Déli Hírlap, 1989. július (21. évfolyam, 151-176. szám)

1989-07-19 / 166. szám

A DH várospolitikai fóruma Üzemeltetés, 400 millióért a város pénzét? • Kisvállalkozókkal jobban ment • Fűnyíró gépet kap, aki kéri • A múltkori vihar tanulságai Elkészül-e végre? Kaput akarnak a Széchenyire A miskolciak többsége elégedetlen a városával. A szerkesztőségünkbe érkező telefonhívások és levelek is naponta felpanaszolják: sze­metes a város, gondozatla­nok a parkjaink, egymásba érnek a kátyúk a közútja­inkon ... Miért nem költe­nek minderre többet az ar­ra illetékesek? — kérdezik szüntelenül. Erre a kérdésre is választ kértünk Marjas Lászlónétól, a város üzemeltetésével fog­lalkozó Városgondnokság vezetőjétől. — Kezdjük talán azzal, hogy mennyi pénzzel gaz­dálkodnak? — Idén körülbelül 400 millió forint áll a rendelke­zésünkre, s ez igen komoly summa. Még akkor is több, mint amennyiből tavaly gazdálkodhattunk, ha figye­lembe vesszük az infláció mértékét. Ebből kell a vá­ros zavartalan üzemelteté­sét, a város értékeinek ké­selését. gondozását, s a fej­lesztések egy részét megol­danunk. Ennyi persze kevés ahhoz, hogy mindenről egy­formán gondoskodjunk. — Mire futja ennyiből? — A legtöbbet az utak, az úttartozékok, a hidak, a járdák fenntartására költ­jük. Még akkor is ez vinné el a legtöbb pénzt, ha töké­letesen rendb“n volna Mis­kolc úthálózata ... — De tudjuk, hogy ez nem így van ... — Valóban, nagyon le­romlottak a helyi utak. Nemcsak az idő kezdte ki ezeket, de a korábbi beru­házások hiányosságai is megbosszulták magukat, s annak is most fizetjük meg az árát. hogy a burkolat javítására nem mindenkor fordított elegendő összeget a város. Mi az idén körül- be’ül 100 millió*, vagyis a rendelkezésünkre áúó n°oz egvnegvedét erre költjük. De ha ennek a dun’áiát fordíthatnánk a javításra, akkor is be'etelne 5—0 év. hngv ió állaootú utakon kopeked ifink. Pi Hansen'-' lag csak arm törekedhetünk, hngv a főutakon a gödrök e’tüntetését szőnvegezés is kövesse, vagyis, hogy leg­alább ezeken a szakaszokon úi aszfaltréteget kapjanak az utak. — Mi a következő tétel a kiadásaik között? — A köztisztaságra, illet­ve a zöldterületekre, a Bar­kókra 35—35 millió forin­tunk van. Ami az utóbbia­kat illeti, a rendelkezésünk­re állónál lényegesen több pénzt is el tudnánk költeni erre. Jelenleg Miskolcon m!nden egves zöldterület' né«’i7et.m“terre R forint 10 fűiért köl+hetünk egv évben. Ez átlagos szám. mert van ahová egy fillér sem jut. de vannak kiemelten gondozott területeink, ahol viszont 36 forintot költünk egy-egy négyzetméterre. Más váro­sokban általában négyzet­méterenként 15—28 forintot fordítanak a parkokra, zöld­területekre. A gondjainkon sokat segít a társadalmi munka. Bár a korábbinál kevesebben, de még mindig szép számban segítenek ön­zetlenül a miskolciak. Idén fűnyíró gépeket vásárolunk. Ezekkel társadalmi munká­ban mindenhol gondozhat­nák a gyepet. Egyelőre csak a családi házas övezetekből jelentkeztek, de szívesen vennénk, ha a lakótelepek­ről is ajánlkoznának a fű­nyírásra. A kiadásaink közt jelentős helyet foglal el a közvilágítás. Erre évente 80 millió forintot költünk. Eb­ből 10 milliót a közvilágítás korszerűsítésére fordítunk. Ennek köszönhetjük, hogy ha nem is csökkent, de nem is nőtt a város áram­számlája az utóbbi időben. Ezek a jelentősebb tételek, de ezek mellett mindig van egy-két váratlan kiadás is. Most például a legutóbbi vihar jelentős károkat oko­zott Miskolcon az úthálózat­ban. A javításra csaknem kétmillió megy majd el. Ugyancsak a legutóbbi vi­har bebizonvitotta. hogy a csapadékvíz-hálózatra, a szivárgók üzemeltetésére is többet kell áldozni. A víz­folyások kitisztítása most négymillió forintba kerül. De ezzel a munkával elejét vehetjük a legutóbbihoz ha­sonló, szomorú események­nek ... — Említette: négyszáz­millióból gazdálkodnak az idén. Ha több pénzük vol­na. talán kevesebb pa­naszra lenne okunk? — Szeretném hangsúlyoz­ni, hogy ez egyáltalán nem csak 'a pénz kérdése. Sok­kal nagyobb bajnak tartom, hogy az általunk foglalkoz­tatott cégeknek még mindig nincs konkurenciájuk. Már­pedig azok a vállalatok, amelvek ma a város taka­rítására, vagy a parkok ápolására a megbízást kap­ják, meglehetősen túlmére­tezett, lassú, rugalmatlan intézmények, s elavultak a gépeik is. A városüzemelte­tésben is sokkal inkább a kisvállalkozókra lenne szük­ség. Olyanokra, akik vállal­koznának mondjuk, egy-egy aluljáró takarítására, vagy a belváros tisztán tartására, vagy a parkgondozásra, s mindezt korszerű gépekkel végeznék. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi partnere­inknél olcsóbban dolgozná­nak, s így ez á 400 millió is többre volna elég. — Ahhoz viszont, bogy az emberek vállalkozza­nak. valamivel ösztönözni kellene őket erre... — Ez igaz, de ehhez ne­künk nincsenek meg a fel­tételeink. A tanácsnak vi­szont igen. Ök különböző információkkal és adóked­vezménnyel ösztönözhetnék a vállalkozásra az érdeklődő­ket. Ügy tudom, a tanács vezetői készek erre. . Már a legutóbbi tévéfesz­tivál reklámnapjára szeret­ték volna felállítani, de a tavalyi téli vásár idejére, sőt a mai napig sem készült el a város négy vásárkapu­ja. Mi az oka a késedelem­nek? — erről kértünk tájé­koztatást Kiss Bélánétól, a Magyar Hirdető Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatóságának vezetőjétől. Megtudtuk, hogy a vásár­kapuk elkészíttetéséről nem mondott le a MAHIR, amely közösen állja majd a szám­lát a megyei tanács keres­kedelmi osztályával és a városi tanáccsal. Arról van mindössze szó, hogy szerin­tük túl nagy árat kért vol­na a munkáért a Lenin Ko­hászati Művek. Tudniillik az LKM-et szerették volna A kánikulát sem érezte meg a város lakosságának vízfogyasztása. Mint Major Ádám, a Miskolci Vízművek főmérnöke elmondta, a múlt évben szinte ugyanezen a napon „csúcsfogyasztás” volt. mert 138 ezer köbméter víz fogyott, az idén viszont csak 115 ezer. A város vízigényének ki­elégítését ezekben a kániku­lai napokban a bükki karszt- források szinte maximális hozama is segíti. A közel­múltban esett „medárdnapi” csapadék ugyanis most je­lentkezik a forrásokban. Ezenkívül napi 20—25 ezer köbméternyi „import vizet” is átvesznek a Borsodi Re­gionális Vízműtől. A leg­többet a tapolcai, úgyneve­zett Ojjisz-kűt adja. Az új kút még nem lépett be —, de a szivattyúpróbák már folynak, s a hozam-mérése­ket is -rendszeresen végzik. megnyerni kivitelezőnek. Az anyagiak miatt más vállalkozó után kel­lett nézniük. Több cégtől is árajánlatot kértek, s most úgy tűnik, a Miskolci Építőipari Vál­lalat szakemberei talán el­készítik a vásárkapukat — hallottuk a MAHIR megyei igazgatójától. Korábban már írtunk ró­la. de nem árt felidézni, hogy milyenek is lesznek, s főleg mi célt szolgálnak majd ezek a szerkezetek. Minden egyes vásárkapu tu­lajdonképpen három, egy­más mellé helyezett kapu­elemből áll majd. Vala­mennyit 10 centinél is vas­tagabb átmérőjű csövekből hajlítják meg. és négy ilyen, barnára festett kapuegyüt­test készíttetnek egyelőre. A tervek szerint mindegyik Zavartalannak tűnik tehát a vízellátás. Hogy mégis adódnak panaszok, bosszúsá­gok. azt a lakosság saját magának köszönheti. Azok­nak; akik nem törődve a szomszéddal, locsolással, für­dőmedencék feltöltésével fo­gyasztják a vizet. A Táncsics tér 3. számú ház több, mint 50 éven át a gyógyítás szolgálatában ál­lott: ez volt Diósgyőr első orvosi rendelője. Az idősek még emlékeznek Téri dok­torra. aki 1913 előtt látta ei a betegek gyógyítását, utá­na pedig dr. Veres Andor tevékenykedett hosszú ideig, mint körorvos. De ez az épület volt az uradalom köz­ponti erdészeiének háza is. A 18. század első felében még fából volt építve, de 1773-ban az öreg házat le­bontották és helyére újat építettek téglából a mai for­mában. Annyira fontos épü­letnek számított, hogy alap­rajzát 1775-ben az uradalmi leltár készítése alkalmával megörökítették. Itt laktak — egymást váltva — az urada­lom központi erdészetének főerdőmesterei. Az erdőgazdálkodás igen jelentős volt a 20. század előtt. Fát használtak általá­nosan a házak átütéséhez, a hordók, a szerszámok készí­téséhez és a tüzeléshez is. A lakosság pedig ingyen jutha­tott hozzá saját szükségleté­re. Az Egri Kántalan zálog­birtoklásának idején, 1744- ben a lakosságot megillető ősi jogok között olvastam: „Tűzifát a városbeliek sza­badon kapnak az uradalom­tól. Tölgyfát, hordók készí­tésére. csakis saját szükség­letükre. nem minden továb­bi nélkül kapnak az erdőről, hanem a szokásos cédula megszerzése ellenében.” Eze­ket a jogokat azonban 1756 után megvonták a lakosság­tól. A igegvgnás oka felta­a Széchenyi útra kerülne. A sétálóutca hangulatos — * tegyük hozzá: a Litwin-féle utcabútorokéhoz emlékezte­tő formájú — díszítőelemei­nek szánják ezeket a meg­rendelők. A vásárkapu el­nevezés pedig a funkciójára utal. Ezzel jeleznék, hogy ahol a kapu áll, ott kezdődik a vásár. Maga a szerke­zet egyébként nem alkal­mas arra, hogy árusítsanak benne. Arra viszont jó, hogy hir­detéseket helyezzenek el rajta. A megrendelők re­ménye szerint a hirdetések­ből befolyt pénzből viszony­lag rövid időn ■ belül meg­térül majd a befektetésük. S hogy mikor készül el végre a négy vásárkapu? Kiss Bélóné szerint nagyon jó volna, ha már a hagyo­mányos nyári vásár idejé­re felállíthatnák. Természe­tesen a kivitelezőket is. meskerestük. Mohácsi György. a MIÉP üzemveze­tője úgy nyilatkozott la­punknak. hogy valóban adott már a cégük áraján­latot. Mint mondotta: meglehetősen nehéz fel­adatot jelent a csőváz hajlítása, hiszen a vásár- kapu négy méter magasan ível majd a sétálóutcán közle­kedők feje fölött. Becslése szerint legalább 30 napot vesz majd igénybe a mun­ka... B. A. i hetően az volt, hogy meg­kezdődött a Bükkben az üveggyártás és ahhoz fát használtak. Amikor az üveg­huta körzetében a fa már erősen elfogyott, akkor á hutát áthelyezték egy másik helyre. így Öhutáról (Bükk- szentlászló) 1755-ben Üjhü- tára (Bükkszentkereszt), majd 1790-ben Répáshutára és végül a Gyertyánvölgybe, ahol 1898-ig működött. Fát használtak a vasolvasztáshoz is Ömassán és Űjmassári. mert a kőszenet még nem ismerték. A szénmező fel- térképeződése csak 1858-ban fejeződött be. és a szén bá- nvászása a Csanyikbsn és a Köpűs-völgyben 1863-ban kezdődött. A mezőváros ve­zetősége függő viszonyban volt a főerdőmesterrel. Az uradalom megszűnése után a házat, mint jogutód a vasgyár igazgatósága vet­te át. Aztán lett orvosi ren­delő. Később Diósgyőr tu­lajdonába adták. 1957-től a szomszédos Táncsics téri ál­talános iskola használja könyvtár és napközi céljára. Az épület megőrizte ere­deti formáját de tornáca felújításra vár. Az istálló helyén most lakóház van. A nagykaput és a kerítést megemésztette az idő. Nem szép látvány az ólakkal, kamrákkal megtűzdelt ud­var, amit látnak a vár felé igyekvők és a villamosra vá­rakozók. Ugyanakkor takar­ja a park végén lévő hősök: szobrát. A terület rendezé­sét már javasolta és kérte a városszépítő egyesület diósgyőri csoportja. * Balázs Józsel B. A. >(c Folytatódik a Tanácsház tér 13-as számú ház felújítása. Mint ismeretes, néhány éve nagyerejű gázrobbanás rázta meg az épületet. Akkoriban nekikezditek a renoválásnak, de később olyan döntés született, hogy a házat — amelyben egy értékes secco tűnt elő a robbanás után — a megyei művelődési módszertani központ céljaira alakítsák át. Ez a munka tavaly kezdődött. A kivitelezésre a megbízást a Miskolci Építőipari Válla­latnak ugyanazok a szakemberei kapták, akik eddig a Tulipán-tömbben dolgoztak. Jelen­leg a leglátványosabb munka a tetőn folyik. A munkások teljesen lebontják az épület eddigi tetőzetét, hogy később íves tartókkal magasabbra emelhessék,. Erre azért van szük­ség, hogy a tetőtérben majdan egy színház termet alakíthassanak ki.- -— - (Fejér Ernő 'felvételt) Adunk is, kapunk is ivóvizet Böséps 3 fonák km Diósgyőri meditációk (18.) Nagy úr volt a íőerdőraesler

Next

/
Thumbnails
Contents