Déli Hírlap, 1989. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1989-03-01 / 51. szám

A DHvárospolitikai fóruma A VÁROSSZÉPÍTŐ EGYESÜLET JAVASOLJA Válasszunk címert! Szent István, vagy a haidú, szőlőfürttel és búzakalászokkal? Diósgyőri meditációk 1. A dominális ház % Ez a levéltárosok által kidolgozott változat Fenn egy kohász, középen három hullámos vonal, azok alatt pedig egy szakállas, ko­ronás fő, egyik oldalán hat­ágú csillaggal, másik olda­lán szőlőfürttel. Ha valaki esetleg a fenti három sorból nem jött volna rá: Miskolc város hivatalos címerét írtuk le. Mostanában sokaknak eszébe jut: ha már új cí­mert keresünk — a régiek között kutatva — az ország­nak, miért ne lehetne ugyan­ezt Miskolcon is megtenni? Nem indulnánk el járat­lan úton, mert több város­nak már eszébe jutott ugyanez: Debrecenben a vá­rosi pártértekezlet javasol­ta a címer felülvizsgálatát. De a kisebbek is megmoz­dultak: új címert szeretné­nek többek között Göncön, Alsódobszán, Gesztelyben, Ónodon, Szikszón. De vajon mi történik címerügyben Miskolcon ? ■ LEVÉLTÁRI KUTATÁSOK Itt a Miskolci Városszépí­tő Egyesület mozdult meg. Felkérte a megyei levéltárat, hogy készítsenek tanulmányt régi városcímereinkről, és egy javaslatot arról, milyen lehetne a „régi-új” Miskolc címer. E kutatómunka ered­ményeinek egy részével már meg is ismerkedhettek a Dé­li Hírlap olvasói lapunk ja­nuár 31-i számában, ahol Miskolc 1909-ben elfogadott címeréről esett szó., Kelemen Istvántól, a vá­rosszépítő egyesület titkárá­tól tudjuk: az egyesület szándéka az, hogy a levél­tári kutatások alapján egy kis könyvecskét jelentetnek meg, amelyből mindenki megismerhetné a városunk címereit. De nem maradná­nak ki belőle a hajdan ön­álló településrészek és a me­gye címerei sem. A kiad­vány megjelentetésében az egyesületet anyagilag is tá­mogatja a városi tanács. Dr. Csorba Csabától, a me­gyei levéltár igazgatójától és Bánhidiné Balsai Jolán levéltárostól hallottuk, hogy voltaképp három olyan cí­mer van, amelyek valame­lyikét választhatná a város új címeréül. Lehetne vizs­gálni ezen címerek kisebb vonásokban módosított vál­tozatait is. Az sem elképzel­hetetlen — a heraldika sza­bályainak tiszteletben tartá­sával —, hogy a régi ele­mekből álló új címervariá­ció jöjjön létre. ■ GRIFF ÉS OROSZLÁN, ARANYBÓL A három közül a legrégeb­bi a középkori címer, ame­lyen egy királyfej látható, valamint hold és csillag. Nem tudni teljes bizonyos­sággal, hogy ki is a koronás fő — úgy tűnik, hogy Szent Istvánt örökítették meg az alkotók. Az időrendi sor­rendben következő címer a tizenhetedik-tizennyolcadik századból származik: ezen látható a hajdú alakja, ke­zében búzakalászokkal és szőlőfiirttel. A harmadik cí­mer 1909-ben lett hivatalos — az engedményező okirat Ferenc József aláírásával a levéltár birtokában van, és most tervezik, hogy készí­tenek róla egy hasonmás ki­adást. Ez a címer a legdí­szesebb a három közül: Szent István mellképét lát­hatjuk a pajzson, amelyet lovagi sisak díszít, és oldal­rój arany oroszlán, illetve arany griff tartja. Fenn a sisak fellett ott a hajdú is, kezében a kalászokkal és a szőlőfürttel. De vajon melyik címer lenne a legalkalmasabb ma a három közül? Kelemen István szerint az 1909-es Szent István-címerből lenne érdemes kiindulni. A mo­narchia virágzása idején ugyanis heráldikailag ren­dezték a címereket — ez a címer úgy is tekinthető, mint az utolsó címertanilag is helyes ábrázolás. A levél­táros szakemberek is a Szent István-címer mellett érvel­tek beszélgetésük során, ök készítettek egy változatot is, amely annyiban különbözik az eredetitől, hogy nincs ott a király feje felett a gló­ria — ezzel a címer mai, vi­lági voltát hangsúlyozták. ■ ELŐSEGÍTENI A MEGÚJÍTÁST A városszépítő egyesület szándéka az, hogy bevonja a város közvéleményét egy „címer-vitába”. Ebben part­ner a Déli Hírlap szerkesz­tősége is — ezért közöljük most a cikkben említett há­rom címert és a levéltáro­sok kidolgozta változatot is. Az egyesület szívesen fogad minden javaslatot és észre­vételt. és mi is örömmel he­lyet adunk lapunkban a vá­ros címerének megújítását segítő minden véleménynek. Nem kívánunk ezzel a cí­merváltoztatásban illetékes fórumok helyére lépni — bár úgy érezzük, hogy a cí­merügyben minden városi polgár illetékes. Nem titkolt szándékunk azonban, hogy a városszépítő egyesülettel kö­i Színesedjen ki! A címerek arra valók, hogy pecsétnyomókba fa­ragják az ábráikat, a le- l vélpapírokat, a város I okiratait ékesítsék velük. I No meg a középületeket. I Miskolcon van egy cí- I mer, amit néhánv évvel I ezelőtt, bár felújították l az épületet, némi habo- 1 zás után nem színeztek ki. hanem lefestették fe­hérre. Az Akadémiai Bi­zottság székházának homlokzatán látható, a Szabadság téren, a gőz­fürdővel szemközt. Ak- I kor persze más időket I éltünk. Ki gondolta vol- i na, hogy egyszer az I MSZMP Központi Bizott- I sága fontolgatja, milyen i címere legyen hazánk- ■ nak? ... Változik a múlthoz való viszonyunk, és ma újra megpróbál­juk — a tények alapján — átrendezni ismeretein­ket. A Miskolci Város­szépítő Egyesület titkárá- l tói azt hallottuk: szeret- I nék elérni, hogy az Aka- I démiai Bizottság szék- i házán lévő régi magyar i címer színesedjen ki új- i ra! Ügy hisszük, ehhez • most már legfeljebb egy 1 jő hosszú létra, ecset, és némi festék hiányzik ... i---------------------------------------­zösen elősegítsük városunk címerének a megújítását. Ügy véljük, ezzel a sokat emlegetett történelmi foly­tonosságot lehetne erősíteni. Nem puszta külsőségről van Nem átképzési központot, hanem új gimnáziumot és művészeti szakközépiskolát kell épiteni Miskolcon! Ez a véleménye a nemrégiben megalakult Igazgatók Taná­csának, melynek munkájá­ban a Földes Ferenc Gim­názium és a Fáy András Közgazdasági Szakközépis­kola igazgatója, a Petőfi kollégium vezetője, valamint a 101-es, továbbá a 104-es Számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet igazgatója vesz részt. A testület céljai között szerepel, hogy az iskolai életet érintő kérdésekben az igazgatók tapasztalataival segítse a városi tanács mű­velődési osztályának mun­káját. Legutóbb például Miskolc idei költségvetésé­ről, illetve a fejlesztésekre fordítható összegek felhasz­nálásáról mondták el a vé­leményüket. Egybehangzóan állították, hogy Miskolcnak igenis az új — s a Kossuth Gimnáziummal szemközt megépítendő — gimnázium­ra és művészeti szakközép- iskolára van szüksége. • A DIAKTANÁCS ÉRVEI Mint ismeretes, a művé­szeti szakközépiskola kontra átképzési központ vita a városi tanács legutóbbi ülé­sén robbant ki. Ezen meg­hívottként részt vett a Mis­kolc Városi Diáktanács kép­viselője, s — ami példa nél­küli a városi tanács eddigi üléseinek történetében — szót kapott a vitában. Meg­ismételte azokat az érveket, amelyeket írásba foglalva is letettek minden tanácstag asztalára. A diáktanács a 18 ezer miskolci középisko­lás nevében azt kérte, hogy a megyei tanácsi céltámoga­szó: a címer jelkép, üzenet a múltból a mának, és a mától a jövőnek. Ez a lán­colat megszakadt. Ideje len­tással felkészítendő új gim­názium helyett átképzési központot építsen a város. Ebben az elhelyekzedni nem tudó pályakezdőket tanít­hatnák jól hasznosítható szakmákra. A tanácsülésről szóló tu­dósításukból az is kitűnt, hogy a résztvevők között heves szópárbaj bontakozott ki. Megoszlott a jelenlévők véleménye; voltak, akik a gimnázium, mások az át­képzési centrum mellett tör­tek lándzsát. Végül egy bi­zottság létrehozását hatá­rozták el: ennek tagjai — az eddigi dokumentumokat átvizsgálva — pártatlanul mondanak majd véleményt arról, mire volna leginkább szüksége a városnak. • MIRE KÉPEZZENEK? Az Igazgatók Tanácsának tagjai nyomós érveket sora­koztatnak fel a művészeti gimnázium és szakközépis­kola létesítése mellett. Meg­szívlelendő megállapításuk, hogy átképzési központot meghatározott cél nélkül nem lehet sem tervezni, sem megépíteni. Egy ilyen intézményben jól felszerelt gyakorlati képzőhelyet is ki kellene alakítani; már­pedig ha nem tudni, milyen szakmát akarnak a fiatalok kezébe adni, nem lehet ezt sem berendezni. S hogv milyen szakmák oktatására vállalkozhatná­nak itt? Erre a kérdésre manapság aligha adhat bár­ki is megbízható választ. Tudni kell ugyanis, hogy néhány intézményben már most is vállalkoznának az átképzésre. De csak olyan szakmákról lehat szó, ame­lyekre a vállalatoknak szük­ségük van. A Miskolcon mű­ködő cégek nagyobb része viszont még mindig nem Az elfelejtett várkapitány. Mennyi volt az oskolamester fizetése 1603-ban? A huszár­vár alapjai, avagy kőfalma­radványok a föld alatt? Ezek a címek egy most kezdődő sorozatunk írásai iránt igyek­szenek felkelteni az érdek­lődést. Balázs József nyugal­mazott iskolaigazgató, a di­ósgyőri városszépítő csoport vezetője gyűjtött össze ‘ né­hány olyan érdekes és izgal­mas történeti tényt, adatot, amely Diósgyőr múltjába enged betekintést az olva­sóknak. Mától kezdve a vá­rospolitikai fórumainkban, szerdánként közöljük Balázs József írásait, amelyek min­den miskolcinak segíthetnek abban, hogy ne csak a szá­raz tények alapján ismer­hessék városunk történel­mét. Sorozatunk első részében dominális házról lesz szó. Hogy mit takar ez a szokat­lanul hangzó kifejezés? Er­ről így ír Balázs József: Diósgyőr lakossága így ne­vezte a 18. század második felében a koronauradalom tudja, hogyan váltson ter­mékszerkezetet, mit termel­jen ezután. Amíg ezt el nem döntik, nem is jelent­keznek megrendelőként a középiskolák szolgáltatásai­ért. Felesleges luxus volna tehát átképzési központot építeni, amikor a jelenlegi lehetőségeket sem tudják teljesen kihasználni; több szakközépiskolában és szak­munkásképzőben a mostani­nál lényegesen több szak­embert is képezhetnének, ha a vállalatok erre igényt tartanának. • NE HEVERJEN PARLAGON Mindezek után érthető, ha az Igazgatók Tanácsa — amelyben egyébként csupán egyetlen gimnáziumi igazga­tó található — a gimnázium megépítése mellett érvel Ebben az oktatási formában komoly általános műveltsé­get szerezhetnek a fiatalok, s érettségi után, érett fej­jel választhatnak szakmát. Hiszen egyre több szakma megszerzéséhez van szükség gimnáziumi érettségire! Ami pedig a művészeti szakkö­zépiskolát illeti: formater­vezés, grafika, reklámgrafi­ka, a gyakorlatban alkal­mazott iparművészet nélkül egyre nehezebb lesz eladni bármit is a világon. Ezekből az ismeretekből kiváló elő­képzést adhatna az új szak- középiskola. Bűn lenne, ha továbbra is parlagon he­verne az a szellemi tarta­lék, amellyel Miskolc ren­delkezik, s amellyel zavar­talanul működtethető volna az új gimnázium és a mű­vészeti szakközépiskola — vélekednek az igazgatók tanácsának tagjai. B. A. irányításának új központi hivatalházát, a mai Blaha Lujza utca 32. sz. házat, ahol a Petőfi Fiókkönyvtár működik. Építését annak idején a vár helyiségeinek és az elővár épületeinek a fokozatos pusztulása indo­kolta. Arra kényszerült a vezetőség, hogy kialakítsák az irányitás új központját. A mai Blaha Lujza utca 32. sz. területét találták alkal­masnak. ahol akkor még nem voltak házak. Négy egész telekre építet­ték az egyemeletes hivatal­házat, mögé a konyhát, a szekérszint, a telek nyugati részére a börtönt és a cse­lédházat. A hivatalház föld­szintjét kőből, az emeleti ré­szét pedig fából készítették. A többi épület fagerendákból készült agyagtapasztással. a központi épületet Provizóri- ház”-nak nevezték: így ol­vasható az 1744. évi vagyön- leltárban. Benne őrizték az ■ uradalom iratait és ott volt a pénztár is. 1758-ban a „Provizóri-ház” emeleti részét lebontották és kőből újraépítették. A kö­vetkező években pedig át-„ építették kőből — az elővár bontási anyagából — konyhát, a börtönt és a te­lek északi lezárására az is­tállót. Az épületekkel közre­fogott udvart a helybeli la­kosság „Nagyudvar”-nak nevezte. A központi épület új nevet kapott: „Dominális Ház”. Itt laktak az urada­lom kormányzói, a prefektu­sok. A 19. század közepén „Prefekturális ház”, , FŐ Tiszti Lak” és „Főkormány­zói lak” néven említik. 1886- ban az uradalom megszűnt; az épületeket átvette a vas­gyár igazgatósága. 1920-ban átadták Diósgyőr nagyköz­ségnek. Belső helyiségeit át­alakították, és 1924-től ben­ne működött a polgári fiú. és külön a polgári leányis­kola, annak megszűnése. után általános iskola. 1974- ben üresen állt. 1975-ben helyiségeit átalakították, a tantermeket megszüntették, gázfűtésre szerelték, és a világítási hálózatát moderni­zálták. 1976-ban megkezdte benné működését a városi könyvtár Petőfi Sándor Fi­ókkönyvtára. Elmerenghet ebben az épületben a látogató az év­tizedek történelmén. Itt tár­gyaltak a bükki üveghuták üzemeltetéséről, a kendertö­rők, a fűrész- és daramal­mok működéséről, a vas­gyártás beindításáról, majd fejlesztéséről. Itt adtak en­gedélyt Martini Sámuelnek 1801-ben a papírmalom épí­téséhez. A szabadságharc el­vesztése után, 1850. január 14-én pedig é ház előtt kel­lett elégetni a Kossuth-féle magyar bankjegyekből 2908 forintot hivatalosan. az „orosz Császári Fő Herceg Sándor ezredbeli egy sza­kasz könnvű lovagok őrkö­dése alatt.” 1852 után bejáratos volt s házba Déry Istvánná szí­nésznő a férjével, az urada­lom gazdatisztjével. Ismerte e házat Benke József volt színigazgató, amikor Diós­győrben lakott, 1855 előtt: Az 1940-es években pedig — amikor iskolának hasz­nálták-e ház előtt volt — a Diósgyőr ősi címerét ábrázo­ló fehér kőalapzaton — az országzászló. A ház megőrzésére emlék­tábla figyelmeztet. ne újra összekötni.. (kiss) Az Igazgatók Tanácsa szerint: Szükség az új gimnáziumra A szakmunkásképző intézetekben is szerezhetnek más mesterséget

Next

/
Thumbnails
Contents