Déli Hírlap, 1989. augusztus (21. évfolyam, 177-203. szám)
1989-08-16 / 190. szám
I Mintatelep,” vagy valami más? 2. Äszociális lakás Aligha kell bizonygatni, hogy a jövő állami vagy ‘anácsi lakásépítése szociális lakásépítés lesz. Tehát az állam egy piaci alapokon nyugvó lakásrendszerben kizárólag azok számára épít illetve nyújt szubvenciókat, akik jövedelmük vagy egyéb okok folytán már nem képesek a piaci lakás- form ikban lakásigényeiket realizálni. Az azonban, hogy milyen is legyen az a bizonyos szociális lakás, miben legyenek ezek mások, mint a piaci lakásformák, kiknek keil ilyen lakásokat építeni, hogyan kell őket tervezni, kivitelezni, miiyen igények támaszthatók velük szemben stb., — nos. ezekre a kérdésekre ma még nincs igazán válasz. Legfeljebb megfontolások, homályos elképzelések vannak. A következőkben ezekről szólnánk — e cikk lehetőségei között. I Mindenekelőtt le kell szö- gez.ni azt, hogy nincs általában szociális lakás, csak különböző társadalmi problémák megoldása érdekében, államilag különböző formában megtámogatott, a kereslet-kínálat törvényei alól kivont, vagy bizonyos fokig mentesített, különböző szociális élethelyzetek megoldásához segítséget nyújtó lakásformák léteznek. Ezeknek a lakásformáknak az együttesét nevezzük szociális lakásnak. Arra vonatkozóan nincsenek tapasztalataink, hogy milyenek is ezek a lakásformák, csak a múltból tudunk példákat venni, vagy a nyugati országok jelenleg érvényesülő megoldásait lehet elsorolni. + A BÉRBE LEGYEN BEÉPÍTVE Ahhoz azonban, hogy a szociális lakásformák egyáltalán létezzenek, sok minden egyéb mellett legalább egy dologra van szükség: arra, hogy a népesség nagyobbik részének jövedelmébe, fizetésébe be legyen építve a lakás ára. Tehát a lakáspiacon a saját lehetőségeinek megfelelő lakáshoz juthasson. Ahol ez nincs meg, ott a lakást vagy juttatásként kell adni, mint az a korábbi paternalista lakásrendszerünkben volt, vagy olyan nagy támogatásokat kell nyújtani minden lakást vásárolni, vagy építeni szándékozónak, sőt az igénylőknek is, ami hallatlan mértékben megterheli a költségvetést. És a támogatások ellenére (mert mindenki kan valamit) lényegében kiejti a lakáshoz jutásból a legszegényebb rétegeket a mostani, nagyon átmeneti lakásrendszerünk. Ha tehát a szociális lakásépítés elemi társadalmigazdasági előfeltételei egyáltalán megteremtődnek, akkor lehet meditálni azon, miiven élethelyzetben lévők azok. akik ilyen lakásokra szorulnak, és miiven lakások azok, amelyek ezeknek az élethelyzeteknek az igényeihez a legjobban illeszkednek. + HA KORLÁTOZOTTAN FIZETŐKÉPES A szociális lakásformák egyik típusát azok a lakások képezték hazánkban a múltban, illetve a nyugati országokban, amelyeket a korlátozott fizetőképességű családok számára építettek. Ezeket többnyire városi lakásoknak nevezték, és nagyjából úgy működik ez a lakásforma, mint a mi tanácsi bérlakás-szisztémánk. Azzal a különbséggel, hogy amíg a tanácsi bérlakásaink ugyanolyan standardot reprezentálnak, mint a jóval drágább OTP-lakások, addig a városi lakások minősége, színvonala és kivitele, no meg környezete, városon belüli fekvése lényegesen szerényebb, mint, a piaci lakásformáké. Azt azonban, hogy mennyivel szerényebb, mindig egy adott ország fejlettsége, gazdagsága, vagy szegénysége dönti el: a Horthy-korszak városi lakása, jól tudjuk, a szoba- konyhás lakás volt, a bérkaszárnya. Ausztriában a Kari Marx-ház már egy jóval magasabb, és ma is tanulmányozásra érdemes színvonalat képviselt, egyes nyugat-európai országokban pedig a hetvenes években olyan állami, városi lakótelepek épültek, amelyekről mi itt még álmodni sem merünk. + A „TISZTES SZEGÉNYEKNEK" A szociális laikás egy további típusát azok a lakások képezték, amelyeket a semmiféle fizetőképes kereslettel nem rendelkező, „szegénységi bizonyítvány- nyal” felszerelt lakosok számára építettek fel. Persze ezeket a lakásokat sem osztogatták ingyen: többnyire alapítványokból, szövetkezeti formában, városi támogatással, és az érintett lakosok saját erőfeszítéseinek maximalizálása révén hozták össze ezeket az otthonokat. Ezt a szociális lakást nevezték és nevezik ma is telepi lakásnak. Amikor pedig nagyüzemek építették, akikor kolónia-lakás volt a nevük. A lényeg: esek az otthonok még az előzőeknél is jóval szerényebb nívót képviseltek, többnyire sorházas. vagy egyedi családi házas formában épültek, telepszerűen, szemben a városi lakással, amelynek a fő építészeti megjelenési formája a bérház. a bérka- száraya volt. Ezekbe az otthonokba, éppen mert a lakóknak maguknak is erőfeszítéseket kellett tenniük, csak a „tisztes” szegénvek juthattak be. Olyan emberek tehát, akik noha igen alacsonv jövedelműek, de dolgoztak, és többé-kevésbé konszolidált viszonyok között éltek. Természetesen ebben a szociális lakásformában sem adták a lakást ingyen. Fizetni kellett: ajkkor. amikor megépült, és fizetni kellett a lakbért is. + A TÁRSADALOM ELESETTJEI A társadalom elesettjeinek is kell azonban otthon. A szociális lakásformák harmadik nagy csoportját tehát azok a lakásformák képezik, amelyek az ilyen élethelyzetekben lévők számára nyújtottak bizonyos otthonhoz jutási lehetőségeket. Ezeknek a formáknak nagyon sok változata ismert, most csak néhányat említenék. A legelterjedtebb a szükséglakások rendszere, illetve maga a „szükséglakásOlyan önálló háztartásvezetésre lehetőséget adó lakásokról van szó, amelvek az adott korszak, vagy társadalom körülményéihez kénest csak a legminimálisabb komfertot és színvena- lat biztosítiák, és amelyek szinte mindig és mindenhol ott találhatók, ahol az ingatlanok ára, és főként a telek ára a legalaesonvabb. Tehát a városok környezeti és egyéb ártalmaktól leginkább súitott részein. A szükséglakások egy részét kifejezetten nyomorenyhítő céllal, karitatív megfontolásokból, általában társadalmi és városi segítséggel építették, telepszerű formában. A szükséglakások' egy másik része viszont valamely erkölcsileg és fizikai értelemben is teljesen elavult, tehát a lakáspiacon nem mobilizálható lakásállományban spontán módon keletkezik. Ezt a spontaneitást azonban a városok többnyire nagyon is tudatosan befolyásolják, és megteremtik az előfeltételeit annak, hogy ezek a nyomortelepek kialakulhassanak. így van ez mindenütt a világon, és így történik ez többek között Miskolcon is. + SZEMBENÉZNI A REALITÁSSAL Rt azonban aligha van értelme bármiféle moralizá- lásnak. A nyomortelepek szükséglakásainak nagyon is komoly, és semmi mással nem pótolható társadalmi funkcióik vannak, és éppen ezért az ezek felszámolására tett minden erőfeszítés egyfelől gyakran hiábavalónak bizonyul, másfelől pedig nem vet számot a realitásokkal: ott, ahol van nyomor és elesettség, ott mindig volt és lesz is szegénynegyed, nyomortelep és szükséglakás is. A kérdés az, hogy a szociális lakások eme formáival szemben milyen várospolitikai stratégiáikat dolgozunk ki. Ezen a pontom a dolog ugyanis már nem elsősorban lakásprobléma, hanem egy sokkal tá- gabb társadalmi gond. Nevezetesen a szegénység, a nyomor, a bűnözés, a kisebbségek és a megoldásra váró szociális feszültségek szerteágazó gondjairól és azok megoldásáról van szó. (Folytatjuk) Tóth Pál Egy szoborcsoport fogadná azokat, akik a Dayka Gábor utca felől közelítenék meg a művészeti középiskola épületét. (Farkas Ida felvétele) Ha felépítik, így nézne ki A művészetek iskolája (Folytatás az 1. oldalrót) Már jó ideje elült a vita Miskolcon arról, hogy szüksége van-e a városnak művészeti szakközépiskolára, vagy sem. Azóta elkészült az intézmény engedélyezési tervdokumentációja, illetve az iskola első építési ütemének részletes, a versenykiíráshoz szükséges dokumentációja is. Az új általános gimnázium és művészeti szakközépiskola tervezője, Viszlát József, az Északterv munkatársa mondta, hogy az épületegyüttes három lépcsőben készülne ei. • A „VASALÓ- TÖMBBEN A nyolctantermes általános gimnázium és az ugyancsak nyolctantermes művészeti középiskola az úgyne vezett „vasalótömbben”, vagyis a Dayka Gábor, a Szabó Lajos és a Hunyadi utca által határolt térségben — ez a terület egy vasaló talplenyomatához hasonlít, innen az elnevezés —, a Kossuth Gimnáziummal szemközt kapna helyet. Elsőként a 16 tantermet magába foglaló főépület készülne el, ami ugyanolyan magas volna, — a földszint fölé még három szintet emelnének —, mint a Dayka Gá-' bor utca tó k>] dalán a Kossuth Gimnázium. A hosszan elnyfBó fő szárnyban a tantermeken és a kiszolgáló helyiségeken kívül egy nagy légterű, galériás zsibongó, s az iskola étterme is helyet kapna. Az utóbbiban egyszerre 200-an étkezhetnének. A fószárnyDiésgyörí meditációk (22.) A kapitányi szállás ma venáéifooaié A Vár utca bejáratánál figyelmeztető tábla van: védett fasor! Tovább gesztenyefák lombjai alatt haladunk a vár és a strand felé. A nyugati oldalon szélesebb a járda. Itt, a Vár utca 14. számú telken építette meg a mezőváros 1744 előtt a kvártélyházat. Említése az uradalom adó- lajtsromában található, de berajzolták helyét 1759-ben a Hazael-féle térképbe is. III. Károly király idejében az 1715. évi VIII. te. önálló magyar hadsereg szervezését írta elő. Ekkor a huszárvár területén már erősen megfogyatkoztak a használható épületek. A mezővárosnak kellett gondoskodnia a katonák és tisztjeik elszállásolásáról. A kvártélyház kőből készült, széles tornáccal, zsindellyel fedett tetőzettel. Benne tágas helyiségek, előtér, konyha, két szoba és kamara volt. Az előtér és konyha mennyezete bolthajtásos, a többié stukatúros. Fűtését kandallóval, szabadkéménnyel oldották meg. A háznak van udvara és kertje. A kvártélyházban laktak a 18. és X9. században a diósgyőri katonai helyőrség kapitányai. Ezt megerősítette számomra az őslakos Tamás István nyugdíjas kohász, aki 85 éves volt, amikor 1959. augusztus 13-án együtt nézegettük Diósgyőr régi épületeit. Ö nagyanyjától hallotta. hogy a Vár utca 14. számú házban Dánkor kapitány lakott 1840 körül. A mézőváros 1847. júniusi feljegyzésében azt olvastam: „.. .van a város gondnoksága alatt a kapitányi, a hadnagyi kvártélyok, istállók, melyeknek minden évben számos költségét fedezi a város, reparációjával tartozván.” A hadnagyi kvártély a mai Bartók Béla utca 9. számú ház volt. a huszáristálló pedig a Tokaji Ferenc utcán a szeszfőzde előtti téren, állt. A katonákat — például 1840-ben — magánházaknál szállásolták el, a gazdákhoz 2 hónapra, a zsellérekhez 1 hónapra. Elosztásukat a város kvártélymestere — 1840- ben Lévay Sámuel — intézte. Ebből helyi problémák is adódtak. Egyik ilyen vonatkozású feljegyzés: „Nemes katonaság Cugfirogó Káplárja — azon felül, hogy már ágyneműkkel, nevezetesen 2 párnával, 2 tiszta le-. pedőkkel ellátva légyen, még ezen felül egy derékaljnak kiszolgáltatását is kívánja — kérését a tanács nem tel jesiti.” A Vár utca 14. számú házat az első világháború után a Galambos család lakta évtizedeken át. 1986-ban, erősen leromlott állapotban az örököstől, Bukszár Józsefné- tól vette __ meg Körmöndi Istvánná. Ö á házat' — eredeti méretét meghagyva — újabb épületrésszel bővítette, a kert irányába. Meghagyta a mennyezetet, a szabadkéményt, a vasrácsos ablakokat. A padláson lakható helyiségeket alakított ki. Elvégeztette a javításokat. és az épület belső átrendezését. A kapitányi szállás, a kvártélyház 1988- ra kívül, belül megszépült és új nevet kapott. Talizmán vendégfogadó. Megnyitására nagy szükség volt, mert a várhoz érkező turisták meg a strandra igyekvők előbb nem találtak étkezési és fagylaltozási helyet a Vár utcában. Most a Talizmán barátságos. színvonalasan, berendezett helyiségeivel a belföldiek, s a külföldiek igényét egyaránt kielégíti. Balázs József hoz .önálló épületként kapcsolódna az intézmény tornaterme, illetve a konyha. A tervező elképzelései szerint ezekbe nemcsak a főépületből, hanem kívülről is beléphetnénk; hiszen a tornatermet, valamint a konyha szolgáltatásait a környező iskolák tanulói is igénybe vehetnék. Az első építési ütemben elkészülő épületek ■ főbejárata egyébként a Dayka Gábor utcáról nyílna, s az utcának ezen a szakaszán egy szoborcsoport fogadná az ide érkezőket. • A GOBELINTŐL A PORCELÁNIG A második ütemben a művészeti tagozatot kiszolgáló épületek készülnének el. A tervező itt szeretné felhasználni a különböző korok stílusában épült Szabó Lajos utcai házakat. Az átalakított, felújított lakóépületeket, és ezek udvarait egy újabb, összefogó épületszámy és egy kupolás központi előcsarnok, valamint egy kiállítótér közbeiktatásával kapcsolná a tanulmányi szárny zsibongójához. A Szabó Lajos utcán levő házakban egy-egy művészeti ág kaphatna otthont. Az általános szobrászok, az általános rajzosok, a textilesek, illetve a gobelinnel foglalkozók, a keramikusok s a díszműpor- celán leendő szakemberei jutnának itt műtermekhez, s az egyik épületben művészeti könyvtárat rendeznének be. Az ezeket a házakat határoló új épületszárny földszintjén pedig a fémalakító és díszműkovács-tago- zat, illetve a faszobrászok, az emeleten pedig az alkalmazott grafikusok műtermeit helyeznék el. Az épület- együttesben volna még egy 200 főt befogadó, színpaddal is ellátott előadóterem, s ebben a traktqsban alakítanák ki a tánctagozat balett-termét is. A harmadik ütemben egyebek között a tömb belsejében a kertészeti munkákat végeznék el. A tervezőtől tudjuk, hogy az új intézményben egyszerre majdnem 500-an tanulhatnának. Az iskola felépítése, a mai árakon számítva legalább 350 millió forintba kerülne. B. A. 1
