Déli Hírlap, 1989. június (21. évfolyam, 125-150. szám)

1989-06-17 / 139. szám

Megint másképp csinálja Angol nyelvű lemez Ausztriában Néptáncos osztályok cég fog piacra dobni maxi single formában. Ezeken a felvételeken már az új do­bos püföli a bőröket, aki az Árkádok nevű csoportból érkezett. Gyurik Lajosnak hívják. A zene és a fény egyszer­re indult be. a miskolci kon­certen, a közönség egy ré­sze rögtön megindult a színpad elé, az „izzasztóba”. A keverés kicsit botladozott az első számnál, de azután nem volt gond vele. Gidór falvy. az örök mókamester, gazállarcban nyűtte billen­tyűs hangszereit. Ezen a bu­lin, mintha kicsit visszafo­gottabban viselkedett vol­na, mint ahogy azt tőle megszokhattuk. Ami a számokat illeti nem éreztem elég eredeti­séget az ötletekben, a dalok szerkezete nagyon sablon­szerű. Kezdés szinte mindig egy gitárriff, vagy ritkán billentyűs bevezetés, utáha téma, refrén, gitárszóló té­ma. refrén, befejezés. Ettől a szerkezeti felépítéstől szinte alig tértek el. emiatt vált egy idő- után unalmas­sá a koncert, amelyben né­mi felüdülést a hangszer­szólók jelentettek. Erős Attila gitárszólója Blackmoor. Malmsteen. Van Halén hatásokat tükrözött, nagyrészt az általuk hasz- náltt klisékből építkezett, enek ellenére — vagy éppen ezért — számomra ezek a szólók ielentették a koncert legnagyobb zenei élményét. A műsort többször félbe kellett szakítani, hol a kö­zönség „túlbuzgósága”, hol az égve „felejtett” nézőtéri világítás miatt. Hímer Bertalan körútra Hofi Géza ki öltözve, ele­gánsan, minden jel szerint változtatása szándékkal és változni tudóan fogadta az újságírókat. Vidám hangu­latban, tisztelettudóan, kész­ségesen beszélgetett velünk — meg is etetett —, szinte min­den mondatában érzékeltet­ve. hogy abban a műfajban, amelyben megismertük, va­lamilyen hivatástudatot is érez. Nyoma sem volt ellen­ségeskedésnek. meg nem ér­tésnek, amire azért az el­múlt években akadt példa elegendő. Persze lehet, hogy az újságírók is változnak, illetve változtak az utolsó találkozások óta. Hofi Géza új (?) régi (?) műsorszá­maival mindenesetre úgy jön el július 13-án a mis­kolci sportcsarnokba, hogy reméli, amit bemutat, ki­elégíti majd a közönség vá­rakozását. Gy. G. késsül A Lord koncertjének aktu­alitása, hogy nemrég jelent meg az együttes második nagylemeze, a Ragadozók. Ennek anyagát mutatják be országjáró turné keretében, amelynek Miskolc volt az egyik állomása: a Rónai Sán­dor Művelődési Központban a minap zajlott le a Lord-kon­cert. Ez a zenekar 1973-ban alakult meg Szombathelyen, s hosszú utat kellett bejár­nia ahhoz, hogy az ország egyik legjobb hard-rock bandájává válhasson. Évekig amatőr csapatként működtek. Tiszteletre mél­tó ez a kitartás, ami a Lor­dot jellemezte. Ök nem di­vatból kezdték a keményze­nét művelni, akkor is ezt játszották, amikor ez az irányzat mélyponton volt nálunk. Komoly fejlemények van­nak az együttes háza táján. Májusban fejezték be angol nyelvű anyaguk felvételeit — egy Bécs melletti stúdió­ban —, amitt a Polygram Jó évadot zárt a Csipogó * Ez a Hofi még nem az a Hofi, aki most a miskolci sportcsarnokban is fellép nyári turnéja során. Ennek még be volt tapasztva — a füle. Azon a kis sajtótájékozta­tón, amelyen Hofi Géza szá­molt be idei terveiről, minden­ki azzal a hátsó gondolattal kucorgott a budai Kikelet ven­déglő asztalai körül, hogy „Na, most mutasd meg Hofi!” Ez idáig másképp csináltad, mint a többiek — volt hozzá bátorságod?, engedélyed? de mit csinálsz most, amikor ahhoz, amit eddig mondtál se nagy bátorság, se különleges engedély nem kell, hisz so­kan, s eyy-e többen beszél­nek már arról, amiről eddig ' jóformán csak Te. Mármint ez az ellenállhatatlanul politizáló és humorizáló figura, akiből az évek folyamán jelenség lett, a Hofi-jeienség, akivel együtt nevetett és ne tagadjuk, iz­gult is néha egy egész ország. Aztán megszólalt a kiöl­tözött, vendégeit választékos eleganciával megtisztelő, de mindjárt meg is nevettető Hofi Géza. A megszólítás után. amely így hangzott „Barátaim!”, mindjárt viccet mondott, méghozzá ismét csak nem publikusat. Amint nevetve jegyezte meg: azért ne mondhassa senki, hogy nem tud már olyat monda­ni, amit a mai saitó nem közölhet. Nos, tud! Igaz, most már az életnek egy egészen más szeletéből ha­sítja szellemes sziporkáit, de ezeket tényleg nem azért, hogv közönség elé lépjen velük. Amivél közönség elé kíván lépni, az nem arról szól már. hogy jön Pestről a felvilágosult, bátor, szelle­mes művész és a vidéki bunkók fel sem tudják fog­ni. hogy mer nyilvánosan ilveneket mondani, hanem azt szeretné megmutatni, hogv most. a megváltozott körűimén vek között is lehet jó. közönséget mdámító mű­sort csinálni. Ez már nem Hofi-féle „rögtönzés”, ha­nem társművészeket is be­kapcsoló, megkomponált mű­sor lesz, amely Zene, zene, zene szalagcim alatt fut. és csak két alcíme — Elhú­zom a nótámat, illetve Ki nyel ma? ... — sejtet va­lamit hofis tartalmából. A tartalommal kapcsolat­ban Hofi Géza mindössze annyit árult el, hogy nem lesz politizáló műsor. Egy­szerűen azért, mert nem tudjuk, mi a politika. Ha aetán megtanuljuk, akikor ősztől folytatjuk — tette hozzá. Addig most, július elején induló turnéjának műsorán 16 tagú zenekarral kísért, úgynevezett magánszámok szerepelnek, paródiák, régi sikerek felújításai, s termé­szetesen aktualitások, ame­lyeket Hofinak azért nem lehet kihagyni. Ezeket is csak olyan formában, hogy sokszor mondtam, húsz éve mondom, nem változott semmi, tehát nem mondom tovább azt, hogy*... s ter­mészetesen elmondja. Segítői, műsorának részt­vevői maguk is kedvencei a közönségnek, mint Kovács Kati, Sólymos Tóni,, akik Malek Miklós big-band stí­lusú zenekarának kíséretével adják' elő számaikat. Több­nyire nosztalgiaszámokat, az ötvenes,' hatvanas, hetve­nes évekből, amikor a ma­gyar könnyűzenét nem árasztotta még el a jelleg­telen, államilag támogatott elektronikus zenei szemét. Nemrég zárta 1988-89-es „évadját” a Csipogó. A Diós­győri Vasas Művelődési és Oktatási Központban két és fél órás önálló műsort muta­tott be az együttes. Hogy kik ök? Az avasi 20. Számú Álta­lános Iskola néptáncos gyere­kei. A néptánc megszeretteté­se a gyerekekkel 1981-ben kezdődött — az iskolát 1979- ben nyitották meg —, szak­köri keretek között. Akkor húsz harmadikos ropta a szakkörben, a most zárult tanévben már 230 táncos tanulót oktattak, tanórákon. A néptánc 1983-ban került a tantervi anyagba, ekkor indult a kísérleti táncosz­tály. Jelenleg hét évfolya­mon van néptáncosztály az iskolában. Az iskola vezeté­sek és a tánctanárok — — Csehovicsné Kóródi Ju­dit, Fenyvesi Gyula, Kiss Ágnes és Rozsnyói Margit — nagy gondot fordítanak arra. hogv minden táncos osztály önállóan szereplő csoport is legyen. A 20-asból kikerülő gye­rekek biztosíthatják a me­gye — benne Miskolc — amatőr táncegyütteseinek utánpótlását. Ezt támasztja alá, hogy az 1987-ben vég­zett tanulók több, mint a fele a város táncegyüttesei­be jár. A Csipogó 1984-tól után­pótlásé söpör tja a Szinvavöl- gyi Vasas Néptáncegyüttes­nek, innen a jó kapcsolat a DVMOK-kal, amely termet és zenekari felvételeket biz­tosít számukra. Eredményeikből' számos Arany Oklevél miskolci és megyei kulturális szemlé­ken, nívódíj az észak-ma­gyarországi gyermek nép- tánefesztiválon, a városi KISZ-bizottság kitüntetése, elismerő oklevél a csepeli fesztiválon, Ifjúság a váro­sért kitüntetés, az 1989-es megyei amatőr gála külön- díja. Terveik között szerepel a következő tanévben verse- nveken, fesztiválokon fel­lépni. méltón képviselni az iskolát, Miskolcot. Az iskola önálló, tükrös tánctermet készíttetett táncos gyere­keinek. Eddigi pályázataik­kal! csak minimális pénzt sikerült szerezniük, pedig ez a műfaj igazán „eszi” a fo­rintokat. A fellépőruhákat a szülők vásárolják, illetve varrják. A miskolci filmfesztivál „kapcsolt” rendezvényeként díszbemutatón vetítik le Jancsó Miklós A hajnal cí­mű francia—izraeli filmjét, amelynek forgatókönyvét Elie Wiesel azonos című re­génye nyomán maga a ren­dező írta. Elisha, a fiatal zsidó ellenálló megtudja, őt választották ki, hogy ölje meg a Palesztinát megszálló brit hadsereg egyik, túszként elfogott tisztjét... Egész éj­szaka készül a hóhéri fel­adatra. Hajnalban hóhér és áldozata szembekerül egy­mással ... A főszereplők Mi- chael York (John Dawson) és Redjep Mitrovitsa (Elisha), A vetítés kedden délután 4- kor kezdődik, 'helye a He- vesy Iván Filmklub. Beve­zetőt mond dr. Veress József filmesztéta. Szekerce és szegtáska A sátorban találtunk menedéket az eső elől. Csak a szakácsok maradtak ott a kon. dérok körül, amiben az ünnepi egytálétel, a gulyás gőzölgött. Hosszú asztal mellé ke­rültünk, s mint a többiek, mi is letettük a félig kiürült söröskorsókat. — Sokáig nem tudtam, hogy okos me- lós, vagy okos lógós-e — folytatta idős ba­rátom a kint megkezdett történetet, miköz­ben tenyerével letörölte a homlokára hul­lott esőcseppeket. — Nem is azért, mivel azonnal leült, ha nem akadt dolga, pedig erős fiatalember, hanem mert úgy, és oda­dugta a szekercét a nadrágszija alá, mint a cowboyok a coltot. A szögtáskája meg egészen hátul, a feneke fölött lógott a szí­jon, mint valami lőszertartó. Komótosan felemelte a korsót és bele­kortyolt a habját vesztett italba. — Aznap, mikor hozzánk osziolták — fújta ki a füstöt —, mondta is neki: „Ide figyelj, gyerek, nálunk nem fogsz sokat üldögélni!” — Nem válaszolt, csak megvonta a vállát, ami nekem nagyon nem tetszett. Egész délelőtt rajta is tartottam a szemem, és csak ké­sőbb jöttem rá, hogy felesleges. Nemcsak erős az a gyerek, hanem ügyes is. Akkor az új postánál zsaluztunk a magasban. Te­nyerének egyetlen ütésével nyomta be a szöget a fenyődeszkába, aztán csak annyit ütött a szög fejére a szekerce fokával, amennyit kellett, Szóval ugyanúgy, mint mi. régi szakik. Szótlanul dolgozunk egész délelőtt, jól haladt a munka. Kiitta a maradék sört, még egyet szip­pantott a cigarettából, aztán rámnézett: — Hoznál még? Bólintottam. Elindultam az üres korsók­kal a csapraütött hordók felé és beálltam a sorba. — Fogadok, hogy rólam beszélt, az öreg — fordult hátra az előttem álló széles vállú fiatalember. — Maga lenne a cowboy? — kockáztat­tam meg a kérdést. — Ki más?! — szólt nevetve. — Figyel­je meg, ha visszamegy, azt fogja mondani az öreg, hogy azon az első napon egyálta­lán nem bízott bennem. Annyira nem, hogy csak a műszak végén kérdezte meg a ne­vem. — Soká voltál oda! — szólt rám idős barátom szemrehányóan, mikor letettem a két korsót az asztalra. — Sorba kellett állni. — Láttam! — nyomta meg a szót. Ittunk. Az eső elállt, felhajtották a sá­tor oldalait. — Aztán mi lett a cowboyjal? — kér­deztem. — Mi lett volna! Miután megkóstoltam a fiút, megkérdeztem a nevét, és bevettük a brigádba. Lacinak hívják... (anwct Rövid átfutási idővel vállalunk: építés-felújítást, szakipari szereléseket, fa-, valamint vas- és fémszerkezetek gyártá­sát, kisgépek javítását: \ * 0 italautomaták, 0 konyhaipari gépek, 0 presszógépek, 0 elektromos sütők, 0 elektromos tűzhelyek, 0 gáztűzhely, zsámoly, 0 építőipari kisgépek. Érdeklődni lehet: ÉPKAR LeányváNalat, Miskolc, Kiss Ernő út 9. sz. Telefon: 18-816, 87-615. Hofi Gésa országos Lord-koncert a Hónaiban Jancsi i teje: II hajnal

Next

/
Thumbnails
Contents