Déli Hírlap, 1989. április (21. évfolyam, 76-98. szám)
1989-04-10 / 81. szám
H?. Most már az a legfontosabb kérdés: hányán tudják kifizetni a gyermekétkeztetés térítési díjait. Milliók hiányoznak a gyermekétkeztetést kérők támogatásához Ebédre is zsíros kenyér... A tanács hozzányúlt a tartalékaihoz Megkérdeztük a miskolciakat f. Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának Közvélemény-kutató Csoportja 1989 februárjában több, mint ötszáz borsodi lakos véleményét kérdezte a pluralizmusról, a többpártrendszerről és a magyar belpolitika számos más aktuális problémájáról. Ezt a félezer embert egy bonyolult mintavételi eljárással úgy válogattuk össze, hogy megfelelően reprezentálják a megye lakosságának kor, nem, foglalkozás, párttagság és más szempontok szerinti összetételét. Ennek a vizsgálatnak néhány, közérdeklődésre is számot tartó eredményét ismertetjük a Déli Hírlapban. Csak azokat az adatokat tesszük közzé, amelyek a miskolciak véleményét tükrözik ezekben a sokakat foglalkoztató kérdésekben. Azt tervezzük, hogy „Megkérdeztük a miskolciakat” címmel állandó rovatot nyitunk, s ez nyilvánosságot ad azoknak a közvélemény-kutatási eredményeknek, amelyeket a város lakossága körében végeztek, illetve folytatnak majd a következő időszak során. Eddig főként arról vitáztunk, hogy mennyi és milyen étel kerül a gyerekek tányérjába az iskolai éttermekben, óvodákban. Ma azonban az a legnagyobb kérdés: hányán lesznek képesek egyáltalán kifizetni az iskolai étkeztetés térítési díjait, és hány nebuló fogja zsíroskenyér-ebéddel kijárni a nyolc osztályt. A helyzetkép nem valami szívderítő, annak ellenére sem, hogy a városi tanács az idén még négymillió-hétszáznegy- venezer forintot juttat a családok támogatására, enyhítve gyermekük étkeztetésének terheit. Csakhogy az igények majdnem elérik a 14 millió forintot... e EL IS LEHETNE ENGEDNI A Szociális és Egészségügyi Minisztérium rendelete értelmében az idén február 1-jétől megváltozott térítési díjrendszerben voltaképp mindenki többet fizet az eddigieknél, de a jövedelmi és szociálpolitikai szempontokat mérlegelve mód van a térítési díjak mérséklésére, sőt elengedésére is. A kedvezményekről az adott intézmény — iskola, óvoda, bölcsőde — vezetője dönt, természetesen a rendelkezésre álló anyagi lehetőségeket figyelembe véve. Miskolcon felmérték: majd’ 14 millió forint kellene az idén arra, hogy az óvodákban, iskolákban a szociálpolitikai, jövedelmi viszonyaik miatt rászorulók támogatást kaphassanak a térítési dijak kifizetéséhez. Ezzel szemben alig 5 millió forint áll rendelkezésre. (A megyei tanács is juttatott pénzt, a városi tanács pedig — vállalva azt, hogy kimeríti tartalékait — ezt még megtoldotta kétmillióval.) Ha a becsült igényeket veszik figyelembe, akkor ez az alig 5 millió körülbelül ez év szeptemberének végéig elegendő, de tovább már nem. A helyzet pontos ismeretéhez tudni kell azt is, hogy a tanács már 16 millió forintot odaítélt a gyermekétkeztetés térítési díjainak mérséklésére, és ez a bizonyos alig 5 millió az úgynevezett egyedi szociális problémák megoldását szolgálná! • KI A RÁSZORULÓ? A városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén azon vitatkoztak a legtöbbet: ki az aki a leginkább rászorult erre a külön támogatásra. Mert az egyértelmű, hogy ha nem elég a pénz. akkor nem tudják kielégíteni a felmért igényeket, s valamilyen módon meg kell rostálni a segítséget kérők tömegét. Sokan azon a véleményen voltak, hogy a valódi jövedelmi viszonyokat kellene megnézni, hiszen egy kétgyermekes család esetenként élhet rosz- szabb körülmények között is, mint egy háromgyermekes. Végül is abban maradtak a bizottsági tagok, hogy a rászorultságon lehet vitatkozni, de ezt a jogszabály az intézményvezetőkre bízta, nekik kell dönteniük, hiszen ők ismerik a családok valódi helyzetét. Elhangzott az is, hogy a jogszabály lehetővé teszi: az intézmény a saját pénzügyi keretéből is juttathat támogatást a szülőknek. Mellesleg egyelőre még sehol sem mondták fel tömegesen az étkeztetésben való részvételt, mert az igazgatók nyugtatgatják a gyerekeket és a szülőket, hogy majd csak lesz valami, enyhítenek a díjak okozta terheken. A végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy a legjobb módszernek az látszik, ha még a tavasz folyamán újra vizsgálódnak, felmérik a rendelet már jól kitapintható hatásait. Akkor újra mérlegelik, hogyan tudnák az igények és a lehetőségek serpenyőjét valamennyire egyensúlyba hozni. Bizonyosnak látszik azonban, több pénz aligha lesz erre a célra. • HA KRÉTÁRA SEM JUT... Megjegyzésként annyit kívánunk hozzáfűzni mindehhez, hogy a meleg ebédet nélkülözni kénytelen kisdiákok után a legrosszabb helyzetbe alighanem az intézményvezetők kerültek, akiknek dönteniük kell, ki kapjon támogatást, és ki nem. Azt a lehetőséget, miszerint az intézmény saját pénzéből is lehet támogatni a szülőket, enyhén szólva illuzórikusnak tartjuk, hiszen ahol a krétával is el kell számolni a tanároknak ugyan miből tudnának újabb forintokat előkutatni. A minisztériumnak nyilván megvannak a maga indokai, de innen, alulról nézve erősen úgy fest a dolog, mintha a gyermekétkeztetés ügyét „lelapátolták” volna a tanácsok és az iskolaigazgatók asztalára ... friss) A magyar belpolitikai életben már eldőlt az egy- párt vagy több párt kérdése. Ilyenformán ez a dolog a vizsgálat időpontjában „lefutott ügynek” számított, de amint azt a válaszok mutatják, a közvéleményben ez a kérdés még korántsem rendeződött el. 1989. februárjában a megkérdezett miskolciak 6 százaléka egyáltalán nem tartotta elképzelhetőnek Magyarországon a többpártrendszert, és minden tizedik kérdezett mondta azt, hogy minden korlátozás vagy feltétel nélkül elképzelhetőnek tartja ennek bevezetését. A megkérdezett miskolciak nagy többsége e két szélsőséges vélemény között foglalt állást. Ezekre a többségi véleményekre az volt a jellemző, hogy különböző szigorúságú korlátok, feltételek állításával együtt tarja lehetségesnek a többpártrendszer bevezetését. Az érdemben válaszolni tudó miskolciak mintegy harmada szerint elképzelhető az, hogy az MSZMP-n kívül más pártok is működjenek, de csak akkor, ha a szocializmus talaján állnak. Egy másik harmad szerint pedig akkor, ha az alkotmány előírásait magukra nézve kötelezőnek tartják. A két feltétel természetesen nem ugyanaz, és ma még mind a Mindennapi Ki mit tud? A Mezőkövesdi Városi Művelődési Központba invitál egy kedves hangú meghívó, az I. Megyei Nyugdíjas Ki mit tud? vetélkedőre. Lévén még aktív korú „vitézlő harcos”, nem lehetek ott e nemes viadalon, azt viszont megjósolhatom, hogy a matyó városban éles küzdelem lesz majd. A magyar nyugdíjas ugyanis harcedzett ember — nemre és korra való tekintet nélkül —, hisz’ az a tény, hogy egyáltalán élni, azaz megélni képes, máris bizonyíték rendkívüli adottságai mellett. A minap láttam a televízióban egy idős nénit, akit éppen bevásárló kőrútján állított meg a riporter. Kiderült az anyóka nyilatkozatából, hogy karajcsontot vásárol — ha kap —, és ebből levest főz. a csonton maradt húsocskából pediglen pörköltet. Kiderült továbbá, hogy nyugdíjacská- jából, ami a magyar statisztikai létminimum alatt van, képes lakni, fűteni, világítani, ruházkodni, sőt táplálkozni is. Táplálkozás alatt sejtjük, mi értendő. Elhízástól, koleszterin- (vérzsír-) túltengőstül tehát aligha kell tartania, ám ezen kívül még számos más kór is fenyegethet egy ilven idős embert. Következésképpen időnként orvosi ellátásra, azaz patikára is szorul. Ha pedig a mai gyógyszerárakat is figyelembe vesszük, akkor máris megállapíthatjuk, hogy e szerény külsejű idős hölgy valóságos életművész, és ismeri — legalább a szép emlékű Rodolfó mester szintjén — azt a mutatványt, hogyan lehet a vékonyka bukszából kétszer vagy háromszor annyi pénzt elővarázsolni, mint amennyit a nyugdíjintézet jóvoltából hónapról hónapra beletesz. Ha még nyulat, vagy galambot is elő tudna rántani — csiribi, csiribá — ódivatú, molyette kalapkájából, akkor akár világszám is lehetne. Szóval, nem mindennapi küzdelemnek lehetnek tanúi azok, akik a Mezőkövesdi Városi Művelődési Központban nézői lesznek a nyugdíjasok Ki mit tud ? vetélkedőjének. Mert ezek a mi kedves öregjeink történelmi kérdésekkel sem hozhatók könnyen zavarba. Tudják, mi történt az elmúlt évtizedek alatt, sőt, annak az ellenkezőjét is. Ha kell, értékelnek, ha kell, átértékelnek, sőt, ha sarokba akarják őket szorítani valami cseles, ravasz kérdéssel, egy pillanat alatt átértékelik az átértékelést is. Zenei képzettségük kiváló, hisz’ fújtak a fülükbe nótát éppen eleget, bármikor tanúbizonyságot tehetnek ütemérzékükrő) taps formájában, tudnak menetelni vezényszóra, előre vagy hátra, sőt, a helyben- járás is a kisujjukban van. Ha a zsűri úgy kívánja, szívhez szóló levelet írnak távolra — mondjuk a város másik részébe — szakadt gyermekeiknek, unokáiknak, és választ arra a válaszlevélre, amit meg sem kaptak. Önuralmuk határtalan. Arcizmuk sem rándul, ha közük velük, hogy harmincnegyven, vagy még több évet dolgoztak egy olyan munkahelyen, ami kizárólag veszteséget termelt. Türelmesen kiválogatják a szénből a meddőt, a szónoklatokból, híradásokból azt, ami legalább egy kis meleget ad, annyi meleget, amennyi eltart holnapig vagy holnap- utánig, s aztán úgy is csak lesz majd valami. Ha más nem, vetélkedő a kultúrház- ban, avagy a boltban — egy számukra is megfizethető árú csirkeaprólékért. Akinek nem jut, az majd eszik mást: ki mit tud? (bekes) két „talaj” kissé ingoványosnak tűnik, sok még a bizonytalanság ezekben a kérdésekben. Végül a megkérdezettek közül minden ötödik miskolci csak egy kvázi- többpártrendszert tartana lehetségesnek, amelyikben a többi párt elismeri a hatalmon levő marxista párt vezető szerepét, azaz egy olyan többpártrendszert tudnának elképzelni, mint amilyen mondjuk az NDK-ban vagy a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban működik. A pártonkívüliek, az „egyszerű” párttagok és a pártban funciót viselők véleménye a többpártrendszer kérdésében elég jelentősen különbözik: amíg a pártonkívüliek 44 százaléka az alkotmányt tekinti az egyetlen korlátozó tényezőnek, addig a párttagságon belül ugyan- ennyien nem az alkotmányt, hanem a szocializmus elfogadását állítanák korlátként. A párt funkcionáriusai (márki mint azok, akik ennek a közvélemény-kutatásnak a kérdéseire válaszoltak), még ennél is „szigorúbb” követelményeket támasztanának, mert 44 százalékuk aa MSZMP vitathatatlan vezető szerepének elismeréséhea kötné más politikai pártok működésének engedélyezését. Amit az emberek lehetségesnek tartanak, nem biztos, hogy ugyanazt szükségesnek is ítélik. Így van ez a többpártrendszerrel is. A megkérdezett miskolciak 30 százaléka ugyanis nincs meggyőződve a többpártrendszer bevezetésének szükségességéről. Ez azonban csak annyií jelent, hogy 70 százalékuk nemcsak a többpártrendszert tudja elképzelni, de annak szükségességéről is meg van győződve. Az egyetemet végzettek kivétel nélkül meg vannak győződve a többpártrendszer szükségességéről, a munkásságnak azonban már csak aa 57 százaléka vallja ugyanazt. A munkások 41 százaléka egyébként csak azokat a pártokat tűrné meg, amelyek „a szocializmus talajár» állnak”, és minden negvedik) munkás csak az MSZMP vezető szerepét feltételek nélkül elismerő pártok működését tudja elképzelni. (Folytatjuk) Mi az oka? Ritkábban járnak az autóbuszok Sokan bosszankodva vették tudomásul, hogy néhány héttel ezelőtt az MKV megváltoztatta néhány autóbusz- járatának menetrendjét. Akik nem lanulmányózták a végállomásokon kiragasztott ideiglenes menetrendeket, azok hiába várták a már megszokott járatokat a megállóban. A változtatás okairól, körülményeiről kérdeztük István Józsefet, az MKV forgalomirányítási osztály- vezetőjét. — A februári jegy- és bérletár-emelkedés megváltoztatta Miskolc lakosságának utazási szokásait. A csúcsidőszakokat kivéve, ösz- szességében csökkent a tömegközlekedési járműveken utazók száma. Az emberek jobban meggondolják, mikor szánjanak buszra, villamosra. Kevesebben vásárolják a drágább kombinált, vagy összvonalas bérleteinket, inkább az olcsóbb egyvonalast választják. Jelentősen csökkent a jegy vásárlók száma is. A bevételeink mérséklődése és az autóbuszok kihasználatlansága miatt kényszerültünk arra, hogy néhány vonalon ritkítsuk a járatokat. A döntést megelőzte egy forgalomszámlálás, s ennek alapján változtattunk az l-es, 3-as, 4-es 7-es és még több más buszvonal indulási idején. Hangsúlyozom azonban, hogy a módosítások nem érintik a reggeli, délutáni és esti mű- szakváitások idejét, amikor továbbra is a megszokott rend szerint közlekednek a járművek. — Többen nehezményezték, hogy nem kapnak megfelelő tájékoztatást a megváltozott menetrendről. Miért nem készült új menetrendfüzet? — A végállomásokon elhelyezett tájékoztatótáblákon feltüntettük a változásokat, az utasok onnan értesülhettek a korábbitól eltérő indulási időkről. Űj menetrendfüzetet minden év június elsejétől adunk ki. Ezek a mostani változtatások kísérleti jellegűek. Folyamatosan figyelemmel kísérjük a forgalom alakulását, és ahol szükséges, ismét sűrítjük a járatokat. A most gyűjtött tapasztalatokat a június elsejétől érvényes új menetrend elkészítésénél figyelembe akarjuk venni. , Sz. R. lanácstaqok fogadóórái és beszámolói Holnap tartja fogadóóráját Szamosi János, a Tokaj Szolgáltatóház HNF-helyiségében (Győri kapu 57. sz.), 15 órától. Holnap tartja tanácstagi beszámolóját Szelekovszki Ferenc (70. vk.), a Bollóalja u. 160. sz. alatti pártalapszervezetben, 17 órakor; Halász András (73. vk.), a Gor- kij-telep 1. sz. alatti párt- alapszervezetben, 15 órakor; Garamvölgyi Péter (54. vk.), a 20. Sz. Általános Iskolában (Elek Tamás u. 41. sz.), 17.30 órakor.
