Déli Hírlap, 1989. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-16 / 40. szám
m i Miskolc Városi Pártbizottság beszámolója a pártértekezletoek ■ Az MSZMP Miskolc Városi Bizottsága 1988. szeptember 2-án döntött a városi pártértekezlet évenkénti összehívásáról, ami egybeesett a párttagság igényével. A legmagasabb szintű városi pártíórum rendeltetését abban határozta meg, hogy a jövőben rendszeresen elemezze a város helyzetét, a pártmozgalom évenkénti munkáját, döntsön a következő időszak politikai-mozgalmi tennivalóiról, és minősítse a párttestületek és tisztségviselőik tevékenységét. Éz indokolta a pártértekezlet 1889. februárra való összehívását. Az alapszervezeti és testületi vitákban á párttagság döntő többsége azt igényelte, hogy — most első alkalommal — a pártbizottság ne csak az 1988-as évet, hanem a közelmúltat is mélyebben elemezze. Azt a követélményt állították a pártbizottság elé, mondja meg, milyen okok — hibák, tévedések — idézték elő a társadalmi-gazdasági válság jegyeit mutató jelenlegi problémákat. A társadalom és a gazdaság helyzete indokolja, s jogossá teszi e követelmények 5 megfogalmazását. Ezeknek azonban a városi pártbizottság a társadalom átfogó gondjait illetően — helye, szerepe miatt — csak részben tud megfelelni. A város politikai testületének felelőssége abban a mozgástérben kereshető reálisan, melyre döntési joggal, kötelezettséggel és befolyásolási lehetőséggel rendelkezik. Számadással azért tar- ' tozik, hogy az őt ért hatásoknak, elvárásoknak mennyiben tudott megfelelni, vagy ellenállni, illetve a kétirányú közvetítő funkcióját hogyan töltötte be. A városi pártbizottság erkerülheteti ennek . ' -tartja a múltunkkal va^ó őszinte szembenézést, de nem a felelőskeresésben, a múlt éleshangú, indulatos kritizálásában latja a megújulás alapvető lehetőségét és biztosítékát. Abban akarja a változtatás iránti elkötelezettségét kifejezésre juttatni, hogy elhatárolja magát a hibásnak bizonyult politizálás elveitől, gyakorlatától, és a párttagsággal közösen, a város haladó erőivel együttműködve keres választ, ajánl megoldást a Miskolc társadalmát foglalkoztató kérdésekre. Ebben a folyamatban a városi pártérte- » kéziét legfontosabb feladatának azt tekint- j Jdk. hogy — helyzetünk elemzése alapján ! ■— erősítse meg a város politikai és áHami vezető testületéinek a megújulás, a kibon- ! tokozás érdekében tett eddigi törekvéseit, vesse el azt, ami helytelen. Határozza meg, mik a teendők, milyen korábbi elképzeléseket kell módosítani, szabja meg a városi bizottság feladatait. f M MILYEN A VAROS KÖZÉRZETE, KÖZHANGULATA? A város közhangulata. Miskolc potgáraé- , arak közérzete — időnkénti hullámzással — évek óta romlik. Ennek objektív és szub- „Jektív okai egyaránt ismertek. Sokan követhetet lennek tartják a gazdaság irányítását, a gazdálkodás feltételrendszerének ; javítását szolgáló intézkedéseket, illetve azok végrehajtásának következetességét nem tapasztalják. Ezért borúlátóan ítélik meg a népgazdaság helyzetét, lassúnak és erőtlennek a gazdasági kibontakozás és szerkezet- váltás ütemét. A szigorúbb gazdálkodás következményeként hozott kényszerintézkedéseket, a fokozódó terheket a lakosság jelentős része már-már elviselhetetlennek tartja. Ezek hatására a város valamennyi társadalmi rétegében növekszik a feszültség és a türelmetlenség, amely esetenként indulatokkal átszőtt megnyilvánulásokhoz vezet. Az infláció, az adórendszer hatásai, a szo- r eiális feszültségek növekedése miatt erősödött a jövő miatti aggodalom, az elkeseredettség. Sokan nyugtalanok amiatt, hogy az egység hiányának egyre több jelét tapasztalják a politikai és állami vezetés felső •zintjein. Ezért nehezen igazodnak el az emberek a belpolitika folyamataiban. Egyre inkább a tanácstalanság lesz úrrá, és sokan tartanak a visszarendeződéstől is. A város gazdasági szerkezete miatt az országos gondok nálunk több tekintetben erőteljesebben nyilvánulnak meg, és sajátos miskolci jelenségek is terhelik a város közhangulatát. A nehéz gazdasági helyzet itt az átlagosnál nagyobb mértékben szaporítja azok számát, akik a társadalmi beilleszkedés zavaraival küzdenek. Jelentős a szakképzetlenek, iskolázatlanok aránya: a nagyvárosi lét vonzza a munkakerülőket, a züllött életmódot folytatókat. Az elmúlt évben — a korábbinál ugyan kisebb ütemben — tovább emelkedett az ismertté vált bűncselekmények száma, az elkövetők körében nőtt a fiatalkorúak és a cigányok aránya. Főként a vagyon elleni és az utca rendjét sértő erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények száma fokozódik, ami jelentős közérzet-romboló hatással is jár. A városi rendőrkapitányság javította az utca rendjének fenntartását szolgáló járőrözési tevékenységet, gyakoribbá tette az ellenőrző akciókat. Ennek következményeként iavult a belváros, a sétálóutca biztonsága, viszont a peremterületeken és a lakótelepeken rosszabb a helyzet. Hasznosnak tartjuk, hogy a városi munkásőrség alapegységei bekapcsolódnak a rendőrség közbiztonsági feladatainak ellátásába. A város közvéleményét erősen foglalkoztatja, bosszantja a cigánylakosság életmódja, a beilleszkedési folyamat lassúsága. A közvélemény egy része úgy véli, hogy a cigánycsaládok elvtelen, igazságtalan előnyöket "élveznek a társadalmi juttatásokból. Erpsödik a cigányellenes hangulat. Egyre erőteljesebben követelik a hatóságok keményebb fellépését a társadalmi beilleszkedést nem vállaló cigányokkal szemben. Életmódjuk befolyásolására kevés hatékony eszköz áll rendelkezésre, s nélkülük — saját akaratuk ellenére — a legjobb szándékok is hatás nélkül maradnak. A merev szembenállás, az elfogultság — az előítélet mind szembetűnőbb megnyilvánulásai — csak méginkább elmélyítik ezt a társadalmi gondot. Támaszkodni kell a körükben is megjelenő önszerveződő csoportokra, egyesületekre, támogatni kell kezdeményezéseiket, melyek saját helyzetük megváltoztatására irányulnak. ■ Ml AZ OKA AZ IDEOLÓGIAI- POLITIKAI ZŰRZAVARNAK? A társadalom minden területén hosszabb ideje tart — s napjainkban is tapasztalható — elbizonytalanodási folyamat erőteljesen érezteti kedvezőtlen hatását a párt ideológiai tevékenységében is. Egyértelművé vált, hogy korábbi gyakorlatunk — sem tartalmában, sem módszereiben — nem felel meg a társadalmi és politikai viszonyoknak. Az ideológiai-elméleti kutatómunka késlekedett, elmaradt a gyakorlat által felvetett jelenségek elemzésével, s nem adott nézeteink folyamatos alakításához hasznosítható fogódzókat — vagy, a korábbi politikai gyakorlat következtében, nem volt megismerhető. Emiatt ideológiai tételeink nagy része és a gyakorlat között egyre mélyülő és szélesedő szakadék keletkezett, ami e tételek leértékelődését okozta. Mivel az ideológia és a gazdaság nálunk szorosan összekapcsolódott, a helytelen gazdasági döntések bizalmatlanná tették az embereket az ideológiai alapokkal szemben is. Az ideológiát közvetítő rendszer — s ebben a funkciójában a városi pártbizottság is — működési zavarokkal küzdött, s alacsony hatékonysággal működött. Nem az ideológia tartalmát közvetítette, hanem megdönthetetlennek vélt tételeket Viszonylag hosszú időn keresztül nagyobb jelentőséget tulajdonítottunk a lelkesedésnek, mmt az oímyomozó, értelmes gondolkodásnak. Az eszmét közvetítő tanfolyamok, pártiskolák elvégzését — a részvételt — ismertük ei, nem a tanulás-tudás alapján nyújtott teljesítményt; a gondolkodást és a cselekvést. Az ideológia megújulásának lemaradása következtében sok kérdésben nem tudtuk kielégíteni a pártszervezetek iránymutatás iránti igényét. Az eddig sarkalatosnak tekintett ideológiai-politikai tételek körül kialakult viták hatására a párttagság jelentős része elbizonytalanodott (tulajdonviszonyok, a munkásosztály vezető szerepe, a párt vezető szerepe stb.). A társadalmi-gazdasági élet gyakorlatából származó új felismeréseket a szocializmus feladásának tekintik, nem a marxista ideológia — általánosan igényeit — fejlődéséből fakadó természetes következménynek. A város pártmozgalmá- bam sem egyértelmű az a meggyőződés, hogy nem a szocializmus eszméje szenvedett csorbát, hanem torz gyakorlata vált tarthatatlanná a rárakódott illúziókkal együtt, amit — többé-kevésbé megkésetten — maga a párt is felismert. Mindezek megkövetelik a város! pártbizottságtól, hogy a tömegpolitikai munka módszereiben jelentős változtatásokat hajtson végre. A mozgalomban meg .kell szüntetnünk azt a korábbi felfogást és gyakorlatot, mely az ideológiai munkát azonosította a pártoktatással, a tanfolyammal, a pártiskolával. Az ideológiai tudatformálást az élet kis és nagy kérdéseire, a valós politikai problémákra adott — érvekkel alátámasztott — válaszok jelentsék. A testületek tagjainak, a tisztségviselőknek, a felkészült párttagoknak többet kell vállalni annak érdekében, hogy a politikai céljainkat, a hogyanra adott válaszokat személyesen, élő, eleven politizálással is igyekezzenek elfogadtatni, s nem csak a párttagság körében. Nézeteink, álláspontunk nyíltabb, bátrabb kifejtésére és ütköztetésére van szükség. Csak így várhatjuk el azok elfogadását, a velük való azonosulást, a szimpátiát. Ez egyúttal az önellenőrzés és az önkorlátozás egyik legjárhatóbb útja is. Elemi érdekünk fűződik ahhoz, hogy a nyilvánosságot ne csak a tények, döntések ismertetésére használjuk fel, hanem a politikai döntések előkészítésére és az embereket foglalkoztató kérdések őszinte és félreérthetetlen megválaszolására is. A városi pártbizottság nem tud eleget tenni annak az igénynek, hogy a ma vitatott összes ideológiai-politikai kérdésre naprakész, kiérlelt választ adjon a város párttagságának. Ez az elmélettel foglalkozó alkotóműhelyek feladata. Azt azonban igen, hogy közvetíti ezeket, kifejti álláspontját, előmozdítja, segíti az ellentmondások feltárását. Terei biztosit az olyan vitáknak, amelyek a kinyilatkoztatásokat nem tűrik e’, s témájuk, tartalmuk alkalmas a befelé fordulók, a közömbösek érdeklődésének felkeltésére is. ■ MIÉRT CSÖKKENT A PART TEKINTÉLYE, VONZEREJE? A korábbi évtizedek gazdaságpolitikájának kudarcai, a társadalmi feszültségek alá- becsülése, az ezekkel való bánásmód, a romló életszínvonal, a politikai munkát jellemző túlcentralizáltság és az ideológia megrendülése kikezdték a párt és politikája iránti bizalmat, csökkentették a párttagság hitét, önbizalmát. A hosszú ideig folytatott helytelen politikai gyakorlat következtében kialakult „mindenható párt” illúziójának és következményének; a „mindenért a párt felelős” szemléletnek városunkban is ferős bástyái vannak. Ezt — még akkor is, ha az többeknél hitehagyottságot okozhat — nekünk kell megszüntetni. A tézisekről folytatott vitában számos — főként a korábbi években hozott — városi párthatározat jelentős kritikát kapott. Egyrészt a városi pártbizottság hibája, hogy többször a szakmai vélemények egyeztetése és elemzése nélkül hozott döntéseket, illetve nem számolt kellően a feladatok végrehajtásának feltételrendszerével és nem volt elég következetes a számonkérésben. Ugyanakkor — ez a korábbi társadalmi-politikai gyakorlat következménye is — olyan várospolitikai döntések is születtek, melyek csak bizonyos politikai igényeket elégítettek ki. A múltat sem kitörölni nem lehet életünkből, sem megváltoztatni nem tudjuk. A jelenünkre gyakorolt hatásával nem számolni viszont megengedhetetlen. Fontosak tehát a múlt tanulságai. Főleg az, hogy mit kell másként csinálnunk..Az elkövetett hibákat be kell vallani, de ez egy egészséges mozgalomban a megújulás, a változtatás, az új gyakorlat kialakítására tereli az erőket és- nem az eilehetetlenülés érzetét erősíti. A széles körben tapasztalható indulatok érthetők, de veszélyesek is, mert elzárhatják a felelős gondolkodás forrásait, a reális elemzés lehetőségét. Ez viszont nélkülözhetetlen a programalkotáshoz, az ősz- szerendezettség kialakításához, a javítani tudás képességének megőrzéséhez. Ma olyan feltételek között kell cselekvési egységet teremtenünk, amikor mind több területen azok szava vált hangosabbá, akik az egyoldalú kritika talaján állva nem a megoldást keresik, hanem a megoldatlant és a megoldhatatlanságot hangsúlyozzák. Ehhez a párttagság egy részének megingása is hozzájárult. ■ Ml JELLEMZI A P ARTSZERVEZET EKEI? VáTtozaíIamtt jdfen vannak és hatnak a korábbi irányítási rendszer beidegződései; a végrehajtó típusú pártmunka, a napirend-centrikus pártéíet, de az illegalitás munkaformái is fellelhetők tevékenységünkben. A változtatás szükségességének felismerésében, igénylésében erős egység alakul ki, de ez nem párosul a cselekvési egységgel. Ebben a kölcsönös egymásra várás jelei is felfedezhetők. Kevés a figyelem — a pártszervezeteken belül is — egymás iránt. Az emberi viszonyok alakítására, az egyes párttag emberi értékeinek valódi megbecsülésére kevés időt és energiát fordítottunk. Az egyes párttagokban felhalmozódott tudást, tapasztalatot és az egyéni tenni akarást ritkán köti össze a közösséghez tartozás, a közösségi siker élménye. Ennek is köszönhető, hogy a párt- szervezetek környezetükre gyakorolt hatása nincs arányban a szervezet valóságos politikai erejével. Jelentős részük nem a mozgalmi-társadalmi élet aktív fórurna. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel is, hogy a pártmunka minősítése a társadalom értékítéletében is kedvezőtlen irányba változott. Az önállóság és az irányítás tartalma közötti egészségesebb arány megtalálásában még jelentős feladataink vannak. A párt- szervezetek jelentős része — nem alaptalanul (főként mert hirtelen jött) — az önállóságot magárahagyatottságként éli meg. Ezt nem vethetjük az alapszervezetek szemére, mert a több évtized alatt kialakult gyakorlaton egyik napról a másikra nem könnyű változtatni. A pártbizottságoknak és a pártalapszervezeteknek a legteljesebb önállóságot kell biztosítani a helyi feltételeknek és követelményeknek megfelelő politikai munka és a belső élet szervezése területén. Az irányítás terén feladatunknak azt tartjuk, hogy ehhez háttért, segítséget adjunk, közvetítsük a gazdasági, ideológiai, politikai információkat, közreműködjünk ezek értelmezésében, a nézetek tisztázásában. A szervezeti szabályzatban megfogalmazott pártfegyelem alapkérdéseiben azonban (rendszeres pártélet, konkrét pártmunka. tagdíjfizetés stb.) továbbra sem mondhatunk le a centralizmus érvényesítéséről. ■ MIT TETTÜNK EDDIGI FELISMERÉSEINK HATÁSÁRA? Tömegbázisunk visszaszerzésére akkor lehet esélyünk, ha politikai gyakorlatunkból száműzzük a formális elemeket, a látszattevékenységet, ha nem vállaljuk magunkra annak terhét és felelősségét, hogy mindent nekünk kell megoldani. A városi pártbizottság elhatározott szándéka, hogy a város életét, működését, fejlődését meghatározó kérdéseket újragondolja, s ezekben a mai viszonyoknak megfelelő álláspontot alakít ki. (Ezt részletesebben a pártértekezieti állás- foglalásra vonatkozó javaslat tartalmazza.) Ennek során érvényesíteni kel] a demokratizmust, a nyíltságot és a' nyitottságot Erre garanciát olyan döntési rendszer nyújthat, amelyben lehetetlenné válik a döntésben érdekeltekkel és érintettekkel való párbeszéd és vita mellőzése, amely nem a döntéshozók jóindulatától teszi függővé a véleménynyilvánítás lehetőségét és garantálja a döntéshozók felelősségének érvényesítését. Ezt közösen kell kialakítanunk és formálnunk, ezt határozattal nem lehet bevezetni, ezt csak az elveknek megfelelő gyakorlat alakíthatja ki. Ennek a gyakorlatnak a kialakítását megkezdtük. A városi pártbizottság és a végrehajtó bizottság az utóbbi egy—másfél évben nagymértékben módosította működése rendjét és annak tartalmát. A végrehajtó bizottságnak az elvi irányító munkában való részvételét jelentősen csökkentettük, korábbi hatáskörének számottevő részét a pártbizottság vette át. Így a testületi munka szélesebb alapokra került, demokratikusabbá vált a döntések előkészítése. Csökkent az apparátus előkészítő szerepe. Az utóbbi évben gyakorlattá vált a párttagokkal, szakemberekkel — esetenként pártonkívüliekkel — folytatott döntéselőkészítő véleménycsere. Ebben a testületi tagok is részt vesznek. A napi operativitás, illetve a részkérdések helyett a város életét befolyásoló folyamatok elemzése és ösztönzése került a testületi munka középpontjába. (Például: foglalkoztatás és munkaerő-gazdálkodás, a közművelődéspolitikai határozat végrehajtása, a mezőgazdaság és élelmiszeripar helyzete, a szociálpolitikai eszköztár működése, az alsó- és középfokú oktatási intézményekben dolgozó pedagógusok helyzete.) Még nem javult számottevően a párthatározatok végrehajtásának folyamatos ellenőrzése. A testületi tagok egy része a feladatát az üléseken való jelenléttel megoldottnak tekinti, nem vesz részt kellő aktivitással a határozatok előkészítésében, elfogadtatásában. Pedig a hajlandóság megvan erre, csak szervezni, ösztönözni kell. Megsokszoroztuk a párttagsággal való személyes találkozásokat, eszmecseréket, munkahelyi látogatásokat, pártrendezvényeken, fórumokon és a titkári komplex ellenőrzések alkalmával. Erre egyrészt nagy az igény, másrészt semmivel sem pótolható ismereteket, közvetlen élményeket jelentenek • pártvezetés számára. Átalakítottuk a pártapparátos felépítését, reszortelosztását. Ennek két alapelvet a politizáló párt eszméjének szolgálata é« az emberek körében végzendő munka feltételeinek megteremtése. Az apparátusnak szervező, propagandista, tanácsadó szerepet kell betöltenie a város pártmozgalmában. A kádermunka centralizáltságának oldása érdekében megszüntettük a végrehajtó bizottság káderhatáskörét, és a pártbizottság hatáskörébe tartozók számát jelentősen csökkentettük. Az ő ügyeikben is csak az érintett pártszervezetek véleményét kikérve lehet dönteni. A párthatáskör gyakorlása így döntően átkerült az üzemi, intézményi pártbizottságokhoz, alapszervezetekhez. A testületi munka nyilvánosságának módszereit, formált keressük, nem vagyunk azokkal elégedettek. Gyakorlattá vált, hogy a testületi ülésekről részletes tájékoztatás jelenik meg a helyi sajtóban. A közérdeklődésre számot tartó határozataink, állásfoglalásaink megjelennek a Déli Hírlapban, esetenként az Észak-Magyarországban. A városban működő pártbizottságokkal és alapszervezetekkel új, a partnerség irányába vivő, segítést szolgáló viszony kialakítását kezdtük meg. Az 1988-as évben minimálisra csökkentettük, 1989-ben megszüntettük azt, hogy napirendek kőtelező megtárgyalását írjuk elő a pártszervezeteknek. A feladatkiosztó titkári értekezletek helyére a konzultáció, a politikai döntések értelmezése került. Az alapszervezeti titkári értekezletnek a munkahely jellege szerinti megbontásával csökkentettük annak lehetőségét, hogy érdektelen kérdések megvitatásával terheljük a titkárokat. ■ HOGYAN TUDJUK MEGÚJÍTANI AZ ALAPSZERVEZETI MUNKÁT? A városi pártbizottság megítélése szerint a megújulás lehetősége adott, a változtatás parancsoló szükség. Ezzel vezetőknek és vezetetteknek, Irányító és irányított párt- szervezeteknek közösen, együttesen kell élniük. Amennyiben a városi pártbizottság határozná meg az általa irányított szervezetek tevékenységének megújítására a formákat, módszereket, úgy más köntösben talán, de visszatérnénk a korábbi modellhez. Ezt senki sem akarja. A pártszervezetek munkáját az lendít! előre, ha választ tudnak adni a tagságét közvetlenül foglalkoztató kérdésekre. Ahhoz, hogy a helyi pártszervezet tagsága el tudjon igazodni a párt vezető szerepének gyakorlását illetően, feltétlenül szükséges, hogy beavatott legyen. Ismerje a politika formálását, a határozatok kialakítását, megvalő(F oly tatás az 5. oldalon)