Déli Hírlap, 1989. május (21. évfolyam, 99-124. szám)
1989-05-08 / 104. szám
MISKOLCI KOCSONYA Vargha honvéd és az alternatív szolgálat A leleplező memoárok korát éljük. Mi sem állhattunk ellen tovább a közvélemény nyomásának, s megkezdjük egy ilyen visz- szaemlékezés közlését. A szerző rendkívül kényes időszakban töltötte katonaidejét, a hatvanas évek végén, az akkori Néphadseregben. Bátor írása abban az időben még hosszas küzdelem után sem jelenhetett meg. A szerző előbb egyszerű honvédként, később szakaszvezetöként szolgált, igy nagyon jó áttekintése volt afelett, milyen is egyszerű honvédnek, később szakaszvezetönek lenni. A lélegzetelállítóan izgalmas visszaemlékezés nemcsak a szerző brilliáns, memóriájára támaszkodik, hanem a legújabb levéltári kutatásokra is (előkerült például számos - a szerzőtől származó - eddig zárolt akkori levél is, melyekben többnyire pénzt kér otthonról). A visszaemlékezés hamarosan megjelenik a Bolsoj Biznisz könyvkiadó kft. gondozásában, a „Hatéves voltam 56-ban" mellbevágóan merész címmel. Videoelőzetes ' ' Most, hogy jó sok idő eltelt. és más szelek fújdogál- nak, azt hiszem, nyugodtan elmondhatom, hogy az 1968- as csehszlovákiai eseményekben én is érintve voltam. Méghozzá nagyon kellemetlenül voltam érintve: éppen megkaptam a katonai behívót, így izzadó tenyérrel olvasgattam a sajtó őszinte, tényfeltáró tudósításait a PSE-ről (Prágai Sajnálatos Eseményekről). I Szerencsére azonban, mi- irc. én bevonultam, addig már jószerivel ki is vonultunk, sőt az is kiderült időközben, hogy jelentős idő ! kell hozzá, amíg egy frissen bevonult civil hadrafoghatósága a maga teljes pompájában kibontakozik. Először is: a civil még rendesen : mozogni sem tud, teljesen ! ötletszerűen használja a í végtagjait, és csak rossz idő esetén visel sapkát. Mindenekelőtt tehát el í keltett sajátítanunk a katonás mozgást, ami nem is ' olyan könnyű dolog. Tanulmányaink során az egyszel. rűbb elemektől haladtunk a F bonyolultabbak felé, nrrfg- t nem elértünk a katonás I myaiíkaság netovábbjához, a díszlépéshez. Nyílván láttak már ilyet: a honvédek ügyesen egyszerre emelgetik a lábukat, mint a lányok a Maximban, majd jól odacsapják a földhöz. Külön nehézség, hogy — bár az evolúció során nyilván okkal fejlődött ki — nem volt szabad használnunk a térdünket: teljesen merev, kinyújtott lábbal kellett lépegetni. Ez még nem lett volna olyan nehéz, ha közben a lábunk elé nézhettünk volna. De nem nézhettünk. Mikor a századunk a tribün elé ért, akkor vezényszóra mindenki fővetéssel tisztelgett, azaz dacosan meredt oldalra, ahol az elöljárói álltak délcegen. Namármost: ha az ember nem arra néz, amerre megy, akkor nem tudja tartani az egyenes irányt. Ezt — Nagy Sándor óta — úgy oldják meg, hogy a négyes oszlopban a négy-négy egymás mellett menetelő honvéd szomszédjának támasztja a vállát, így nagyjából egyenesen lehet menni. Ez a módszer juttatta — a kort jócskán megelőzve — Vargha honvédet különleges helyzetébe. A megértéshez tudniuk keli, hogy a katonaságnál akkoriban a test- magasság alapján áSlitották sorba az embereket, nem pedig a hősiesség alapján (ami pedig egy csata esetén sokkal praktikusabb lenne). Így aztán Vargha honvéd volt az utolsó a menetoszlopban, ráadásul a század létszáma nem volt néggyel osztható, így egyedül maradt az alakulat végén: nem volt kinek vetni a vállát, mikor elhangzott a „jobbra nézz!” vezényszó. Vargha honvéd ilyenkor mereven jobbra nézett, szépen csapkodta a földhöz a lábát, és úgy keringett a század nyomában, mint egy sebzett kőszáli sas. (Felejthetetlen szolgálatvezetőnk, Németh őrmester a szokásos pikírt módján a gólyák bélműködési zavaraival példálózott Vargha honvédnak.) Végül is mindegy, kinek mi jutott eszébe Vargha honvéd kacsázó díszlépéséről, a döntést századparancsnokunk hozta meg. Eszerint olyan alkalmakkor, amikor századunknak lenyűgöző hatást kellett keltenie — például hadosztályÖNVÉDELM1 DEZODOR A Magyarországon nem engedélyezett önvédelmi gáz- spray-k helyett egy hazai kisszövetkezet golyós gáz- dezodort, illetve gáz-dezodor-siti f tét hozott forgalomba. Az ügyes kis eszközzel elég bekenni a támadó hónalját (lehetőleg tisztálkodás után), mire az olyan viszke- tőrohamot kap, hogy bőven van időnk értesíteni a legközelebbi rendőrt, rendőrőrsöt, vagy magát Szabó Lászlót. szemlén — akkor Vargha honvédet egyszerűen bezárták a szenespincébe, hogy ne legyen szem előtt. Így aztán, míg mi a dög melegben le-föl meneteltünk, és kilószám nyeltük a port, addig Vargha honvéd — nem lelkiismereti, hanem genetikai okokból (ti. test- magasságát szüleitől örökölte) — alternatív szolgálatot végzett a szenespincében: édesdeden hortyogott a kellemes hűvösben... Szereplők: a találmányi ügyintéző és a feltalálód — Tiszteletem! — Jó napot! MS járatban? — Találmányt hoztam. — Nocsafcl fis nőtt talált ki? — Kérem szépen, mint tudjak, amikor az amerikai szövőlepke világra jön, szétpattan a burka és akkor keletkezik a lepkepor. — Nocsak. És mire Jó ez a lepkepor? — Ha szétszóródik, tízszeresére nő tőle a növény, állat meg minden élőlény. — Akkor a szövőlepke miért nem nő?! — Az is nő: Por nélkül olyan kicsi lenne, hogy nem lehetne látni. — Jó, jó, de hol itt a találmány ? — Ebben a kis üvegben. Fokozógép. Ettől legalább negyvenszeresére nő a termés. — Biztos? — Tessék eljönni hozzám! 36 méter magas élősövény, kétmázsás dinnyék, és van egy törpeuszkárom, azon szoktam lovagolni. — Hol lakik? — Az erdőben. Városban nem is férnék el. — Mi a foglalkozása? — Favágó vagyok! — Favágó?! Sajnos, még a legnépszerűbb videósztárok fölött is elröpül az idő, ezért, mi már most közreadjuk a 2030-as év kazettakínálatát. Nézzük hát, miben tündökölnek — helyesebben pislákolnak — majd az akkori agg-sztárok: Arnold Swarzonjéger két filmmel is kirukkolt. A Ter- minátor és a Predátor után elkészítette az Agg-regátor c. filmjét, melyben egy áram-fejlesztőmérnököt alakít. A film legizgalmasabb jelenetében Növényi Nor- berttel verekednek ételhordóval egy gyorsbüfé előtt, mivel a konyhán már mindössze csak egy adag tökfőzelék maradt kettőjüknek. A Vacconan a szakbarbár (ejtsd: Vakkonen) c. film a Conan-legenda 23. epizódja, melyben még hajlott kora ellenére is imponáló Arnold feszes tartása (talán a járógép teszi), valamint erőtől duzzadó fülkagylói. A sztori az Iliász történetével rokon Isiász mondakör elemeire épül. Bár kardját már nem bírja egyedül felemelni, az ülőjelenetekben nem engedte magát dublőrrel helyettesíteni. Az osztrák—magyar határ- átkelőhelyen az I. világháborús hőéi emlékművek mintájára hamarosan szobrokat állítanak fel. A szoborkompozíció fő alakja egy hatalmas Gorenje hűtőláda: ennek veti a hátát egy erős, fiatal, dagadó izmú magyar turista. Karjaiban egy má— Igen. — Mi köze egy favágónak az amerikai szövőlepke burokpattanásakor keletkező lepkeporhoz? — Olvastam róla. És el kezdtem kísérletezni. A lepkék meg nem kértek munkakönyvét. — De jóember! Mi nem lepkék vagyunk! Gondolja, hogy csak úgy beállít ide a fokozópempős lepkeporával, amikor a Magyar Lepke-kutatóintézet 863 munkatársa, közöttük több, mint 740 elől-hátul doktor kutatóbiológus, megfeszített munkával dolgozik? — Már csak nyolcszázhat- vanketten vannak. A nagybátyám négy éve disszidált. Ö küldi nekem a szakirodalmat lefordítva. Azt irta legutóbb, ha itthon nem kell a fokozópempö, küldjék neki vagy három tubussal, és az árából kifizeti a magyar államadósságot. — Szakemberekkel véleményeztette már a találmányát? — Én nem, mert ugye, hogy jövök én egy kutatóintézetbe a baltámmal, de az unokabátyám az írt. Van is nálam egy pár vélemény, de nem magyar. Ami Amerikából van, annak a végin mindig ott van hogy ó ká... — Oké! — ...Van aztán ser gút, meg kszopomó. de a középső lányom úgy olvasta, hogy harasó. — Magyar egy sincs köztük?! Cicciolina néni főszereplésével dobták piacra az Ómé» 35. részét, Ó, nem! címmel. A pornósztár feszes parókájával és lobogó melleivel vonja magára a férfinézők mohó tekintetét. Sylvester Aszalóne főszereplésével készült a Romba 84. és a Rotyi 90. c. film. Az elsőben a címszereplő teljesen egyedül rohan ie egy csehszlovák úttörőtábort, ahol a meglepett pionírok teljesen frászt kapnak a homlokpántos veterántól. Méltó, utódja lett a fiatalon elhunyt harcművésznek és filmsztárnak, Bruce Lee-nek. A hongkongi származású, alig 70 éves Trottv Lee hatalmasat alakít a Wakasaki rendezte Fehér, bot és Mán ko c. akciófilmben. Trotty Lee eddig ismeretlen harcmodorral, a meneküléssel ismerteti meg a nézőket. Végül egy hazai filmhír! 2030-ban kerül a videotékákba az egykor óriási sikert aratott vígjáték, az ún. át- változós horrorok mintájára átdolgozott sztorival. A film címe: Hipó lett a lakáj. gyár turistát tart, aki hálásan nyújtja át társának az egyéni valutakeretét. A művész mellékalakokat is faragott: üveges szemű, holtfáradt határőrök és vámtisztviselők hevernek köre ben az emlékmű lábainál. — Dehogy nincs! Mind magyar, csak már kiszakadtak, talán ez a kszopomós nem magyar. Három éve megírtam idehazulra is, hogy mit tud a por, meg bizonyításnak beküldtem egy közepes fürt szőlőt egy pótkocsis teherautóval. — Na és mit válaszoltak? — Azt, hogy olyan nagy szőlő, amilyet én beküldtem, a tudomány jelenlegi állása szerint nincs. — Ugye, ugye! De én még tovább megyek! Ha elfogadnánk a találmányt, mit csinálna az a 863 tudós, áld megfeszített... — Csak 862, mert a bátyus ... — ... 862 tudós, aki megfeszített munkával kutat, dolgozik? — Ezen még nem gondolkoztam. — No látja! Egy ilyen jellegű találmányt igen szigorú feltételek mellett, legalább öt évig kell vizsgálni. Tegyük fel, van annyi pora... — Nekem nincs, viszont a lepkék... — (egyre erősebb hangon) ... De ha öt évig folyamatosan beszórunk vele minden növényt... — ... Akkor szép nagy lesz a termés. — ... És rögtön kiderül, hogy egy jól megtermett cukorrépa mellett milyen törpék vagyunk mi. A favágó pempője (Magyar dráma) Nemzeti emlékhelyek sik — idős, megtört — ma-
