Déli Hírlap, 1989. július (21. évfolyam, 151-176. szám)
1989-07-25 / 171. szám
60, 40, 19 esztendeje Miskolcról írták, irtuk Kereskedelmi hitel, ' ^ ✓ Állami Aruház REGGELI HÍRLAP, 1929. JÚLIUS 24. Megírta a Reggeli Hírlap, hogy a kiskereskedelmi hiteligények kielégítésére a m. kir. pénzügyminisztérium által rendelkezésre bocsátott egymillió penge- kiosztásának módozatairól az elmúlt héten érkezett meg a miskolci Kereskedelmi és Iparkamarához a miniszteri szabályozó rendelet. A miskolci kamarakerületre. mint ismeretes, 70 ezer pengő esik a hitelkeretből, amely tartalékalapul fog szolgálni a kiosztandó 700 ezer pengő tényleges hitelösszegre. A hiteligényléseket a Kereskedelmi és Iparkamara által megalapított bírálóbizottság bírálja el. — Kedden délután tartotta első ülését a kamara bírálóbizottsága és az ülés folyamán 34 kérvényről döntött. Tekintettel azonban arra. hogy a maximálisan igényelhető hitelösszeg csak 3 ezer pengő, és így az összes igénylés eddig csak 102 ezer pengőt tesz ki. a Kereskedelmi és Iparkamara bevárja az újabb igénylők kérvényeit, és csak a jövő hét elején nyújtja be véleményező jegyzőkönyveit a pénzintézetnek. Ennek következtében a hitelek folyósítása július 29- én és 30-án megindulhat. A kereskedelmi hiteligénylésnek legfontosabb a garancia kérdése. A pénzintézet ingatlan fedezetre, árufedezetre. kezesek aláírására fogadja el a hiteligénylő váltóját, méltányos esetben azonban nagyobb összegű árukövetelés, áruváltó beszámitolása útján nyújtott garanciával megelégszik. Miskolcon számos kereskedő érdeklődik a kereskedelmi hitel feltételei dián a Kereskedelmi és Iparkamara irodájában. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, 1949. JÚLIUS 27. Július hónap elején nyitott az Állami Áruház Miskolcon. A 15 osztályból álló, 56 alkalmazottat foglalkoztató áruház működésével az állami kereskedelem rövid idő alatt nagy népszerűséget vívott ki magának Miskolc dolgozói körében. Azzal érte ezt el. hogy feladatának megfelelően olcsót, jobbat, szebbet nyújt a vásárlóközönségnek. A vállalat forgalma nemcsak összegében, hanem ügyfélforgalmában is napról napra emelkedik. A harmadik heti forgalom az első hetinek háromszorosa. A forgalom további emelkedésére lehet számítani. miután edény- és háztartási cikkeket is lehet már kapni az áruházban. A Kossuth utcai kirakat elc-tt egy házaspár áll. — Mennyivel olcsóbb itt minden, mint máshol — mondja a férfi. Persze, a reakció nem szívesen látja az áruház nagyszerű munkáját. Gyermekesen ostoba suttogással Igyekszik hangulatot kelteni az áruház ellen. A napokban egy vevő azzal kereste föl az áruház egyik vezetőjét, hogy ő is szeretne vásárolni, de nem párttag, kiszolgálják-e? Kellő felvilágosítás után örömmel távozott a vevő a szép áru birtokában. Az áruház dolgozói tisztában vannak azzal, milyen komoly feladatok hárulnak rájuk, mint a népgazdaság társadad- masított szektorában dolgozóira. Ezért tanulnak politikai és szakmai vonalon egyaránt. Gondoskodnak az utánpótlásról, fiatal munkásokat, munkásleányokat nevelnek a szocialista kereskedelem számára. Az áruház dolgozói azon fáradoznak, hogy minél több dolgozót lássanak el megfelelő áruval és minél előzéke- nyebb, szakszerűbb kiszolgálással bizonyítsák, menynyire a népet szolgálja a szocialista kereskedelem. DÉLI HÍRLAP, 1970. JÚLIUS 2. Alig félszáz nap válaszd el attól a pillanattól, amikor az ország második legnagyobb Centrum Áruházát benépesítik az első vásárlók. A miskolci kereskedelem 50 millió forintos költséggel épülő, új fellegvárában már az utolsó simításokat végzik az építek. Mire az osztrák fővárosból megérkeznek a berendezés első szállítmányai — a jelek szerint —, már javában működik a mozgólépcső, és az áruház több, mint 300 alkalmazottja is megkezdheti felkészülését a vevők ostromának fogadására. Grundik Gyulának, az áruház igazgatójának asztalán már ott pihen a tekintélyes forgatókönyvnek is beillő programfüzet, amely a legapróbb részletekig magába foglalja a megnyitás előkészületeit. A tervek szerint, a belső berendezések szerelését az épület második emeletén kezdik meg. Ezen a szintem már állnak a kétszer 450 négyzetméter alapterületű kéziraktár alumínium falai. Az emelet két oldalán elhelyezkedő raktártermek közötti 320 négyzetméteres területen kap helyet az áruház rádió-, televízió és villamossági részlege. A csarnok Széchenyi utca felé eső végében az Országos Szakipari Vállalat dolgozói már az utolsó négyzetméterek műanyagburkolatát egyengetik. Itt. a terem Beloiannisz utca felc*li sarkában egy üveg-, edény- és porcelánelárusító részleget rendeznek be. A lépcsőfeljáróig terjedő, csaknem 300 négyzetméteres területen az ABC-áruházakhoz hasonló, önkiszolgáló rendszerű árusítás lesz. A részleg külön érdekessége- e barkács-cikkeket árusító polcsor. Kultúránk hiteléről * A kábelhálózat-fejlesztés a hozzá tartozó berendezésekkel együtt nem olcsó mulatság, de később komoly haszon forrása ... Élnek és bankjegyek. Nemcsak az éterben vannak vételi zavarok... Itt a kábel, hol a kábel? A műholdas és a helyi televíziózásról A Diósgyőri Vasas Művelődési Központjban ma este 7 órakor a Kelet irodalnji és közművelődési alkotócsoport műhelybeszélgetésre gyűlik össze. Az előadó ezúttal Utry Attila, az alkotó- csoport vezetője lesz, a téma pedig: kultúránk hitele. Mozart halálának évfordulójára, 1991-re méltóképpen készülnek Ausztriában. S ez nem lehet más, mint hogy játsszák is műveit — írta a La Croix, utalva arra, hogy a díszelőadásban a brüsszeli opera is érdekelt: a bécsi operával közösen adják elő Mozart leghíresebb dalművét, a Szöktetés a szerájból című remekművet. A fogadtatás felől sem lehetnek kétségeink, hiszen a diadalút az ősbemutató óta tart. II. József, a kalapos király, az első előadás végén állítólag ellágyulva mondta róla: „Ez az opera túlságosan szép a mi fülünknek. és milyen rengeteg hangjegyből áll!” Mozart válasza: „Egészen pontosan annyiból fenség, amennyire szükség van.” Meglehet, ez vezérelte szomszédainkat abban is, hogy az új, 5000 schillinges bankjegyet Mozart kébe díszíti majd. Vajon hányán idézhetik majd a zeneszerző képét nézve: Pontosan annyi van belőle, amennyire szükség van ... Néhány évvel ezelőtt csak politikai pletykaként terjedt az országban: nyugati műholdas televízióműsorokat lehet majd fogni hazánkban, és hogy ezt állítólag nem is tiltják majd. Ma már több. mint 21 ezer miskolci lakásban lehet legalább három műholdas tévéadást fogni, és mégsem dőlt össze a világ, mint ahogyan azt néhányan hitték. Igazán nem gondoltuk volna, hogy ma sokkal inkább az foglalkoztatja az embereket: miként lehet megoldani a műholdas és a helyi, városi televíziózás teljes körűvé tételét, mintsem az, hogy a különféle adók milyen politikai beállítottságúak. Mindez azonban messze nem jelenti azt. hogy a műholdas és a helyi televíziózás sorsa köny- nyedén rendezhető lenne Miskolcon... + TILALOM VAN ÉRVÉNYBEN Nézzük először a városi televízió helyzetét — hiszen ez az ügy azért lényegesei) fontosabb, minthogy láthatjuk-e a Super Channelen, ki nyeri a biliárdmeccset? A miskolciak jól tudják: ma a városi televízió a nagy televízió 1-es programjának befejezése után, szombat délben sugározza hetente egyórás adását. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy az egész város nézhesse a helyi tévéadást — már aki persze szombat délben otthon van. Sokkal jobb lenne mondjuk egy hétfő esti sugárzási időpont — csakhogy ehhez önálló városi tévéadó kellene. Sajnos, az önálló adó telepítése nem a városon múlik — a tanács erre adna pénzt —, hanem a postán és a Magyar Televízión is. Arról azonban az egész ország értesülhetett hogy az új televízió- és rádióadó létesítésére moratóriumot mondtak ki — azaz amíg nem rendezik egyértelműen a jogi helyzetet, nem adnak ki ' engedélvt senkinek. Nos. Miskolc esetében. ha nem létezne ez a tilalom, akkor sem lenne túl egyszerű a helyzet, ugyanis mind az önálló adó létesítésének. mind egy másik műszál« megoldásnak — amely a 2-es csatornán biztosítana adásidőt a városi televíziónak — számos hátránya van. Az önálló adó létesítésének esetén például valószínűleg minden antennát át kellene állítani, vagy újakat felszerelni a városban. Ráadásul egy adóval nem is lehet besugározni az egész várost. A 2- es programmal kapcsolatban pedig az a helvzet, hogy ott újra csak a Magyar Televízió adásszüneteiben sugározhatna a városi televízió... * A LAKOSSÁG FIZETI A legjobb természetesen az a lehetőség lenne, ha kábelhálózatba bekapcsolható lenne az összes miskolci lakás. Csakhogy ma a városi televízió kizárólag az avasi városrészben képes kábelen adást közvetíteni, és ahhoz, hogy az egész városban lehetővé váljon ez, meglehetősen nagy összegeket kellene kábelépítésbe fektetni. Ezért a városi tanács végrehajtó bizottsága a legutóbbi ülésén úgy foglalt állást, hogy a kábelhálózat fejlesztésének pénzügyi okokból nincs reális esélye. Mindez azért elgondolkodtató, mert időközben majd’ 22 ezer lakásba jutott el ká-£í- bélén a műholdas televízió- adás, és újabb-házakat kapcsolnak be a rendszerbe; Sajnos azonban, a műholdas* televíziózás esetében sem egy egységes, összefüggő* kábelhálózat működik, hanem egységekre, „szigetecskékre” oszllik a város. Hozzátennénk azt is: a műholdas televíziózást kizárólag a lakosság pénzéből fejlesztik ma. a tanács ehhez egy fi- tyinget nem ad. + ELSZALASZTJUK A NAGY ÜZLETET ..; Ügy tűnik, lassanként újra elszalasztunk egy nagy esélyt, amelyet a műszaki haladás kínált számunkra. Ez az esély pedig az. hogy a város gazdája, a városi tanács hozza létre az összefüggő kábelrendszert, kézben tartva a helyi és a műholdas televíziózás lehetőségét is ezzel. Hogy erre nincs pénz? Külföldön sem az állam fizette ki a hálózatokat. Mindenütt a világon vállalkozási formában, részvénytársasági. vagy más módon építenek kábelhálózatokat, hogy aztán busásan meggazdagodjanak az üzemeltetésből, hiszen a kábel- hálózat, mint információs csatorna, rengeteg pénzt hozhat Ma ebből csak az látszik, hogy a lakosság hajlandó áldozni a televíziózás lehetőségeinek bővítésére. De az ebből származó haszon ma nem a várost, hanem a Gelkát és a Vili- készt gazdagítja. Ennél is nagyobb baj: bár a kábel- hálózatot a város építette, de úgy tűnik, hogy nem rendelkezik a tulajdonosi jogokkal, Könnyen előfordulhat, hogy a különféle társulási formákba átalakuló cégek végképp megkaparintják a kábelhálózatot, és vele együtt az üzlet lehetőségét is. Ez ma sokkal inkább gátja a helvi televíziózás elterjedésének, a műholdas vétel kiterjesztésének, mint az, hogy a tanács jelenlegi merev és korszerűtlen gazdálkodási rendjében van-e pénz kábelfejlesztésre vagy nincs... ' Kiss László Elakadt a lift .. avagy testvéreim színesbörű angol kisiskolások. Ezt a félmondatot eredetileg a címhez szerettem volna írni, de történelmileg úgy alakult ki, hogy rövid címeket adnak ezeknek a kis tárcáknak, ezért én is alkalmazkodom a szokásrendhez. Folytatom viszont rögtön a lifttel, amely nemcsak elakadt a szerkesztőségben, de le is szerelték. Ez a lift — történelmileg úgy alakult ki — mindig járt a szerkesztőségben, illetve hol járt, hol elakadt, tehát úgy működött, mint nálunk minden, ami történelmileg csak kialakult, de leszerelve még vem volt. Na, most lett, s el kellett telnie vagy két, három hónapnak, amíg visszaszerelték. Természetesen egészen másat, mégis ugyan- olyat, mert most sem jár. Más mégis, mert modernebb, félautomata, meg minden, csak éppen, ha felfelé jön, az irányjelző nyíl lefelé mutat, ha meg lefelé megy, akkor a nyíl felfelé. Úgy látszik, történelmileg ez is igy alakult ki nálunk, mert senkit nem len meg az ellentétes iránymutatás, vár mindenki türelmesen a maga emeletén, bízva abban, hogy egyszer- csak úgyis megérkezik a lift. Pont úgy, mint régen, amikor még nem volt félautomata, nem voltak vörös, meg zöld irányjelző nyilai, volt benne viszont tükör, s a külső vasajtó sem volt olyan rettenetesen koszos, mint most, habár el kell ismerni, kívülről még át is van festve. De nem is ez az én bajom ezzel a lifttel, hanem inkább az, hogy igen gyorsan megszoktuk, hogy nincs. Alig használja rhár valaki. Az emberek eléállnak, nyomogatják egy darabig, aztán bizonyára abból a megfontolásból, hogy eddig is gyalog jártak, amíg nem működött, elindulnak le, vagy fel a lépcsőn. És nincs semmi baj. Még zúgolódás sincs. Az emberek tudomásul vették hogy nincs, s ennyi. Wgy látszik szokás kérdése az egész, akárhogy is alakult ki történelmileg. Hogy mi, hogy alakul ki történelmileg, az amúgy is egy nagy marhaság, amire csat- tanós választ adtak most az angol gyerekek. Kísérletező kedvű felnőttek (emberen is?) ugyanis azt találták ki, hogy leszoktatják őket a bőséges, több fogásos angol villásreggelikről. (Szabad ezt tenni Angliában, a konzervativizmus hazájában, ahol még a külön hideg—meleg vízcsapot, meg a keverő,csapot sem fogadták be? Nos, úgy látszik, hogy szabad. Történelmileg ott ugyanis úgy alakult ki, hogy csaknem mindent szabad.) Elég az hozzá, hogy egy szép ködös albi- oni reggelen párszáz angol gyerek három- négy fogásos reggeli nélkül ment az iskolába. És túlélték, mint mi a lift hónapokig tartó javítását. Sőt, a hírek szerint — ezt már senki ne mondja, hogy történelmileg így alakult volna ki — bekövetkezett az, hogy a gyerekek órák után sietnek haza az iskolából. Eredménynek viszont már ez sem kevés, mint ahogy az sem, hogy kiderült: három-négy emeletet (több szerencsére nincs a szerkesztőségben) mi is tudunk gyalog járni. Jobban tetszik nekem viszont az a kísérlet, amit ugyancsak Angliában, színesbőrű gyerekekkel végeztek. Nem faji megfontolásból, csupán kíváncsiságból. Megkérdeztek vagy 3000 gyereket, s kiderült, hogy a szí- nesbőrűek jobban tanulnak, s szívesebben járnak iskolába, mint a fehérek, bár — ez viszont történelmileg igy alakult ki Angliában — köztudott, hogy a tanítók, tanárok szigorúbban bánnak velük, mint fehér osztálytársaikkal. Minő igazságtalanság! De úgy látszik, Angliában is súly alatt nő a pálma (vagy nyomás alatt?), mert mint mondtuk, sokkal jobban tanulnak. Ami megint csak eredmény, méghozzá kívánatos. Ott ugyanis történelmileg úgy alakult ki, hogy akármihez fognak, minden eredménnyel, méghozzá jó eredménnyel jár. Mert az is eredmény, hogy a megkérdezett gyerekek közül alig akadt néhány, aki katona, hadvezér, vagy atomkutató akarna lenni. (Egy NATO-tagországban? Nocsak!) Mi lesz így a világból? Hát még ha ehhez a színesbörű gyerekek nyilatkozatait is hozzávesszük, akik szinte kivétel nélkül elutasítják a jól fizető pénzes pályák csábításait, és jóformán mind tanítói és tanári katedrára készülnek. Ámbár, lehet, hogy más ez utóbbi foglalkozásokban a vonzerő. Nem a pénz, a fizetés, hanem a hivatásérzet, amiről mi már beszélni se szoktunk. Igaz, megélni belőle nem is lehet. Legfeljebb, ha az embert kísérletképpen még gyerekkorában leszoktatják a többfogásos villásreggeliről. Csak rá ne szokjon arra a beígért ingyenes meleg ételre! (gyöngyös!)
