Déli Hírlap, 1989. április (21. évfolyam, 76-98. szám)
1989-04-27 / 96. szám
a miskolciaké a szó Postacím: Déli Hírlap. Miskolc. 3501. Pf.: 39. — Telefon: 18-225. — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek (el bennünket. A sátorgarázs-vita Az • 1989. március 16-án kelt 38 335/1989. sz. tanácsi rendelet szerint, a gépkocsikat védő sátorgarázsokat április 30-ig el kell távolítani. Egyetértünk azzal a törekvéssel, hogy Miskolc várost széppé-vonzóvá kell (kellene) tenni, de engedtessék meg a teljesség igénye nélkül egynéhány észrevétel. Csupán az Ady hídtól a Marx térig haladva, szeretném szíves figyelmüket felhívni arra, hogy mi is rontja a város képét jobban, a sátorgarázsoknál, amelyeket távol az idegenforgalmi utak tói — mellékútvonalakon, zsákutcákban — kérünk engedélyezni. Nézzük tehát, az Ady hídtól mit is látunk csak a Marx térig! A Széchenyi út 70. szám alatti átjáró .mögötti felállított 9, többségében rongyos vásári sátrat. A Széchenyi út 12. szám alatt levő autósbolt műkőlappal borított oszlopait nem lehet látni a leg- különféle hirdetményektől. Van ott bútorozott szoba kiadásától kezdve minden. Ilyen csúf hirdetésekkel > egyébként a Széchenyi út házfalai és villanyoszlopai is tele vannak ragasztva. Ez jellemző az egész városra. Nem hisszük el, hogy az évek során ezeket nem lehetett volna megszüntetni. A városban minden utcán, ahol még hagyományos fűtés van, a Tüzép által leszál- i'lított szén selejtje (palakő) a házak kapuja előtt, a járdán van 1988 óta! Kérdem, nem lehet olyan gyorsan kötelezni az illetékeseket ezek elhordására, mint a városlakókat a sátrak elbontására?'A^Hunyadi utca 62. számú ház, a modern szökő- Ikúttal szemben, s annak a nyitott udvara is rendkívül csúnya. Már Hruscsov itt- * jártakor lobogóval takarták 3e a látvány miatt! Tovább haladva a Győri kapuban (idegenforgalmi út!) azt látjuk: fehérneműk virítanak az új bérházak teraszain, száradásra várva. Ez jellemző — tisztelet a kivételnek —. minden balko- nos házra. Amit felsoroltam, soha, senkinek nem szúrta a szemét, a tanácsi illetékesekét sem? Ezekre 44 év alatt nem lehetett tanácsi rendeletet alkotni, csak a milliárdokat érő neipzeti vagyont képező személygépkocsit védő sátrakra? Miért nem állhat egy sátorgarázs például az Elek Tamás utcában, s annak is a forgalomtól mentes oly zugában, ahol nemhogy idegenforgalom, de még gépkocsiforgalom sincs? Ilyen és hasonló mellékhelyeken és utakon kérjük engedélyezni azokat a sátorgarázsokat, amelyeket az állami kereskedelemben 14 ezer forintért vásároltunk. Tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogv azoknak, akik ezt a rendelkezést hozták, nem kell ilyen garázsokat lebontaniuk, mert az ő autójuk fűtött, állami garázsokban áll, s annak bérét meg is tudják fizetni. Mi, sátorgarázs-tulajdono- eok ígéretet teszünk: ha a 6átorgarázsok sora lesz az utolsó ronda, városképet rontó látvány, örömtűz mellett fogjuk azokat felgyújtani és elégetni. Azonban elgondolkoztató, hogy fontosabb ténykedése ne lenne a tanács vezetőinek a város szépítésére? Itt van például a mérhetetlen sok piszok, szemét, amit a közterületfenntartó vállalat csinál a kukák kiürítésekor, vagy éppen azáltal, hogy nem ürít rendszeresen, időt engedve a guberálóknak. Ezekre a tanács miért nem hoz rendeletet, ha nem is olyan gyorsan, mint a sátrakra, fenyegetések kel fűszerezve... A sátor, amelyért e sorokat papírra vetettem, a fiamé. Neki a gépkocsi munkaeszköz, három kiskorú gyermeke mellett, 14 ezer forintot vont meg a szájuktól, hogy óvja az időjárástól, s főképpen a rongálódástól. A gépkocsit nem a piacra, és boltokban való bevásárlásra használja!... Kérem a kiadott (és mint oly sok minden elhamarkodott) rendelkezést újból felülvizsgálni, egyidejűleg elbírálni, hogy hol állítható fel a természetesen kifogástalan állapotú, a városképet nem rontó garázs. Herr Gyula nyugdíjas Azért találtuk lényegesnek a fenti levél közlését, mert úgy véljük, hogy sok olyan állítást tartalmaz, amit számos sátorgarázs-tulajdonos fogalmaz meg magában ezekben a napokban. Nem 'kívánjuk a sátorgarázs-vitát tovább nyújtani, de szeretnénk néhány dolgot tisztázni, mert a tények ismeretében lehet csak érdemben vitatkozni bármiről is. A rendelkezést nem tisztviselők, vezetők hozták, hanem a városi tanács testületé alkotta a rendeletet, hosszas vita után. Azok döntöttek erről az ügyről, akik közül aligha van több embernek fűtött állami garázsa, mint a többi miskolcinak... A levélírónak javasoljuk, hogy például kérdezze meg a saját tanácstagját, ő vajon a sátorgarázs-ren- delet elfogadásakor igennel vagy nemmel szavazott? Meg lehet győzni arról is a tanácstagot, hogy vesse fel a tanácsülésen a rendelet felülvizsgálatát, hiszen erre ez a testület jogosult. Ami a levélben felsorolt városképi hiányosságokat illeti, azok valósak, hiszen mindannyian láthatjuk nap mint nap mindazt, amit a levélíró is. Mi azonban úgy véljük, hogy sátorgarázs-ügyekben nem a városkép szépítése vagy rontása a fő gond. A legnagyobb baj az, hogy a városban nagyon kevés a parkoló. Ha a közpénzen kialakított parkolófelületeken sátorgarázsokat állítanak fel, a sátorgarázs- tulajdonosok a többi autóst zárják ki abból, hogy használhassák a parkolókat, amelyekhez nekik ugyanolyan joguk van. Van olyan lakóház, amely mellett a lakók közül már csak az tud parkolni, aki idejében felütött egy ■ sátorgarázst ... Higgye el a kedves levélíró, hogy az autósok közül az abszolút „garázstalanok” vannak elsöprő többségben, azok, akiknek sem fűtött, sem fűtetlen, és még ponyvagarázsuk sincs. Az ő jogaik védelmében lehetne legalább ilyen dörgedelmes levelet írni. Abban viszont teljes mértékben igazat adunk a levélírónak, hogy á sok ezer forintért megvásárolt sátrak — amelyek ugyan milliárdokat messze nem érnek — árát most a családoknak kell viselniük, hiszen mit kezdenek majd egy lebontott sátorgarázzsal? Az az igazság, hogy kissé későn ébredtek az illetékesek sátor- garázs-ügyben, és e késedelem árát most az állampolgárok, a sátorgarázsokat vásárlók nyögik. És ez az, amire elfogadható magyarázatot nehéz adni... Csak a kültelki ebeket kábítják Vissza-visszotérő témája levelezőinknek a kóbor kutyák ügye. Tény, hogy városunkban nagyon sok gazdátlan eb kóborol. Ez önmagában is éppen elég gondot jelent a lakosságnak és a tanácsnak egyaránt, azonban mostanában több, a veszett kutya is. Az ilyen állatok már közvetlen veszélyt jelentenek az emberre. Az aggódó szülök féltik gyanútlanul játszadozó gyermekeiket, akik könnyen megbarátkoznak a kóbor ál- '. latokkal. A városi tanács végrehajtó bizottsága már többször is foglalkozott a kóbor ebekkel. Legutóbbi határozatukban kimondták, hogy „az emberi veszettség megelőzése érdekében szervezettebbé kell tenni a közterületeken és lakótelepeken a gazdátlan, kóbor állatok befogását”. E feladattal néhány éve az Állategészségügyi Telepet bízták meg. A szükséges beruházásokra a tanács 2 millió forint támogatást biztosított. A telep üzemeltetését 1988-ban a Városgondnokság vette át. Suhajda István, a telep vezetője kérdésünkre elmondta, hogy elsősorban a lakosság bejelentése alapján gyűjtik be a kutyákat, de szükség esetén a városi tanács hivatala is elrendeli összeszedésüket. Évente több alkalommal. a különösen veszélyeztetett területeket — iiyen a Zsolcai kapu. a József Attila-telep, a Békeszálló és környéke — gondosan átvizsgálják, és a gazdátlan állatokat befogják. A kutyákat az állategészségügyi telepen egy hétig gondozzák, ez idő alatt a tulajdonosa átveheti az elcsatangolt ebet. Természetesen a szállítási és táplálási költségeket — ez utóbbi 8 forint naponta — meg kell fizetniük. Azokat az állatokat, amelyeknek nem akadt gazdájuk, gondos orvosi vizsgálat után átadják a Debreceni Orvostudományi Egyetemnek, kísérleti célokra. Suhajda István hangsúlyozta, hogy igyekeznek minél humánusabban bánni az ebekkel. Az utóbbi időkben kábítófegyvert is használnak az elfogásuknál — így károsodnak legkevésbé az állatok —, azonban baleset- védelmi okokból csak a város külterületein vehetik igénybe ezt a puskát. A belterületeken a hagyományos dróthurkos módszerrel dolgoznak. Azt is elmondta, hogy nemcsak az egyetemnek adják el a kutyákat; várják azok jelentkezését, akik gondját tudnák viselni egy ebnek: 300—1500 forintért megvásárolhatók. Sz. R. K. Z. (Miskolc): A levelében leírt lakásüggyel kapcsolatban már kaptunk Öntől hasonló tartalmú levelet. Annak idején foglalkoztunk is vele. Megkerestük a tanács lakásosztályát. s az akkori tényállást közöltük, szintén szer7 kesztői üzenetünkben. A mostani leveléből az is kiderül, hogy ellenszenvvel viseltetnek a ház egyes lakói egy bizonyos személlyel szemben, de ez természetesen nem lehet alapja egy lakáskiutalásnak. S mint korábban írtuk. . folyamatban van az ügy. hamarosan le is zárják.««.. Előbb gondolkozni, és utána betonozni jjc Furcsa dolog, ha egy frissiben lebetonozott járdát egyszercsak elkezdenek felbontani. A Szabadság téren pedig ezt látta meg a fo tóriporter. A csatornafedlapokat meg kell emelni, hogyha rákerül majd a díszburkolat a betonra, akkor a fémlap egy szintben legyen a burkolat tetejével. Persze, mennyivel jobb lett volna, ha erre még a betonozás előtt rájönnek a kivitelezők ... P. L. Miskolc Jól tették, hogy nem zárták be A múlt év októberében, majd’ száz aláírással, levelet kapott szerkesztőségünk a Killián-lakótelepröi. Azt panaszolták akkor, hogy az ottani ruházati boltot meg akarják szüntetni. Sérelmezték azt is, hogy az éveken át működő iparcikkboltot is bezárták. (Jelenleg is üresen tátong ez a helyiség.) A lakótelepiek kérését akkor továbbítottuk Józsa Ti- bóménak, a Borsodi Ruházati Kereskedelmi Vállalat igazgatójának. Azt a választ kaptuk, hogy csak ideiglenesen van szüksége a vállalatnak egy üres helyiségre, raktár céljából. S mivel ennek a boltnak kicsi a forgalma, a szüneteltetése kisebb érvágás a vállalatnak, mint a nagykereskedelmi leányvállalatuk raktárhelyiségének hiánya. Ugyanis ideiglenesen azt kívánták ide telepíteni. De ehhez a megoldáshoz csak végső esetben folyamodnak, hiszen nekik sem céljuk az üzletek bezárása — hallottuk. Az ügy végül is kedvező fordulatot vett. A környékbelieknek nem kellett lemondaniuk az üzletről, mert a Borsodi Ruházati Kereskedelmi Vállalat talált más megoldást a raktár elhelyezésére. Amikor a napokban a kiliáni ruházati boltban jártunk, megállapíthattuk: jó, hogy nem zárt be ez az üzlet. Sok volt a vásárló, s volt miből válogatniuk. Bő választékot kínáltak cipőkből s ruházati cikkekből egyaránt. Az árak skálája is széles volt, s úgy tűnt, inkább a szerényebb vásárlói igényeket kívánják itt kielégíteni. Ez jó üzletpolitikának ígérkezik, így nem kell csalogatni a vevőket, jönnek hívás nélkül is. A Borsodi Ruházati Kereskedelmi Vállalat igazgatója megerősítette a bolt jelenlegi működéséről alkotott véleményünket. Az üzlet vezetője mindenben a vevők érdekét tartja szem előtt, s jó kereskedő módjára szinte az egész országot bejárja, hogy a vásárlók igényét ki tudja elégíteni. Kérdésünkre, hogy mostanában terveznek-e üzlet- bezárást, kedvező választ kaptunk Józsa Tibornétól. A vállalat inkább bővíteni kívánja piacát, mind az olcsó cikkekből, mind a különleges igényeket kielégítő S- modellekből. H.-né Pályázati felhívás AZ 6SZAKMAGYARORSZÁGI VEGYIMŰVEK pályázatot hirdet a megüresedő KERESKEDELMI FŐOSZTÁLYVEZETŐI MUNKAKOR betöltésére. A kinevezés határozott időtartamra létesül, amely alkalmasság esetén megújítható. A vállalat „kiemelt” kategóriába sorolt. Fő tevékenysége a növényvédöszer-gyártás, intermedierek előállítása, műanyag lágy és keményhabok gyártása, feldolgozása. A kereskedelmi főosztályvezető feladatkörébe tartozik a vállalati kereskedelem-politika, kereskedelmi stratégia hatékony megvalósításának biztosítása, előnyös együttműködési lehetőségek feltárása külföldi és belföldi vállalkozókkal. A MUNKAKOR BETÖLTÉSÉNEK ALAPVETŐ FELTÉTELEI: ♦ egyetemi, főiskolai végzettség (elsősorban vegyészmérnök, közgazda, illetve külkereskedelmi üzemgazdász szakképzettség), ♦ legalább 5 éves szakmai, illetve vezetői munkakörben szerzett gyakorlat, ♦ erkölcsi, politikai feddhetetlenség, ♦ legalább egy idegen nyelv (angol, német, orosz) középfokú, illetve tárgyalási szintű ismerete, vagy a jelzett szintű idegen nyelvtudás megszerzésének vállalása. A BEKÜLDÖTT PALYAZAT TARTALMAZZA: ♦ a pályázó munkahelyét, beosztását, munkaköri besorolását és jövedelmét, ♦ eddigi munkaköreinek és tevékenységének felsorolását, ♦ részletes önéletrajzot, ♦ iskolai végzettséget, szakképzettséget, egyéb végzettséget, illetve alkalmazási feltétel meglétét tanúsító okiratok másolatait. A pályázatot az Északmagyarországi Vegyiművek személyzeti és oktatási főosztályára (3792 Sajóbábony) 1989. MÁJUS 15-IG. ketl benyújtani A beérkező pályázatokat kijelölt bizottság bírálja el, előreláthatólag 1989. június 1-ig. A döntésről a pályázók írásos értesítést kapnak. A pályázattal kapcsolatos további részletes felvilágosítást ad Vaszkó Mihály főosztályvezető, Északmagyarországi Vegyiművek személyzeti és o>ktatási főosztály. Telefon: 62-133; 62-111/599 mellék. Köszönet az emberségért örömmel teszünk eleget Zsigmond Lajos miskolci olvasónk kérésének. Hétfőn ugyanis elhagyta autóstáskáját, személyi igazolvánnyal, útlevéllel és más fontos okmányokkal együtt. S mivel jelentős pénzösszeg is volt benne, remélni sem merte, hogy megtalálja, hiszen naponta, hall arról, hogy milyen közömbösek az emberek mások bajával szemben. Kedden az esti órákban érte a meglepetés. A Budafaxi 144-es számú kocsijának vezetője ’elvitte lakására a te skáját. A gépkocsi- vezető — mint olvasónk elmondta — csak közvetített, mivel a táskát Bős Dezsőné, Kesznyéten. Ady Endre utcai lakos találta meg, és kérte a taxist annak továbbítására. Zsigmond Lajos kösző. netét örömmel közöljük. s reméljük, hogy a két becsületes megtaláló is olvassa e sorokat. '
