Déli Hírlap, 1989. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1989-09-21 / 221. szám
m a miskolciaké a szó Postacím: Déli Hírlap. Miskolc, 8501. Pf.: 39 — Telefon: levelezőinket, hogy nanaszaikkal. észrevételeikkel bétfötöl között keressenek fel bennünket 18-225. — Kérjük olvasóinkat, péntekig, lehetőleg 8—14 őrá A régi sírhelyek sorsáról Idős emberek hívták telefonon szerkesztőségünket. Azt kérték, járjunk utána, mi igaz abból, hogy a vasgyári temetőben a régi, 20—25 éves sírhelyeket újra meg kell venni. S aki nem kíván élni ezzel a lehetőséggel, felülvizsgálják a területeket, és új nyughelyként adja majd el a temető. Egy idős asszony azon kesergett, hogy egyedüli vigasza volt, hogy régen elhunyt hozzátartozójának gondozhatta a sírját. Most kevés nyugdíjából aligha tudja újra megvásárolni. Köztudott, hogy a vasgyári temető gondnokságát eddig az LKM látta el. Ettől az évtől azonban szerződést kötöttek egy szolgáltató gmk-val. A megállapodásban leírt feladatokat ezután ez a gmk végzi. így kérdésünkre a gazdasági munkaközösség egyik illetékes képviselője, Kiss Endre adott választ. Mivel az LKM évtizedeken keresztül magára vállalta, illetve fedezte a temető gondozásával járó kiadásokat, az elhunytak hozzátartozóit nem érintették a fenti kérdések, sem. Ezután nem tud hozzájárulni a költségek fedezéséhez, rgy a lakosságnak kell magára vállalni. S mivel tanácsi rendelet szabályozza, hogy a régi sírokat újból meg kell venni — s ez nemcsak Miskolcon, és ebben a temetőben van így, hanem az országban mindenütt — a gmk felhívta a hozzátartozók figyelmét, hogy 2000 forintba kerül az űjramegvétel. Ha lemondanak erről, akkor a temető újrahasznosításra ajánlja fel azokat. Itt be kell tartani a szigorú előírásokat, megszerezve hozzá az illetékesek engedélyét is. Egyébként a temetői nyilvántartás szerint vizsgálják majd a régi nyughelyeket, és ha hozzátartozó nem jelentkezik, kezdeményezik azok értékesítését. A gmk képviselője elmondta még azt is. hogy ebben az esetben nagyon körültekintően járnak el. Nem ragaszkodnak szigorúan a megszabott 90 napos határidőhöz, figyelembe veszik a kérelmező anyagi helyzetét is. Kérik az érdekelteket, hogy keressék meg őket, szívesen adnak minden kérdésre felvilágosítást. (Mindennap reggel 6-tól este 7-ig nyitva tart a temető.) S hogy hová teszi ez a szolgáltató gmk az újraértékesítésből befolyó pénzt? Kiss Endre elmondta: nagyon sokba kerül a temető fenntartása, gondozása. Két állandó nyugdíjasuk van, akik felügyelnek a rendre, ők nyitják, zárják a kapukat is. Aztán rendbe kell tenni az utakat, melyek nagyon elhanyagolt állapotban Vannak, s mindennap el kell szállítani az összegyűlt virág- és koszorúhulladékokat. Biztosítani kell a vízszolgáltatást, s tervezik a ravatalozó felújíiását is. Mindez pénzbe kerül, s azt is figyelembe kell venniük, hogy ennek a sírkertnek a területe is véges. H.-né Kávélejszín A reggeli kapkodás közben általában nem jut idő arra, hogy feketénket elfogyasszuk. Mert az lenne az igazi, ha lassan kavargatva önthetnénk be a tejszínt — már aki így szereti — és kortyolgatva innánk meg. MIÉRT OLAJSZAGÚ A VÍZ? A Vörösmarty u. 34. szám alatt lakó olvasónk azzal kereste meg szerkesztőségünket, hogy lakásukban valami baj van a melegvíz-szolgáltatással; napok óta olajszaga van a víznek. Fürdésnél megpróbálják ugyan ellensúlyozni különféle illatosító szerekkel, de kevés eredménnyel. A mosószerek sem „tüntetik" el az olajszagot, s az edé-' nyék mosogatásánál ugyanez a helyzet. Utánajártunk a dolognak Mészáros Béla, a Borsod- távhő üzemvezető-helyettese elmondta, hogy nemrég történt meg az ottani hőközpont teljes átépítése. A melegvíztermelő egység augusztus közepétől már íp,y üzemel. Az új tárolót és új vezetékeket üzembe helyezés előtt gondosan átmosták,' mindent rendben találtak, és csak ezután adták át lakossági használatra. Eddig egyetlen bejelentés sem érkezett az új eaység címére. A most jelzett panasz alapján megteszik a szükséges intézkedést, vízmintát vesznek., s a laboratóriumi vizsgálat eredményétől függően — ha arra szükség lesz — ismét átmossák a vezetékeket. A kivizsgálás után visszatérnek az ügyre. Általában annyi időnk van, hogy megfőzzük a kávét, gyorsan levágjuk a tejszínes doboz tetejét, és zutty, ihatjuk is. Csak akkor lepődünk meg, amikor szánkhoz emelve, észrevesszük a csészénkben úszkáló tejszíndarabokat. Gyorsan kiöntjük a másik adagot. Itt más a baj. Alig van a doboz alján. Érthetetlen. Pedig sértetlen volt a csomagolás. Felbontjuk a következőt. Itt sincs szerencsénk. Ismét aludt a tejszín. s mivel családom már nagyon türelmetlen, tejszín nélkül iszunk kávét. S ha még eddig nem ment fel bennünk a pumpa, a doboz alján levő szövegtől igen: Szavatossági ideje: 1989. október 28. Tehát minden stimmel. Csakhogy hogyan aludhatott meg most, szeptember 19-én, több mint egy hónappal a szavatossági idő lejárta előtt a benne levő tejszín, hiszen hűtőben tárolták, s hogyan párolgóit el több, mint a fele, amikor a dobozka légmentesen záródik. Rejtély. Lehet, hogy a gyártó megfejtheti. Érdeklődésemre, az élelmiszerbolt vezetője elmondta. hogy ha visszaviszem, kicserélik, éppúgy, mint az egyéb romlott tejterméket. De mi van akkor, ha már beleöntöttem a kávémba? Mivel bizonyítsam az igazam? Egy biztos: tegnap reggel csak úgy kidobtam az ablakon háromszor 2,30-at. Azt hiszem, le fogok mondani a tejszínes kávéról. . C*. A. Megvárják a balesetei? A Bajcsy-Zsilinszky út 25. számú ház előtti járdaszakaszon levő aknatető baleset- veszélyes voltára hívtam, fel az illetékesek figyelmét a Déli Hírlap 1987. december 14-i számában. A cikk megjelenése óta, tehát több mint másfél év alatt semmi nem változott, bár még a múlt hónapban fotó is jelent meg róla, szintén a DH-ban. De talán mégsem telt el hiába a 21 hónap: az aknafedél állapota tovább romlott, sőt kritikussá vált. Érthetetlen az illetékesek passzivitása, annál is inkább, mert aki kevésbé jól lát és megcsúszik, elesik itt, annak beláthatatlan következményei lehetnek. T. L. Miskolc Nagycsaládok találkoztak Sikeres volt a Nagycsaládosok Egyesületének miskolci csoportja rendezésében megtartott - találkozó a csanyiki Majális-parkban, amelyet a Városgondnokság faháza mellett rendeztek. A gyerekekre a Kossuth Gimnázium óvónőszakos hallgatói közül a harmadikosok vigyáztak, s szórakoztató játékokat szervéztek számukra. A találkozón jó né- hányan beléptek a nagycsaládos egyesületbe. A helyi csoport pedig ezúton is kifejezi köszönetét a Város- gondnokságnak, a Borsod Megyei Tejipari Vállalatnak és a Miskolci Likőrgyárnak az első találkozó támogatásáért. Napsütéses sziklafalon Az őszi napsütés nemcsak a kirándulókat, hanem a hegymászókat is a szabadba csalogatja. A Lillafüredre vezető út mellett, az 5-ös busz megállójával szemben levő hegyoldalon kedvükre gyakorolhatnak, a várakozó utasoknak pedig ízelítőt adnak ebből a szép, és nehéz sportágból. K. L. AZ ÖRÖKLÉSI SZERZŐDÉSRŐL Az öröklési szerződés nem egyoldalú nyilatkozat, mint a végrendelet, hanem az egymással szerződő felek kölcsönösen kijelentett nyilatkozata, melyben az egyik fél örökhagyóként rendelkezik, s a másik felet halála esetére vagyonából részesíti, tartás és/vagy életjáradék' fejében. Amikor a jogszabály a végrendeletre nézve a közjegyzői okirati formát kötelezővé teszi, akkor ez az öröklési szerződésre is érvényes. Az öröklési szerződés csak a helyi tanács szak- igazgatási szervének jóváhagyásával ■ lép hatályba! Amennyiben az öröklési szerződés tárgya ingatlan, a tulajdoni lap újkeletű másolatának bemutatása nélkül a közjegyző nem készíti el a szerződést. A későbbi nézeteltérések elkerülése érdekében arra is szükség van, hogy a felek kölcsönösen tisztázzák, hogy ki milyen szolgáltatást vár el a másiktól. Különösen fontos a tartás részletes feltételeinek, a vállalt szolgáltatásoknak részletes és alapos kifejtése a szerződésben. még akkor is, ha a felek rokonok, vagy a szerződés megkötésének pillanatában tökéletes bizalommal vannak egymás iránt. Az öröklési szerződés elkészítésének illetéke a szerződéssel lekötött vagyontárgy — a majdani örökség — értékének egy százaléka. Nem ludják a rendet Miskolc legrégibb lakóterületei közé tartozik a Mar- tintelep, ahol rend és tisztaság volt, s az emberek biztonságban éltek. Sajnos, az utóbbi időben változott az ott lakók összetétele. A már elhunyt, vagy kiöregedett őslakók házaiba más réteghez tartozó egyének költöztek, építkeztek, beszivárogtak. Gyarapodott a lakóterület lélekszáma, a műveltségi színvonala pedig — bizonyos vonatkozásban — emelkedett. Megmutatkozik ez abban is, hogy a területen a legtöbb utca tiszta. A házak élőkért jeit virágok teszik színessé. A legtöbb háztulajdonos eleget tesz az idevonatkozó tanácsi rendeletnek, s a lakása előtti útszakaszt rendben és tisztán tartja. Sajnos, nem mondható el éz a buszmegállók tisztaságáról. Sokan — a bevándoroltak közül —. még nem tanulták meg, s talán soha nem is fogják, hogy a csikkeket, lejárt jegyeket, egyéb kacato- kat a szeméttárolóba kell dobni, és nem a megálló peronjára szórni. Teszik ezt azért, mert nincs önfegyelmük, és nem tartják sajátjuknak lakóterületüket. Problémák jelentkeznek a szervezett szemétbegyűjtéssel is. Bár a közterület-fenntartó vállalat autói rendszeresen elszállítják a szemetet, akad azonban olyan „takarékos” ember, aki sajnálja a pénzt a kukásedényért, s ezek hiányában a portáján összegyűlt szemetet az éjszaka leple alatt* a Latorca utcai orvosi rendelő közelében levő konténer mellé önti'. S még valamit: az utóbbi időben gyanús külsejű és viselkedésű egyének borzolják az itt lakók idegeit, biztonságérzetét. Míg évtizedekkel ezelőtt, amikor az utak alig voltak megvilágítva, biztonságosabb volt este, vagy éjszaka a közlekedés. Most meggondolandó, hogy valaki az esti órákat válassza sétálásra, mert az ilyen utaknak kiszámíthatatlan következményei lehetnek. Vannak olyanok, akik nappal végzik felderítő útjukat, hogy aztán éjszaka megrongálják, kifosszák a telefonfülkéket, zárt udvarokról vigyenek el egyéb dolgokat. Elgondolkoztató mindez és intézkedést sürget. Tarcsi Lajos • Miskolc ti»* IRi soft ELVISZIK MAJD A BÓDÉKAT Törékeny kulcsuk A napokban panaszolták egyik miskolci nagy intézményünkben, hogy új zárakat szereltek fel a frissen festett ajtókra. Sajnos, nem sokáig örülhettek a biztonságnak; egy-két kulcsfordítás, s a kulcsok kettétörtek. Használati utasítást hiába kerestek a zárakhoz, illetve nem kaptak olyan útmutatót, hogy úgy kell velük bánni, mint a hi- mestojással. Sz. G. Miskolc Augusztus 28-i lapszámunkban Körzetrend címmel jelent meg írás. A cikkíró' azt kifogásolta, hogy Miskolcon, a Kölcsey utcában a közterület-fenntartó vállalat milyen „bodegákat” helyezett el, csúfítva ezzel a városképet. A cikkre a Miskolci Közterület-fenntartó Vállalat igazgatójától. Farkas Györgytől kapott választ szerkesztőségünk, aki kérte annak -teljes terjedelmében való közlését. „A Déli Hírlap f. év augusztus 28-i . számában (kecskés) aláírással, a fenti címmel cikkecske jelent meg. amely kifogásolja vállalatunk — a Miskolci Közterület-fenntartó Vállalat — 5.' számú körzetének ideiglenes (max. 1 év) elhelyezését szolgáló konténerek telepítését a Kölcsey utcába. Persze (kecskés) úr (hölgy?) lenne az első, aki kifogásolna. ha az avasi lakótelep utcáit, lépcsőit nem takarítanánk, illetve télen nem mentesítenénk a hótól, jégtől. -Ügy látszik, ő is azok közé tartozik, akik a lán- gost szívesen megeszik, de aki süti, azt nem szeretik, no, és az utánajárást sem, hiszen csak egy telefonjába került volna, hogy megtudja, a konténereket — mint azt fentebb írták — ideiglenesen és szabályos engedéllyel helyeztük el, mert az úttisztító is ember, szükségletei is vannak, és valahogy senki, még a cikkíró sem ajánlott. fel, hogy lakásukban oldhatók fel az „antagonisztikus ellentétek”. A konténerek elhelyezésére egyébként azért kényszerültünk, mert a lakók tiltakozása miatt az ingatlankezelő vállalat felmondta korábbi bérleményünket, mivel ők is csak a lángost szeretik, az új helyiségek kialakítása pedig pénzbe és időbe kerül, bár lehet, hogy majd akkor az nem fog tetszeni a cikk kényes Ízlésű írójának, hiszen se matyó minták, se borostyán nem lesz rajta. Természetesen tudnánk mi csodálatosan formatervezett körzeti helyiséget is telepíteni, ahol a szerszámok elhelyezésén túlmenően dolgozóink megfelelő szociális ellátása is biztosítva lenne, mindössze az úttisztítás díját kéne 200—300 százalékkal megemelni, ami persze ugyancsak sokaknak nem tetszene. Célszerűbb lenne a lakók és vállalatunk közötti — a cikkíró által felfedezett — ,.antagonisztikus ellentéteket”, ha ilyenek vannak, nem ok nélkül tovább szítani, hanem a tájékoztatás szabadsága mellett, annak etikáját is szem előtt tart- va, csillapítani.” 0 1 a d W r,
