Déli Hírlap, 1989. április (21. évfolyam, 76-98. szám)

1989-04-24 / 93. szám

Kié lesz a vad? Vita a díjról és a meddőről Mit láttak a népi ellenőrök? A szemetes-paragrafusok Terítéken a törvénytervezet Milliós károk jfc A bírálatra vitt trófeák Borsod gazdag vadállományáról tanúskodnak Tragikomikus dolog, ha arra kell rendeletet hozni, hogy valaki tartsa tisztán a saját környezetét — jegyez­ték meg többen is a közel­múltban, a város új köz- tisztasági tanácsrendeletének tervezetéről vitatkozva. Ez a megállapítás persze az elméleti kérdések világá­ba tartozik, hiszen a gya­korlat ma az, hogy parag­rafus ide vagy oda, Miskolc piszkos város — erről bárki meggyőződhet, aki összeha­sonlításokat tesz más me­gyei városokkal. Mit segít­het ezen egy új rendelet? Túl sokat aligha. Annyit azonban igen: a köztiszta­ságra szánt milliókat pazar­lás és egymás bosszantása nélkül költsük el úgy. hogy közben még talán tisztább is lehet a város, mint eddig... + A KAPUALJAKBAN A Városi Népi Ellenőrzési Bizottság is vizsgálódott a Süss fel nap. Szent György-nap,... Te­rítsd le a köpönyeget, adjon Isten jó mele­get!” Ki ne emlékez­ne erre a gyermekver- sikére, amely szorosan kapcsolódik ahhoz a népi idő járás-megfi­gyeléshez, hogy ápri­lis 24-e már az igazi tavasz, a meleg idő beköszöntését jelzi. A néphit szerint a Szent György éjszaká­ján a harmatban hú­zott lepedőből facsart cseppennek varázsere­je van. Duplájára da­gasztja a kenyeret az a kovász, amelybe te­szik. Néhány éve meg a lányok, asszonyok megmosakodtak a „szentgyörgyharmat- ban”, hogy szépek, egészségesek maradja­nak. S úgy tartották, hogy a Szent György- nap előtt fogott ürge bőréből készített pén­zeszacskóból soha nem fogy ki a pénz. (Hej, de jó lenne most egy ilyen bugyelláris!) Szent György a pász­torok ünnepe, már a régi rómaiak óta. Ek­kor tartották Páles pásztoristen ünnepét, a Palliát. Ennek szinte napjainkig fennma­radt hagyománya, hogy ez a jószágkihajtás napja. A csordások, kanászok már koráb­ban felmérték a köz­ség állatállományát, teheneit, borjait, ser­téseit, malacait, s ezen a napon kezdődött meg a csorda és a csürhe kihajtása a friss fűre, legelőre. A nagyüzemi állattartó telepek kialakulásával ez a szokás némileg módosult, de a háztáji gazdaságok teheneit, sertéseit most is ezen a napon csapják ki a legelőre. Tanácstegok fogadóórái Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Kázár Judit, a 7. Sz. Általános Iskolában (Vörösmarty u. 76. szám), 18 órától. Szerdán tartja tanácstagi fogadóóráját Lőrincz Zoltán a 13. Sz. Általános Iskolá­ban (Mátyás király u. 21. «zj, 18—19 óra között kommunális hulladék, népi­es nevén házi szemét ügyei­ben. Megállapították példá­ul. hogy mióta megritkítot­ták a szemétszállító járato­kat — mert egyre kevesebb a pénz erre is — több tá­rolóedény kellene a lakóhá­zakhoz. Csakhogy hiába ven- néek többet a kukákból, az edények nem férnek be a tárolókba, mert azokat még kevesebb edényre tervez­ték ... Használhatatlanok a bérházak szemétledobói, és megoldatlan a konténerek tisztán tartása is: e két té­nyező valós voltáról min­denki meggyőződhet nya­ranként, hiszen elég. ha a levegőbe szippant... A népi ellenőrök a jelentésükben rögzítették azt is. hogy a belvárosi kapualjakban min­denütt bűzölgő kukákba üt­közünk. mert megoldatlan a szemetesedényzet tárolása. Az pedig már igazán lerá­gott csontnak számít, hogy továbbra is nő az illegális lerakóhelyek száma — a vá­rost szemétkoszorú övezi. + TÖBBET VÁLLALJANAK Még mielőtt megsértődné­nek a közterület-fenntartók: ez a helyzet nem elsősorban az ő munkájukat minősíti, hiszen egy város szutykos- sága főként két tényezőn múlhat: lakóinak kulturált­ságán, igényességén és a köztisztaságra szánható pénz mennyiségén. Nos, sem egyik, sem másik területen nem állunk jól, sőt inkább azt mondhatnánk, hogy a város egyre romló anyagi helyzetét még nehezíti több tízezer ember gátlástalan szemetelése. Az általánosí­tást kerülve azonnal kije­lentjük: a nem szemetelő Két kis sipákoló, totyogó, gombszemű, sárga pamacs — két kis kacsa. Aki szü­letésnapi ajándékul szánta tinédzser korú unokahúgá­nak a bájos jószágokat, nagy örömet szerzett velük, de valamivel nem számolt: a picinyek nem hajlandók beletörődni az árvaságba, és újdonsült gazdájukat köz- felkiáltással, akarom mon­dani: közfelhápogással azon­nal kinevezik mamájuknak, majd követik, bárhová is megy. A „bárhová" alatt egy szabványméretű állami la­kás helyiségei értendők, a konyhától a hálószobán át egészen addig a bizonyos helyiségig, ahová általában kacsa-kíséret nélkül jár az ember. Még arra a rövid időre sem voltak hajlandók szem elől téveszteni a „ma­mát”, amíg befalták a salá­talevélből, kukoricadarából mixelt menüjüket. Két nye­lés között is harsány sipá- kolással jelezték: igényt tar­tanak a jelenlétére. Mert ugye, enni is csak úgy élve­zetes igazán, ha közben szemmel tart bennünket, vi­gyáz ránk a drága „mama”. Az anyaszerepet módfelett élvezte a kislány, egészen addig, amíg haza nem tért a munkából az igazi mama, és szeme elé nem tárult az a látvány, amit a világos alapszínű szőnyegek nyújtot­tak, miután vagy százszor végigtotyogott rajtuk két kis kacsa. Az is kiderült, kisebbség pedig szenved at­tól, amit nap mint nap lát az utcákon. A nemrég elfogadott új tanácsrendelet heves viták közepette született, hiszen azt tűzték ki célul a jogal­kotók: a lakosságnak és a városban működő gazdálko­dó szervezeteknek is. az ed­digieknél nagyobb részt kell vállalniuk a köztisztaság megőrzésében. Már a viták­ból is sejteni lehetett: a na­gyobb terhek áthátírása az­zal is jár. hogy a lakosság és a vállalatok árgus sze­mekkel fogják nézni, hogy a közpénz millióival miként gazdálkodnak a közterület­fenntartók. + HOVA VIGYÉK? Vita ide, vagy oda. nem sikerült megoldást lelni a meddő-ügyre. A városnak nincs arra pénze, hogy éven­te másfél millióért elszállít­sa a meddőt. Marad tehát egy meglehetősen bonyolult eljárás, amelynek eredmé­nyeként látni fogunk még a jövőben is itt-ott meddőku­pacokat. De meddő vita volt az is, amelyet a szemétszál­lítási díjról folytattak. Je­lenleg helyiségenként kell fizetni — és kiderült, hogy sem a személyenkénti díjfi­zetési, sem az átalánydíjas rendszer nem járható út. Fi­zetniük kell viszont a kis­kerttulajdonosoknak a sze- mételszáillításért — ettől re­mélik, hogy eltűnnek a sze­méthegyek a város peremé­ről. És még valami: a vá­rosi szeméttelep megnyitá­sát minél hamarabb el kell érni — mondják a szakér­tők. Mert előfordulhat az a furcsa helyzet, hogy ha a város minden zegét-zugát állandóan takarítanánk, rö­vid időn belül nem volna hova vinni az összegyűjtött szemetet (Mas) hogv a zöldes színű „pety- tyek” eltávolítása a háztar­tásban fellelhető tisztítósze­rek teljes arzenáljának a bevetésével is igen fárad­ságos dolog. Néhány órás síkálás után — miközben említés esett a kacsákat vá­sárló nagynéniről is, és nem éppen dicsérőleg — kimon­datott a verdikt: vagy eltá­volítja pelyhes gyermekeit a lány, vagy megy a háztól velük együtt a mezőre. A lányka — számításba véve a közelgő érettségi veszé­lyeit — természetesen a ka­csák, illetve a mezőség mel­letted öntött volna. Ám, hogy erről miként sikerült lebe­szélni a nem sóikkal később hazatérő zord atya segítsé­gével, azt tapintatom tiltja elmondani. A kis kacsák emléke má­ig is könnyeket csal a ma- turandus szemébe, noha vé­denceinek sorsa végül is jól alakult: sikerült elpasszol­ni őket egy olyan telektu­lajdonosnak, akinél elve­gyülvén hasonló korú társa­ik között, egy igazi kacsa­mama védőszárnyait élvez­hetik. A fenti történet csak azok számára hozhatott némi új­donságot, akik nem ismerik a hazánkban is népszerű etológus, Konrad Lorenz magyar nyelven kiadott munkáit. Egyik bájos törté­nete egy Martina névre ke­resztelt kis vadlibalányról szól, aki — mivel a tudóst Társadalmi vita folyik a vadászatról és a vadgazdál­kodásról szóló törvényter­vezetről, amelyben tulaj­donképpen az a legfőbb kérdés; kié a vad? Az ér­vényben levő vadászati tör­vény ugyanis kimondja, hogy a vad az állam tulaj­dona, nemzeti kincs, a vad- gazdálkodás állami irányí­tás alá tartozik. A vitában ezzel az állás­ponttal ért egyet a Mező- gazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium vezetése. a közigazgatás intézményei, a tanácsok, az erdőgazdaságok a Magyar Vadászok Orszá­gos Szövetsége küldöttköz­gyűlése és országos intéző- bizottsága. s így természete­sen a vadászok is. A mező- gazdasági üzemek közül a termelőszövetkezetek — amint ez a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsa és a területi szövetségek állás- foglalásából kiderül — azt javasolják, hogy a vadgaz­dálkodás. a vadászati jog az adott területen gazdálkodót alanyi jogon illesse meg. A vad tulajdonjoga ne az ál­lamé, hanem a föld haszná­lójáé. tulajdonosáé legyen, így foglalt állást az Ország­gyűlés agrárszekciója is. Hazánk vadászati terüle­tének 82 százaléka egyesü­leti. vadásztársasági kezelés­ben van. 18 százaléka álla­mi érdekeltség. Az összesen 628 vadásztársaságból Bor­sod megyében 68, az ország 100 bérkilövő vadásztársasá­gából pedig négy itt műkö­dik. A vadászok száma meg- haladjaa 37 ezret, amiből 3500 Borsod megyei — ahogy erről Szilágyi Sándor, a me­gyei tanács természetvédel­mi és vadászati felügyelője tájékoztatott. Az országban pillantotta meg elsőként ki­kelése után — mindvégig anyjának tekintette, és szív­szaggató sipákolásba kez­dett, ha csak néhány mé­terre is eltávolodott tőle. A jószívű tudós (sajnos, a kö­zelmúltban örökre eltávo­zott közülünk) speciális ko­sárkát fabrikált, melyben állandóan magával hordhat­ta Martinát, egészen a fel- serdüléséig. Mélységesen emberi a kis állatkák viselkedése. Csak mert minket értelemmel ál­dott meg az ég, egy idő után különbséget tudunk tenni az igazi szülők és má­sok között. Tovább víve a gondolatot: jó esetben azt is meg tudjuk különböztetni, kit érdemes követnünk — ha kell, árkon-bokron át —, és kit nem. Néha felnőtt ésszel is bepaliznak ben­nünket a cukros-, akarom mondani: mézes szavú bá­csik. Attól tartok, hogy sokan közülünk most is sd- pákolva totyognak, sőt —, ahogy lúdtalpaiktól telik —, futnak olyanok után, akik védőszárnyat ígérnek, való­jában pedig csak a saját pe­csenyéjüket —, ha úgy tet­szik, kacsapecsenyéjüket — sütögetik. Nézzék csak meg, milyen alaposan össze van már pettyezve a közélet szőnyege a hápogó, gágogó, hol ez, hol az, hol meg amaz után rohangálok nyo­mán. (bekcs) a műit évben az összesen 27 412 szarvasból 714. a 33 667 őzből 1191, az 1915 muflonból 37, a 4219 vad­disznóból 2624 Borsod me­gyében került terítékre. A 106 844 puskavégre kapott mezei nyúlból csak 3037, a 859 589 fácánból azonban 17 039 „Borsod megyei ille­tékességű”. A vadgazdálko­dásból származó export bruttó összege — az élő és lőtt vad exportja, a külföl­diek vadásztatása, az ezzel kapcsolatos idegenforgalom — 45—50 millió dollár éven­te. Ebből természetesen ki­vették részüket a Borsod megyei vadásztársaságok is. A vadgazdálkodás, a va­dászat nem egyszerűen csak sport, hanem üzlet, mégpe­dig jó üzlet is. Ugyanakkor milliókra rúg az a kár. ame­lyet a vadak okoznak a me­zőgazdaságban és az erdők­ben. A kárt szenvedett te­rülettulajdonosok azzal ér­velnek. hogy sokkal nagyobb létszámú az állatpopuláció a meghatározott területeken, mint amennyi annak eltartó képessége. Az idei megyei vadlétszám-becslés februári adatai szerint a vadásztár­sasági területeken 2582 szarvas. 10 233 őz, 600 muf­lon. 19 806 mezei nyúl, 37 418 fácán. 5118 fogoly és mind­össze 24 túzok élt. Ez az ál­latpopuláció általában ke­vesebb, mint amennyit a társaságoknak a hosszú tá­vú tervek szerint biztosítani kellene. A vadak által okozott me­zőgazdasági és erdei károk érvényesítése, behajtása ne­hézkes hosszadalmas, sok­szor lehetetlen. Ezért a Bor­sodi Erdő- és Fafeldolgozó gazdaság most tárgyalásokat folytat a gazdaság területén működő 26 vadásztársaság képviselőivel, vezetőivel. Szakos György erdőművelési osztályvezető-helyettestől megtudtuk, hogy együttmű­ködési szerződés megkötésé­vel és realizálásával próbál­ják megelőzni, megakadá­lyozni a vadkárokat, ame­lyek az elmúlt évben több, mint hatmillió forint árbe­vétel-kiesést és többletkölt­séget okoztak. Az osztály­vezető-helyettes hangsúlyoz­ta. hogy ez az összeg csak a legközvetlenebb károko­zásokat tükrözi. Ennél sok­kal nagyobb árbevételkiesése van az erdei vadkár nyo­mán a gazdaságnak, ame­lyet az erdőfelügyelet szak­embereivel állapítottak meg. Az idén először kísérelik meg a tavalyi erdőkárok megtérítését, a büntetések behajtását. Az erdőgazdaság most több éves tapasztalat és becslés alapján vadkár- átalány-fizetéses megállapo­dást ajánl a vadásztársasá­goknak. amellyel elejét le­hetne venni az időt. ener­giát, idegeket próbára tevő, sokszor indulatos vitáknak, az esetleges bírói pereknek. A gazdaság a maga részéről vegyszeres vadkár-elhárí­tást folytat vadvédelmi ke­rítéseket épít. tart karban. Kísérletet tesznek arra, hogy az építés és a karban­tartás munkájába bevonják a területükön működő va­dásztársaságokat. • 9 Mezőgazdasági vadkár cí­mén közel 1 300 000 forintot fizettek meg az érintett va­dásztársaságok a károsult mezőgazdasági üzemeknek, termelőszövetkezeteknek, el­sősorban a nagyvadas terü­leteken. A gazdaságoknak szintén érdekük a kár meg­előzése, ezért a mezőgazda- sági üzemek is az együtt­működési szerződések meg­kötését és végrehajtását szorgalmazzák, esetleg vad­kár-átalánydíjas térítés meg­oldásával. A vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló törvényja­vaslat feletti vita is jelzi, hogy nem lesz könnyű dol­guk az ország törvényhozói­nak. amikor dönteniük kell, bár az új törvény csak 40 ezer puskás embert érint közvetlenül. A társadalmi közmegegyezés alapján olyan ésszerű kompromisszum lát­szik a legmegnyugtatóbb megoldásnak, amely nem a kevesek sportját, hanem el­sősorban a korszerű vadgaz­dálkodást, s így a nemzet- gazdasági érdekeket szolgál­ja (oravec) Kacsa-komplexus

Next

/
Thumbnails
Contents