Déli Hírlap, 1989. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1989-03-08 / 57. szám
A DH várospolitikai fóruma A városszépítők közgyűlésén A világkiállításról és a régi-új címerekről Budapesten, a KISZ Központi Bizottságának székházában tartotta közgyűlését a Város—Község Védő és Szépítő Egyesületek Szövetsége. A tanácskozáson természetesen képviseltette magát a Miskolci Városszépitő Egyesület is. A krónikás most azokat a témákat emeli ki az egész napos vitából, melyekben a miskolci városszépítők is közvetlenül érdekeltek. Gondolok itt például a régi-új ország- és város- címerekre, és arra, hogy a magyar—osztrák közös vállalkozásban létrehozandó világkiállítás hogyan érinti a régiókat, a városokat. Előbb azonban néhány gondolat a szövetség elnökének, S. Hegedűs Lászlónak a megnyitójából. Az irányítás decentralizálása, demokratizálása, a települések eddiginél nagyobb önállósága szélesebb mozgásteret ad a városvédő és városszépítő egyesületeknek is, A pluralizmus, a politikai sokszínűség időnként — egy-egy nagyobb horderejű helyi feladat megoldásakor — akcióegységgé válhat, melynek az összetartó erejét az egyesületek adhatják. Az esztétikumot szolgáló., társadalmi erőből történő városszépítés mással nem helyettesíthető anyagi erő. Éppen ezért szorgalmazzák az egyesületek a műemlék- védelmi törvény megalkotását, hisz’ e szép feladat helyi bázisai lehetnek. Nem lehet mentség mindenre, hogy igen szűkösek a városépítésre. városszépítésre fordítható anyagi keretek, őseink századokkal ezelőtt tudtak — semmivel sem jobb anyagi és technikai feltételek mellett — védelemre méltó, 6zép, otthonos falvakat, városokat emelni. Most sem adhatjuk ennél alább. Ám ehhez az kell, hogy hagyják érvényesülni mindenütt a szaktudást, engedjék kibontakozni az építészek alkotó erejét. Jó lenne, ha mint régen, nemcsak főépítésze,' hanem tőkertésze is lenne városainknak. A zöldterületek, parkok ugyanis éppúgy városkép formáló tényezők, mint maguk az épületek. Baráth Etele, a Közlekedési. Hírközlési és Építésügyi Minisztérium államtitkára arról biztosította a közgyűlés résztvevőit, hogy az újjászervezett minisztérium az eddiginél is több figyelmet szentel és támogatást nyújt az egyesületeknek, melyeket fő szövetségesei között tart számon. Szükségesnek látja az államtitkár is, hogy létrejöjjön a Főépítészek Kollégiuma. Szólt arról a témáról is, ami talán a legnagyobb vitát, váltotta ki: a világkiállítás szervezéséből származó előnyök, illetve hátrányok országrészenként változnak. Szerinte a kiállítást akkor is vállalni kell, ha vitathatatlanul több előnyét élvezi majd az ország nyugati fele, illetve a főváros, mint például a Tiszántúl. Tovább nő a ma is meglévő különbség például az infrastrukturális ellátottságot tekintve. Ám az egész megmozdulás gazdasági hasmának java a közös kasszába kerül, az a figyelem pedig, mely az országra terelődik, később jól kamatoztatható Soprontól Békéscsabáig. Mindenképpen megéri tehát az áldozatot a kiállítás!,.. Olvasóink találkozhattak már e témával a Déli Hírlap hasábjain is. Arra hívtuk fel a figyelmet, hogy azok a városok, illetve megyék, melyek idejében „kapcsolnak” és részt vállalnak Nem kell az „Avas-dél Vissza a dűlőneveket! Nemrég pályázatra hívta hallgatóit a miskolci rádió: az Avas városrész — eddigi jellegtelen, az építők, beruházók hivatalos nyelvezetét kifejező — neveinek átkeresztelésére. Már az adás folyamán ismertettek néhány pályamunkát. A hallottak megleptek! A pályázók „Szivárvány”, „Fáy András”, „Szabó Lőrinc” és „Panoráma” neveket is javasoltak — sok más mellett —, de földrajzi helynév ezek között egy sem volt — Az „Avas”-szó eltűnt a javaslatokból, holott ez a középkortól ismert földrajzi nevünk. Az addig Szent Györgyről elnevezett hegyünk neve eredetileg „Havas”, azaz „tilalmas”. Gyanítom, mi vezette a pályázat kiíróit, meg a — néha indulatos — pályázókat is. Egyrészt mihamarabb szeretnék kijavítani a helytelen városrész- neveket. másrészt sok minden bosszantja az ott élőket — és más városlakókat is —, akik Miskolc „Rózsadombját” nem ilyennek képzelték el, mint amilyenre sikeredett... Vétlen a lakosság abban is, hogy Avas-délnek, AvasI. ütemnek nevezik szűkebb lakókörnyezetüket. Majd’ három évtizedes átka városunknak ez a gyakorlat. A beruházások folyamatában részt vevő diplomások még véletlenül sem mondják azt, hogy „Amerika-Észak”, vagy „Afrjka-Dél”. Ámde mégis eszerint nevezték el a térképabroszokon, a tervezői, kivitelezési szerződésekben a Kilián, a Szentpéteri kapu, vagy az Avas lakónegyedeit. Nehéz ma már eldönteni, hogy ebben a tanács, vagy a tervező-e a ludas, egy biztos: ezek a nevek a beruházások befejezése után is megmaradtak. Nemes feladat e torzulások megszüntetése. Ott vannak a régi dűlőnevek: Mendikás, Alsó-Ru- zsin, Papis, Alsó Szent György és így tovább. Nem lehetne egyes lakónegyedeket a régi dűlőnevek szerint elnevezni? Ha eleink biztosan eligazodtak a szőlőikben, gyümölcsöseikben e nevek alapján akkor talán hazatalálna a mai városlakó is! Igiói Gyula a világkiállítás idején fellendülő turistaforgalomból — több vendégcsalogató látnivalót kínálnak —, nagyobb részt „szakíthatnak” a haszonból is. Tudomásunk szerint máris foglalkoznak e tennivalókkal megyénkben a tanácsok, valamint az idegenforgalmi hivatalok. Még nem zárúlt le az a vita, hogy Magyarország „új" címerét ékesítse-e a korona, avagy sem — hallottuk dr. Kállay István, egyetemi tanártól, a cím-'r- tan szakértőjétől, az e kérdéssel foglalkozó bizottság vezetőjétől. El kell oszlatni egy tévedést: a korona nem a királyságot szimbolizálja, hanem — az államformától függetlenül — Magyarországot, a magyar népet. Hiszen a király akkor lett király, amikor az ország nekiadta a koronát. Napjainkban több város, község kíván új címert választani, illetve szándékozik a közelmúltban felvett, többnyire a heraldika szabályaiba ütköző címere helyett a hagyományost visz- szavenni. Nyíregyháza már meg is tette ezt, s Debrecen is a legjobb úton halad e felé. A Miskolci Városszépítő Egyesület vitát kezdeményezett lapunk hasábjain arról, melyiket válasszuk a régi-új címerek közül. Hogy melyikre esik á választás, még nem tudjuk, ám azt igen, hogy jogi előírás is szabályozza a címerválasztást, s az új címert jóvá kell hagyatni a Képző- és Iparművészeti Lektorátus szakzsűrijével is. (békés) * Ez a „dupla tetejű" ház. Diósgyőri meditációk 2. A megyei levéltár őrzi Pápai Tóth Mihály 183 lapoldalra terjedő és 14 témát magába ölelő kéziratát. Pápai azt írta önmagáról a diósgyőri Református Egyház anyakönyvébe, hogy „Tse- répfalusi, Hotykai, és M. Tartzali Ekklésiákban való Egyházi Szolgasága után jött a Diós-Győri Reformata Szent Ekklésiába Ordinarius Prédikátornak”. Ez utóbbi két szó a mai értelemben parókiával rendelkező lelki- pásztort jelent. Diósgyőri szolgálatát 1764- december 1-jén kezdte. A svájci Bem várt» egyetemén tanult és a magyaron kívül beszélte a latin, a francia és német nyelvet. Olyan időszakban kezdte itt működését, amikor a koronauradalom — gróf gyáraki Grassalkovics Antal, Mária Terézia királynő belső titkos tanácsosának zálogbérlete alatt — visszakövetelte az egyháztól azt a területet, amit az uradalom előbbi zálogosbérlője, az egri káptalan adott, és ahol az egyház felépítette parókiáját és iskoláját 1749—1750-ben. Az egyháznak távozni kellett. Űj területre volt szüksége, ahol új templomot, iskolát és parókiát építhet. Alázatos kérelmük tologatása az ellenreformáció fékezése miatt éveken át tartott. Pápai Tóth Mihály hivatalos személyek előtt kijelentette, hogy a templomépítés engeNyílt eszmecserék, városszerte Párbeszédre várják a miskolciakat Márciusban várospolitikai fórumokra hívja, várja a miskolciakat a Hazafias Népfront városi bizottsága. A bizottság így fogalmaz felhívásában: A Hazafias Népfront városi bizottsága nyilvános eszmecserére hívja Önöket, mint városunk polgárait! Az elmúlt napokban a lakosság egészét érintő fontos politikai, várospolitikai döntések születtek 1939-re. A városi pártértekezlet politikai programot alkotott, a városi tanács széles körben megvitatott költségvetési tervet fogadott el, és készülünk az általános választásokra. Ilyen és hasonló kérdésekről szeretnénk párbeszédet folytatni. Ezért nyilvános várospolitikai fórumokat szervezünk, ahol városunk pártós állami vezetői, a HNF képviselői, gazdasági és kulturális életünk személyiségei válaszolnak az Önök kérdéseire, illetve hallgatják meg a véleményüket. A várospolitikát, városunk életét érintő kérdéseiket előzetesen is feltehetik a telefonos üzenetrögzítő segítségével. A 17-230-as telefonszámra kapcsolt üzenetrögzítő március 10-én (pénteken) 13 és 17 óra között, 11-én és 12- én 10-14 óra között áll rendelkezésükre. A tervezett várospolitikai fórumok helyszíne és időpontja: Március 16-án, 17.30 órakor az MSZMP-székház nagytermében a kérdésekre válaszol: Tímár Vilmos, az MSZMP városi bizottságának első titkára: dr. Kovács László, a városi tanács elnöke; Homolya Gizella, a HNF városi titkára; Tolna1y Lajos, az LKM vezérigazgatója: dr. Szabadfalvi József, a „Szemere Bertalan” Köz- művelődési Egyesület elnöke; cfr. Kozák Imre, a Miskolci Városszépítő Egyesület elnöke; Bodonyi Csaba, országgyűlési képviselő; Dudla József, országgyűlési képviselő ; Kürti László, országgyűlési képviselő. Március 20-án, 17 órakor az Avasi Gimnáziumban a kérdésekre válaszol: Kovács József, az MSZMP váró r' bizottságának titkára; dr. Orosz István, ’a városi tanács. elnökhelyettese; dr. Szita Lajos, a HNF városi bizottságának alelnöke;, Takács Márta, a „Szemere Bertalan” Közművelődési Egyesület titkára; dr. Velkey László, országgyűlési képviselő.’ Március 22-én, 17 órakor a Kassai ú. 86. szám alatti körzeti párt- és népfront- helyiségben a kérdésekre válaszol: Gulyik Zsolt, az MSZMP városi bizottságának titkára; dr. Székely László, a városi tanács általános elnökhelyettese; Joósz Gábor, a HNF városi bizottságának elnöke; dr. Kozák Imre, a Miskolci Városszépítő Egyesület elnöke; Keszthelyi Zoltán, ország- gyűlési képviselő. Március 23-án, 17 órakor a diósgyőri városközpontban, a Kuruc u. 47/A.. sz. alatti körzeti nárt- és népfronthelyiségben a kérdésekre válaszol: Kárpáti Zoltán, az MSZMP városi bizottságának titkára; Gápelné Tóth Rózsa, a városi tanács elnökhelyettese; Czirbus János, a HNF városi bizottságának alelnöke; dr. Szobosz- lai Katalin, az Értelmiségi Egyesület titkára: Simon Béla, országgyűlési képviselő: Kovács Zoltán, a Digép vezérigazgatója. Valamennyi fórumra várják az érdeklődő résztvevő- kell délyezése ügyében kés - Mária Terézia királynő elé járulni, magát megalázni, és lábai előtt leboruini. ö volt az, aki a királynő figyelmét felhívta a Bükkben található és hasznosítható ércekre: „Bejártam a hegyeket, s azok rejtekeit, s rájöttem, s nyilvánosságra hozom a következőket: egyes helyeken nem kis mennyiségű arany, ezüst és rézércet találtain.” Ezután kezdődött a kitermelés, majd pedig a vasgyártás. A polihisztor pap kitartó küzdelme eredménnyel járt, mert engedélyezték a templom építését. Uradalmi közreműködéssel az egyház telket kapott és megvásárolta parókiának Apsajt Mihály mészáros kőházát 1769. július 5-én, a mai Blaha Lujza u. 10. számú házat. Az egyház részéről a szerződést Páoai Tóth Mihály írta alá, és ő volt annak első lakója családjával, 1771 februárjában bekövetkeett haláláig. Diósgyőrben temették el a tudós fú#-rUkátort. A továbbiakban a ház parók a volt, és ott laktak a lelki- pásztorok 1928-ig. egymást követően tizfenketten. A Szinva partján ma mint hajdan, egy házsor alkotja az utcát. A lakosság „Papsor”-nak nevezte. A ház • külső megjelenésével, emelt kettős tetőzetével egyedülálló a vár .környékén. Az adás-vételi szerződésben külön is hangsúlyozták, hogy az „kőház”. Ezt azért tették, mert a házakat a lakosság még fából építette. A 18. század első felében a diósgyőriek még ingyen kapták a fát a házépítéshez. Gyakran kérdezik, hogy miért van a háznak különleges tetőzete és lyukak az emelt részen? Ennek az a magyarázata, hogy az egyház tagjai terményben fizették az egyházadé' 1884 előtt és a lelkipásztornak is volt illetményföldje, ahol kukoricát és gabonaféléket termeit. Azok szárítása, tárolása indokolta a nagy padlásteret, a lyukak pedig a szellőzést biztosították. 1928 után a ház tanítói szolgálati lakás volt. de ma magántulajdonban van. Balázs József
