Déli Hírlap, 1989. augusztus (21. évfolyam, 177-203. szám)

1989-08-09 / 184. szám

A hajdani Koronából Déli étlap Az a Korona, amit idé­zünk, nem „szent”, de ne­künk, miskolciaknak mégis kedves (volt). A múlt idő használatának itt különös je­lentősége van, hiszen a köz­pont egykori elegáns „Ko­rona” Szállója, annyi feled­hetetlen bál színhelye (em­lékére anyáink és nagyanyá­ink szíve titokban még min­dig megdobban) nappal csakúgy, mint este sötét, po­ros ablakaival hívja csak fel magára a figyelmet bizony már jó ideje. Gazdaságunk működésé­nek zavarait ugyan mivel tudnánk jobban szemléltetni, mint azzal, hogy egy két­százezres, forgalmas város központjában egy ilyen ét­terem és szálloda évek óta bezárt kapukkal fogadja az odatévedőt. Egy patinás eég ilyen helyen aranybánya le­hetne. Nálunk mégsem az. Miért? — kérdezi dr. Csor­ba Csaba levéltárigazgató, majd így folytatja: De félre a közgazdaság- tannal. A Megyei Levéltár­ban, a Miskolci Kereskedel­mi és Iparkamara iratainak rendezése-selejtezése során került elő sok, más „kincs” mellett egy 1927-es Korona­étlap. fme, a gasztronómiai csemege: DÉLI ÉTLAP Kereskedelmi utazóknak 10% árengedmény DÉLI ÉTLAP SaiüűAwv ­hozelékek ‘Saevwt'&aVB . V ... /N Tészta*. Ä\\\X ­.YmiYJW __ Gyümölcs. 15Ä7 , ÖYVstliC WvífSfJlt Sörök. Wy._ /»‘Sta.Wv ilAW t tiorott llViyjv o&ih.V_ /i" &'WfiVLXStV&tÍ, tó VtultoMtól « * S’UTViW.ut * H U&édj0o_ A» torWtSíVw. Á. Ja. 9íA\3uá/V . Likőrök. /VtoqwaV. _ y/'t tó Vi^t ___ /UíSiaW n V» Up K»p .« M» ÖAao tétova* c^í\VC UVt'Wt­&en\vt>\\Vcw5 J? tju » ■ %\mi\\X\X /fa 'er !rr M ti/ 'c: Vk Wwv VJ>uUAiOUS TUlW# YorttWi hwr'Mr r Yl't\v ,k'.av\,«rn-«4t' j ®ÄßS|5t*9,\«.vivy J M* ®tou i\oA­in un XkO fa ■ti Levesek: Húsleves 24 fillér Barna leves 24 fillér Főzelékek: Borsó vagy bab 24 fillér Tört burgonya 24 fillér Főzelék leveshús feltét 80 fillér Főzelék sülthús feltét 96 fillér Marhahús: Eczetes tormával 140 fillér Eczetes tormával kisadag 100 fillér Levesben főtt jércze 160 fillér Tészták: Főtt tészta 56 fillér Sült tészta 56 fillér Torták 40 fillér Saláták: Ugor ka, ezékla 24 fillér Vöröskáposzta 24 fillér Gyümölcs: alma 2 fillér vegyes com pót 100 fillér Sajtok: Préseit Ementháfi 56 fillér Sörök: 1 üveg Udvari sör 72 fillér 1 üveg Bak sör 120 fillér 1 korsó vagy pohár aőr 60—36 fillér Borok: 1 L Hegyi asztali 160 fillér 1 L Tokaji Szamorodni 240 fillér 1 üveg/7 dl Édes Muskotály 1 üveg/7 dl Furmint 1 üveg/7 dl Badacsonyi Vizek: 1 üveg Szóda 1 üveg Margit víz 1 üveg Parádi Likőrök: 1 p. cognac 1 p. Édes likőr 1 p. Szilva Készételek: Adag liba párolt káposztával Sült csirke Borjú sült burgonyával Serpenyői; rostélyos Borjú pörkölt Borjú kísadag -­Bográcsgulyás Frissensültek: Natúr v. Bécsi szelet Hizlalt rostélyos Rántott csirke Bélszín fiié Virsli szaft vagy tormával Hideg ételek: 1 adag szalámi 1 adag szalámi, kicsi 1 adag kolbász 1 adag vaj 1 drb orosz hal Fehér kávé Tea rummal vagy citrommal Fekete kávé 400 fillér 400 fillér 320 fillér 24 fillér 80 fillér 80 fillér 24 fillér 32 fillér 20 fillér 160 fillér 160 fillér 160 fillér 144 fillér 128 fillér 100 fillér 120 fillér 176 fillér 176 fillér 200 fillér 176 fillér 64—56 fillér 120 fillér 60 fillér 40 fillér 32 fillér 16 fillér 40 fillér 56—48 fillér 32 fillér Kisvasúitól a keleti Bükkbe Az úticél: Farkasgödör Jó kilátást biztosító pa- norámakocsiból álló szerel­vényt közlekedtet a hétvégi szabadnapokéin, és minden ünnepen a LAÉV a mind népszerűbbé váló Mahóea— Farkasgödör közötti erdei vasúton. A szerelvény nap­jában háromszor oda-visz- sza. végig jár az útvonalon. Miskolcon a kiliáni végál­lomáson, illetve a Papír­gyárnál lehet rá felszállni. Mint Kiss Attila üzem­vezetőtől megtudtuk, a ter­veknek megfelelően sikerűit helyreállítani és biztonsá­gossá tenni a pályák A ke­leti Bükk vadregényes, alpe­si szépségű táján vezet az útvonal, a mintegy 18 kilo­méteres szakaszon több, mint tíz megállóhely van. Akik rászánják magukat a csaknem kétórás utazásra, (kiszállhatnak többek között a Jancsi és Juliska pihenő­nél, a Gallya-forrásmál, pi­piben hétnek a Lenke-forrás felduzzasztásával létesített andókúti kis tavacskánál. A kisvonaíom 1933-ban engedélyezték a személyszál­lítást, és az azóta kisebb- nagyobb megszakításokkal folyamatos kirándulási le­hetőséget népszerűsíteni igyekszik az üzemeltető er­dőgazdaság. Esőbeállókkal, szalonnasütő helyek kialakí­tásával, erdei pihenőpadok­kal kényelmesek az egyes megállóhelyek. Most újabb megálló létesítését tervezik a Varbói ortás néven. In­nen ugyanis rövid sétával elérhető a varbói tó kör­nyékén kialakulóban levő víkendtelep, a horgászpara­dicsom, amelyet a miskol­ciak közül is sokan felke­resnek. Tanácstagi fogadóóra Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Kiss Lászloné, a II/4. sz. HNF-bizottság he­lyiségében (Testvérvárosok úti szolgáltatóház), 17—18 óra között 3fc Munkában a stáb Szibériában halt meg Petőfi? 3. A stáb zöme a fő „fronton” gyülekezett. Érthető, hiszen ezen a jókora szakaszon jelölte meg a sírt az áprilisi ex­pedíció tagjainak. J. Vinokur. Információi hitelesnek tűn­tek, hiszen akkor kintlevő kollégáink mintegy száz teszt­kérdéssel ellenőrizték azokat. Ráadásul nyilaktozatát meg­erősítették A; V. Tivanyenkoék adatai, s a helybeliek visz- szaemlékezései is. Nyugodtak mégsem lehettünk, mert ben­nünk élt az első variáció, az a változat, amely szerint Kjuhelbeker emlékműve mögött nyugszik neves poétánk. Erről leveleztünk, erről beszéltünk nem is egyszer a szov­jet kutatókkal, így aztán érthető: mindnyájunkat idegesí­tett az, hogy épp ezen a területen nem dolgozhattunk, mi­vel engedélyünk nem volt. Vendéglátóink szívélyesen, kedvesen kalauzolta!:, e sáv feltárása elől azonban el­zárkóztak. Mindaddig, amíg Moszkváiból meg nem érke­zik az a mindent jelentő pecsétes okmány. Csoportvezetőnk hazare­pült, s megígérte, hogy út­közben intézkedik. Bíztunk ebben, de a han­gulatunkat mindennek mi­nősíthettük. csak rózsásnak nem. Szenvedtünk a majcf el­viselhetetlen kánikulától. Fanvalgásra azonban nem szakíthattunk perceket, órá­kat, mert a vállalt feladatot teljesítenünk kellett Akkor ks — ha mint hittük — ki­térővel rajtolunk. A régé­szek meghatározták sz egyes szelvényeket, az edső bontási szint mélységét, saz ásóik máris szakították a főidet Az együk sávban gyerek­koporsót találtak. Megdöb­bentem, hogv milyen ma­gasan bukkantak rá. A ot­taniak nem késtek a ma­gyarázattal. — Téli temetés esetén tűzzel olvasztották a mínusz 40—45 fok miatt csonttá fagyott talajt, s nem tarthatták be az előírásokat. Ez a gyakorlat kényszerű­ségből dívott. Ezért már Jakab és Anna után Színesedik a szőlő Sem Jakab, sem Arma I nem tartozik a népi kalen­dáriumok jeles napjaihoz. De akik időjósló napként tartják számon, annál job­ban figyelik a jelzéseit. Megyénkben Tokaj-Hegy- alián és a dél-borsodi bor­vidéken tartják számon Ja­kab napját, mert akkor kezd színesedni a szőlő. Ez ko­rántsem azt jelenti, hogy beköszöntött az ősz, csupán jelzi a közeledtét, és arra is figyelmeztet, hogy amíg a fürtök puttonyba kerülnek, számos veszély fenyegeti a szőlőt. Az ide« változékony időjárás nemcsak a pero­nos/.pórén a k, hanem a liszt­harmatnak is kedvez. Per­meteznek is a nagyüzemi táblákon és a szőlőskertek­ben, hogy a magát jónak mutató termésből minél ke­vesebb menjen veszendőbe. Anna nemcsak az első bá- lozók napja, hanem a népi regula szerint a gazdasz- szonyoké is. Abban az idő­ben. amikor minden falusi portához hozzá tartozott a kenderföld, azt tartották, hogy a virágos kender töve ezen a napon megszakad, lehet készülni a nyűvésre. Amíg a család ruhatára ott­hon készült, kevés fontosabb művelet volt ennél. természetesnek vettem, hogy a másik hant alól felszín­közeli koponya világlott ki, s aztán, jöttek, .a tartozékok . is. Figyeltem dr. Kiszely Ist­ván szakszerű elemzését, leningrádi és clevelandi kollégáinak tőle független tudományos összegzését, s meglehetősen zavartam ja­vasoltam Pistának, hogy fordítsa le mindezt köz- nyelvre. Látva érdeklődése­met, készségesen segített. — Borját férfi fekszik itt, számunkra közömbös, sem­mi köze ahhoz a típushoz, amelyet keresünk. Nem tagadom: megbor­zongtam. Gondolom, nem egyedül, hiszen zömünk nem a temetőjárók köréből to- borzódott Megrendített, hogy mivé válunk. Eltűnőd­tem: vajon ki lehetett ez a személy, milyen vágyak gyö­törték, miért lelkesedett, kikikel hadakozott Gyorsan akiklimatizálódtam, és még ezen a napon eljutottam ad­dig, hogy kezembe vegyem a csontokat rádöbbenve ar­ra, hogy mekkora úr a meg­szokás. A szerencse — s ennek tudata felderített valamen­nyiünket — szolgálatunkba szegődött. Ideérkezésünk előtt ugyanis joggal tartot­tunk attól, hogy a marad­ványok nem őrződtek meg, szétporladtak. Nos, ettöi már nem kel­lett félnünk, hiszen néhány esetben a női hajfonat is — szinte épen — megmarad. Megjelentek a barguzini- ak. SzAp számmal érkeztek. Tetszett az. hogy kíváncsi­ak mindarra, amit csiná­lunk. Ilyesmire odahaza nem számíthattunk volna! A rend miatt azonban távoz­niuk kellett, s később csak napi egy órára engedték, be őket a sírkertet védő rend­őrök. Láger Péter nemcsak tol­mácsként szorgoskodott, ha­nem ő lett az őrparancsnok is, aki kijelölte az éjszakai ügyeleteseket. Ök a sátorba húzódva Vigyáztak arra. hogy semmi baj ne történ­jék. Utólag is hálás vagyok azért, hogy kihagyott a lis­táról. mert az ittlét gondo­latától ,is megrettentem. Hiába, mindenkinek vannak korlátái. Számomra ez volt) a „küszöb”, amelyet a vj.- lág minden kincséért seni léptem volna át ■ ■ '.fi th­Arról se feledkeztünk még, hogy ismerkedjünk a város* kával. A legizgalmasabb aá volt,' amikor magunknak, kellett eligazodnunk. Ügyet­lenkedtünk a boltokban, aa áruházban. Igaz, csak elein­te, mert hamarosan eszünk­be jutottak a középiskolá­ban, az egyetemen tanult! orosz szavak, s "Végül egé­szen jól boldogultunk. Fokozatosan csodáltuk meg az itt élő embereket. Élet-; színvonalukhoz képest a mi­énk majdhogy nyugati szin-i tűnek minősíthető. Az áru­ellátás elszomorítóan rossz. Kirakatok nincsenek, az aj­tók mindennek nevezhetők/ csak nem esztétikusnak. A főtéren nagy tábla hir4 dette a peresztrojkát, de er«! refelé szinte kizárólag aí gazdasági nehézségek veto- let ével szembesültünk. A házakat fából építik/ Nincs ebben semmi különös* hiszen ebben a csodálato­san gazdag, ám csak kiak­názatlan természeti értékek­ben bővelkedő országban tengernyi az erdő. Lomb- rengeteg koszorúzza az ég­be nyúló ormokat, s az nem­csak festményen szép, deká-i termelhető is. A portalant- tott utak hiányoznák, jár* dákra is hiába számítottunk. Ha véletlenül „elrobogott” mellettünk egy autó. akkor már feleslegesnek tűnt a meglehetősen nehézkes reg­geli rhosdás. A közvetlenség azonban elbűvölt minket. Kisgyerek csa: lakozott hozzánk. Vala­miféle ehető magvakat kí­nált. Bizalmatlanul nézeget-: tűk, de csak megkóstoltuk. Bőkezűen viszonoztuk vol­na az ajándékot, ő azonban korrekt kereskedőként, csak reális ellentételezést foga­dott el. A többit visszauta­sította. Becsapta magát, mert nem mérlegelte az önzetle­nül nyújtott pluszt, a sem­mi mással nem pótolható szere te tét. Valaki javasolta: füröd­jünk meg a Barguzin folyó­ban. Hallgattunk rá, s még este 10 után is lubickol­tunk. Világos volt. A víz selymesen simogatott. A túl­oldali ormokat pára takarta. Felélénkült fantáziánk. Mintha a Tisza partján ül­dögélnénk. Csoda-e. ha a le­gendák Petőfije oly sűrűn járt ide. Álmodozni, hazasó- várogní... (Folytatjuk) I, Pécsi István I Vallanak a sírok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents