Déli Hírlap, 1989. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1989-03-08 / 57. szám

j(c A csinos, jómozgású lányoknak mindig nagy közönségsikerük van.

Egy fellépés: tizenkétezer forint

Vállalkozó

Üi>e színfoltja a városi rendezvényeknek a miskolci Majorette együttes fellépése. A színes ruhákba öltözött lányok zenés felvonulása mindig sok nézőt vonz. A csoport néhány éve alakult, harminc csinos középiskolás lány közreműködésével, akik az ifjúsági házban leltek otthonra és támogatóra. Az idén újdonsággal rukkoltak elő: tizenkétezer forintos

fellépési díj ellenében vállalják az országos és nemzetközi sport- és kulturális rendezvényeken való részvételt.

A részletekről Ádám Gé- zánétól, az ifjúsági ház vefellépésre 40—50 fő utazik. A maradék 1000—2000 forint néha arra sem elég, hogy a ruhák varrási-javítá- si költségeit fedezzük. Éppen ezért vállalunk reklá- ' mokban Maló részvételt is. Szeretnénk állandó szponzort ' szegezni, hiszen csak így tudjuk biztosítani a Ma- jorette-csoport további fennmaradását. A miskolci rendezvények mellett az ország számos városából kapunk meghívást, s jártunk külföldön is — az NSZK-ban, Csehszlovákiában és Jugoszláviában —. rangos fesztiválokon léptünk fel. Legközelebb a budapesti tavaszi fesztiválon szerepelünk,

(szaniszló)

m

Átalakítás miatt sárva!

Százmilliós forgalomtól estek el

Amióta megkezdődött a Széchenyi út rehabilitációja, rendszeresen hírt adtunk az épületek felújításáról. Arról azonban kevés szó esett, hogy a bezárásra, ítélt üzletek miatt mekkora bevételtől esnek el a kereskedelmi vállalatok. A főutcán körülbelül húsz üzletet üzemeltet a Borsodi Ruházati Kereskedelmi Vállalat. Hogyan érintette gazdálkodásukat a tömegrehabilitáció? — kérdeztük Józsa Tiborné igazgatót.

— Két évvel ezelőtt még kevés információt kaptunk arról, hogy mikor, melyik üzletünket kell bezárnunk a felújítások miatt. Ez különösen akkor érintett érzékenyen bennünket, ha néhány hónappal előbb újítottuk fel — a saját költségünkön — az illető boltot. Most a városi tanács egyezteti a terveket, s idejében tudjuk, melyik üzletünkre kerül sor.

— Hová kerültek azok, akik a felújítás miatt bezárt üzletekben dolgoztak?

— Senkit nem küldünk el szívesen: akik nem akarnak más vállalathoz menni, azok a többi üzletünkben kaptak munkát. Eddig mindig akadt olyan kisebb helyiség, ahová akár két boltot és át tudtunk helyezni. Csakhogy ez szinte lehetetlen; olyan nagyobb egységek esetében, mint például a Tulipán-üzletház, ahol negyvenen voltak. Természetesen, ahol sokan, és rosszabb körülmények között dolgoznak, nem kívánhatjuk tőlük, hogy változatlan forgalmat bonyolítsanak le: Egyértelműen ráfizetéssel jár tehát számunkra a főutca rekonstrukciója. Tavaly összesen százmillió forinttal volt kisebb a forgalmunk az előző évinél, aminek nagy része a főutca rekonstrukciójának számlájára írható.

— Hogyan tudják pótolni ezt a kiesést?

— Legalább négyszáz eladónkat érinti az átmeneti munkahely-változás. Valamennyien tudják: ha befejezik a felújítást, nagyobb hasznot hoznak majd á szép portállal kialakított, korszerű üzletek. Addig alkalmazkodnunk kell, s az árubeszerzés rendszerének megváltoztatásával próbáljuk csökkenteni a veszteséget. Azon dolgozunk, hogy akár az ország másik végéből is hozzunk olcsóbban, jól eladható, divatos ruhákat, cipőket. Ezek bevétele természetesen nem pótolhatja maradéktalanul az üzletek bezárása miatti forgalomkiesést.

zetőjétől kaptunk tájékoztatást:

— Az utóbbi években olyan koreográfiákat tanítottunk be, amelyekkel színvonalas műsorokat lehet előadni. A miskolci Zeneművészeti Szakközépiskola fúvószenekarának közreműködésével előadunk utcán, sportpályán történő felvonulást, nagyteremben tartott ünnepségeken álló koreográfiát mutatunk be, de például ugróköteles kompozícióra i,s vállalkozunk. Készítettünk egy videókazettát, amelynek segítségével a megrendelő meggyőződhet a látványról. Az együttes fellépési díja 12 ezer forint, de ez. nem je-' lent nagy hasznot számunkra. Hiszen ebből fedezzük a lányok és kísérőik utaztatását, étkeztetését és a szerény tiszteletdíjat. Egy-egy

Városi küldöttértekezletet tartanak március 11-én és 18-án a pártszékházban a miskolci KISZ-esek. Miről döntenek a tanácskozáson? — erről beszélgettünk a városi KlS^-bizottság tisztség- viselőivel.

— Március 17-én, délután

2-kor kezdődik a küldöttértekezletünk — mondja Fejér Zsolt, a városi bizottság titkára. — Először az elmúlt években kiemelkedő mozgalmi munkát végzétt KISZ- aktivisták, illetve -szervezetek vehetik át megérdemelt kitüntetésüket. Majd az írásos dokumentumokhoz, a KISZ Miskolci Városi Bizottságának beszámolójához, a pénzügyi ellenőrző bizottság jelentéséhez fűzött szóbeli kiegészítések hangzanak el. Ezután szekcióülésekkel folytatjuk a munkát. A legutóbbi, 1986-os városi küldöttértekezlet óta eltelt

időszak mozgalmi munkáját külön elemzik az ifjúmunkás, a lakóterületi, a diák és az értelmiségi szekció takjai, s a programtervezetünket is megvitatják, majd. A küldöttértekezletünk nyilvános; mindkét napon bárkit szívesen látunk, akit érdekel az ifjúsági szövetség jövője. Azt javasoljuk a küldöttek^ nek, hogy egyelőre ne válasszanak új KlSZ-bizottsá- got. Szeretnénk, ha a mostani testület irányítaná májusig a miskolci KISZ-mo?;-i galmat. Az áprilisi rendkívüli KISZ-kongresszusig ugyanis még változhat az ifjúsági szövetség szervezete; s könnyen lehet, hogy májusiban már teljesen más típusú városi KISZ-bizottságra v<>l- na szükség. Májusban tartjuk a városi küldöttértekezlet második fordulóját, “s amíg márciusban a múlt elemzésével, a „hogyan tovább?” kérdésre adott válasz alapelveinek a kidolgozásával foglalkozunk, májusban a KISZ-kongresszus határozatait figyelembe véve fogalmazhatjuk meg, milyen szerepe lehet a KlSZ-nek Miskolcon. Március 18-án személyi ' kérdésekben is döntenek a küldöttek: megválasztják a városi KISZ- bizottság tisztségviselőit, az első titkárt és a titkárokat.

Az elmúlt három év miskolci ifjúsági mozgalmának: értékelésére Szabó Zoltá,nt, a városi KISZ-bizottság titkárát kértük meg. Szerinte:

— Igen sokat fejlődött, javult a KISZ rétegszervezeteinek munkája a városban 1986 óta. Ügy gondolom, hogy valamennyien bebizo-f nyitották életképességüket.. De leginkább a városi diáktanácsra, s az értelmiségi fiatalok tanácsára lehetünk büszkék. ^Továbbra is fontosnak tarajuk, hogy jól működjenek ezek a rétegszervezetek, s mindenben támogat-- juk őket. Ezeknek, valamint: az újonnan létrejövő tag- szervezeteknek a szövetsége alkotja majd a jövőben a KISZ-t. A városi KISZ-bi- j zottsággal együtt akar dől-1 goznj a Miskolcon ágazati bizottságként újjáalakuló lakóterületi, illetve diákbizottság is. Ök önállóan gazdálkodnak majd, és a saját tagjaik érdekeinek képviseletére is maguk vállalkoznak. De rajtuk kívül a városi KISZ-bizottsághoz tar- toznak majd mindazok, akik elfogadják a programtervezetünket, és szervezetileg is hozzánk csatlakoznak. A mostaninál sokkal lazább lesz a tagszervezetek új típusú szövetsége: a városi KISZ-bizottság nem irányítja, hanem koordinálja, szervezi majd ezek munkáját. Március 13-ig jelenthetik be szándékukat azok a KISZ- szervezetek. amelyek velünk együttműködve képzelik el 1 a jövőjüket. Aki hozzánk csatlakozik, az szervezetenként egy fővel, s minden száz KISZ-tag után egy újabb küldöttel képviseltetheti magát a városi KISZ- értekezleten.

B. A. 1

^ A Tanácsház téren csak gödrökön átjutva lehet megközelíteni a nyitva tartó üzleteket.

(vadas)

ki wr ■ I ■■ »I _ rr

Nőnapi koszonfo

Töredelmesen be kett vallanom, kedves Hölgyeim, hogy ezúttal felsültem. Elbizakodottságomban túl nagy fába vágtam a fejszémet: valami igazán eredeti, ugyanakkor az alkalomhoz méltó meglepetést akartam kitalálni nőnapra.

A virág ugyebár, szóba sem jöhet, mert egyrészt szokványos, ugyanakkor roppant drága. Aztán: néhány évvel ezelőtt még nagy sikert lehetett aratni női körökben, ha az ember ilyenkor átvállalt némi házimunkát, vértanúi mosollyal elmosogatott, esetleg meghámozott egy kiló krumplit. Ma a kutyának sem kell az ilyen segítség, az idő elszállt az effajta dolgok felett: a reformkonyha, a reforméletmód korszakát éljük. A korszerű családanya vasárnap korán reggel kimegy a harmatos rétre, és kaszál valamit ebédre. Ez igen egészséges, ráadásul amit később a család maga után hagy, azt egyszerűen rá lehet szórni a virágok tövére.

Lázasan kutattam tovább: ha se virág, se házimunka, akkor mi? Végül a történelmet hívtam segítségül, méghozzá úgy, hogy női szemszögből vizsgáltam az eltelt párezer évet. A legszembeötlőbb, minduntalan felbukkanó kellemetlenségnek a hölgyeknek sok fejfájást okozó állandó változási kényszer tűnt. (Ez a kényszer a férfiakra nem vonatkozik, nálunk a külső hat—nyolc ezer év alatt alig változott valamit, mindössze annyi történt, hogy ma állatbörök helyett házikabátban ülünk otthon, a kőbaltát pedig felváltotta a színes tévé tárirányítója.)

Igen, ez lenne a legnagyszerűbb ajándék: ma megjósolni a nőknek, holnap milyennek is kell lenniük! Mert kérem a divat nem egyszerűen ruhakérdés, annál sokkal tovább megy, mondhatni mélyebbre, jócskán érinti a ruha alatti dolgokat is. Ennek megfelelően a nőknek hol kopogósra kell koplalniuk a gömbölyded testrészeket, hol meg fordítva, ami még nehezebb' dolog. Közben persze egymással is rivalizálni kell: megfelelni a divat, diktálta uniformisnak, mégis kellő mértékben különbözni a ve- tély társnőktől.

Már a Neander-völgyben elkezdődött az idegtépő taktikázás, ahol akkoriban — praktikus okokból — talpig szőrösek voltunk mindannyian. Gondolják csak el, milyen vérforraló 'látvány lehetett, ha egy női boka kivillant a vastag szőrbunda alól... Azok a hölgyek, akiknek elég csábosán kivillant, vagy jó partit csináltak, vagy alaposan felfáztak, tekintettel a jégkorszakra.

A középkorban nehéz lehetett eltalálni, mennyire legyen ellátva egy hajadon mágikus képességekkel: ha tűi jól sikerült a

dolog, könnyeit a máglyán végezhette, konst_ rukciós per áldozataként, mint flambírozott boszorkány. (Ugyanígy járt bizonyos Szent Johanna is, aki Orleans-ban volt szűz, és ahelyett, hogy ezzel a problémájával Veress doktorhoz fordult volna, inkább az égiek- kel társalgóit.)

Azt sem volt könnyű előre eldönteni, mit tanuljon egy nő a középkorban. Számos olyan várúrnőről tudunk, jaki virtuóz módon kézimunkázott és hárfázott, aztán — miután a férje a Szentföldön vállalt munkát — évekig erényövbe zártan bosszankodhatott toronyszobájában, miért is nem a lakatosszakmát tanulta ki.

Később aztán megindult az egyenjogú- ■■ ságért folyó harc. Itt is jó érzékkel el kel- j lett találni, mennyire is akarnak a nők a I férfiakhoz hasonlítani. Ha ugyanis már csak az a kis különbség marad, akkor lehet, hogy a férfiakat már nem is fogja annyira izgatni az a kis különbség. Az utódok létrehozása pedig amúgy is alapvetően női feladat, méghozzá igen komplikált: szándékosan hol katonát, hol meg munkást kellett szülni a hazának, miközben a férfiak tennivalója — e téren — semmit sem vál- tozott.

Modern korunkban aztán megszületett a nőnemű kentaur: a családanyából, feleségből, dolgozó nőből szeretőből álló mitológiai alak. (Csoda, hogy egyáltalán hajlandók még ennyien nőnek születni.) Ez a nőnemű csodalény negyven évvel ezelőtt csinos lódenkabátot öltött,, otthagyta a családi tűzhelyet, és elindult, hogy meghódítsa a d'olgozó férfiak világát. Ez remekül sikerült, mára szinte az utolsó rosszul fizetett és nehéz munkát is elhappolták a férfiak orra elöl.

A jelenlegi helyzet azonban távolról sem ideális, számos jel arra mutat, hogy a változó korral megint változniuk kell a nőknek is. Hogy milyen ■ irányban? Nem hitegethetem tovább Önöket, kedves ünnepeltek; hiába a számos bölcs történelmi példa,. nem tudom megjósolni, hogyan fest majd az ezredforduló nőalakja: mennyire lesz telt, vagy agárkarcsú. természetátalakító munkát végez-e, vagy csak otthon unatkozik négy-öt kiskorú gyermekével...

Egy tanácsot azért fogadjanak el (lehet, hogy ér annyit, mint a beígért, de'elmaradt meglepetés). Tehát maradjanak1 kifür- készhetetlenek. kedvesek és házsártosak, szeszélyesek, karcsúnk és teltkarcsúak. továbbra is ismeretlenek és kiismerhetetlenek; egyszóval: nők .'..

Kiss József