Déli Hírlap, 1989. április (21. évfolyam, 76-98. szám)
1989-04-18 / 88. szám
60, 40, 19 esztendeje Miskolcról írták, irtuk Tanoncok és Iparosok REGGELI HÍRLAP, 1929. ÁPRILIS 18. Huska Vilmos volt nemzetgyűlési képviselő, az Ipartestület elnöke beszélt ezótán. — Kétezer miskolci iparos képviseletében vagyok itt — mondta. — A munkanélküliség irtózatos súlyként nehezedik ránk. Nagyobb, mint amilyennek látszik. A hivatalos statisztikában nem szerepelnek a keresetnélküli önálló iparosok, mert nem jelentkeznek segélyért, de — koplalnak. Az építőmunka hiánya ennek az oka. Az az építkezés, ami most folyik, nem számít. Inkább árt az iparosságnak, mint használ, mert veszteséggel jár minden építkezési vállalatnál végzett munka. Az iparosok jó része tengődik, viaskodik egyik napról a másikra. A munkanélküliség megszüntetése csakis az építőmunka megindításával érhető el. A magánépítkezés megindítására nincs ingerenciája a polgárságnak, amely éppen ezért sürgeti, egyre jobban sürgeti az állami és a közmunkák megindítását. A Széchenyi utca meghosszabbítása is fellendítené a gazdasági életet. Általában mindenféle munkaalkalmat kívánunk és várunk. Az iparosok szívesebben fizetnek adót, mint segélyt kémek. Ha nem lesz építkezés, akkor megindul ebben a városban az ipari és kereskedelmi inzolvenciák lavinája, aminthogy már meg is indult. Arra kérte a főispánt, hogy győzze meg a kormányt arról, hogy kezében a javulás kulcsa. ÉSZAKMAGYARORSZAG, 1949. ÁPRILIS 3. A diósgyőrvasgyári tanonciskola felé minden délután kisebb csoportokban idős dolgozók sietnek. Mindegyikük hóna alatt füzetek, könyvek. Lipcsei Zoltán mosolyogva mondja: — Tanulni megyünk a szakmai átképző tanfolyamra! öreg fejjel látnak hozzá a tanuláshoz. Felkeressük Garadnai Antal művezetőt, a szakmai továbbképző iskola igazgatóját. — 132 dolgozó munka után heti 10 órát jár a tanonciskolába — mondja. — Március elsején kezdtük a tanfolyamot. Célunk az, hogy minél több szakmunkást nyújtsunk fejlődő hidegmegmunkáló iparunk részére. A szaktársak három csoportban tanulnak. Március 15-től tanulási versenyben állanak egymással. Egy . .hónapig csak elméleti oktatást nyújtunk, majd áttérünk a gyakorlati tanításra. DÉLI HÍRLAP, 1970. ÁPRILIS 13. A legtöbb tanulót az úgynevezett hidegüzemi szakmák várják. A korábbinál több lakatosra, forgácsolóra lesz szükség, és egyelőre úgy látszik, hogy az ide jelentkezők száma és a vállalatok igénye találkozik egymással. Sajnos, még aránytalanul túljelentkezés mutatkozik a fodrászoknál, autószerelőknél. Miskolcon a 14 évesek körében a legdivatosabb az autószerelő szakma. Itt hasonlóképpen, mint az emelt szintű képzésnél, főként a bizonyítvány dönt, de megvizsgálják a jelentkezők rátermettségét is. Amíg bizonyos foglalkozások iránt fokozott érdeklődést tanúsít a fiatalság, más szakmák szinte elnép- - telenednek. Különösképpen a melegüzemi szakmákat kerülik el, de kevés az ács, az állványozó, és esztergályosnak is kevesen jelentkeznek. f ar ránk a tábor" Nem olyan rég írtunk arról, hogy egy iskola Tisza- dadán saját táborhelyet vásárolt, amelynek felszerelése most van folyamatban. Ez a vállalkozás nyilván nem kevés pénzbe kerül, amelyet adományokból és különböző bevételekből egészítenek ki. A tábor érdekében a 20. Sz. Általános Iskola Bokányi Dezső Úttörőcsapata, az iskola diákjai, öregdiákjai és tanárai gálaműsort rendeznek, amelynek teljes bevételét a tábor felszerelésére fordítják. A Rónai Sándor Művelődési Központ színház- termében április 22-én délután fél három és fél hat órai kezdettel rendezik meg a gálaműsort. Jegyeket elővételbén az iskolában árusítanak, mindössze 40 forintért. A nemes célú előadásra mindenkit szeretettel várnak. Mind mélyebbre kell menni a lignitért Visontán, a Mátraaljai Szénbányák Külfejté- ses üzemének Keleti II. bányarészében. Ezért 70 millió forintos beruházással új —NDK- gyártmányú marótárcsás — gépeket helyeztek üzembe a meddőréteg eltávolítására. (H. Szabó Sándor felvétele) Pestről Miskolcra: kerülővel a Versenyképes-e belföldi repülőközlekedés? Légitaxi csak nappal9 jó időben Mostanában egyre több szó esik a hazai légi közlekedés újraindításáról. Már szinte mindegyik megye- székhelyen készülnek a belföldi légijáratok fogadására. A legtöbb helyen az okozza a legnagyobb gondot, hogy beépítették a hajdani leszállópályákat. Városunkban szerencsére meghagyták a légikikötőt, és ha úgy döntenek, bármikor fölébreszthetik Csipkerózsika-álmából. Élénken él emlékezetünkben az immár negyed- százados kép, amikor méltóságteljesen gurult végig a MALÉV délutáni menet- rendszerű járata a miskolci repülőtér gyepszőnyegén. Ilyenkor megengedték, a mindig ott bóklászó gyermekeknek, hogy fölmásszanak a gépre, és segítsenek lecipelni az Esti Hírlap-kötcge- ket. Sok helybeli fiatal számára ez jelentette az első „repülősélményt”. Mikor landolnak itt újra menetrendszerű járatok? — A XXI. század autóbusza kérdeztük Répási Lászlótól, a miskolci MHSZ-repülőtér helyettes parancsnokától. — Pontos választ aligha adhat erre bárki is Magyar- országon. Egy biztos, hogy az illetékeseket foglalkoztatja a téma. A megyei tanács közlekedési osztályának munkatársai alig három hete voltak itt a helyszínen, tájékozódni a belfökji légi személyszállítás körülményeiről. Bizonyára ők is azt állapították meg, hogy ezen a helyem csak a rövid pályaigényű, könnyű gépeket fogadhatjuk. — Vannak-e repülőgépek? Itt Ilyen Egy Moszkva környéki próbapályán megkezdődtek a mágneses függőkocsival végzett kísérletek. A szovjet függőkocsi prototípusának terhelhetősége 14 tonna, s a tetszetős vagon belseje szinte semmiben sem különbözik a repülőgépek szalonjától. A különleges járművet a föfdről indítják, és c%ak Menet közben „ragad rá” a nyolc méter magasan húzódó mágneses sínre. A jármű óránként akár '80 kilométeres sebességgel is haladhat. Feltehetően a jövő század egyik kényelmes közlekedési eszköze lehet ez a függőkocsi — nevezhetjük talán a XXI. század városi autóbuszának is —, mivel a föld felszíne fölött haladva, kimarad a „csúcsforgalom örömeiből”, emellett az utcákat más célokra jobban hasznosíthatják. Megoldódhat hát a nagyvárosok napjainkban egyre égetőbb tömegközlekedési gondja. Ez persze csak a jövő; addig még a jelen közlekedési eszközökét és hálózatokat is alaposan fejleszteni kell, hogy megfeleljenek az igényeknek — nem utolsósorban a Szovjetunióban is. — Három motoros repülőnk van a tizenhárom személyes AN2-es és egy négy-, valamint egy kétszemélyes. Mint ismeretes, az AN2-ese- ket nálunk csak ejtőernyc*- sök fölvitelére és mezőgazdasági célokra hasznosítják. A Szovjetunióban viszont ezzel bonyolítják le a rövid távú polgári repülést. Ezekkel a gépekkel nálunk is meg lehetne honosítani az országhatárokon belüli személyszállítást — Versenyképes-e a repülő az expresszvonattal? —Például egy Budapest— Miskolc közötti út — ha a gép „zsinórban” repül — mindössze 50—55 percig tart. Ám az AN2-esek nem mindig választhatják a két város közötti legkisebb távolságot, az egyenes utat. Ritkán repülhetnek „zsinórban ", mivel a hazai légtérben a katonai gépeké az elsőbbség. S ha valamerre gyakorlatoznak a vadászgépek, a polgári pilótáknak kerülőt kell tenniük. Nos, ehhez számítsuk hozzá, hogy ezek a repülők nem a Ferihegyen, hanem1 Budaörsön, Dunakesziben, vagy éppen csak Gödöllőn landolhatnak. Ha tehát valakinek az úticél • ja a főváros, a légi utazáson kívül legalább újabb egy órát kell rászánni a repülőterek megközelítésére, illetve elhagyására, Tehát nem biztos, hogy mindig a repülő a gyorsabb az expresszvonattal szemben. Valószínű, hogy a légiközlékedés javára írható előnyök csak nagyobb távolságokon, egy esetleges szegedi, pécsi, vagy egy zalaegerszegi út során rajzolódnak ki tisztán. — Nyugaton elterjedt utazási forma a légitaxizás. A sietős üzletemberek — ha éppen nem futja saját gépre — bevágják magukat a pilóta mellé és felszállás előtt, vagy éppen közben közük az útirányt. Lesz-e hasonló szolgáltatás nálunk? — A vállalkozó szellem az MHSZ-t is elérte. Mi is fontolóra vettük, hogy a négy-, illetve a kétszemélyes motoros géppel megkezdjük a légitaxizást. Tudomásom szerint az ezzel kapcsolatos irányelveket, előírásokat most fogalmazzák meg központunkban. Jól jönne az a bevétel, ami ebből származna. Egyébként nem titok, hogy az AN2-esek minden, levegőben eltöltött egy órája 12 ezer forintba kerül. Tehát egy egyórás Budapest— Miskolc közötti utazás személyenkénti önköltsége ezer forintra taksálható. Erre kellene rászámítani még az üzleti hasznot. Ha összehasonlítjuk a vonatjegyek áraival, s a nem elhanyagolható időtényezővel, kétséges a menetrendszerű légi- járatok jövője. Nagyobb fantázia van a légitaxizásban. Egy-egy nagyobb vállalat gondolkodás nélkül kifizeti a 6—8 ezer forintos útiköltséget, ha az üzleti érdeke úgy kívánja. Sűrűn megtörténhet, hogy egy vezetőnek hirtelenjében az ország másik végén kell teremnie. Erre a célra kitűnően használható majd a légitaxi. Mi kellene ahhoz, hogy a nagy álmok valóra váljanak, s újra meginduljanak a belföldi légijáratok? — Földi irányítóközpontot •kellene létesíteni a miskol- ci repülőtéren is, hogy rossz látási viszonyok között, zord időjárásban is bizton- ságosan szállhassanak le és föl a gépek. Az ehhez kapcsolódó rádiókészülékek hiányoznak, még az AN2-esből is. a kisebb motorosokba Pedig soha nem is szereltek ilyet. A mi gépeink csupán a nappali forgalomra alkalmasak. S az sem titok, hogy ha fölázik a gyepszőnyeg, már nem minden gép tud leereszkedni a nedves, vizes talajra. A betonkifutó megépítése, a rádió- irányító készülékek beszerelése többmillió forintba kerül. A belföldi légiközlekedés dés! Húst mérnek a kocsma helyén Házias ízek Egy év nem jubileumi időszak —, de ha a lakosság ellátásáról van szó —, mint ahogy ezt a célt szolgálja a Búza téri vásárcsarnokban levő Újvárosi hús- és csemegebolt —, akkor már érdemes mérleget készíteni. Ez pedig igencsak igazolja^ hogy helyénvaló volt a Miskolci Vendéglátó Vállalat és a balmazújvárosi Lenin Tsz összefogása ennek az üzletnek a létrehozására. És aligha hiányzik a hírhedt kocsma, amelynek a helyén nyílt meg. Á'gyors számvetés, lyet Tóth Tamással, az üzlet vezetőjével végeztünk, azt mutatja, hogy a lakosság megkedvelte az ottani vásárlást. Az alig félszáz négyzetméteres helyiségben hetenként ugyanis mintegy 25 mázsa sertés- és marhahúst adnak el. Ezt a vendéglátó vállalat húselosztója konyhád kész állapotban szállítja. A nagyobb része az olcsó áruk kategóriájába tartozik. Hasonló mennyiségben fogy a csemegeáru, amelyet a bal-, mazújvárosi téesz küld. Jel-, legzetessége, hogy mind a parizer, mind az egyéb töltelékáru kizárólag sertéshúsból készül. Házi ízesítésű a hurka, a kolbász, a disznósajt, amelyet a termelő- szövetkezet saját vágóhídján állít elő. Az üzlet sütőrészlegét — ahol különféle egytálételek, üdítők kaphatók — rövidesen megszüntetik, s átalakítás után, ide helyezik át a csemegerészleget, így a húsárusító rész területe megnövekszik. Kisebb lesz a zsúfoltság, gyorsabban szolgálhatják ki a vevőket.; Munkanapokon 4—500, míg a hét végén nemegyszer 8— 900 vásárlót kell kiszolgálniuk, s akik itt szerzik be a főznivalót, tanúsíthatják: a zsúfoltság ellenére sincs hangoskodás, a kiszolgálók udvariasak, türelmesek. Tanácstagok fogadóórái Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját dr. Kálmán András a gépipari szakközépiskolában (Kun Béla út 10. sz.), 17 órától. Csütörtökön tartja tanács- újjászületése pénzkér- tagi fogadóóráját Cseh László, a Békeszálló gond- (szántó) nokságán, 17 órától.
