Déli Hírlap, 1989. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-16 / 40. szám

■ fl Miskolc Városi Pártbizottság beszámolója a pártértekezietiek 9

(Folytatás az 5. oldalról)

tinás épülete. A város természetes igénye és az üzemeltetők pénzügyi lehetősége, szándéka közötti különbség két éve szolgáltatja ki további romlásnak a városképi szempontból is figyelemre méltó építményt

Sikerült a városüzemeltetés zavartalanságát biztosítani (alacsonyabb szinten a park- gondozást, szemétszállítást stb.). Elismerésre méltó, hogy a kereskedelmi ellátás — az ágazatot ért kedvezőtlen hatások ellenére — nem romlott.

A közművelődési intézmények gazdasági nehézségekkel küzdenek. Ennek hatása megjelenik a műsorpolitikában, érezhető a kevésbé igényes, de jövedelmező műsorok térhódítása. Városunk egy-egy művészeti ágban, illetve rendezvénnyel országos rangot vívott ki (téli tárlat, országos grafikai biennále). Rangos képzőművészek alkotnak a városban. Szimfonikus zenekarunk a nemzetközi zenei életben is egyre ismertebbé válik.

A közművelődési, művészeti intézmény- hálózat a szűkös források ellenére is gyarapodott városunkban (a Belvárosi Színpad kialakítása, az Ortodox Múzeum, Feledy Gyula állandó kiállítása, a Herman Ottó Múzeum felújítása, a Kós-ház felújítása, a Rendezvények Háza, a két mozi belső felújítása).

Az elmúlt évben világossá vált, hóm' az 1988-ban tapasztalt ellentmondás végig, asé- ri a város VII. ötéves tervének hátralévő részét. Az 1985 elején megfogalmazott tervcélok és a ma rendelkezésre álló pénzeszközök közötti összhang olyan tartósan és jelentősen megbomlott, ami megkérdőjelezi e terv végrehajthatóságát. Ezért a városi pártbizottság úgy foglalt állást, hogy szükségesnek tartja annak átértékelését és a végrehajtásban követett eddigi gyakorlat módosítását. Az átdolgozás során az arányos és komplex városfejlesztés elvét tartsuk fenn. Ugyanakkor azokat a célokat kell előtérbe helyezni, melyek a városban felgyülemlett legnagyobb feszültségek oldására koncentrálnak, és egyben a hosszú távú elképzeléseket szolgálják (oktatás, egészségügy, tömegközlekedés, lakásépítési területek). A városi tanács szűkös pénzügyi lehetőségei és a lakosság igényei közötti különbség csökkentését nagymértékben segítheti a közmegegyezésre törekvő társadalmi vita. Ezt az 1989. évi tanácsi terv kidolgozása során egyetértéssel fogadta a város lakossága. /

A városban a legnagyobb társadalmi feszültség forrása a lakáshelyzet. Nagymértékben csökkent az állami lakásépítés aránya, a „piacra termelő lakásépítő” vállalkozások csak a választékot javították. Ezt a feltételek hiánya miatt magánerős építkezéssel nem sikerült kompenzálni. Jelentős az elmaradás a területelőkészítésben, fokozódott a — hiány következtében fellépő — zavar az építőanyag-ellátásban. 1988- ban egy kétszobás lakás Miskolcon annyiba került, mint az azt megelőző évben egy hú- romszobás, miközben a városban élők életszínvonala, fizetőképessége csökkent. Ma a lakásra várók közel 35%-ának egy főre eső havi jövedelme nem éri el a 2000 forintot. A lakáshoz jutás feltételei tovább nehezedtek, a nagyvárosok közül Miskolcon a legrosszabbak. A korábbi időszakhoz képest romlottak — az igénylők 50%-át kitevő — a kiemelt kategóriákba tartozók (nagycsaládosok, fiatal házasok, gyermeküket egyedül nevelők) lehetőségei, a többieké beláthatatlan távlatokba került. Mindez állandósult és növekvő indulatokat keltő vita tárgya a városban, noha a lakásra várók érthető és jogos igényei nem vitathatóak. E téren az előrelépés egyik lényeges feltételeként egy új — a lakástermelést és -elosztást egységes rendszerként kezelő — lakásgazdálkodási gyakorlatot kell kialakítani. Kidolgozását a központi törekvésekre és a helyi sajátosságokra alapozva a városi tanács végezze el. Alapelv, hogy fokozatosan meghatározó legyen az egyének tehervállalása, ugyanakkor elengedhetetlen a saját forrással nem rendelkező rétegeknél a szociális támogatás fenntartása. Ennek érdekében továbbra is szükséges tanácsi lakások építésével, a lakásmobilitás és a pénzügyi támogatás feltétclrend.->zerének korszerűsítésével a szociális jellegű bérlakások számának növelése. Ebben a folyamatban biztosítani kell az érintettek, a nyilvánosság részvételét a rendszer megalkotásától a konkrét döntéseken át a működés ellenőrzéséig.

■ MILYEN „GAZDÁJA” VOLT A TANÁCS A VÁROSNAK?

A társadalmi, politikai élet demokratizálása felértékelte a tanács képviseleti, igazgatási tevékenységét. A városi politikai élet meghatározó, közhangulatot befolyásoló tényezőjévé vált.

A városi tanács testületé képviseleti— önkormányzati tevékenységében erősödött az összvárosi szemlélet, a városi élet minőségi feltételeinek megteremtésére való törekvés. Ez a legszembetűnőbben abban nyilvánult meg, hogy a városfejlesztésben azonos fontosságot kapott a belváros megújítása és a peremterületek ellátási feltételeinek javítása. Mind nagyobb teret kapott a testület munkájában az érdekegyeztetés, a városban lakó rétegek különböző érdekeinek megjelenítése a döntésekben. /. tanácstagi munkával szemben megnövekedtek a lakossági elvárások, ugyanakkor a tanácstagok jogosítványai, munkavégzésük feltételei csak kismértékben javultak. A tanácsi szakigazgatási szervekkel való kapcsolatukban a bürokratikus vonások leépülése csak lassan halad. Az elöljáróságok és a tanácskozási központok feladatuknak csak részben féléitek meg, ennek felismerése nyomán korszerűsítésük megkezdődött.

A városi tanács szakigazgatási szerveinek munkája nyitottabbá vált, ugyanakkor a közvélemény a változást e téren lassúnak tártjai. A tanácsi munka korszerűsítése, a szervezet megújítása megkezdődött. Ennek pozitívumai egyes területeken már érezhetők. Ugyanakkor változatlanul számos kritika éri a hatósági munka merevségét, nehézkességét, a még előforduló lélektelen ügyintézést. A város gazdaságának kívánt irányú fejlődése újszerű igényeket támaszt a tanács gazdaságszervező tevékenységével szemben. Saját gazdaságának hatékonyabb működtetése mellett növekvő szerepet kell vállalnia a városban működő gazdaság szervezésében.

A szemléletváltozás eredményének tekinthető az Innovációs Főmérnökség, a Foglalkoztatási Szakbizottság létrehozása, a termékszerkezet-váltást támogató pályázat kiírása. Ezek egy új típusú — a város gazdaságának egészére irányuló — tanácsi munka első lépései. Saját gazdaságában az elosztás helyett mindinkább az önálló gazdálkodásra való törekvés érvényesül. A lakásépítés és telekkialakítás terén külső erők bevonására tett kezdeményezések, más területeken viszont forrásainak vállalkozóként történő befektetése (pl. kisiparosház) hozott újat. Sajnos, a megkezdett folyamatok tétován, lassan haladnak. Ennek ma egyrészt jogszabályi, pénzügyi gátló tényezői, másrészt szemléleti, érdekeltségi, szervezeti és szervezési hiányosságai, akadályai vannak. Jól példázza ennek hatását a városüzemeltetés mai helyzete. Közel 30 ezer ember dolgozik e területen, ennek ellenére, a kialakult működési és szervezeti forma hatékonysága alacsony, nehezen átláthatók az érdekeltségi viszonyok. A költségek folyamatos növekedése miatt feladatának alig tudott megfelelni az elmúlt évben. Az üzemeltető vállalatok gazdasági érdekeltsége sok esetben ütközik a városi érdekeket képviselő tanácséval.

■ TÁRSADALMI FESZÜLTSÉG FORRÁSA-E AZ OKTATÁS,

AZ EGÉSZSÉGÜGYI ÉS A SZOCIÁLIS ELLÁTÁS?

Az oktatásügy a társadalmi fejlődés, ellentmondásai és saját 'belső problémái kereszttüzébe került, aminek elsősorban a pedagógusok a szenvedő alanyai. Á társadalom többet vár az iskoláktól, a pedagógusok pedig nagyobb megbecsülést a társadalomtól, miközben mindkét jogos igény teljesítésének feltételei hiányosak. A gondok kiváltó okai, megoldásuk alapvető feltételei túlmutatnak a városon, következményeit viszont naponta érezzük. A bruttósítás, a béremelés, a túlóradíjak elhúzódó rendezetlensége további — elkerülhető — hangulati feszültséget okoznak. A pártbizottság a helyi tennivalókra vonatkozó javaslatait állásfoglalásban összegezte.

A város lakosságának egészségi állapota folyamatosan romlik. Annak ellenére, hogy az utóbbi években jelentősen fejlődött a város egészségügyi intézményrendszere, égyre kevésbé képes megfelelni a lakosság követelményeinek. A pártbizottság megítélése szerint az egészségügyi ellátás olyan átfogó — a társadalombiztosításra épülő — reformjára van szükség, mely megszünteti a deklarált .ingyenesség ellenére meglévő jelented lakossági terheket, ugyanakkor érdekeltté teszi a lakosságot az egészség megőrzésében, és biztosítja az egészségügyben dolgozók anyagi, erkölcsi megbecsülését. Ezzel párhuzamosan időszerű azonban az is, hogy a jelenleg rendelkezésre álló feltételek jobb kihasználására az egészségügy dolgozói és az irányító állami szervek átgondolt lépéseket tegyenek. A gazdasági helyzet követelményeként a szociálpolitika megújítása elodázhatatlanná vált. Erre vonatkozó koncepciónkat kidolgoztuk.

B Ml TÖRTÉNT

A VÁROS GAZDASÁGÁBAN?

A jelentősen megváltozott szabályozáshoz fokozatosan alkalmazkodnak a város vállalatai. A közgazdasági környezet szigorodó feltételei közepette is sikerült megállítani Miskolc gazdasági pozíciójának romlását, bár a szabályozás változásának több eleme térségünk gazdaságának jellegéből adódóan (importigényes, szocialista exportra orientált, tőkeigényes) halmozottan fejtette ki hátrányos hatását. Ugyanakkor a gazdálkodási magatartás változásában, a gazdálkodás minőségi mutatóinak alakulásában rendkívül árnyalt a kép. Javult a vállalati, szövetkezeti gazdálkodás eredményessége, ebben azonban jelentős szerepet játszottak a nagymértékű áremelések, és más konjunkturális okok. A vállalati gazdálkodás középpontjában a jövőépítés helyett a „túlélés”, a bérfejlesztéshez és a költségvetési befizetések teljesítéséhez szükséges nyereség elérése állt, ami nem kellően ösztönözte a gazdálkodókat műszaki fejlesztésre. A korábban ösztönzött és növekvő szocialista export központi visszafogása következtében rendeléshiány, kihasználatlan kapacitások keletkeztek, amelyek tőkés exporttal való leterhelését a külpiaci nyitás ellenére is csak részben sikerült megoldani.

A városban működő gazdaság szerkezetében nem következett be érzékelhető átalakulás. Változatlanul túlsúlyban var: — a magas minőségi követelményektől elmaradó — alapanyaggyártás. Jelentős a hányaduk az alacsony feldolgozottsági szintű gépipari, könnyűipari termékeknek. Színvonaluk nem alkalmas világpiaci térnyerésre. Kevés — az országos átlagnak csak ötödét éri el — az értékesítésen belül az új termékek aránya. Egyre inkább elavultak a termelési eszközök; csak szigetszerűen találhatók korszerű technikát, technológiát alkalmazó termelőegységek. Ugyanakkor reménytkeltő, hogy megkezdődött a veszteséges tevékenységek leépítése, elindult a nagyüzemek megújulási folyamata. Megszületett a kormányzati döntés az LKM szerkezetátalakítására, megalakult a Borsodi Vaskohászati Tröszt. A gépipar — melyre a hosszú távú kibontakozás, struktúraváltás épül — legnagyobb vállalatának, a Digép- nek a gazdasági helyzete kritikussá vált. A korábbi évek kényelmes fejlesztési és piaci munkája következményeként most drasztikus, válságkezelő intézkedésekre kényszerült az új vezetés. Ennek rövid távon a legnagyobb feszültséget keltő eleme 1200 munkahely leépítése. A városi pártbizottság a két nagyvállalatnál kialakult helyzetet azok vezetésével megegyezően ítéli meg, támogatja a hosszú távya kidolgozott stratégiai elképzeléseik megvalósítását.

Fokozódtak a vállalati és személyi jövedelemkülönbségek, sok esetben az eredményességtől függetlenül. Ennek hátterében egyrészt az áll, hogy a bérszabályozás a létszámleépítést jobban elismerte, mint a tevékenységből elért eredménynövelést. Másrészt az erőltetett exportösztönzés hatására a vállalatok — a hosszú távú érdekeik ellenére is — a pillanatnyi előnyök szerint alakították gazdasági tevékenységüket.

B FENYEGETŐ VESZÉLY-E A MÜNKANÉLKÜLISÉG?

Városunk kedvezőtlen gazdasági szerkezete miatt nálunk az ország más részeinél korábban jelentkeztek foglalkoztatási gondok. Ezek — gazdasági hatásuknál lényegesen nagyobb — feszültséget keltettek Miskolc közhangulatában. Megállapítható, hogy a munkáltatók áltál bejelentett és nyilvántartott munkaerőigény minden időszakban meghaladta a bejelentkezett és elhelyezkedésre várók számát A probléma a kereslet és kínálat eltérő szerkezetéből adódik. A gazdálkodó egységek döntően szakmunjpso- kat keresnek, ezzel szemben a szabad munkaerő nagy része szakképzetlen, segéd-, vagy legfeljebb betanított munkára alkalmas. A tartósan több hónapon át munka nélkül levők — számuk az év során soha nem érte el a 250 főt — főleg képzetlen, rossz munkaerkölcsű egyének.

A közhangulat ma még nem fogadja el, de a szerkezetváltás és a demográfiai hullám együttes hatásaként — ha a hatékonyság követelményéről nem akarunk lemondani — reálisan számolni kell a jövőben a munkanélküliséggel. A városi pártbizottság szakemberek közreműködésével megvitatta a foglalkoztatási helyzet alakulását, és kidolgozta e problémakör hosszabb távra is irányt mutató koncepcióját. Ennek szellemében olyan foglalkoztatáspolitikai stratégia és városi szintű intézményrendszer kialakítását kezdte meg a városi tanács a térségi összefogás részeként, mely képes a feszültségek kezelésére, halmozódásuk megelőzésére. Ugyanakkor rétegekre (pályakezdő, megváltozott munkaképességű, szakma nélküli, képzetlen, deviáns stb.) és intézkedési szintekre (régió, vállalat és egyén) differenciált. Mindezek kedvező hatása már 1983-ban is érezhető volt. A munkaközvetítő iroda adatai szerint csaknem 4200 új munkavállaló foglalkoztatására nyílt lehetőség, ennek több, mint 25%-a nő. Az első ízben munkába lépők (majdnem 3500 fő) 92°,c-a képzettségének megfelelően helyezkedett el, az év végére közülük mindössze heten nem találtak munkát. Az 1987-ben beindított közhasznú munkavégzés az eltelt időszakban eredményességében javult, szerkezetében kibővült. Egyre nagyobb szambán élnek a rendszer keretében működtetett tanfolyamok kínálta lehetőséggel.

H MILYEN SZEREPET TÖLTÖTT BE A PÁRTMUNKA A VÁROS GAZDASÁGÁNAK VÁLTOZÁSÁBAN?

A városi pártbizottság az MSZMP KB kibontakozási programjának helyi végrehajtását szolgáló — széles körű társadalmi vitában érlelt — feladatterve változást indított el a város es környéke pártéletében. Jól tükrözik ezt a gazdálkodói, intézményi pártszervezetek helyi feladattervei, melyek alapján számos területen készültek értékes, rövid és hosszabb távra meghatározó jelentőségű gazdasági programok. A kezdeti eredmények ellenére nem sikerűit megőrizni a program iránti fogékonyságot, a tenniakarást. A kitűzött célok megvalósításához tárgyi, személyi és szabályozásbeli feltételekre van szükség. Ugyanakkor a meghirdetett országos átalakulási folyamatok lelassultak, a népgazdaság helyzetének ellentmondásai kedvezőtlenül hatottak a szükséges erőforrások megteremtéséhez. Az elmúlt évben bevezetett komplex titkári ellenőrzések tapasztalatai szerint — amelyek során beszélgetést folytattunk több vállalat dolgozóival — nőtt a vezetők és a dolgozók látásmódja közötti különbség. A

dolgozóknál sürgetőbben jelenik meg az igény a változtatásra, kritikusabbak a helyzet megítélésében. Egybehangzó a vélemény, hogy a hatékonyabb munkához szükséges feltételekben, a szervezettségben, a jobb teljesítményekre ösztönző bérezésben nincs érzékelhető változás. Ellentmondásos a vezetők érdekeltsége. Az új vállalatirányítási formák nem hoztak változást a tulajdonosi szemléletben, a hosszú távú vagyonérdekelt- ségben. A gazdaságban végbemenő változásokkal járó ellentmondások megértésére, fogadására nem sikerült felkészíteni a párttagság és a párttisztségviselők jelentős hányadát, így nehezen igazodnak el a változó értékrendben. A gazdaságpolitika követő jellege — egy-két munkahelyi párt- szervezet kivételével — csak lassan változik, alig érzékelhetően oldódik az elbizonytalanodás, a zavar. Ugyanazon helyzetekben egyszerre tapasztalható a nagyobb önállóság igénylése és a felsőbb iránymutatásra várás. Általános a vélemény, hogy a megváltozott körülmények között kiforratlanok a gazdaságban végzett pártmunka eszközei. Ennek feloldásában a városi párt- bizottságnak közre kell működnie.

Az erősödő gazdasági-társadalmi feszültségek hatására a városi pártbizottság tevékenységében a tervezettnél nagyobb teret „kényszerített ki” a gazdaságpolitika. Mind tartalmában, mind módszerében új követelményeket támasztott a helyi politikai munkával szemben. Már a kibontakozási feladatterv kimunkálása során egységes volt az álláspont, hogy az elmúlt évekétől sok tekintetben eltérő új kihívásokra a hagyományos módon igazán hatékonyan nem lehet válaszolni. Elengedhetetlen az eddig követett gyakorlat átértékelése, ami — a gazdaságirányítás jellegéből adódóan — a termelés rövid távú céljait, a „napi” problémák fogadását és intézését szolgálta. Ezt a város egészét érintő fő irányok koncepcionális meghatározása, a fejlődéshez elengedhetetlen egyéni és kollektív teljesítmények kibontakozását biztosító gazdasági környezet és feltételrendszer alakítása váltotta fel. Előtérbe került az egymástól eltérő érdekek feltárása, az érdekegyeztetéshez szükséges feltételrendszer kialakítása.

B VAN-E GAZDASÁGPOLITIKAI PROGRAMUNK A JÖVÖRE?

Társadalmi összefogással kidolgoztuk a Miskolcot érintő szerkezetátalakítás elveire és követendő gyakorlatára irányuló térségi koncepciót. Ez szervesen illeszkedik abba a folyamatba, amely a kormányzat által az elmúlt évben a megye helyzetelemzésével kezdődött és ez évben az erre épülő feladatok megfogalmazásával folytatódik. A szakértők széles körének bevonásával készült helyzetelemzes, és a széles körű társadalmi és szakmai vitára épülő koncepció lehetőséget ad a város jövőjének megalapozására, egységes cselekvés megindítására. A legsürgetőbb tennivalóként a meglevő gazdaság szerkezetátalakításában történő érzékelhető változást tűzte ki célul. Alapelve a gazdaságpolitika és a gazdaságirányítás elemeinek megújítása. Ez a tervezésben a stratégiai szemlélet erősítését jelenti, a szabályozásban a térségi sajátosságok nagyobb érvényesítését. Az intézményrendszerben pedig olyan szervezetek és mechanizmusok kialakítását, amelyek érdekeltségi alapon kényszerítik és gerjesztik a vállalkozást és a gazdasági szerkezet átalakítását a piac törvényei alapján.

A termék- és termelési szerkezet átalakítását elsősorban a meglevő műszaki struktúrára alapozva, azt korszerűsítve kell megvalósítani. Ugyanakkor ösztönözni kell új vállalkozások létrejöttét, az ehhez szükséges feltételrendszer folyamatos alakítását. Ezzel lehet megteremteni új — a húzóágazatba tartozó — tevékenységek alapjait, amelyek egyúttal új munkahelyeket is teremtenek. Erre példa a Chinoin Ampullatöltő Üzeme.

Az egységes cselekvésen túl, a regionális gazdaságkorszerűsítési programba illesztett elképzelés alapját a városban meglevő — nem, vagy csak alacsony hatékonysággal hasznosított — erőforrások adják. Ezek; a mintegy 50 milliárd forint értékű termelőberendezés, az itt élők tudása, a fejekben és kezekben megtestesülő szakmai kultúra, az új fejlesztésekhez rendelkezésre álló, csaknem 25 hektárnyi ipari terület, az infrastruktúra tartalékai. Ehhez társul a pénzintézetek, innovációs és kereskedelmi szervezetek bővülő köre. Ezeknek a feltételeknek a kihasználása a város számára potenciális lehetőséget ad a térségi struktúra- átalakítás folyamatának gyorsítására, regionális gazdaságszervező szerepének megteremtésére, illetve megerősítésére. Ebben a folyamatban a városi pártbizottság kezdeményező, gyorsító, összehangoló feladatokat vállal, ugyanakkor támogatja és szorgalmazza, hogy a városi tanács gazdaság- szervező szerepköre tovább erősödjék.

*

A városi pártbizottság a helyzet által diktált követelményekre alapozva, a város párttagságának véleményét kikérve, figyelmét a megújulásra összpontosítva elemezte a város pártmozgalmának helyzetét. A beszámolót, az állásfoglalást vitaanyagnak tekintjük ahhoz, hogy a város párttagsága képviseletében a pártértekezlet kimunkálja közös feladatainkat, programunkat. Kérjük, véleményükkel, javaslataikkal, környezetük álláspontjának tolmácsolásával járuljanak hozzá, hogy pártértekezletünk megfeleljen hivatásának.