Déli Hírlap, 1989. augusztus (21. évfolyam, 177-203. szám)
1989-08-25 / 198. szám
Csak a tények számítanak Bemutatkozott a Petőfi-expedíció _____ ' 1 ! . A vacsora utáni dinnyeosztás a gyerekek kedvenc programja Aii»;', Családi körben Három gyerekkel építkeznek A Megamory cég és az egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében Gyöngyösön, majd Egerben bemutatkozott az a Petőfi-expedíció, amelynek tagjai július 17-én a szibériai Barguzin városka temetőjében megtalálták világhírű költőnk földi maradványait. Mindkét helyütt sajátos helyzetben voltam, hiszen nemcsak a riporter szerepkörét kellett ellátnom, hanem személyes élményeim felsorakoztatására is szükség volt. Nem azért, mert a nevezetes esemény tanúiakéní életfogytig őrzöm az emlékezetes nap impresszióit, hanem amiatt, mert nem mellőzhetem az általam is tapasztalt tények hadrendbe állítását. A vendégeket hagyományosan nagy létszámú J Nem használt a hosszan, i tartó, fülledt, meleg időjá- i rás a volánforgatóknak. Ér- . lékelhető, hogy a szokásos- ; nil hamarabb tikkadtunk el , vezetés közben. Am vannak. ; akikre kifejezetten serken- ■ tőleg hat a kánikula. A GH 1308-as forgalmi rendszámú Zastava középkorú-vezetője sajátos műsorral szórakoztatta a Tiszai pályaudvar környékén autózókat vasárnap délután. Balra indexelt, s hogy felhívja magára a figyelmet, jobbra fordult. Majd a kö- * zeli sorompóig szabályos S- í betűket kanyarított az útra. } A cél az volt, hogy akik nem kíváncsiak a produkciójára, nehogy megelőzhessék. Igyekezett az előnyét megtartani a Kun Béla úti kereszteződésben is. Még a lámpa legzöldebb jelzésére sem mozdult, megvárta a pirosat, hogy az őt követő autósok nehogy a nyomába eredjenek. Mi tagadás, jó volt látni, hogy mennyire figyel valaki a hőségben is. * Különös perpatvarnak lehettünk tanúi a Csabai kapui rendelőintézet előtt a hét elején. Egy wartburgos úgy vágta ki a rozsdás kocsi ajtaját, hogy leverte a festéket a mellette szabályosan parkoló Ladáról. A két jármű vezetője közötti párbeszéd már kezdettől sem volt valami barátságos. A károkozó egyszerűen nem értette a Lada tulaidonosá- nak méltatiankodását. Csodálkozott. hogy miért bosz- szankodik azon a tenyérnyi plezúron. amikor az ő kocsiián egvmást érik a horpadások. Végül is megegyeztek volna abban, hogv a Wartburg vezetőiének felelősségbiztosítása alaoián eltüntetik a szépséghibát, ám az igazi bonyodalmak csak ezótán kezdődtek. Kiderült, hogv a Wartburgodnak nincsen betéti apja. Majd ezután jöttek rá. hogv az immár 13 éves kétüteműt elfelejtették átíratni, s közben a műszaki vizsgája is lejárt. Ezek után jogosan fakadt ki a károkozó: nem látja, hogy mennyi bajom van. s akkor masa is az én kocsim mellé áll! Ha nem itt parkol, megóvhatta volna a Ladáját. Ki ne hajolna meg ennyi érv előtt? * Többször is megírtuk, hogy egyetértünk a közlekeközönség fogadta. A Mátra fővárosában előbb rajtolt a diskurzus, s azt köpette a filmvetítés. A barokk megyeszékhelyen szerencsére a celluloid szalagé lett a főszerep. s ez megkönnyítette a dolgunkat. Rádöbbentünk: a kecskeméti tévések által készített, nyerseségükben is bizonyító erejű. beszédes felvételek mindenfajta érvelésnél hatásosabban meggyőzték a hallgatóságot arról. hogy azon a távoli településen nem dilettánsok, nem amatőrök ügyetlenkedtek. hanem o’yan összefo-- rott. egymást segítő gárda munkálkodott. amelynek minden tagja tisztában volt azzal, hogy mi a feladata, milyen nehézségekkel keil megbirkóznia ahhoz, hogy a csapatmunka zökkenőmentesen haladjon. Kiderült, hogy dési rendőrökkel: az autómosó gyermekek csak a parkolókban fejtsék ki áldásos tevékenységüket. A forgalmas kereszteződésekben feltartják a zöldre meglóduló kocsisort, s ami lényeges, nagy veszélynek vannak kitéve. Mint bebizonyosodott. az aggodalom nem volt alaptalan; egy gyermek nekirohant a robogó kocsinak. Ennek ellenére a jelzőlámpák zöménél még mindig ott kínálják szolgáltatásaikat az ablakmosó gyermekek. Nem a rendőrök feladata, hogy elűzzék onnan őket, nem hatósági feladat a fiatalok eltaná- csolása, távol tartása az úttestekről. A szülőknek kellene figyelniük, hogy csemetéik hol, mivel töltik szabadidejüket. Addig nézzenek utána, amíg nem történik tragédia! (szántó) a nemzetközi antropológusstáb a legapróbb részleteket is mérlegelve alakította ki véleményét, megállapítva, hogy abban a feltárt sírban a költőzseni csontiai nyugszanak. Mindenki hangsúlyozta: nemes, nemzeti ügyet szolgált. Érdemekre törekvés anyagi dotáció nélkül. Természetesen szó esett a hazai sajtó reagálásáról, az erőteljes ellenérzésekről, a maradiak, az álilluziókerge- tők vádaskodásairól. íróasztal mellett összetákolt nézete irc-1. Ézekkel összefüggésben aEról is. hogy ezt az izgalmas kérdéskört egyesek személyeskedő csatározássá óhajtották lefokozni, megkérdőjelezve ezzel az akció önzetlenségét, tisztaságát. Végre kiviláglott, hogy a legendát honi terepen, a Heves Megyei Népújság rajtoltatta. Méghozzá 1983. augusztus 31-én, amikor közzétette a Kárpáton- túli Ifjúság két cikkének rövidített változatát. Erre a publikációra csapott le a magyar sajtó. Ekkor jelentkezett a szerkesztőségnél az a Balajthy András, segédoperatőr, aki joggal számíthatott az azonnali segítségre, s aki később mégis méltatlanná vált az együttmunkál- kodásra. Aztán jött a nyers hatalmi tiltás, de Zahemszky László kollégámmal mégsem adtuk fel. egyikőnket sem zavarta az, hogy a szuper- konzervatívok sarlatánnak t;‘utálnak minket. Tartottuk a kapcsolatot a szovjet kutatókkal is. majd kisvártatva porondra lépett Morvái Ferenc, nagyrédei feltalá’ó. aki vérbeli mecénásként több. mint tízmillió forintot áldozott arra, hogy fény derüljön az igazságra. Jó néhányan arra voltak kíváncsiak, hogy miként haladunk tovább. Nos — s ez megnyugtató — belátható időn belül a két ország szakemberei — a korábbi munkatársakkal karöltve — elvégzik a kontrollvizseála- tokat, s ha ezek megerősítik — amihez aligha férhet kétség — a korábbi közös szak- véleményt. akkor már nem lesz különösebb akadálya annak, hogy a néphadsereg közreműködésével, a kormány támogatásával visszakerüljenek a szülőhazába a költő földi maradványai. Ezúttal már végső nyughelyére, oda, ahová mindig is vágyott: szeretett Alföldjére. Pécsi István A kerítés még a régi, mögötte azonban már áll a vakítóan fehér falú családi ház. Igaz, az új fészekre még sokat költ majd a hitelekből építkező Lónyai család, s a kertben sem tudnak még labdázni a gyerekek. A szülők késő délután érkeztek haza a Tüzépről, ahol a kedvezményes akcióban vásárolható építőanyagokat keresték. — Sajnos, csak két vasbetongerendát kaptunk — mondja Lónyai Miklós — pedig minden lehetőséget megragadunk,' hogy spóroljunk. s amit lehet, magunk csinálunk a házban. — Azért fogtunk bele az építkezésbe, mert ha sok fáradtsággal is. de végül kényelmes otthont teremthetünk a három gyereknek — folytatja Klári, aki közben végigvezet a házon, s mutatja, mennyit kell még dolgozniuk, hogy minden készen legyen. • HISZNEK A NAGY CSALÁDBAN Lónyai Miklós és felesége az elsők között lépett a Nagycsaládosok Országos Egyesületébe, s később a miskolci csoport megalakításában is részt vettek. Azért kezdeményezték a helyi közösség létrehozását, mert a három gyerekkel nem tudtak az egyesület minden rendezvényére a fővárosba utazni. — Az országos tagság némi kedvezményhez juttatja a nagycsaládokat, időnként vannak mosópor-, vagy Li- bero-peienka akciók — mondja Klára asszony — ám elsősorban nem ez a fontos számunkra sem. Lényegesebb. hogy olyan emberekkel találkozzunk, akik hasonló gondokkal élnek, s tanácsokat kaphatunk egymástól a gyermeknevelésben is. Ahol sok gyerek van, ott másképpen gondolkozna;:, mint ahol egy-két gyereket nevelnek. Sajnos, éppen azoktól kapunk kevés megértést, akik nem tartják fontosnak a nagy családot. — Az igazság az, hogy valóban áldozatot kell azért hozni, hogy több apróság nevelkedjen a családban — folytatja Miklós, aki az egyetemen tanszéki mérnökként dolgozik —, s bizony le kell mondani az új autóról, vagy a szép bútorról. Nekünk viszont az a fontos, hogy velük együtt éljük az életünket. Számunkra — * A programozásban járatos jelent a kertészkedés ahogy mondani szokták —í# így kerek a világ. • A KIS GYÖNGYSZEMEK Diana, aki tízéves mu!t£' szívesen mondja inkább 'tizenegy esztendősnek magátij szeretne mielőbb nagylány lenni. A nappaliban, amikor összegyűlik a család, ő szólaltatja meg a zongorát, ám. szívesen tornázik a gyűrűhintán is. A tizenegy évls» Gergely inkább olvasni szcá rét, s most éppen äst tífetf csillagok történetével ismér-'" kedik. Dórika még csak’ltéi?' és fél esztendős, akit csak á: család gyöngyszemekén# emlegetnek. — Amíg gyesen vagyöki' itthon — mondja Klári, aki az OTP dolgozója —. addig; sokat foglalkozom velük. <? nem kevés feladatot Séf? mostanában az építkezés is?" Azért, mikor időm enged?!" pulóvereket kötök a családi*', nak. . — Sopronból több kiló fo*c nalat hoztunk — teszi hoz-, zá nevetve férje ,—. mert oru olcsóbban árusították. Egyébként nagycsaládos* kedvezménnyel utaztunk » vonaton is, mert nekünk* nem kellett fizetni a jegyért, csak a gyerekeknek vettünk" félárú menetjegyeket. Bükfürdőn töltöttünk néhány napot, s megnéztük a kö-- nyék nevezetességei t. Hátizsákkal mentünk mindenhová, három gyereknek sok; ruha kell. Nagyon vártuk- már ezt a közös kirándulást.., egy időre el kell szakadni az itthoni gondoktól. (vadas) Miklós számára új feladatot Fürdőzünk Útikalauzunk egy újságlap letépett sarka. Rajta egy név: Egerszalók. A kapkodó, hanyaveti kézírás mögött pedig egy filmemlék. A vásznon hegyoldal, a pára vattapamacsaival valószínűtlenre varázsolt, diszletszerüen előbukkanó és a szürkeségbe vesző téli erdővel. A fák között a buddha- szobrok zsíros tápintatú simaságához hasonlóan legömbölyödött, a pehelypárnák pufókságát elhitető, itt-ott hóval borított furcsa sziklák. A nőiesen hullámzó felületű hegyoldal mélyedései, mint megannyi termetes kád: bennük a fentröl csörgő, a vastag pára-patakokat eregető forró viz. A fejedelem és rangos vendégei a sziklakádakban ücsörögnek. Csevegés zajlik: és az egész két évszázaddal ezelőtti jelenetnek fantasztikus hátteret nyújt ez a sohasem látott, sohasem ismert, talán nem is létező táj. A helyszín, az eredeti, két évszakkal odébb, és a valóságban. Szőlődombok között fut a sima aszfaltút, át a falun. A fürdőt keresik? — a fejkendős néne útbaigazazí- tása az egyetlen iránymutató itt Egersza- lókon az idegeneknek. És megvan a hegyoldal is! Azaz előbb az autók, hosszú sorban a keskeny utacska két oldalán. Mellettük, mögöttük, bennük a fürdőruhát kapkodva magukra rángató, a kánikulában verejtékező környékbeliek. Es a hegyoldal. Mint egy tar folt a hajas koponyán, úgy fehérlenek a sima sziklák az erdő ölelésében. Az ösvényen sokadmagunkkal gyalogolunk a kitartóan vadászó bögölyöket csapkodva a zeneszó irányába. Körülöttünk öles dudvák, közöttük konzervdobozok, papírok, csirkecsontok, csikkek, a levegőben gyanús szagok: egy nyár hulladékai. Odébb egy rozsdás cső mered ki a sok mezítláb dagasztotta, mindenütt jelenlevő szürke sárból. Valami folyik belőle. Sokan üvegbe, kulacsba fogják, isszák. Egy bokor tövében rugdalódzó kisfiút pelenkáznak, a háttérben kazettáról szól az elektronikus héje- huja, a lakodalmas rock. A sűrűn felvert sátraknál és a lakókocsiknál folyik a dí- nom-dánom, sörösüvegek csörrennek. A vérünkre vadászó bögölyök kettőzött erővel támadnak: közel a víz! A kádak között a valószínűtlenül hófehér sziklákon emberek mászkálnak, mint a hangyák. Óvatosak: a víz bőrnyúzóan forró, másutt meg iszapos, szennyes sár telepszik. Fenn a tetőn a kút. öles vascső, amit fantasztikus formákkal ruháztak fel a rátelepedett kristályok. Zuhog belőle a víz, nem messze onnan a tábla: a kút rongálása tilos! Védett természeti érték ... Nem is rongálják. Csak használják. Ügy, ahogy lehet. Váltunkon az összemadzagolt cipőinkkel, lábunkon a rászáradt szürke iszappal, zavartan ácsorgunk a tömegben. Orrunkban a viz kénes szagával, a szeméten átvágva hamarosan visszafelé indulunk. Az autó simán gyorsul a dombokon kígyózó úton. Az újságfecni kirepül az ablakon. Nézzük a gazdag vidéket: körülöttünk, míg a szem ellát, szőlősorok futnak hegynek föl, hegynek le. A táj szunnyad, sehol egy ember, rend van. Rend van? Kiss László Stop, egy percre! Produkció a volánnál
