Déli Hírlap, 1989. április (21. évfolyam, 76-98. szám)

1989-04-26 / 95. szám

H várospolitikai fóruma Gépgyáriak kontra Wallenberg Egyesület Együtt kell élni Levélváltás a Saló-parti lakótelepről és az állampolgári egyenlőségről Reform a középkorban. Fegyvernyugvás gettó-ügyben? — csak két cím azokból a cikkekből, amelyek az utóbbi ülőben jelentek meg az országos sajtóban a gettónak titulált és a miskolci Sajó- parira tervezea. hivatalosan „csökkentett komiortú lakótelepnek” nevezett lakónegyed építési terveit kommentálva. A teleppel kap­csolatban van egy érvényes tanácstestületi döntés, miszerint a tes­tület a szándékát fenntartja, ám a megvalósítást elhalasztja, és az ügyet két, általa életre hívott bizottságnak átadja vizsgálatra. A bizottságok jelentése nemrég látott napvilágot lapunkban. Tartalma tömören annyi, hogy a telep építésétől el kellene tekinteni, és más, jobb megoldást kell keresni a városban élő. a társadalom perifé­riájára került emberek megsegítésére. Ez azonban csak ajánlás, döntést az ügyben újra a városi tanács testületé hozhat. Ezért sem érdektelen az a levélváltás, amely az Élet és Irodalom hasábjain zajlott le. Megjelent egy cikk Reform a jközépkorban címmel, amelyben igencsak keményen bírálják a városi tanácsot. Erre vá­laszolt nemrég Györgyei Géza miskolci tanácstag, és megjegyzése­ket fűzött a témához Tímár Vilmos, az MSZMP Miskolc Városi A szökőkútavató egyre késik. •« A Széchenyit!, a szökőkút lói a színházig. Golyóálló fakabáíok Bizottságának első titkára is. Nemrégiben pedig két le­vél jutott el a szerkesztősé­günkbe. Az egyiket a Diós­győri Gépgyár dolgozói kö­zül írták néhányan, a Raoul Wallenberg Egyesületnek cí­mezve. (Ez az egyesület a ki­sebbségek érdekeinek védel­mére alakult, és a miskolci telep ügyében a kezdetektől fogva a vita kezdeményező­je, részese volt.) A Wallen­berg Egyesület válaszolt a diósgyőrieknek, és válaszu­kat a Miskolcról érkezett le­véllel együtt közlésre eljut­tatták hozzánk. , # ÉS A TÖBBSÉG í VÉLEMÉNYE? A diósgyőri levélírók elöl­járóban sérelmezik, hogy a Wallenberg Egyesület bár tényfeltáró bizottságot kül­dött a városba a lakótelep­építéssel kapcsolatban, az el­készült környezettanulmány­ról, jelentésről a város la­kóit közvetlenül nem tájé­koztatták, nézeteik kifejtésé­re nem adtak módot. (Bu­dapesten volt egy sajtótájé­koztató, amelyről az országos és a helyi sajtó hírt adott, (a Déli Hírlap is). A levél­írók úgy vélik: nemcsak „az egyesület által védelmezett lumpen kisebbség”, hanem a velük együtt élni kénysze­rülő többség véleménye is lényeges. így írnak a továb­biakban: „A jelentés — mármint a Wallenberg-bizottságé . — úgy fogalmaz, hogy a te­lep felépítése egyszerre ci­gány- és szegényei lenes in­tézkedés lenne, bár két­ségtelen, hogy elsősorban a cigány népességet sújtaná. Véleményünk szerint nem reális a Wallenberg Egyesü­letnek a helyzetről kialakí­tott képe, merőben téves a kérdés cigánykérdéssé fer­dítése. és hibás az a néző­pont, miszerint bárkit is súj­tana egv olyan elképzelés, amelynek célja áldat’an kö­rülmények között é'ő embe­rek nem összkomfortos, de egészséges és emberi körül­Települcs­a MTESZ-ben Az ÉTÉ Miskolci Csoport­ja és a MTESZ Környezet- védelmi Bizottsága ma dé\- után három órakor a te­lepülésfejlesztésről rendez tanácskozást a Tudomány és Technika Házában. Előadást tart Jancsó Gábor, a KÖHÉM főmérnöke. Ezután vita következik, melyet Dankó Gyula, az Északterv környezetvédelmi főmérnöke vázét. ményeket biztosító lakáshoz juttatása.” • A levélírók ezután azt bi­zonygatják, hogy bármely magyar állampolgár, szár­mazásától függetlenül, egy­forma eséllyel juthat lakás­hoz. Ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt 25 évben szo­ciális alapon nagy számban kaptak Miskolcon cigánycsa­ládok összkomfortos tanácsi bérlakásokat. A levélírók ál­lítják, hogy például a Szon- di-telepen uralkodó viszo­nyok ismeretében nem lehet sem megalázó, sem hátrá­nyos az ott élő népességre nézve a tervezett alacsony komfortú lakótelepi lakáshoz való juttatásuk. Nem tart­ják elfogadhatónak azonban, hogy ezen emberek a legki­sebb anyagi ellenszolgálta­tás vállalása nélkül, mintegy alanyi jogon jussanak a má­sok komoly anyagi megter­helésének árán létrehozott lakásokhoz. Summázva, az a levélírók véleménye, hogy a cigánynépesség ne kerüljön előnyösebb helyzetbe a la­káshoz juttatásnál, mint bár­ki más, mert ezt kívánja az állampolgári egyenlőség. (A levélírók saját gyermekei is szívesen fogadnák, ha albér­let helyett a tervezett tele­piekhez hasonló lakásokhoz juthatnának.) A levélben az is benne foglaltatik, hogy kérik: állításaik igazától az egyesület győződjön meg a rendelkezésre álló nyilván­tartásokból. • ELHIBÁZOTT * LAKÁSPOLITIKA A Wallenberg Egyesület válaszában elsőként hangsú­lyozza : épp azért tartották a sajtótájékoztatót, hogy mun­kájukról a legszélesebb köz­vélemény értesülhessen. Sőt, úgy látják: épp az egyesület­nek köszönhetően lettek tá­jékozottabbak az emberek a telepépítés ügyében. A ké­sőbbiekben így fogalmaznak: „A levelükben megfogal­mazott gondolatmenetre a »■lumpen kisebbség« és a »velük együttélni kényszerű többség« érdekeinek merev szembeállítása jellemző. Ez­zel szemben tapasztalataink szerint — levelüket is kény­telenek vagyunk ezt alátá­masztó közvetett bizonyíték­nak elkönyvelni — ez a szembeállítás alapvetően té­ves : az önök gyerekei lé­nyegében ugyanazon okok miatt néznek a legkomolyabb lakás- és más problémákkal szembe, mint az önök által lumpennek nevezett cigány­kisebbség. Egy alapvetően el­hibázott hatalomgyakorlási és társadalomirányítási mód­szer következményeinek szenvedő alanyai vagyunk mindannyian, ami a dolog természeténél fogva egy olyan hátrányos helyzetű et­nikai kisebbséget, mint a ci­gányság, különösen * hátrá­nyosan érintett és érint. Alapvetően elhibázottnak kell tartanunk az elmúlt év­tizedek lakáspolitikáját is, amely például magas ráfor­dítással példátlanul kevés, és az igényeket példátlanul figyelembe nem vevő minő­ségű és összetételű lakásokat produkált, folyamatosan új­ratermelve ezzel a nagyvá­rosi lakáshiányt.” • ELVISELHETŐVÉ TENNI A továbbiakban azt elem­zi a bizottság levele, hogy Miskolcon és Borsodban még katasztroíálisabbaik az előb­biekben vázolt okok követ­kezményei. E következmé­nyek mindenkit súlyosan érintenek, csakhogy nem mindenkinek vannak eszkö­zei a hátrányok ellensúlyozá­sára. Vannak olyan társadal­mi csoportok — és köztük szép számmal találhatók cigányok —, amelyeknek egyáltalán nincsenek ilyen eszközei. Lélektanilag érthe­tő, de semmit nem old meg, ha ezek a csoportok szembe­fordulnak egymással. Külö­nösen sajnálatosnak tartja a bizottság levele, hogy akik a legnagyobb mértékig fele­lősek az elmúlt időszak dön­téseiért, most úgy tesznek, mintha semmi közük sem lenne a kialakult helyzethez, és mintha a felelősség kizá­rólag e politika kárvallottja­it terhelné. Az az állítás, miszerint a cigányok a lakás- élosztásnál egyenlő, sőt elő­nyös elbírálásban részesül­nek, ellentmond a legalapve­tőbb tényeknek — olvashat­juk a levélben. A miskolci cigányok döntő többsége a város legelhanyagoltabb te­lepein él. A miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem szo­ciológiai felmérése 1987-ben bebizonyította, hogy Miskol­con a cigányok az átlagos­nál lényegesebben rosszabb lakáskörülmények között él­nek. A levél a továbbiakban amellett sorakoztat fel érve­ket, hogy miért nem szabad megépíteni a tervezett tele­pet — ezek az indokok a be­vezetőben említett bizottsági állásfoglalásból jórészt már ismertek. Véleményük sze­rint a jelen helvzetben nem az a kérdés, hogy szeressük-e cigányokat, hanem az, hogy hajlandók vagyunk-e végre európai módon, az európai normáknak megfelelően be­rendezni ezt az országot, vagy sem. Mert ha igen, hiá­ba kelt ellenérzéseket a ci­gányság viselkedése a város lakosságában, nincs más vá­lasztásunk, mint hogy együtt éljünk velük, s megpróbál­juk ezt az együttélést minél elviselhetőbbé tenni... Már-már azt hittem, hogy nem érhet meglepetés, mi­vel évek óta oly sok, min­den megtörtént már Miskolc belvárosában, amire a vá- rosrckonstrukció kezdetén sértés lett volna még gon­dolnom is. Kezdődött azzal, hogy a 900 méteres főutca két ellentétes végén kezdték el a magasépítési munkákat, miközben a közművek és a közlekedési pályák megújí­tása keletről nyugatra ara- szolgatott előre. Az illeté­kesek sem számítottak arra, hogy a Centrum környékén lerakott bordó betonlapok egy év alatt szctporlanak. A színház árkádjainak tég­lái is akkor kezdtek el por­Perceptornak nevezték hi­vatalosan a koronauradalom gazdálkodásának pénzügyi főnökét, a „számtartó urat”. Lakása és hivatala a mai Blaha Lujza utca 34. számú házban volt. Építészeti meg­oldása egyedüli a vár körze­tében. Három ház látszik egymáshoz illesztve egy te­tőszerkezet alatt. Az egyik ház az oldalával, a második és a harmadik pedig a tűz­falával csatlakozik a járdá­hoz. Építésének körülményei és kezdete annak idején az ura­dalom terjeszkedését jelen­tette az egyház rovására. 1743-ban a ház telke még lakatlan volt. Ebben az év­ben adta át jogilag a refor­mátus egyház az iskoláját, parókiáját és romos templo­mát a római katolikus egy­háznak. Cserébe kapták a Blaha Lujza utca 34. és 36. sz. házak telkét az uradalom zálogos bérlőjétől, az egri káptalantól, hogy oda épít­hetnek maguknak iskolát és parókiát. A reformátusok 1749—1750-ben meg is épí­tették ezeket. 1755-től azon­ban megváltozott az urada­lom bérlője, birtokosa s 1757- ben az uradalom megkezdte a Szinvától északra lévő út mellett a kőházak építését a vezetők és a hivatalok szá­mára. A Blaha Lujza utca 32. számú telken 1763-ig be­fejezték a felújításokat, majd lani, amikor azok alapjait vasbetonszerkezettel igye­keztek megerősíteni. A lázas munka közben egy nagy munkagéppel „vé­letlenül” beszakították a „Éorgó-híd” járdalemezét, majd kiderítették, hogy amúgy is le kellett, bontani a 40 éves hidat. Szinte egy­kedvűen fogadtam a hírt arról már, hogy a Royal kö­zi 20—25 éves gyalogoshíd- nak is kitelt a becsülete. Ámde miért épült meg a híd „a legmagasabb árvíz­szint” alá, és miért nem tudták előre az új hídkorlá- tok hosszát? Türelmesen házat akartak építeni a per- ceptor részére a szomszédos nyugati telekre. Megállapí­tották, hogy ott a reformá­tusok három épülete uradal­mi telken van, s hatalmuk súlyával visszakövetelték a t.rületet. Az uradalom veze­tői nem várták meg, amíg az egyház megoldást talál, meg­kezdték az építkezést, és 1764-ben elkészült a Blaha Lujza utca 34. sz. háztömb keleti része. A következő év­ben bővítették a házat a pa­rókiáig, tűzfalával igazítva az utcához. Az egyház kérel­mének tologatása B éven át tartott, míg végül 1769-ben a parókiát átadták az urada­lomnak, s a benne lakók el­költöztek a Blaha Lujza u. 10. sz. házba. 1770 után az uradalom a parókiát átalakí­totta istállónak, szekérszín­nek. raktárnak, kamrának. A három összeragasztott épület ekkor került egy tetőszerke­zet alá. Az uradalom meg­szűnése után az épület a vasgyár kezelésébe került, majd Diósgyőr nagyközség lett a gazdája. Mindenkor családok lakták, és így van ez ma is. A ház északi szár­nya rendben van, de az ut­cai részét emészti az idő és a lakók kíméletlensége. Meg­őrzésére emléktábla figyel­meztet. Kívánatos lenne a közösségi célra történő to­vábbi hasznosítása. Balázs József vártam, hogy a Centrum előtti szökőkút a beharan­gozott 1986. nyara helyett mikorra készül el. Ez is megtörtént 1988. telére. Ad­digra az is kiderült, hogy ez a körben-görbe csőremek, azért a 8 millióért, sem nem szökik, sem nem cso­bog. hanem vízfátyolt fog produkálni. Megadóan nyu­godtam bele, hogy a Hús­áruház és az Antikvárium közötti útra — pénzhiány miatt — nem jutott a for­matervezett utcabútorokból. A hírt alig egy hét múlva újabb követte: mégis van pénz a bukszák alján! Már tervezik ugyanis azokat a „fakabátokat”, amelyek a Széchenyi útra fognak ke­rülni. Három helyen is strá« zsálnak majd a „fakabátos** rendőrök. A csinos, golyóálló üvegablakos (!) pavilonok árát darabonként félmillióra becsülik, és a költségeken testvériesen osztozkodik majd a tanács és a Belügy­minisztérium. Büszkeség tölt el, hogy a nyugati nagyvá­rosokat e tekintetben rövi­desen utolérjük! Végre van, egy ötlet a világkiállítás kü­szöbén,- amivel lekörözhet­jük a fővárost és az egész Dunántúlt is! S. ha majd elvetődik ide is a nyugatig látogató, otthon érezheti ma­gát, látva a főutca három őrhelyét! Csak abban va­gyok bizonytalan, hogy a rendbontó izgágák is meg-- változtatják-e eddigi szoká­saikat. Nem a Sötétkapu­ban. vagy a Pátria-ház előtt erőszakoskodnak cigarettá­ért. hanem a formatervezett pavilonokban őrködő rend­őreink közelében. Mert, ha ezt így teszik, akkor nem sajnálom a „fakabátok” fél­milliós „fazonárát”. De mi erre a garancia? Iglói Gyula Tanácsiatok fogadóórái Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Vaskó Miklós az 5. Sz. Általános Iskolá­ban (József Attila u. 44. sz.). 17 órától: Gajdos Rezső ét Gömöri József a Tokaj Szol­gáltatóház pártalapszerveze- ti helyiségében (Győri ka­pu 57. sz.), 16 órától. Elnézést kórunk a levélíróktól, hogy terjedelmi okokból kényte­lenek voltunk megrövidíteni a mindkét fél által leírtakat. Elsősor- bni azért adtunk helyet e levélváltásnak, mert úgy véljük: ezt a párbeszédet az a kulturáltság jellemzi, amely „a gettó”-ügy kez­detén — és mostanában is — sok megnyilatkozásból teljes mérték­ben hiányzott. Azt aligha várhatjuk el. hogy mindenki egyetértsen a Wallenberg-bizottság véleményével, vagy hogy a bizottság ma­gáévá tegye a miskolciak jelentős részének meggyőződését. De ér­telmes párbeszédet és egyezséget várhatunk, annál is inkább, mert úgy tűnik, hogy erre most van esély. Diósgyőri meditációk (7.J A perceptor háza

Next

/
Thumbnails
Contents