Déli Hírlap, 1989. július (21. évfolyam, 151-176. szám)

1989-07-07 / 156. szám

4 boltosok, vendegtősbk eíegedettek Nem vagyunk igényesei Igénytelenek vagyunk közvetlen környezetünk iránt? — vetődik fel a kér­dés, amikor az idén is meg­hirdetett kulturált városi környezetért akcióra jelent­kezők számát látjuk. Mis­kolcon ugyanis száznál is kevesebb cég, lakóközösség, közintézmény vállalta, hogy környezete tisztaságát, épü­letei külső megjelenését, a zöldterület ápolását pontoz­zák. Pedig a szervezők sem­mi extrát nem kérnek, te­hát — elméletben — bárki jelentkezhetne. Két esztendővel ezelőtt, amikor először hirdették meg ezt az akciót, még ki­lenc kategóriában lehetett nevezni. Mára ez a szám hétre csökkent. Tavaly pél­dául az ipari, mezőgazdasá­gi ■ és fogyasztási szövetke­zetek kategóriát kellett le­írni. Ugyanis egyetlen je­lentkező sem akadt. Idén ugyanez megismétlődött, csak meglepő módon a kereskedelmi és ven­déglátó egységek nem vál­lalták a megmérettetést. Pedig az akció végén, akire « szakzsűri voksol, egy kis MISKOLC táblácskát kap, így is hir­detve, hogy a belépőt tet­szetős, kulturált környezet várja. Ez talán növelné a forgalmat. De úgy tűnik, hogy a kereskedők, vendég­látósok elégedettek környe­zetükkel, vagy maguk is beismerik, hogy egy ilyen vetélkedésben nem érdemes részt venni: túl alacsony lenne a mérce. A társasház kategóriában sincs tolongás, 24 épületet neveztek be. A lakásszövetkezeti házak kö­zül 4 mérettetik meg, a Miskolci Ingatlankezelő gon­dozásában lévő házaknál 47 jelentkező közül kell kivá­lasztani a legjobbat. Az intézményeknél már kicsit jobb a helyzet, az egészségügyi intézmények kategóriába 7 nevezés ér­kezett. Az óvodák, az általános és középiskolák közül 43 hely­ről jelentkeztek. A kulturált városi kör­nyezetért akcióra az idén már nem fogadnak el több nevezést. Hamarosan indul a szakértőzsűri — többek között a KÖJÁL, a Közte­rületfenntartó Vállalat, a köztisztasági vállalat mun­katársaival —. hogy kriti­kus szemmel pontozzon és döntsön. Az eredményhirdetés több bejárás után, az év végén lesz. Az érdektelenséget látva a szervezők elfogadják egyik érvként, hogy manap­ság mindenre, így a társa­dalmi munkára, környeze­tünk rendben tartására is egyre kevesebb idő jut. Csak azt nem kellene szét­rombolni, . teleszemetelni, ami már szép és ép ... F. H. Stop, egy percre! Szirénázó Yamahák, Havasatok I Aligha hisszük, hogy az a bizonyos márkájú és szí- t nű személyautó vezetője — amelyik ma egy hete dél­után a Royal közben bele­tolatott egy ott parkoló fe- i héj,. Ladába — nem vette l-^szre-,*, koccanást. A tanúk . .szerint észlelte az ütközést, i maid körülnézett, s teljes í gázzal elrobogott. Ezzel kő­it rülbeilü] három-négyezer fo- I rintos kárt okozott a vétlen i kocsi vezetőjének. Jó lenne ! tudni, hogy a balkezes kor­mányforgató mitől ijedt meg. máért kellett elrobog­nia nyomtalanul? Hacsak nem ivott szeszes italt, miért nem szállt ki a kocsiból, hogy egy betét­lappal. elismerje a felelős­ségét? Nos, lehet, hogy en­nek csupán egy oka van: szeretné, ha az ő kocsiját a balesetbiztosítás elve alapján javítanák meg. Pon­tosabban szólva, majd ő próbál egy gáláns autóslo­vagot keresni, aki majd el­ismeri a károkozást. Ám ne feledkezzen meg arról, hogy a biztosítónál nemcsak a sé­rült, hanem a kárt okozó jár­művet. is megvizsgálhatják! Megélénkült Tapolca for­galma július első napjai­ban. Beköszöntött a várva várt idegenforgalmi szezon, minden előnyével és hát­rányával együtt. Mi most csak a? utóbbiakról szólunk. A városunkba látogató ide­genek aligha tudhatják, hogy Tapolca egész terüle­tén érvényes a 40 kilométe­res -sebességkorlátozás. A helybéliek, akik tisztes las­súsággal gurulnak végig az üdülőhelyen, sűrűn bosz- szankodnak a külföldi rend­számmal száguldozok miatt. Még mindig érdemes lenne a kempingekben és a szál­lodákban több nyelven ki­függeszteni : Tapolcán., az üdülőhely egész területén csak 40 kilométeres sebes­séggel szabad közlekedni az ott pihenők, nyaralók biz­tonsága érdekében. Tanulékonyak a. miskolci fiatalok; hamar elsajátítot­ták az akciófilmekből el­maradhatatlan motoros jele­neteket. Az 50 köbcentis prütyögők'kel ugyanolyan jól táncolnak egy keréken, mint a motoros rodeofilmek sztárjai. A baj csupán any- nyi. hogy tehetségüket nem a sportpályáin, vagy a for­galomtód elzárt utakon fi­togtatják. Képesek a leg­sűrűbb belvárosi forgalom­ban is egykerekezni, a ro­bogó kocsik között cikázni. Őszintén sajnálnánk. ha bajuk esne az alig tizen­éves motorosoknak. Ugyan­akkor kevésbé aggódunk azért a néhány miskolci úrért, aki ezer köbcentis Yamahájával és Kavasaki­jával végiglbrummogja a belváros szűk utcáit. Ezek a négyütemű csodamotorok légvédelmi szirénára emlé­keztető vijjogást produkál­nak. Talán, ha megvizsgál­nák ezeknek a japán moto­roknak a kipufogóját, kide­rülne, hány decibellel sértik meg a zajhatárt? Az ilyen­fajta szabálytalanság pedig azzal jár. hogy leszerelik a rendszámtáblát, és műszaki vizsgára ajánlják a fülsike­títő zúgást okozó járművet. (szántó) Családi körben Gabi mackó kézcsókját küldi Az édesapa munkahelyén ünnepelnek a gyerekek is má­jus 1-jén és augusztus 20-án. Már lefekvéshez készülő­dött a Boros család, amikor jöttek a hírrel, hogy meg­betegedett a Vadaspark egyik lova. Kioldotta magát és megette a másnapi por­cióját. Súlyos gyomorrontást kapott. Igen ám, de Boros Lajos, a Vadaspark gond­noka megivott vacsora után egy pohár sört, így hát a felesége vállalkozott, hogy beül a kis Polskiba és. ki­viszi férjét a Csanyikba. Hajnalig járatták a lovat az éjjeliőrrel felváltva, míg meg nem könnyebbült, A sajátos munkahely más­kor is beleszól a család éle­tébe, a feleségébe is, aki pe­dig nem szakmabeli. Ági ugyanis elmeséli, hogy sok kiránduló a sérült kis álla­tokat a Vadasparkba viszi, hogy ott gondozásba vegyék. Rekviem az ÍJtíörővasútért Amikor negyvenegy évvel ezelőtt jel­avatták Budapesten az Ü ttör öv a sut at, már felnőtt voltam, nem tartoztam az érdekelt korosztályba. Amikor először ültem rajta, már a gyerekemet szórakoztattam az er­dei utazással. S azóta — ha módom van rá — fel-felkeresem a Széchenyi-hegytől a Ságvári-ligeten át a Hűvösvölgyig ka­nyargó vasutat, felülök az induló szerel­vényre. Persze, azóta már az unokám is kinőtt a kisvasútért rajongó gyermekek korából, de én magam változatlan szere­lemmel kapcsolódok hozzá. Sokat tudtam róla, mielőtt elkészült vol­na, mielőtt láthattam. Első szerelvényét ugyanis itt készítették a Lillafüredi Álla­mi Erdei Vasút műhelyében, Diósgyőr- Majláthon. Az állomás dolgozói egy régi, a háborút úgy-ahogy átélt motorszerel­vényt hoztak rendbe, újítottak fel a bu­dapesti gyerekek részére. Ezzel indult meg 1948-ban a forgalom, akkor még csak a Széchenyi-hegy és az Előre nevű állomás között. Azóta ez a motorszerelvény ter­mészetesen már nyugalomba vonult, mos­tanában korszerűbb dízelmozdonyok von­tatják a kocsikat, de ez az első > vonat mintha valami kapcsolatot jelentene köz­tem és az Űttörővasút között. Pedig nem működtem közre a munkálatokban, csak tudtam róla hajdan, meg ismertem egy-két munkálóját. Mégis úgy éreztem és érzem ma is, ha a Széchenyi-hegyen járok, hogy közöm van ehhez a vasúthoz. Évtizedek óta gyönyörködve nézem a csodás tájat, amin a vasút átkanyarog. Normafa, Csillebérc, Jánoshegy, Ságvári- liget, Hárshegy, Hűvösvölgy, csodás tájak, megkapó kilátás, ahogyan a Jánoshegy alól például át lehet tekinteni szinte egész Budakeszit, de főleg az erdőket, a budai hegyeket! Es a gyerekek, az úttörővasuta­sok'. Ülnek a pénztárablaknál és jegyet adnak, kezelik a váltókat, naplózzák a ren­delkezéseket, indítják — „menesztik” — a szerelvényeket, szabályosan tisztelegnek, s a felnőtt mozdonyvezető visszatiszteleg, a sok-sok vakációzó gyerek meg a kocsik­ból csivitelve integet a vasutaspajtásoknak. Vajon negyvenegy év alatt hány és hány gyerek volt itt úttörővasutas, hány lett be­lőlük a nagy vasút kiváló munkálója, vagy más pálya neves embere? Télen hófödte hegyek között kanyarog a vonat, nyáron zöld erdőkben, főleg daloló gyermekekkel, nagyrészt a fővárosba ki­ránduló vidéki iskolásokkal, akiknek kü­lönösen nagy élmény Budapest e neveze­tessége .. . Miért írom le most mindezt, mint va­lami kései szerelmi vallomást egiy gyer­mekvasúihoz? Mert azt olvastam a minap a fővárosban megjelenő Vasárnapi Hírek­ben, hogy „A MÁV ráfizet az úttörővasút üzemeltetésére, azért úgy döntöttek, hogy várhatóan jövőre leállítják a kis piros vonatok közlekedtetését, hacsak nem ta­lálnak erre vállalkozót.” Megdöbbentett a közlés. E bevezető mondat után kis riport olvasható, amelyben a MÁV indokolni pró­bálja a maga álláspontját, az Üttörőszö- vetség illetékese meg csak annyit mond­hat, hogy hivatalosan nem keresték meg ebben az ügyben... Nos, lehet, hogy a szövetséget nem keresték meg. Ám bár­miként alakuljanak a dolgok, gyerekek jö­vőre is lesznek; olyanok is, akiknek új­donság és meghatározó élmény a budai hegyvidék legszebb tájainak megismerése, kisvonaton való bejárása; gyerekek is lesz­nek. táj is lesz, s hihetőleg nem lesz olyan barbár intézkedés, mint szűkebb pát­riánk kisvasútjainál; hogy azonnal nekikez­denek a pálya szétbontásához, nehogy az elhamarkodott intézkedést korrigálni le­hessen. Valamit megszüntetni a legköny- nyebb megoldásnak látszik... Mégis bí­zom az Űttörővasút jövőjében. Még akkor is, ha már ifjúsági mozgalmi oldalait nem is tekintjük, ha a MÁV csak üzleti szem­pontból nézi... Szeretném hinni, hogy gyermekem, uno­kám után majdani dédunokám is — még ha esetleg nem is velem — utazni fog e vasúton és gyönyörködik a kanyargós pá­lyát kísérő hegyek csodás látványában... Benedek Miklós Egy kis őzikének ő sem tu­dott ellenállni, hazavitte, s ott cürpiztatta. Éjszaka csör­gött a vekker, úgy kelt, mint egy szoptatós mama, hogy megetesse a jószágot. Termé­szetesen Lili most az egyik kedvenc. De ez kivételes eset, hogy felépült, mert az állatbarátoknak is elmond­ják, hogy' a sérült, vagy élet- képtelen vadak megmentésé­re mesterséges körülmények között igen kevés a remény. • LOMBSÁTRAS MUNKAHELYEN Ebben a csodaszép nyár­időben irigylésre méltó ez a lombsátras munkahely. A gondnok, aki a megszállottak elhivatottságával műveli a ’szakmáját, valóban nem tud­na négy fal közé bezárkóz­ni. Mert mint mondja, kín- szenvedéssel két hetet tudott íróasztal mögött eltölteni. Ám mint a titulusa is mu­tatja, gondja azért akad bő­ven. Ott jártunkkor például azon bosszankodott, hogy nem olyan lucernaszállít­mányt kapott, mint amire megalkudott. Nedves a ta­karmány, a látogatók között pedig akad szakember, sok a kritikus, s nem mindegy, hogy mit tesznek az állatok elé. Három építkezés folyik egyidőben a Vadasparkban, téli szállások, istállók készül­nek. s most is szögekkel ér­kezett a helyszínre, hogy anyagbeszerzési gondok mi­att ne álljon a munka. Boros Lajos kunpeszéri születésű. Az ottani téesz te­rületi ágazatvezetőjeként szerzett állattenyésztési szak­mai gyakorlatot. A feleség viszont miskolci illetőségű. A szüleivel és. a bátyjával közösen a Feszty Árpád ut­cán építettek egy családi ha­zat. Nem volt nehéz tehát az elhatározás, hogy megvál-’ janak a férj szülőfalujától, annál is inkább, mert Csaba fiuk abban az időben Tépett felső tagozatba, ott pedig csak alsó tagozat volt. Az édesapa tehát így pályázta meg a Vadaspark gondnok- ‘ ságára kiírt állást, s a hét jelentkező közül rá esett a választás, t. .óta Csongrádon vadtenyésztésből is bizonyít-' vényt szerzett. De azt mond-; ja. még ezzel sem elégszik meg, várja, hogy Sopronban’ megkezdődjön a vadgazdál­kodási üzemmérnöki képzés,. amire már jelentkezett. % AZ ESTI TÖRTÉNETEK A hatéves Boglárka min-, dennap e kérdéssel fogadja édesapját: — Mit üzent Ga­bi, a barnamedve? A válasz., rendszerint: Gabi kézcsókját küldi. De ezen túl is min­dent tud a család a Vadas­parkban történtekről. A fe­leség szerint nem múlik elv úgy az este, hogy kölcsönö-' sen ne beszélnék ki a mun- ’ kahelyen történteket. A férje is tud arról, hogy mire ké-f szülnek a Pallos utcai általá­nos iskolában, ahol Ágnss pedagógus, ö Kecskeméten óvónői képesítést szerzett, majd az egri főiskolán énelfn szakkal egészítette ki. A" napközis osztály vezetése mellett a bábcsoportjával' büszkélkedik. Annál is in-- kább, mert a kétéves mű-' ködés után eljutottak a nyír­egyházi országos fesztiválra. 9 A KARAVÁN­PARAVÁN ..•von A bábcsoport névadója^ iá- a férje volt: így lettek Kay, yaván-paravin bábcs-opórt, hiszen arról voltak hitesek; hogy az iskolában feltalálttá-:'' tó maradék anyagokkal mint egy karaván vonultak az ép­pen szabadon lévő terembe, A bábkészítés otthoni > prog­ram is. néha családfői segít­séggel és a gyerekek közre­működésével. Ági egyébként is mindent szeret, ami ma­nuális munka; varrni, kötni, horgolni, hímezni tud. Csak most, nyáridőben kevés erre az idő. Más munka járja. Nevezetesen a gyümölcsszü­ret és a befőzés. Szintén sy családi közös művelésű a-j Darvas-dűlői kert. amiben minden megterem. Ide mo- - torozik ki utánuk az édes­apa a munkaidő leteltével. S ha még ezen túl marad szabadidő, akkor újfent a természetnek áldoznak. Be­iratkoztak gombász-tanfo- lyamra, ez az új szenvedély.’ De emellett nem hanyagol­ják el a régit, a horgászatot; sem. A nyáron néhány na-' pót Bogács mellett pecázás- sal töltenek. Oláh Erzsi * A hús- és a lucernaszállítás gondjain túl a téli szállás építését is figyelemmel kíséri a gondnok

Next

/
Thumbnails
Contents