajtát, a tölgyet éri. A károk tetemesek, hiszen mintegy 1,3 millió köbméter faállomány pusztult el. A Minisztertanács egyik ülésén felvetődött az erdőgazdasá­gok kártalanítása, mivel anyagiak hiányában nem akarják vállalni a beteg töl­gyek kitermelését, s így a területek újrapótlását sem, ez pedig beláthatatlan kör­nyezeti károsodással is jár­hat. Mit jelenthet az állami kártalanítás a Borsodi Er­dő- és Fafeldolgozó Gazda­ságnak? — kérdeztük Cse­rép János vezérigazgatót. — Nagyon várjuk a kár­talanítást. a tervezett ősz- szeg azonban nem sokat jelent számunkra. A Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a kormányülé­sen azt indítványozta, hogy nettó köbméterenként 600 forinttal kártalanítsák az el­pusztult tölgyek ellenértéke­ként az erdőgazdaságokat, ami a tényleges kárnak csak a fele. Ezt a munkát nem lehet, nem is érdemes gé­pesíteni, egyenként kell ki­vágni a beteg fákat. Ez a hegyvidéki gazdálkodásban igen munka- és költségigé­nyes. Emellett, ha kitermel­jük a száradékot, eleve csak tűzifaként értékesíthetjük. Így nálunk ez kimondottan ráfizetéses, és a szóbán for­gó részbeni kárpótlás mel­lett is veszteséges tevékeny­ség, — Hogyan alakul az idén a gazdaság helyzete, mennyi árbevétellel és nyereséggel számolhat­nák? — Fakitermelési tervünk 420 ezer köbméter, ebben szerepel a 70 köbméter szá- radék kitermelése is. Ügy számoljuk, hogy teljes árbe­vételünk eléri majd az 1,1 milliárd forintot, amiből a bruttó nyereségünk körülbe­lül 50 millió forint lesz, a tényleges pedig — az adózás után — ennek a fele. A kor­mány által fontolgatott kár­térítés összege a mi gaz­dálkodási viszonyaink között, sokkal kevesebbet jelent, mint például egy síkvidéki erdőgazdaságnál. Miután veszteséges tevékenységről van szó, a többi gazdasá­gokkal együtt lassan ott tar­tunk. hogy nem vállalhat­juk tovább a beteg tölgyek kitermelését, s így veszély­be kerülhet az erdősítés, az erdőfelújítás is. Az európai országokban az állam vala­milyen módon kártalanítja, támogatja az erdőgazdaságo­kat. az erdőgazdálkodókat, külföldi töke bevonásával is. Borsod megyében csaknem 200 ezer hektár területet borít erdő, amiből 121 ezer hektár tartozik gazdaságúnk­hoz, a többi a termelőszö­vetkezetekhez és egyéb gaz­dálkodó egységekhez. Ügy becsüljük, hogy évente kö­XXI. ÉVFOLYAM, 227. SZÁM 1489. SZEPT. 28. CSÜTÖRTÖK üzemépületet lehetne igény­be venni, akár Miskolc tér­ségében is. Természetesen ez csak egyetlen lehetőség, amellyel élnünk kellene. — Az anyagi szempon­tokon túl, milyen káros következményei lehetnek annak, ha nem vágják ki a beteg fákat? — Az idén júniusban Lillafüreden ülésezett az EPPO, az European and Mediterrean Plant Protec­tion Organisation, vagyis az Európai és a Mediterrán Nö­vényvédelmi Szervezet, amely megállapította, hogy a tölgypusztulás egész Eu­rópában tapasztalható. Lé­nyegében a magyar szak­emberek álláspontját fogad­ták el, miszerint a pusztu­lást okozó tényezők között van, az évek óta tartó aszály, bizonyos rovarok és gombák fertőzése, de a savas eső, a levegőszennyeződés és bizo­nyos erdőművelési hibák is. A szervezet erdészeti, nö­vényvédelmi szakcsoportja arra is felhívta a figyelmet, hogy az elpusztult és a ki- termeletlenül hagyott erdő mikroklímája is megválto­zik. és olyan súlyos károk keletkeznek, amelyek csak lényegesen nagyobb befek­tetéssel szüntethetek meg. Ez a megállapítás pedig már nem egyszerűen csak erdő- gazdasági, népgazdasági, nemzetgazdasági kérdés, ha­nem annál jóval több. (nravec) A MISKOLCIAK NAPILAPJA rülbelül 100 ezer köbméter beteg tölgyfát lehetne egy korszerű, környezetkímélő technológiával felszerelt cel­lulózgyárban gazdaságosan hasznosítani. Ez illene a megye szerkezetváltási prog­ramjába is. Erre a célra ki­használatlan gyár-, illetve ÁRA: 3,50 FORINT adatbank /Vem szórakozásból küldözgetik az ügyfelet Hiányzik a gépesített Fennállása óta sok mindent megelt a tanács Miskolc Megyei Városi Hivatala. Tu­multuózus jelenetektől a botrányos hangoskodásig, könnyet és mosolyt egyként sokat láttak az itt dolgozók. De az ügyfelek is sok dol­gozót ismertek meg: körük­ben nagy a fluktuáció. A Miskolc Városi Népi Ellenőrzési Bizottság keddi ülésén tájékozódott a hiva­tal ügyfélszolgálati tevé­kenységéről, szakigazgatási szerveinek lakossági kapcso­latáról. A tájékoztatóban — amelyet dr. Falvai László, a Miskolc Megyei Városi Hi­vatal elnöke állított össze — elgondolkodtató adatok magyarázzák meg. hogy mi­ért felemás a állampolgárok körében tevékenységük meg­ítélése. 152-en dolgoznak a Petőfi Sándor utca három körű megvalósítása elenged­hetetlen ehhez. Igaz, sok te­kintetben próbálnak segíteni ügyfeleiknek — minden ága­zatban, ahol erre lehetőség van, f or man y omt a tvány t szerkesztettek a kérvények benyújtásához —, ám ez is csak részmegoldás a nagy forgalom mellett a határ­idők betartásához. Különösen nehéz az ügy­felek áradatával megbirkóz­ni a lakás- és helyiséggaz­dálkodási osztályon, amely­nek ügyfélforgalma a koráb­bi évekhez képest is válto­zatlanul nagy, noha az ál­lami lakásépítés csökkenése miatt átrendeződött az ügyek jellege. Most leg'kiivált azért feszültebb a viszony az ál­lampolgárok és az osztály dolgozói között, mert a két éve névjegyzéken lé­vő családok elhelyezésére sem kerülhetett még ser. A hangulatot tovább ront­ja az állami, bérlakások eladá­sának folyamata: a lakásra várók helyzetük ki látásta- lanságának fokozódását ér­zékelik ebben. Az egészségügyi osztály és a gyámügyi csoport, is neu­ralgikus pont: munkájuk döntő hányadát most a se­gélyezés adja. Legnagyobb gondjuk, hogy megbízható információt szerezhessenek róla: a kérelmező jogosult-e a segélyre. Az igények mindenesetre nőnek, s erre jellemző, hogy három évvel ezelőtt rendszeres és rendkívüli segélyre 2,4 millió forintot használ­tak fel, az idei előirányzat azonban már meghaladja a 33 milliót. Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye Buda-esti Baráti Köré­nek a tagjai jól időzítették meghívásukat, amelyben la­punk munkatársait invitál­ták a fővárosba. (Már ami azt a jelentős változást il­leti a húszéves Déli Hírlao életében, hogy kft.-vé ala­kultunk.) Persze, nemcsak a DH-ról - és o Borsod Ex- presszröl — kérdeztek, ha­nem sok egyébről is. A be­szélgetésen ott volt a bará­ti kör barátja - aki ugyan nem megyénk szülötte, de szivesen vesz részt a kör rendezvényein — a képün­kön szereplő dr. Del Medico Imre. (Beszámoló lapunk 3. oldalán.) (Kerényi László felvétele) Elszaporödtak városunkban a kóbor kutyák + Büntessék meg a szemetelőket! ♦ Autók a piros­ban ... ♦ Kevés a nyilvános illemhely + Hogy tisztább legyen Miskolc ... (ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK AZ 5. OLDALON) Olvasóink írják Lopják a lámpákat Myes az esti art zás Sajnos volt már rá pél­da, hogy az útépítők figyel­metlensége halálos balese­tet okozott. Napi munkájuk végeztével ugyanis nem egy esetben elfeledkeznek a bur­kolaton tátongó gödrökről, akadályokról, és estére ki- világítatlanul hagyják eze­3fc A betonkocka nappal még feltűnik, de éjszaka már csak féktávolságon be­lül veszi észre az autós. két. A miskolci utcákon M tanácsos szürkület után job­ban figyelni a volán mögött ülőknek. A 3-as út városi saakasüÉi autózók mostanában gyak­ran panaszkodnak: esténként szinte a semmiből tűnnek elő az úton óriási betonkoc­kák, melyekből ráadásul egy-egy fémpálca is kiáll. Mint a Közúti Igazgatóságon megtudtuk, ezekre a koc­kákra az aknafedlapok meg­emelése miatt van szfflcséi. Amíg ugyanis a sziget#!©- ~ anyag meg nem köt, érrb nem hajthat rá autós, mert akkor a fedlap lesüllyed. Ilyen munkák esetén az elő­írás szerint a fémpálcákat egy fényvisszaverő szalaggal kellene összekötni. A leg­jobb megoldás az lenne, ha messziről jól látható lám­pákat helyeznének el. Ezzel viszont az a gond, hogy amit estére kiraknának, reggelra eltűnne. Ugyanis sokan egy­szerűen szétszedik és az ak­kumulátort hazaviszik, vagy pedig magát az izzót a kör­nyékbeli diszkókba lopják. Egyelőre tehát nem lehet mást tgnni: minden egyes fémpálcára egy-egy fényvisz- szaverő szalagot kell kötni. Ezek a napokban a helyűk­re kerülnek — ígérik a szak-« emberek, v Visszanyerhetjük az elvesztett milliókat — javasolja a bizottság „Gettó” helyett kisvállalkozók telepe? amelyeket szintén sújt a tölgypusztulás. Nálunk a kártalanítás ügye évek óta húzódik. A kormány most ismét a két tárca, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, illetve a Pénz­ügyminisztérium illetékesei elé utalta a további tárgya­lásokat. Értesülésünk sze­rint 180—200 millió forintra lenne szükség a kártérítés­hez, amelyet hároméves program keretében 1992-ig fizetnének ki az erdőgazda­ságok. A MÉM-nek azonban erre a célra semmilyen ke­retösszege nincsen, s azt nem is tudja előteremteni, így teljes a bizonytalanság. — Milyen helyi lehető­ségeik vannak? — A szakmában ' már többször felvetettük, és a regionális fejlesztési prog­ramban is javasoltuk egy teílulózgyár létesítését, akár épületében, intézik az első­fokú hatósági feladatokat. Ügyiratforgalmuk évente meghaladja a 200 ezret, ügyfélforgalmuk a 400 ez­ret. Ez utóbbit az osztályoknál havi 74, -az ügyfélszolgálati irodáknál 178 órás fogadási időben. Elhelyezkedésük — az, hogy három épületben van­nak a szakigazgatási szer­vek — erősen rontja a ró­luk kialakított látszatot. A kévéssé tájékozott ügyfele­ket ugyanis — s ők vannak többségben — küldözgetni kell, és sokan úgy vélik, hogy „szórakoznak velük” a hivatalnokok. Szükséges len­ne változtatni ezen, s nem­csak azért, hogy az állam­polgároknak kedvezzenek: a hivatal szerkezeti és szervezeti rendjét is befo­lyásolja az elhelyezkedés tagoltsága. Ily en körülmények között le­hetetlen a létszámcsökken­tés, az ügyrendi korszerűsí­tés. Korszerűsítést sürget az információszolgáltatás is: a gépesített adatbank teijes­Ncm épül meg a Sajó- partra tervezett, úgynevezett „csökkentett komfortú lakó­telep”, amelyet óriási indu­latokat és szenvedélyes vitát kiváltva sokan gettónak ti­tuláltak. Ez a döntés a kö­zelmúltban született meg a városi tanács ülésén. De va­jon mi lesz a sorsa az erre a célra kiszemelt Sajó-parti területnek, s mi történik a telepépítésre szánt pénzzel? A fentiekre válaszolva az a társadalmi-szakmai bizott­ság adott javaslatokat, amelyben többek között a tanácsi szakemberek és a ci­gányság képviselői mellett részt vesznek a telepépítés ellen legkeményebben tilta­kozó társaság, a Wallenberg Egyesület képviselői is. Ez a bizottság azt javallja, hogy ez a Sajó-parti, a Repülőtér szomszédságában levő rét maradjon az, ami volt: az­az iparfejlesztési terület. Hogy miért? Mert a vizsgá­latok kimutatták, hogy a terület lakásépítés céljára csak nagyon drágán válhat­na alkalmassá. Megvizsgál­ták például annak a lehető­ségét is, hogy itt ki lehet- ne-e alakítani telkeket, amelyet családi házakat épí­tők kapnának. Sajnos így az egy telekre jutó telekalakí­tási költség elérné a 600 fo­rint négyzetméterenkénti ér­téket. A mai telekértékesíté­si tapasztalatok alapján tel­jes joggal feltételezhető, hogy ezeket a telkeket ilyen áron eladni nem lehet. Vi­szont iparterületre lenne igény, hiszen a különböző kisvállalkozások részére egy­re nehezebben tud a tanács területet adni. Negyven—öt­ven, ipartelepítésre alkalmas telek kialakítására lenne mód három év alatt. Ráfor­dítás nélkül feltölthetnék ad­dig ezt a mélyen fekvő részt is, ha azt városi föld- és törmeléklerakó hellyé nyil­vánítanák. (Csak zárójelben jegyezzük meg: Egerben például egy volt téglagyár területét parcellázták fel kisvállalkozók között.) A fentebb vázolt javaslat elő­nye: a „gettó” tervezésébe befektetett négymillió fo­rint és a döntés visszavoná­sának következménvekéto kifizetendő meghiúsulási kötbér hárommillió forintja ily módon megtérülhetne. Ez bizony nem elhanyagolandó szempont, hiszen a hétmii« lió forint a város kasszáját terheli, ennyibe került a so« ha meg nem valósuló te« lep ... A rendelkezésre álló pénz« bői — a megyei tanács., biz« tosított támogatást a telek« építéshez — pedig már aa idén növelik a tanácsi bér­lakások számát. Ez beleüli!* a bizottság által javasolt megoldás koncepciójába- is, amely szerint nem telepeket kell építeni, hanem a lakás- gazdálkodás egyes területein — a lakáscseréktől a lakás- felújításokig — kell megta­lálni azokat a lehetősége­ket: úgy tudjunk segíteni a perifériára szorult embere­ken, hogy az az összes vá­rosi polgár érdekeit szolgál-« ja... (kisafe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents