Déli Hírlap, 1989. július (21. évfolyam, 151-176. szám)
1989-07-12 / 160. szám
I A DH várospolitikai fóruma A Búira tértől a Thököly utcáig ÖtßMtfSffiä! Autóval mindössze néhány perc az út a Búza tértől az északi tehermentesítő úton át az autóklub műhelyéig, azaz a Thököly utcáig. Ezt a rövid utat naponta sokezren megtesszük, hiszen ez az útvonal a városunkban a legforáal- masabbak közé tartozik. Útközben pedig nézelődünk, ám a látvány nem mindig késztet minket gondolkodásra, hiszen többnyire sietünk, nincs időnk elmélyülni a látottakban. Most mi arra invitáljuk Önöket, hogy nézzenek velünk együtt körül ezen a rövidke útszakaszon, hiszen itt együtt láthatunk néhány olyan dolgot, amely általában is jellemzi városunkat. Arra gondolunk, hogy régvárt építkezést ugyanúgy észrevehetőnk errefelé járva, mint olyan bosszantó jelenséget, amely lassan egy évtizede dühíti a környéken élőket. Tehát jót és rosszat együtt — ugyanúgy, mint másutt és máskor a városban. Indulhatunk? „Begazoiiak" az építők Színes oázis A Petőfi tér már régóta építkezési terület, és az az egész tágabb környezete is, ami nálunk törvenyszeruen abszolút rendezetlenseggel jár. De vajon tényleg törvényszerű ez? A Petőfi tér mellett meg kellett volna már régen épülnie egy új útszakasznak, a mellette lévő házakkal együtt. Nos, erre mégsem volt mód, ugyanis a házépítésre előbb volt pénz, mint az út kivitelezésére. S ha már megtörtént a baj, hogy egy terület átépítését nem tudták egyszerre megcsinálni, már vonzotta is maga után a következőt: az ide költöző lakók együtt tiltakoztak a környezetvédelmi hatósággal az új útszakasz ellen, annak várható zaja miatt. Tehették, hiszen időközben született egy szigorúbb zajvédelmi jogszabály. Ez azonban azt jelentette, hogy az út építését máig sem kezdték meg igazán, és fennmaradt az ideiglenes állapot, amelyről köztudott: néha igencsak állandónak bizonyult... * E hosszas eszmefuttatásra azért volt szükség, hogy lássuk: nem minden ok nélkül ilyen elhanyagolt hosszú időn keresztül a város szívében egy terület. Az más kérdés persze, hogy ezek az okok mennyire nyomósak. Mert attól, hogy valahol elhúzódik egy építkezés, még a gazt le lehetne kaszálni évről évre ... Nem hisszük el, hogy ez akkora költséget jelentene a beruházásban résztvevő cégeknek, hogy ne bírnák elviselni. Inkább arról van szó, hogy kevéssé vagyunk igényesek környezetünkkel szemben, ha ott vállalkozóként dolgozunk. Ezt az igénytelenséget a cégek saját telepein többnyire nem tapasztalhatjuk ... * ^A mai kusza gazdasági viszonyok közepette úgy tűnik, megoldhatatlan, hogy rövid idő alatt egyszerre, teljes körűen készüljön el minden egy lakóterületen, új városrészben. Azért mégiscsak gondolni kellene arra, hogy ha ez így van, akkor fennállhat az a veszély: építési területekből építési területekbe botlik a járókelő az egész városban. Ahhoz amúgy is hozzászoktak már a miskolciak, hogy ha valahol egyszer egy építőipari vállalat megtelepszik, onnan egyhamar nem távozik el. A mi most kiválasztott útvonalunk végén, a Thököly utcánál is ott van például hosszú évek óta egy felvonulási terület. Megtudtuk, hogy ez a felvonulási telep a Bodótető építését szolgálja, s a tanács 1991-ig adott engedélyt az építőknek, hogy itt maradjanak Nos, meglehet, hogy az út valóban nem épül tovább 1991-ig. de mi úgy véljük, az építők szépen felköltözhetnének innen a Bnöótetőre — ahová most már út is vezet — és ott közvetlenül irányíthatnák a munkálatokat... Persze egy költözés költségekkel és kényelmetlenségekkel jár... de jó lenne, ha egyszer mérlegre tennénk azt is, hogy mivel jár a telep léte az ott lakók számára! * Az út egyébként egyszer csak tovább épül majd, legalábbis reméljük, hogy így lesz, hiszen nagy szükség lenne a Marx térig vezető utak tehermentesítésére. Túlzottan optimisták ez ügyben azonban aligha lehetünk, hiszen a város nem dúskál az anyagiakban, és láthatóan egyhamar nem tud nagy összegeket áldozni az elmúlt évtizedben megszokott léptékű városépítési vállalkozásokra. Az is elgondolkoztató persze, hogy amikor a tehermentesítő utak nyomvonalát kijelölték, még nem léteztek a már említett szigorúbb zajvédelmi előírások. így hát köny- nyen előfordulhat: amerre majd folytatódna az északi tehermentesítő út, ott az építők nem tudnak megfelelni az érvényes építési előírásoknak. Erre a helyzetre már van is egy, a valóságból vett példánk: a Davka Gábor utcát szélesíteni akarták, ám oda tervezték a művészeti gimnáziumot is. A jelenlegi előírások azonban azt teszik lehetővé, hogy vagy gimnázium lesz a régi keskenyebb útt il, vagy egy szélesebb és zajosabb út, de akkor a gimnáziumot odébb kell tenni... Aki végigautózik a zajos északi tehermentesítő úton, nem is gondolná, hogy ott. ahol az út véget ér, egy valóságos kis oázis rejtőzik a kerítések mögött. Á rózsákért ma már természetvédelmi terület... Dr. Kovács Miklós nyugdíjas jogász hobbija, hogy rózsákat telepít, nevel, azaz fenntart egy gyönyörű rő- zsakertet. A magáripasszió most már a köz számára is gyümölcsözik, hiszen az egész rózsakertet védetté nyilvánították, hogy fennmaradhasson zavartalanul unokáink számára is. Amikor a rózsák virágoznak, sokan felkeresik a rózsakertet, ahol a házigazda szívesen fogadja a látogatókat. Miskolc azon kevés városok közé tartozik, ahol nincs egy amolyan „füvészkertje” a városi polgároknak. Ügy látszik, ez többeket is bosz- szant és hamarjában három lehetőséget is megpróbáltak megragadni. Dr. Kovács Miklós gyűjteményét védetté nyilvánították, hiszen a házigazdánál jobb ápolója, kertésze nem is lehet a rozá- riumnak. Az ^vas oldalában a Greutter-villa kertjét is védi már a törvény, és mellette közös munkával megpróbálják megteremteni a miskolci arborétumot. Persze, az arborétumteremtés nem hipp-hopp munka: 10— 20 év is eltelik, amíg a csemetékből fák lesznek. Mindezen meditálva eszünkbe jutott, hogy vajon a jogi védelem megold-e mindent? Lesznek-e majd 50 év múltán is ilyen lelkes kertészek, kovács mi klósok, akik szív- vpl-lélekkel teszik dolgukat? Mert egy füvészkertet csak rengeteg munkával lehet fenntartani és a szakértelem mellett szív is kell hozzá. Egy arborétum létének nemcsak az az értelme, hogy szép látvány a kert. amelv valóban egy oázis lehet a betonsivatagban. Egy jó fü- vészkert tanít is; a természet ismeretére és s-eretelé- re. Arról már nem is beszélve, hogy néhány olvan növényfaj fennmaradását is segíti, amelyek a városi környezetben már fel sem lelhetők. A csiíiyá Bestia Némi huzávona, területki- nálgatás és partnerkeresés után az Interag Rt. volt az, aki a vállalkozók közül azonnal rábólintott a városi tanács ajánlatára, és hozzáfogott az új benzinkút felépítéséhez a belvárosban. Az új kútnak örülünk, hiszen jóval kevesebb helyen tankolhatnak ma az autósok, mint amennyire valójában szükség lenne. Ez a vállalkozás azért is figyelemre méltó, mert gyorsan dolgoznak a kivitelezők. A' Sheii itt az idén már benzint akar mérni az autósoknak!. A közterület-felügyelők mesélik: a Shell-kút építői sokszor fizettek már bírságot az út sárszennyezéséért. Ügy látszik, a gyors munkát elősegítő anyagi érdekeltségnek az is lehet az eredménye, hogy megéri a bírságot kifizetni... • 9 Kicsit odébb, a ' készülő benzinkúttól, egy vezeték- szakaszt építenek, és sokan nem tudják, mi célt szolgálnak majd a csövek. Nos, itt a bodótetői új miskolci városnegyed távhőellátását biztosító vezetékeket fektetik. Megkérdeztük azt is: belekalkulálták-e a vezeték- építők a tervekbe, hogy az északi tehermentesítő utat egyszer majd szélesíteni fogják, hiszen azért hagyták itt mellette végig szabadon a most még füves sávot. Azt a választ kaptuk, hogy a vezetéképítéstől még marad hely az útbővítéshez is. Nagyobb gondjuk most ennél, hogy a temető alatti partoldal mozog.,} . • . ,
