Déli Hírlap, 1989. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1989-03-25 / 71. szám

FI DH HUMOfMllta Az idén is felkészültünk... Reformszónoklat Megkérdeztük az illeté­kest. milyen lesz idén a mezőgazdaság anyag- és esz- közellátottsóga: — Tekintve, hogy manap­ság egyre nehezebb állami támogatáshoz iutni. elsősor­ban azokon a termelőszö­vetkezeteken szeretnénk se­gíteni, amelyek egy várat­lanul jó termés esetén eles­nének attól. Míris kapha­tók szelektív gyomirtóink, melyek a gyomok kivételével minden kultúrnövényt ki­pusztítanak Nagy készletünk van tört ekevasakból, me­lyeket még a szántóföldre sem kell kivinni Sikerre számítunk a .hordozható vad­disznótúrással. mely a ku­koricatábla bármely részén felállítható, csupán a va­dásztársasággal kell meg­egyezni a vadkár összegé­ben. M nden igényt ki tu­dunk elégíteni peronoszpórá- ból és kukoricamolyból, me­lyek félkilós kiszerelésben kerülnek a boltokba Saj­nos babzsizsikből csak elő­rendelésre tudunk szállítani Gondoltunk az aratásra is! Megfelelő lesz az ellátás elő­reszakított ékszíjakból és időzíthető gyüjtószerkezet- ből. mely egvszer s minden­korra megszűntet! a várat­lan kombájntüzeket! Újdon­ságnak számít a Ivuggatott platójú pótkocsi. amely igény szerint különféle lyuk­mérettel kapható, attól füg­gően, hogy búzát vagy ku­koricát szeretnének betaka­rításkor az országúira szórni róla. Jutányos áron válla­lunk repülőgépes jégverést, gépesített tál aj szárítást és szikesítést. Bérelhetők to­vábbá idomított veréb- se­regély- és varjúrajok is. — És mit tesznek abban az esetben, ha az időjárás egyébként is csapnivaló lesz, ha elterjednek a kártevők és a gyomok, ha kombájnok gyulladnak ki műszaki hiba miatt, vagy ha madarak dézsmálják meg a termést? — Semmit. Akkor a ked­vezőtlen körülményekre hi­vatkozva. majd a mi cégünk kér állami támogatást... ^ Minden hátsó szándék nélkül koalícióra lépünk — nyilat­kozta a nudisták szóvivője.- N. M. Miskolc: Sajnos nem tudjuk megmon­dani, hogy Staller Ilona, azaz Cicciolina hol és mikor faltja képviselői togadóóráit. Azt azonban teljes bizonysággal állíthatjuk, hogy a „husi" megszólítást nem tervezik be­vezetni az alkotmányreform után sem a magyar képviselők körében.- K. L. Miskolc: Beküldött versét, amely a Weidlich-palota erkélyén vala­ha látható Fekete kutya szo­borral foglalkozik, sajnos tel­jes egészében nem közölhet­jük, mert lapunk versekkel nem foglalkozik. Ám díjazva a sorvégi rímek összhangját megkérdöjelezhetetlenné tevő nyelvi leleményét, kiválasztot­tunk egy strófát: „Gyere vissza kis kutyuskám, Miskolc népe visszavár, Megújhodva régi fénnyel a Rácz cuki... és a „Rorár'T' — Alkotmányozó nemzet­gyűjtést! Nem hagyhatjuk, hogy továbbra is lábbal ti­porják a hordós káposztát Ugyanakkor követeljük a szójásszabad6ágot. Továbbá a független kertet és a füg­getlen ónt. Elég volt a füg­gőkertből. a függő ónból Váltsunk lépést a szerkezet- átalakítás platformján. Le­gyen a lobogónk Mikszáth, aki már akkor megírta a Glász Noszty fiú esetét Tóth Marival. Ne csak a T. Ház ülései legyenek nyilvánosak! Még több nyilvános házat! Éljen a szabad szerelem, de nem zárkózunk el a csoport­szextől sem, azaz a többpár- rendszertől. Több fényt! Több tényt! Több vényt! Ürítsük fenékig a pluraliz­mus poharát: is. is, is! Ka­nál is, fatál is. kaláris! Fegyvert lábhoz! Házinyúlra nem lövünk. Ha csak visz- sza nem lő. + A HÓFEHÉRKE- KORSZAK UTÁN... Üjabb leleplezéseket közölt a Dörmögő Dömötör leg­újabb száma. Eddig fel nem tárt dokumentumok alapján kiderült, hogy Hófehérke ko­holt vádak alapján sorra ki­végeztette a törpéket, és új, törpéknek álcázott óriások­kal vette körül magát, a gonosz mostohát pedig ki­neveztette tündérkirálynő­nek. Mind ez egy túlélő tör­pe emlékiratából derült ki, aki az elmúlt évtizedeket kerti törpeként tölthette egy lichthofban. Időközben több­ször meghurcolták: különfé­le giccskiállításokon szere­ptelt, művészeti kiadványok­ban gyalázták, miközben az őzike a gombával, a gitáro­zó cigánylány és a gombo- lyagos cicák megúszták az egészet. Földhöz ragadtunk Apósom — azaz a Papa —, teljesen normálisnak tűnt, mikor nyugdíjba ment. Az sem volt feltűnő, hogy mi­után annyit évet íróasztal mögött töltött el. hát vá­gyott végre a szabadba. Egyik nap piros fülekkel, felajzva jött haza. és beje­lentette, vett egy gyönyö­rű kis hétvégi telket. Az ingatlant volt kollégá­ja adta el, aki hamar meg­győzte a Papát, hogy csak a hülye vesz olyan telket, ami már meg van művelve, és be van ültetve unalmasan egyforma gyümölcsfákkal. Az a szép — mondta — mikor a hétvégi telek tulaj­donosának meg kell küzde­nie az anyatermészettel. Egyszóval a telek gödrök­től tátongó parlag volt, vál- lig érő gyommal, a civili­záció megnyugtató közelsé­gét csak néhány széthajigált lyukas lavór, és egy rozsdás, de láb nélküli sparhét je­lezte. Abban viszont nem túl­zott a Papa kollégája, hogy a telek könnyen megköze­líthető. Mi is hamar odaér­tünk, igaz. hogy az utolsó pár kilométert hegynek föl­felé. futva tettük meg. Az élénk tempót a hegyőr bor­jú nagyságú, csupafog ku­tyája diktálta, aki 'teljesen fel volt dobva, hogy újabb öt pár harapnivaló nadrág­szár költözött a körzetébe, a hozzá tartozó bokákkal együtt A bajok akkor kezdődtek, amikor a Papának feltűnt, hogy a szomszédos telken együtt kapál kötelékben az egész család. Ráadásul kezd­tek beérni a Papa munká­jának gyümölcsei: az elül­tetett facsemeték kiszárad­tak. a karónak levert akác­dorongok viszont szépen ki­hajtottak. Aztán elsárgul­tak a nemes rózsatövek, mert a Papa merő önfejű­ségből makacsul lapostetű ellen permetezte őket levél­tetű helyett. Amikor nap­fény kellett volna, akkor három hétig esett. Mikor ^égre kiderült, akkor viszont beborult —* a Papa gumi­csizmájába a rézgálic. Eleinte csak hét végén mentünk ki segíteni a te­lekre, de aztán, ahogy el­jött az igazi dologidő, a Papa egyre többször jött ha­za feldúltan, hogy míg ő ott kint a „földeken” — így mondta — „megszakítja ma­gát értünk”, addig mi csak vakarózunk itthon. A dolog­nak aztán az lett a vége, hogy mostanában együtt ke­lünk a Nappal, még munka előtt kiszaladunk, megcsiná­lunk ezt-azt: kapálunk egy órácskát, retket egyelünk, lucernabödét tilolunk. meg mifene. A hivatal után ismét irány a telek, alkonyaiig még rengeteg mindent el le­het végezni. Ha esik az eső, akkor meg dalolgatunk, nó- tázgatunk a fonóban, miköz­ben kukoricát fosztunk. A Papa nemrégiben — nyug­díjas kontírozó könyvelő lé­tére — belépett a Kisgazda- pártba, fehér inget hord nyakkendő nélkül, és csiz­mában jár. Ennek a csiz­mának a szárát aztán ide- gesítően szokta csapkodni egy ostornyéllel, mikor mö­göttünk áll munka közben Egy idő óta az unokáját „kis pulyámnak” szólítja, a gyerek meg nem érti, hogy keverheti össze őt a nagy­papa egy volt külügymi­niszterrel. Hát. idáig fajult a kez­detben kellemes időtöltés­nek, jó kikapcsolódásnak indult telek-ügy. Minden talpalatnyi, tenyérnyi hely meg van művelve, be van vetve valami vacakkal, csak egy húsz centi széles mezs­gye maradt szabadon, azon meg csak úgy kitekeredve. oldalazva lehet járni, mint az egyiptomi falfestménye­ken. A hét végék a legrosszab­bak: olyankor az egész kör­nyék tele van reggeltől estig a hozzánk hasonló hétvégi önkéntes jobbágyokkal. Újabban azért felébredt bennünk a remény, talán mégsem lesz ez mindig így. Azt suttogják szerte a hét­végi kertekben, hogy a szomszédos domboldalon egy fiatalember az anyósa sze­me láttára, nyilvánosan föld­höz vágta a kapáját, és fü- työrészve hazaballagott te­levíziót nézni. Ha jól értet­tem, valami Dózsa György­nek hívják az illetőt. Nyers majd kisüti... Filmajánlat Sokan voltak jóbarátok: Conan. a barbár, az Ör­dögűző, a Hegylakó, A hongkongi ember, azután ott voltak a Szerzetesek géppisztollyal. Arról beszélget­tek, hogy mi legyen a következő munkájuk. — öld meg a Sógunt! — javasolta a Fekete özvegy­nek a Diplomás örömlány. — Dögölj meg, kedvesem! — hangzott a válasz. — Bosszúvágy — harsogta a Halálósztó. — Ránts fegyvert! — tanácsolta a Zsoldoskatona- nak a Gyújtogató. — Veszélyesen kell élni — jelentette ki a Maláji tigris. És még hozzátette: — Ne nézz vissza! Aki visszanézett, megláthatta A gyilkos arcát. Meg­érkeztek a tanácskozásra az Erőszakos rendőrök, és többé nem lehetett visszafogni az Elszabadult indula­tokat. Az erőszak ize érződött, amikor A Nindzsa szín­re lépett. Hét csodálatos harc kezdődött afféle Há­borús játékok voltak ezek. egyeseknek Átjáró élet és halál között. A vámpírok éjjelén bekapcsolódott a cse­tepatéba a Fantom az éjszakában, és talán még most is tartana a csihipuhi, ha Schimansky felügyelő véget nem vet a küzdelemnek, azzal, hogy felhívta a részt­vevők figyelmét elsődleges feladatukra: vissza a mo­ziba, mert nélkülük túl nagy A kockázat ára. + HAJGYÜLÖLET KIZÁRVA! A kerékasztal-tárgyalások előkészítésének keretében a bőrfejűekkel vették fel a kapcsolatot a Magyar Fod­rászok Szövetségének Képvi­selői. A kölcsönös érdekek tisztázása során a két tár­gyalófél megegyezett abban hogy bár a bőrfej űek to­vábbra sem növesztenek ha­jat, de támogatják a fodrá­szok törekvéseit. A közös közleményben ugyan nem fogalmazódott meg. de nyi­latkozatokból kitűnt: a fod­rászok elhatárolják magukat azoktól a megnyilatkozá­soktól, miszerint a „Figaró itt. Figaró ott” ismert ope­raária szövegéből a szakma kétkulacsosságára lehetne következtetni. A bőrfejűek pedig határozottan kijelen­tették: néhai bölcs vezé­rünknek semmi köze nem volt a mozgalmukhoz ... Miskolci kocsonya írták: Horváth Tibor (Az idén is felkészültünk...), Kt$- rosi Imre (Balta tata átképzése), Kiss József (Földhöz ra­gadtunk), Kiss László (Apróhirdetések, Függetlenül lo­csolnak, Szinva-party, A Hófehérke-korszak után..., Hajgyülölet kizárva), Szabados Gábor (Itt a tavasz, Pár­beszéd, Filmajánlat, Reformszónoklat). Rajz: Jármay György. Montázsok: Szabados Gábor.

Next

/
Thumbnails
Contents