Déli Hírlap, 1989. július (21. évfolyam, 151-176. szám)

1989-07-03 / 152. szám

a miskolciaké a szó Postacím; Déli Hírlap. Miskolc, 3501. Pt.: 39 — Telefon: 18-225. — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Aki nem hiszi, próbálja meg! Engem, második osztályos középiskolai tanulót igen fel­háborított a mérnöknö levele, amit június 15-én olvastam a Déli Hírlapban. Az én édesanyám is pedagógus, s tudom, hogy milyen ter­heket cipel. Amikor reggel felkelek, ő már indul az isko­lába, vagy már nincs is otthon, mert hajnali ügyeletes, és sokszor csak este 6 óra körül ér haza, mert délután vannak a szakkörök, s előfordul, hogy helyettesíteni is kell a dél­utáni műszakban. Ha valaki nem hiszi, akkor próbáljon meg több éven kerpsztiil reggeltől estig gyerekek közt él­ni, problémájukkal foglalkozni, a zsinatot elviselni, esetleg a szemtelen megjegyzésükre jópofán válaszolni. Ezek után nem csoda, hogy sokszor még a saját gyermekükkel szem­ben is türelmetlenek. Ogv vélem, nem helyes általánosítani. Azért, mert egy ta­nár elkövetett valamilyen hibát, nem kell, hogy kollégáit is hozzá hasonlítsuk, s vele együtt büntessük. Én is szeretném szeptembertől ismét folytatni tanulmá­nyaimat, majd pedig tovább is tanulni, s ha felnövök, hasz­nos tagja lenni ennek a társadalomnak. És nem azon törni a fejemet, hogy másokat kritizáljak, hanem becsületesebben dolgozni. Elhiheti, hogy a középiskolásoknak sem könnyű a dolguk. Mi is tele vagyunk gonddal. Azonban, ha elővesz- szük a jobbik eszünket, akkor rádöbbenünk arra. hogy a tanárok jót akarnak nekünk, s akkor örülnek igazán, ha lát­ják, hogy tanítványuk sokra vitte az életben. Nekem is több kiváló tanárom van, akikre biztosan szí­vesen fogok emlékezni életem folyamán. Persze, akadnak olyanok is, akiket nem szeretek, mert igazságtalanok velem szemben. Azonban ezt is el kell fogadni, hiszen ez csak csekély töredék. Gondolják el, ha nem lenne iskola, akkor nem lenne az a sok kitűnő értelmiségi, illetve szakember, akikre az országnak szüksége van. A tanulás úgy kell ne­künk, mint egy falat kenyér, mert ezen a világon a tudat­lan ember manapság nem él meg. Egy második osztályos tanuló, aki szeptembertől ismét tanulni szeretne Újabb klub, betegeknek kan pedig levélben jelezték szándékukat a munkában való közreműködésre. Az első alkalommal dr. Sá­gi Ilona, a II. sz. idegosztály főorvosa köszöntötte a meg­jelenteket,' majd dr. Guseo András kandidátus, az or­szágos szövetség főtitkára tartott előadást arról, hogy milyen életmódot folytasson a sklerozis multiplexes be­teg, A miskolci klub tagjai kinyilvánították: szeretné­nek az SM-ben szenvedők javára — vállalatok és ma­gánszemélyek részvételével — alapítványt létrehozni, s megoldani a betegek érdek- védelmét A miskolci SM-klub tag­jai egyébként havonta ren­deznek találkozót, amelyre a betegség természetét isme­rő orvosspecialistákat is meghívnák. H. A. Borsodban is lesz tanszer akció Több szülő érdeklődött szerkesztőségünkben, hogy vajon Borsod csatlakozik-e a budapestiek kezdemenye- zéséhez, ahol elhatározták, hogy idén — tanévkezdésre — az elsőosztályosok számá­ra ingyenesen biztosítják a tanszereket. Tudomásuk sze­rint ehhez a kezdeménye- zésnez már több megye csat­lakozott, s remélik, hogy Borsod sem lesz kivétel. Valóban lesz Borsod-Aba- új-Zemplén megyében is in­gyenes tanszerakció. A me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága legutóbbi ülésén terjesztették elő az indít­ványt arra, hogy csatlakoz­zunk az akcióhoz. Az elkép­zelések szerint nálunk az alsótagozatos kisdiákoknak — tehát az I—IV. osztály tanulóinak — szeretnének díjmentesen tankönyveket, füzetcsomagokat és tanszer­csomagokat biztosítani. JoatanácsacHs július végén Legközelebb csak július 26-án, szerdán délután 4-től 6 óráig lesz díjtalan jogta­nácsadás a Sajtóház III. emeletén, A miskolciaké a szó rovat szobájában. Taná­csot ad: Jámborné dr. Róth Erika, A sklerozis multiplex az egyik leggyakoribb iűegbe- tegség: Magyarországon meg­közelítőleg tízezerre becsülik az e betegségben szenvedők számát. Borsod megyében is több százan vannak, akik az ismeretlen eredetű, s má­ig csak enyhíthető betegség­gel küzdenek. Az SM-től szenvedők világszerte nem­zeti társaságokba tömörül­nek, amelyeket a New York­ban székelő nemzetközi szö­vetség fog össze. Magyarország 1983-tól tag­ja e szövetségnek, ám csak az utóbbi években kezdett igazán kibontakozni nálunk az úgynevezett SM-klub­mozgalom. Legutóbb Miskol­con — az országban nyolca­dikként — alakult SM-klub, a Megyei Kórház II. Sz. Idegosztályának segítségével. Mint a klub elnöke -- Nyi­las István (aki az országos szövetségnek is tagja) — el­mondta, az alakuló találko­zót a kórházon kívül több vállalat is segítette, mint például a húsipari, a tejipa­ri, a sütőipari, a Zöldért, a Bükkvidéki Vendéglátó Vál­lalat és a Bocsi Sörgyár. Csaknem félszázan vettek részt a megye különböző te­rületén élő betegek közül a klub első összejövetelén, so­Ava*»i csendélet m Az avasi lakótelepen, a Hajós István utcában javították ezt a lépcsősort, kicserélték töredezett fokait. A törmeléket azonban ott hagyták maguk után a javitómunkások, nem törődve vele, hogy az esti órákban esetleg valaki lágát töri a betontömbökben. Vajon meddig kell kerülgetni az arra já­róknak az ott felejtett törmeléket? Mikor és kinek jut végre eszébe, hogy eltakarítsa ezt a szemet bántó „csend­életet” a lépcsősorról? Nyári fogyókúra Sokan hiszik azt, hogy nyáron könnyű a fogyókúra, hiszen itt a gyümölcsszezon. A téves elképzelések eloszlatására született a nyári jó tanácsok alapszabálya az egész­séges és fogyókúrás táplálkozásra. Népsze­rűsítését szükségesnek tartom, ezért legalább a legfontosabbakat hadd jegyezzem le. Mindenből kisebb porciót kell venni, mint amennyire gusz­tusunk támad. Kényel­mesen és lassan kell enni, s étkezés után semmit sem kell szem előtt hagyni. Legyen erő ahhoz, hogy ellen­álljunk a kínálásnak, akár ételről, akár ital­ról van szó. S ami szerintem a legesleg­fontosabb: bevásárlás előtt mindig gondosan írjuk össze, hogy mi­ből mnenyit vegyünk, s a boltba sohase menjünk éhesen. A járhatatlan járda Erdei uzsonna Divattá kezd válni a jó szokás városunkban: hét légén egyre többen zarándokolnak ki a szabadba, a Bükk közeli erdeibe, ligeteibe, hogy a friss levegőn költsék el uzsonná­jukat. Még a zsíros kenyér is jobban esik kinn a termé­szetben, s ha már oly szép környezettel áldott városunk, csak üdvözölni lehet az élénkülő sétaturizmust. Akinek pedig gyermeke is van, az idejében hozzászoktathatja ily módon a természet szeretetéhez. s rádöbbentheti: mennyivel kelle­mesebb az erdei túra, mint a televízió előtti ücsörgés. F. E. • Miskolc Hölgyek és urak Való Igaz. hogy nagyon régen etikett problémáink vannak amiatt, hogy kit ho­gyan tituláljunk megszólí­táskor. Az. ötvenes években furcsa lett volna bárkit is urazni. Akkortájt az „urak” nyakkendő nélkül jelentek meg. Ajánlatos volt azokban az években mindenféle pol­gári és kispolgári csöke- vényt, így a férfiúi nyaka­kat cicomázó ruhadíszeket is naftalinba tenni. Azóta már tudjuk, hogy nem csak a ruha teszi az embert, s „úri” mivoltunk nem ily módon reprezentá- iódik. Hajdan a népi de­mokrácia elutasításával volt egyenértékű, ha netán a békekölcsönt jegyző öntuda­tos dolgozót úrnak titulálta valaki. így lettünk mind- nvájan elvtár.sak és elvtárs­nők, szaktársak és szaki bá­csik, kollégák, de nagyon sokszor csak „idefigyeljen maga”. Nagy nemzeti televíziónk­ban többször hírt adtak már arról, hogy hazánk ma a világon az egyik legérdeke­sebb ország. Mi is túl va­gyunk a pangás évein. Ha ez így van, akkor vissza is térhetünk a régi megszólí­tásokra. Ismét lehetünk urak, hölgyek, kisasszonyok! Legyünk! Elvégre a parla­mentben tárgyaló honatyá­ink is — egyik bizottsági ülésükön — arra az elhatá­rozásra jutottak, hogy a honvédségnél ezután bajtár­sak lesznek a honvédek, az őrnagyok és a tábornokok. Hogy miért éppen a baj­társ megszólítás mellett dön­töttek? Nyilván azért, mert volt idő, amikor ezt a titu­lust már hozzámondták a rendfokozatokhoz. Valamit mégis csak mondani kell! Hiszen elképzelhetetlen, hogy keresztnevükön, netán be­cézve szólítgassák egymást hadfiaink. A baj az, hogy nehezen tudunk dolgainkkal zöldág­ra vergődni. Attól tartok, hogy ebben a nagy megszó­lítási visszarendeződésben lassan előjön majd a méltó- ságos uram, kegyelmes asz- szonyom is. Arra az Időre viszont javaslom általános megszólításként a baj társat. Mert az már nagy baj lesz tisztelt hölgyeim, uraim ... Kecskés Sándor, Miskolc Négy éve várunk, hogy a tanács építési osztálya (Ép. 2. 499/1985. aug. 15.) ígére­tet tett rá; járható járdát csináltat a házunk elé. Ta­nácstagunk még közben is járt érdekünkben, százezer forintot biztosítottak e cél­ra Járdánk azonban mind­máig járhatatlan. A Közúti Építőipari Vállalat ugyanis öklömnyi kövekkel töltötte fel a járdamedret, amin sem idős. sem fiatal nem képes biztonságban lépni. Elakad rajta a gyerekkocsi, de még a kerékpár is. ígérték ugyan: apró zúzott kövekkel hengerük le az egészet, hogy közlekedni is lehessen rajta, ám ezekkel az „ap­róságokkal” legfeljebb csak a Zsarnai-piacon találkozha­tunk. A mi járdánkra a száz­ezer forintból csupán lánc­korlátra futotta — ezért is köszönet —. hogy a parko­lóhelytől legalább ez válasz- szón el bennünket Ígéretek­kel teli van a tarisznyánk a Városgondnokságtól is, csak a járdánk járhatatlan immár évek óta. A Régiposta utca 7. szám lakói Drágák az avult szakkönyvek S. G. miskolci olvasónk telefonon mondta el pana­szát, mellyel — mint mon­dotta — nem áll egyedül. Otthoni könyvtárának gya­rapításához városszerte ke­resi az olcsó könyveket, ép­pen ezért böngészi előszere­tettel az Antikvárium pult­jain lévő kiadványokat. S a műszaki könyvek között is a rádiózással, tévézéssel kap­csolatos könyveket kutatja elsősorban. Talált is szakkönyveket, ám érthetetlen számára, hogy miért olyan drágák? Elmondotta: megérti, hogy egyes irodalmi művek, ép­pen az idő múlásával vál­nak mind értékesebbé, de a műszaki szakirodalom — vé­leménye szerint — húsz— harminc éves kiadványoknál már nem szolgál a legfris­sebb útmutatóval. Ezzel szemben megemlítette: egy húszéves szakkönyvet az ak­kori 57 forintos árával szem­ben most 40 forintért kínál­nak. Szóvátette azt is olva­sónk, hogy akik beadják ezeket a könyveket, bizony keveset kapnak érte. Miért adják hát ilyen drágán? A könyvesboltok — nem­csak könyvhéten — egyre- másra engedményeket ad­nak a vásárlóknak. Aki ugyanis gyarapítani akarja könyvtárát, az sorra járja az üzleteket, és ott veszi meg, ahol a legolcsóbb. De a kereskedőnek sem lehet mindegy, hogy az ő boltjá­nak forgalmát növelik-e, avagy máshol vásárolnak. H.-né A nevelőszülői jogviszonyról (II.) A 14/1989. (IV. 26.) SZEM rendelet szabályai közül mai számunkban a nevelőszülőt megillető gondozási dijra és egyéb ellátmányra vonatkozó rendelkezéseket ismertetjük. A jogszabály a nevelőszü­lőt megillető gondozási díj legalacsonyabb havi összegét gyermekenként 1800 foint- ban állapítja meg. A gondo­zási díj konkrét összegének meghatározása a gyermek- és ifjúságvédő intézet veze­tőjének hatáskörébe tartozik. Mivel a gondozási díi mérté­kére a gyermek életkora, egészségi állaoota egvaránt kihat. így az összegszerűség­ről évente kell határozni. A jogszabály 2. paragrafusa (3) bekezdésében írt körülmé­nyek fennállása esetén a gondozási díj az átlagtól magasabb is lehet (például csecsemőkorú. vagy serdülő­korú, testi, értelmi fogyaté­kos gyermek esetében). Ha azonban a gyermeket közép­fokú iskolai diákkorban, vagy szakmunkáskorban he­lyezik el, és utána a gyer­mek- és ifjúságvédő intézet térítési díjat fizet, az átlag­nál alacsonyabb összegű gondozási díj is megállapít­ható. A gyermek- és ifjúságvédő intézet a gyermeket a neve­lőszülőknél való elhelyezés­kor ruházattal látja el s a nevelőszülői jogviszony fenn­állása alatt a gyermek részé­re folyamatos ruházati, tan­könyv, tanszer és a tanul­mányai végzéséhez szükséges egyéb eszközök beszerzéséhez külön ellátmányt ad. melyet elsősorban pénzben biztosít. A kiskorú gyermek neve­lőszülőjének akkor is jár a gondozási díj. ha a kiskorú munkaviszonyt létesített és önálló keresettel rendelkezik. A nevelőszülő a gondozási díjból és az egyéb ellát­mányból köteles a gyermek megfelelő színvonalú ellátá­sát biztosítani. E források felhasználását a GYIVI fi- gvelemmel kíséri és szükség esetén segítséget nyújt a gazdálkodáshoz. Ha alaposan feltételezhető, hogy a neve­lőszülő célszerűtlenül, vagy nem a gyermek érdekeinek megfelelően használja fel a folyósított juttatásokat, a GYIVI tételes elszámolást, vagy bizonylatokat kérhet a nevelőszülőtől. A nevelőszü­lő kötelezettsége a bekövet­kezett lényeges változásokról — amelyek a gondozási díj mértékét befnlvásoliák — a GYTVI-t tájékoztatni. (így például a gyermek egészségi állapotában bekövetkezett jelentős változásról, tanul­mányainak megkezdéséről il­letve befejezéséről stb.). Dr. J. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents