Déli Hírlap, 1989. június (21. évfolyam, 125-150. szám)

1989-06-22 / 143. szám

a miskolciaké a szó Postacím: Déli Hírlap. Miskolc, 3501. PL: 39 — Telefon: 18-225. — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Válasz a ,,mérnöknőnek” Olvastam a június 15-én a Déli Hírlapban megjelent fel­hívását. Mi a célja ezzel a felhívással? Megállapításait egyedi esetekből általánosítván felismeri egy betegeskedő társadalom iskolája betegségének csak a tüneteit. Gondol­ja, hogy egy ilyen hangulatú levéltől jobb lesz az iskola, és ott jobb lesz a gyermekeinek? Feszültségkeltés, gyűlöl­ködés — más célját nem látom. Éppen most. amikor any- nyira szükség lenne nemcsak a politikai megbékélésre, ha­nem a munkában is az együttműködésre. Én is felhívással fordulok az Olvasókhoz. Természetesen Szükség van a múlt és a jelen hibáinak a feltárására. Ezt biztosan elvégzik majd a nálunk tudományosabb módsze­rekkel dolgozó kutatók. Kérem, hogy kritikájuk mellett ír­ják meg azt is, hogy milyen legyen a holnap iskolája! Ta­nár vagyok. Most a teljesség igénye nélkül papírra vetem néhány gondolatomat: Szeretném, ha az iskola nem lenne túlzsúfolt. Ha a tanár nem lenne örökké fegyelmező, kiabáló és korlátozó. Szeretném, ha az iskola valóban gyermekközpontú lenne. Az ember a legnagyobb érték, ezért az iskola a gyerekek értékeit keresné. Felfedezné, hogy ki miben érték, ezért az Iskola a gyerekek értékeit keresné. Felfedezné, hogy ki mi­ben tehetséges, és a követelmények ennek megfelelőep a gyermekre szabottak lennének. Szeretném, ha az oktatásügyben a döntéseket a pedagógu­sok a szülőkkel együtt hoznák, akik a leginkább érintettek. Ne olyan hivatalnokok döntsenek, akik sohasem voltak gye­rekek között, vagy ha voltak, régen elszakadtak, és oda visz- Bza nem kívánkoznak. Szakadjon el az oktatásügy szakmailag és anyagilag is a tanácsi közigazgatástól. Legyen a pedagógusok fizetése annyi, hogy munkájukat a társadalom elválásainak megfelelően elláthassák. Lehet kü­lönféle becsléseket adni, hogy időben mennyit dolgoznak, de ez merőben meddő dolog. A pedagógusnak nincs kötött munkaideje, csak kötelező óraszáma. Feladatuk van. Fel­adatuk van nappal, de ha a szükség úgy hozza: este, de olykor éjszaka is. Feladatuk van hétközben. ritkábban- gryakrabban hétvégén, de ünnepnapokon is. Ez iskolánként és egyénenként változik. A munkaidőnket felmérni, még ha «z jóindulatú is. igazságosan és teljességében azt hiszem, «»em lehet. Legyen a pedagógus fizetése annyi, hogy kultu­ráltan, tájékozottan, szakmai tudással felvértezve kiállhas- non az Önök gyermekei elé. A „mérnöknö” szerint mun­kánk gyatra, fizetésünk úgyszintén. így az egyenlőség meg­van. Kedves „Mérnöknő”, akkor miért ez az elégedetlenség • pedagógusokkal szemben? Miért-ne sztrájkolhatnának a pedagógusok? Kedves R R. fipoUmő. Ön nem hallott még — igaz, nem Magyarországon •— orvossztrájkról? Ennek is megvan a módja. Ne aggódjon, toa a pedagógusok sztrájkolni fognak, a gyerekére azért fel­figyelnek. Van még más feladatuk is, amit megtagadhat­nak. £n is aláírtam a sztrájkfelhívást. Ennek ellenére — Németh Miklós legutóbbi országgyűlési beszéde óta — nem tartok helyesnek egy bérsztrájkot. Sajnos a magyar okta­tásügy a pedagógusbéren kívül más hasonló, vagy még na­gyobb problémákkal is küszködik, amelyek miatt, ha más lehetősége nincs, sztrájkolni kell. Ne feledkezzenek meg arról, hegy van a sztrájknak egy másik formája is, amit el­ítélek. Nt:n szervezett, nehezen tetten érhető, ezért én „csen­des sztrájknak” nevezem. Indítéka lehet a társadalmi elé­gedetlenség, de általában kényelmességünket szolgálja. Ide- elógiája a „Miért pont én?”, a „Kapok én ezért valamit?”, a „Megéri ez nekem?” stb. jelszavakból áll. Következmé­nyét láthatjuk, például az eredménytelen gazdaságon, a rosz- szul működő oktatáson. Kedves Olvasók! Kedves Szülők! Vegyék komolyan felhívásomat! írják meg. hogy milyen legyen a holnap, a jövő iskolája és benne a pedagógus. Nem lehet mindegy a szülőknek sem, hogy nevelik*oktatják gyer­mekeiket az iskolában, és a gyáraknak, különféle munka­helyeknek sem, hogy milyen a hozzájuk kerülő fiatal mun­kaerő. Révfy Dezső tanár 3524 Miskolc, Pf.: 20. Se víz, se szerelő Nem mindegy! Tapolcai tilalmak jjc Ezt a képet emlékeztetőül közöljük, ugyanis bizonyosak vagyunk abban, hogy Tapolca parkolási rendjével kapcso­latban az elkövetkezendő hónapokban számos levelet fog kapni rovatunk. Addig ugyanis nincs gond a korlátozások­kal, amíg nem kezdődik meg az igazi turista- és strandsze­zon. Természetesen továbbra is szívesen foglalkozunk ezzel a témával, és várjuk olvasóink azon leveleit, amelyekből | nemcsak a méliatlankodás derül ki, hanem ötleteket is tud­nak adni ahhoz, hogyan lehet Tapolcát megvédeni a környe­zetszennyezéstől, egy ésszerű parkolási rendszerrel. Ha nincs helyiség, nincs klub sem A Miskolci Ingatlankeze­lő Vállalat hibaelhárítási tizemének doígozoi lakásunk­ban " vízvezetékszerelés mi­att felbontották a spajzun- kat. Oka- ennek az volt. mint mondták, hogy az alattunk levő. nemrégiben megnyicott cipőbolt beázik. A munkára bennünket tűrési kötelezett­séggel terheltek, noha a mi lakásunkban a világon sem­miféle vezetékhibát nem tudtak kimutatni. A bontás­sal hatalmas por. kofcz járt, ami . miatt nekem — lévén, hogy rokkantnyugdíjas va­gyok — takarítót kellett fogadnom és Fizetnem. Ám alig telt el néhány nap, a szerelők ismét megjelentek és újra bontani akartak. Ki­fogásoltam az eljárást, mond­ván: hajlandó vagyok az újabb bontásba beleegyezni; ha a MIK megfizeti a taka- Cítási költséget. Miután arra hivatkoztak, hogy ennek en­gedély ezésére csak a főmér­nöknek van joga, kimentünk az Erenyő úti központba. Ott azonban csak a főmér­nök helyettesével sikerült ! beszélnünk: ő intézkedést ígért. Kedden reggel ki is jöttek megnézni a helyszínt, s újabb ígéretet kaptam: ha otthon leszek délelőtt, kül­dik a szerelőt. Már dél el­múlt, amikor á türelmem elfogyott. Most se vizünk, se szerelő, se reményünk, hogy belátható időn belül rendet teremtenek tarthatat­lanná vált helyzetünkben. Kiszolgáltatva érezzük ma­gunkat, hiszen úgy packáz­hatnak velünk, ahogy akar­nak. Kötelesek vagyunk el­tűrni mindent? Elek Imréné Miskolc,- Kazinczy u. 2. Nem mindegy! Az avasi 927-es ABC- áruházban kértem 20 deka lecsókolbászt. Legnagyobb megdöbbe­nésemre a csomagra 29,30 forint összeget írt az eladó. Reklamáltam a vezetőnél, aki csoma­gomat visszavitte az el­adóhoz. Annyi történt, hogy az eladó ezután 23,20-ra javította az összeget. Aztán se par­don, se elnézést, utam- ra bocsátottak. . Kisnyugdíjas vagyrüc, nekem néhány forint ts számít, s ebben az üz­letben már több ízben megjártam. Az ember­nek olyan érzése támad az ilyen eset után. hogy nem csupán figyelmet­lenségről van szó. D. György Miskolc, Vászonfehérítő u. TT R. L.-né * Panaszával foglaLkosönk, mi­helyt sikerül tisztázni a történ­teket,. rovatunkban közöljük. D. Edina (Miskolc) : Levele túlságosan terjedelme», szeretnénk, lka ueáeíonon — 18-225 — közölné: hozzájárul-e rövidített közléséhez. K. Istvánná (Miskolc)-j Véleményével egyetértünk, le­velét rovatunkban hamarosan közreadjuk. Homokot várnak a homokozóba Forgalomtól védett a Köiiyves Kálmán u. 23., a Gagarin 2. és 18. számú há­zak határolta játszótér. Mi­vel a közúttól távolabbra esik, és a fenti számozású házak csoportja zárja, va­lamint lombos fák és bok­rok dús zöldje övezi, ideá­lis helye lehetne a kisgyer­mekes mamáknak, a gyer­mekeknek. Csakhogy ami­kor a Kilián-dél játszóte­reinek homokozóit (körülbe­lül egy hónapja) feltöltöt- ték friss homokkal, ez a játszótér kimaradt. Ahogy elnézem, a feUöltés már jó pár éve is elmaradt. Ugyanis a három homokozó közül egyben van — úgy amennyire — valamennyi homok, de az is több éves. A másik homokozót valami­féle dudva borította el, a harmadik homokozó mélysé­gével pedig inkább hasonlít egy kúthoz. Kimondottan baleset-, sőt életveszélyes, mert ha a betongyűrű szé­léről belebukik egy gyerek,' tragikus következményei le­hetnek, hiszen az álján már kőkeményre szilárdult az a kevés ott lévő homok is. Az i—2 éves gyerekeknek nehéz még megmagyarázni, hogy az egymás közélségé- ben lévő homokozók közül kettőbe ne másszanak be. A környező házak kis­gyermekes mamái pedig szeretnék ezt a játszóteret, éppen mert a járművek itt nem veszélyeztetik sem gő­zükkel-gázukkal, sem közle­kedésükkel a gyermekeket. Tehát mielőbb homokot, friss és fertőtlenített homo­kot kérnek a három homo­kozóba. És padokat. Mindössze két darabot. Ugyanis egyet­len darab van a játszótéren, de as a homokozótól meg­lehetősen távol esik. Jó lenne, ha a két pad a ho­mokozók közelében lenne elhelyezve. Ugyanis jelenles a kismamák körülbelül napi kétszer három órát, tehát nap mint nap 6 órát ácso- rognak, míg játszadozó és levegőző gyermekeikre fel­ügyelnek. Nem beszélve ar­ról, hogy így tétlenségre vannak kárhoztatva, mert ülve tudnának kötni, hor­golni, nyelvet tanulni, gyer­mekeik felügyelete mellett, illetve közben. S. S. Miskolc Olvastam e rovatban a cikket, hogy „Több segítség kell a nyugdíjasoknak”. E célból megalakult a Nyug­díjas Klubok és Idősek JÉletet az éveknek” Orszá­gos Szövetsége. De ha eset­leg panasszal, segítségért fordulna egy nyugdíjas eh­hez a szövetséghez, nem tud, mert nincs pontos cí­me (utca, házszám). Jó lenne pedig tudni a pontos címet is. Mert hiába szeretnének részt venni mind­abban, ami a közösséget, a lakóhelyet szolgálja, hiába akarnának klubot alakítani, ha nincs, aki a feltételeket biztosítsa. Ha nincs helyi­ség, nincs közösségi élet. Mint nyugdíjas olvasom az újságokat, figyelemmel kísérem a napi eseménye­ket. Olvastam arról is, hogy a megyei pártbizottság fel­hívást tett közzé a lakótele­pi politikai központok lét­rehozására. Fel akarják erő­síteni a lakóhelyen a poli­tikai munkát. Helyi politi­kai centrumokat, közösségi lehetőségeket akarnak te­remteni. Klubszerű pártéle­tet akarnak kialakítani. Központja lenne a képvise­lők, tanácstagok tevékeny­ségének, különböző lakossá­gi fórumoknak is, lehetővé tenné bevételes rendezvé­nyek szervezését. Véleményem szerint nyug­díjasklub is alakulhatna, ha meglennének a feltételek. Jelenleg hiányoznak a lakó­telepeken az embert közép­pontba állító csoportok, kö­zösségek. Az emberi kötő­dések lazák, mert még bi­zonyos formaságok ' ma is élnek, amelyek gátolják az emberi megnyilvánulásokat felszínre hozó légkört. Van­nak ugyan társadalmi szer­vezetek, de a közösséget formáló tevékenységük ke­vés. Hiányoznak olyan fóru­mok, ahol közérdekű prob­lémákat lehetne felvetni és volna aki továbbítsa. Ki kellene alakítani a személyi feltételeket is. Kel­lenének a szervezést válla­lók, olyanok, akik progra­mokat dolgoznának ki. Itt még a pártszervezetek sem váltak alkalmassá az em­berközeli politizálásra, nincs őszinte véleménycsere, nagy a bizonytalanság. A megyei párt-vb elkép­zelései a lakótelepi politi­kai központok létrehozására jó kezdeményezés lenne, de meg is kellene .valósítani. Az a tapasztalat, hogy a bi­zalom megrendült, mert csak beszélnek a megújulásról, a kibontakozásról, de nagyon kevés a fejlődés, minden nehezen megy. Megvannak még a régi beidegződések. ’ Kíváncsi lennék arra, hogy ez a pártház, ami a lakóte­rületen van, mikor válik olyan centrummá, ahol bár­milyen rendezvényt meg le­het tartani, hogy az ott szerveződő programok- lehe­tővé tennék az aktív dolgo­zók és nyugdíjasok közös rendezvényeit, az egymás­hoz való közelebb kerülést is. M. F. Miskolc (A szövetség pontos neve és címe: Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az évek­nek” Országos Szövetsége, Budapest, XI. kér., Szaka- sits Árpád u. 55. sz.) Meglettek az okmányok Ronyecz Attila miskolci olvasónk a közelmúltban el­vesztette összes érvényes okmányát. Már-már lemon­dott róla, hogy megtalálja, amikor június 14-én valaki bedobta lakásuk postaládá­jába. Mivel a megtaláló ki­léte ismeretlen, kérte, hogy lapunkon keresztül mond­hasson köszönetét, abban a reményben, hogy a becsüle­tes megtaláló is olvassa so­rait. Örömmel teszünk eleget kérésének. Legalább takarják le >|c A Szemere-kertben találhatók ezek az omlóban-bomló- ban levő illemhelyek. Látványuk, nemcsak azén vált ki in­dulatot az arrajárókból, mert nyilvános illemhelyekre szűk. ség volna a városban — ezek pedig használhatatlanok —, hanem azért, mert bántja az emberek szépérzékét. Ha már a rendbetételükre nincsen pénze a városnak, s nem éri meg esetleg magánkézbe venni sem, legalább takarják, vagy bont­sák le. Egyébként is érthetetlenül méltatlan a pa-k állapota. Jóllehet, a megyei tanács székhazát határolja, keveset tö­rődnek a tisztaságával, rendezettségével. r. g. Miskolc

Next

/
Thumbnails
Contents