Déli Hírlap, 1989. június (21. évfolyam, 125-150. szám)
1989-06-14 / 136. szám
Valljon színt a reformokról... i * i | l i T Hol vannak a munkások? sfc Töreky Ferenc rajza a Faludy-féle Villon-fordításokhoz (balra) és Bacsó Béla fotója a Tengerparton című aktnaptárból. Aktok, virágok, csillagok Művészeti naptárak, jövőre A Képzőművészeti Kiadó J által gondozott valamennyi : jövő évi naptár a nyomdába került, sőt, egy részük már a vásárlókra vár a nagykereskedelmi Irakatokban, vagy az üzletekben. Milyen is lesz az 1990. évi kínálat ? Kereskedelmi forgalomba 10-féle falinaptár készül, mintegy 580 ezer példányban. Egyiken Töreky \ Ferenc grafikusművész 13 színes aktja .jelenik meg, melyeket a Faludy-féle Villon-fordítások erotikus részletei ihlettek. Tóth Béla fotóművész pedig légifelvételeken történelmi várainkat örökítette meg. A XVIII. és XIX. századi tájképekből válogatott ki a kiadó néhányat, mely Romantikus tájképek címmel jelenik meg. Egy másikon újabb válogatást láthatunk a magyaror- nági XV—XIX. századi ikonokból, a keleti keresztények vallást» tárgyú képeiI bői. A magyar nemzeti mű- | vészét egyik nagy egyénisége volt Székely Bertalan. Most a kiadó hét finoman megformált női alakját mutatja be. Csillagtérképek címmel i egy válogatást készített Andreas Cellarius németalföldi matematikus és geográfus 1661-ben Amszterdamban kiadott atlaszának ábráiból. 13 lapon kerti vi- ; rágokat örökített meg Grá- nitz Miklós. A hagyományos népviseleti naptár 1990-ben Pest megyébe kalauzolja az érdeklődőket, melyen magyar, székely, szlovák, német és szerb népviseletek láthatók. Az aktok kedvelőinek két falinaptárt is ajánlunk. Az egyiket Bacsó Béla. a másikat Jung Zseni aktjai díszítik. Ismét készült ajándékkísérő naptár, melyek visőt. íróasztalon is dekoratívak. Három különböző képanyaggal készült: múlt századi színes- matricák reprodukcióival, virágokkal és az aktnap tár fotóinak felhasználásával. A gyermekekről sem felejtkezett meg a kiadó. A tücsök és a hangya. az ókortól ismert La Fontaine híres versével 12 lapon olvasható. A művészeti asztali naptárak kedvelői natféléből válogathatnak, mintegy 430 ezer példányban. A hagyományos fotóművészeti előjegyzési 54 színes képpel műemlékekre, városképekre, szép tájakra, h(via fel a figyelmei» A munkások dolgoznak. A gyárakban, üzemekben, a műhelyekben, a bányákban. A munkások ennélfogva nem érnek rá. Leköti őket az értékteremtő munka. Ezért nem politizálnak, nem úgy, mint az értelmiség. Nem jártatják a szájukat. Nem vesznek részt ebben a nagy össznépi nyüzsgésben. A munkások csak dolgoznak. ök a csendesnek nevezett többség többsége. De jól van ez így? Nem, nincs jól. Milyen gyakran halljuk manapság megrovóan vagy példának állítva nyilatkozó funkcionáriusok, helyi nagyságok, vagy megszólaltatott rnunkáosk szájából azt a végtelenül primitív szólamot: a munkás nem ér rá arra, hogy naphosszat politizáljon, részt vegyen abban a handabandázásában, ami ebben az országban folyik. A munkás dolgozik. • MINDIG POLITIZÁLT Milyen kár, hogy ezek az emberek elfelejtik: a munkás mindig politizált. A munkásnak mindig éppen elég oka volt arra, hogy politizáljon. A munkás még akkor is politizált, amikor ezért börtön és akasztófa járt Miért ne politizáljon tehát ma, amikor nemcsak a munkás saját érdeke kívánná minden korábbinál inkább, de az egész nemzet óhaja is, hogy a munkásság szólaljon meg? A munkásság álljon végre ki a reformok mellett, és valljon színt a magyar megújulás ügye mellett. A munkásságot erről, arról, hogy saját, legalapvetőbb érdekében politizálnia kell, ma csak azok szeretnék lebeszélni, akik a munkásságot, vagy annak nem elhanyagolható részét szeretnék majd aduként kijátszani mindaz ellen, ami Magyarországon 1988 májusa óta történt. De hol az a munkásosztály, és van-e egyáltalán, amelyiknek meg kellene végre szólalnia? Ma is van munkásosztály, de legalábo három munkásosztály van. Nem meglepő ez, mert tudjuk jólt a munkásság mindig is nagyon tagolt, nagyon sokszínű képződménye volt a magyar társadalomnak. Gondoljuk meg, milyen távolságok választották el egymástól a budapesti elit nyomdák szakmunkásait, a Standard vagy a Gamma munkásait, a téglagyárak napszámosait, a Rima kohászait, a diósgyőri kincstári üzemek Miskolcon lakó gyáristáit és a borsodi bányák nyomorult és végletekig kiszipolyozott bányászait egymástól. Ma a munkásság másfajta dimenziók mentén tagolódik. • HÁROM ÉRDEK - HÁROM RÉTEG Ma joggal beszélünk arról a munkásságról, mint külön érdekkel bíró sajátos rétegről, amelyik az elmúlt évtizedek privilegizált nagyüzemeiben dolgozta le egész életét Egzisztenciája, boldogulása, múltja, minden ezekhez, a rendszer szeme fényének és szimbólumainak számító nagyüzemekhez köti őket. Olyan struktúrához kötötte őket jó vagy rossz sorsuk, amely struktúrák ma romokban hevernek. A tökéletesen csődöt mondott, minden ízében beteg szocialista nagy .párhoz. A munkásság másik, az előbbinél jóval nagyobb létszámú rétege a szocialista szektor többi üzemében dolgozó többi munkás, ök voltak azok, akiknek a kontójára — többek között — privilegizálták a szocialista nagyüzemeket, és az ott dolgozó munkásosztályt, ök fizették meg, a textilipari; ' élelmiszeripari, ruházati ipari, a kisüzemi és középüze- ; mi munkásság fizette meg azt, amit szubvenciókban;, bértöbbletben, egyebekben kapott néhány tucat kiemelt nagyüzemünk. És persze ezekből valami jutott az ott dolgozó munkásoknak is;,* Másoknak, a másutt dolgozó társaiknak pedig alig vala-,, mi. Ráadásul ők a munkás- osztálynak csak a második , vonalába sorolódtak a letűnőben levő társadalmi modell értékítéletében. Végül pedig ott van a? magyar munkásság harmadik, számban legkisebb, de minden egyéb vonatkozásban legdinamikusabb rétege, a vállalkozások, magánüzemek, és az állami szektor csúcsüzemeinek, prosperáló, mintavállalatainak, a közös1 tulajdonú üzemeknek, egyszóval a világszínvonalon dolgozó, vagy kockáztató és piacos szituációban működő üzemeknek a munkássága. Az új munkásság. Persze ők is a régi munkásságból jöttek, annak legmozgékonyabb, leginkább vállalkozó kedvű és legképzettebb tagjaiból verbuválódott a magyar munkásságnak ez a része. Van tehát munkásság, és mint a fentiek mutatják, volna is mit képviselnie. Ha minden igaz. nem sokáig kell már szűk ketrecben szorongania a vadasparki Gabi medvének. A mackókuckó átépítése a napokban végre megkezdődött. A jószág sanyarú sorsával többször is foglalkoztunk már. Szóvá tettük, hogy milyen méltatlan körülmények között tölti napjait a medve. A szűk, garázsszerű ketrecben alig tud megmoccanni. Most Kopcsó Imrétől, a Városgondnokság gazdasági igazgatóhelyettesétől arról értesültünk, hogy a napokban munkához láttak a kivitelezők, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat Épkar nevű leányvállalatának dolgozói. Az átépítés terveit — ugyancsak e cég műhelyében — Bukta József készítette el. S hogy milyen lesz Gabi •íj lakása? Egy tizenhárom ríéter hosszú, majdnem 8 méter széles építménnyé alakítják át a jelenlegi ketrecet. A medvelakot azzal igyekszenek komfortosítani, hogy egy pancsoló medencét is építenek benne. Ebben hűsítheti majd magát a melegebb napokon az állat. Az elhasznált fürdővíz rágcsokor, vagy csomag kísérői lehetnek, de praktikusak zsebben, vagy táskában. egy külön e célra épített szennyvízgyűjtőbe folyik majd el. Az átépítést a kivitelezők részben társadalmi munkában vállalták, s a Városgondnokságtól kapott tájékoztatás szerint az LKM is segít a munkában. Legkésőbb augusztus 20-ára szeretnék átadni a megnagyobbított ketrecet. Ugyancsak ekkor, vagyis a Vadaspark megnyitásának 6. évfordulóján adják át az új gazdasági épületet. Itt már kicsit jobban állnak a kivitelezők. Elkészült a ház alapja és lábazata, s hamarosan hozzálátnak a falak felhúzásához is. A 6X24 méteres éoületben négy leállást alakítanak ki, s a Vadaspark lakóinak itt készítik elő a takarmányt. Mivel a ház fűthető lesz úsv tervezik, hogy ebben telelnek majd a kisállatok is. Itt is részben társadalmi munkában dolgozik a kivitelező, a Novill-terv, a mezőcsáti termelőszövetkezet melléküzeme. A terveket pedig Szőke László, az Északterv munkatársa készítette el. ugyancsak társadalmi munkában, B. A. (Folytatás az 1. oldalról) Sokan kíváncsiak lennének rá, hogy például az Innovációs Centrum Park Rt. mennyiért béreli az iroda- helyiségeket a pártszékházban. A kérdésre dr. Járai János, a megyei pártbizottság szóvivője válaszolt. — Egy évre 3250 forint a helyiségek négyzetmétere. Ügy véljük, ez jó középár, hiszen igénybe vehetik az épület szolgáltatásait is. — Ar ICP meglehetősen nagy ügyfélforgalmat bonyolít le, s szokatlan lenne, ha munkájukat munkásőrök vigyáznák. — Január 1-től a pártbizottságon sem teljesítenek szolgálatot munkásőrök. Napközben eligazítok dolgoznak a portán, majd éjjeliőr váltja őket. Számtalan jele van már annak, hogy sokkal nyitottabb a pártszékház élete, de még ennél is szélesebbre akarjuk tárni az ajtaját. — Mondjon erre néhány példát. — Az indirekt politizálás központjává akarjuk tenni gazdagabb, színesebb politikai, kulturális és művészeti programokkal. Közéleti fórumokat, vitákat akarunk rendezni, de el tudok képzelni politikai kabarét, vagy olyan nyilvános interjúsorozatot, amilyet Friderikusz Sándor roűveL Konkrét tervünk, hogy az év végén négy szombat délelőtt zenés matinét szervezünk az Országos Filharmóniával és a Miskolci Szimfonikus Zenekarral közösen, amely egy Bernstein-stílusú koncert lenne. Nem akarunk rivalizálni nyekkel, de teret nyitnánk olyan művészek előtt, akik etikai, erkölcsi kérdésekre világítanának rá előadásukban, s hajlandók lennének a közönséggel beszélgetni ezekrőL — Ezeket is netán üzleti cél vezérli? — A kulturális rendezvények általában sehol sem nyereségesek. Lennének a programjainkban * ingyenes rendezvények, vagy olyanok, amire minimális belépődíjat kell fizetni. Másféle bevételekből — mint például a bérleti díj — ezeket lehetne ellensúlyozni. — Említette az oktatási igazgatóság rekonstrukcióját. Sokan úgy hiszik, hogy a város pénzéből épül újjá. — Az MSZMP, KB a tervezés időszakában biztosított erre 130 millió forintot, hiszen 100 éves, életveszélyes épület volt. El kell mondanom, ha elkészül, akkor sem fog a régi formájában működni. Tárgyalunk arról, hogy a megalakuló közigazgatósági bíróság kapjon itt helyet, illetve aüappafi időszakban is hasznos közoktatási funkciókat lásson el. Politikai képzésre csak egy részét akarjuk igénybe venni. Nemcsak mint pártmunkás, de mint miskolci is, úgy véiem: a felújításáért mindent meg kell tenni. — Mi lett a tapolcai ingatlanok sorsa? Még sokan Grósz-villaként emlegetik, ahol megyei első titkársága idején Grósz Károly lakott. Fogad-e még üdülőket a vendégház? — Az a ház, amelyben Grósz Károly, majd később Fejti György, mint megyei első titkár lakott, a városé. Dugla József, az MSZMP megyei első titkára ezt a házat nem kívánta igénybe venni. Költöttünk ugyan rá, hogy az állaga ne romoljon, és visszaadtuk a városi tanácsnak, jó belátásukra bízva a további hasznosítását. Tudomásom szerint a városi tanács vendégházaként működik. A megyei pártbizottság tapolcai vendéeházát pedig január 1-től 3 évre az érvényes szabályok szerint bérbe adtuk a miskolci vízműveknek. Józan megfontolások alapján tehát arra törekszünk, hogy semmi fölöslegesre se költsünk. a párttagság által befizetett díjjal minél takarékosabban gazdálkodjunk. de úgy, hogy a működés feltételeit eredményesen biztosíthassuk. (oláh) • KIZÁRÓLAGOSAN KÉPVISELJE Annál is inkább szólafla kell a munkásságnak, s meg kell jelennie a magyar politika porondján, mert végre rá kellene ébrednie arra: nincs senki, aki érdekeit olyan kizárólagos módon felvállalhatná, mint saját maga. Ma Magyarországon a munkásságot egyetlen politikai erő sem képviseli kizárólagos módon. Annak ellenére, hogy az MSZMP ugye munkáspárt volna. De ha az MSZMP azt akarja, hogy kormányzópárt maradjon, és továbbra is a reformon útját járja, aligha vállalhatja fel például azoknak: az elavult struktúráknak az örökkévalóságig történő megtartását, ahova a nagyüzemi munkásság zöme önhibáján kívül kötődik. Azt is tudjuk, és méltánylást érdemel: ma számos politikai erő szívét-lelkét kiteszi azért, hogy a munkásságot megnyerje a reformok ügyének, a demokráciának, a megújulásnak. Különösen méltánylást érdemel, amit az MDF a magyar munkásság megnyerése érdekében, a magyar munkásság mozgósítása érdekében tesz. De ez kevés. A munkások masszív tömegeit mozgósítani csak egv, a munkásság különböző csoportjainak érdekeit nyíltan és kizárólagos igénnyel megvalló mozgalom képes. Ilyen mozgalom még nincs. Jó volna, ha mihamarabb megszületne ez is. Amíg nem késő. Amíg a munkásság tömegei még a gyárkapukon belül és nem azon kívül, az utcán vannak. Amikor azután már akár tetszik nekik; akár nem, bizony egész napjukat politizálással lesznek) kénytelenek tölteni. Tóth Pál (í szociológu» Uj ház épül a Vadasparkban Nagyobb lesz a mackókuckó Hangversenyek a nagyteremben ' Hz oktatási igazoaióságtél a írósz-iáig Mire vállalkozik, mivel gazdálkodik a megyei pártbizottság?
