Déli Hírlap, 1989. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-18 / 15. szám
A DH várospolitikai fóruma A szociológus véleménye , Egy lakótelep térvárai Nem „gettónak" szánják! Nem kis vihart kavart Miskolcon a televízió Ablak adása. amelyben nemrég a Miskolcon felépítendő, csökkentett komfortfokozatú lakótelepet gettónak nevezték. A télén ötlete szóbeszéd tárgya volt már hosszabb ideje a városban, hiszen lapunkban írtunk róla, többször is, hogy azt tervezik: s Sajó-parton panelből, de szerény komforttal — a házakba csak a villanyt vezetnék be —, sorházakból álló lakónegyedet hoznának létre. Sokat vitatják, hogy szabad-e 1989-ben ilyen lakásokat felépíteni, de még többen azt firtatják: vajon kik kerülnek majd ide, kiknek épülnek ezek a házak? Bár ezt senki nem nyilatkozta az illetékesek közül, sokan mégis úgy vélik: ez a lakónegyed a cigányságnak épül. Ezzel kapcsolatban a legszélsőségesebb véleményeket fogalmazzák meg a városlakók — van, aki támogatja az ötletet, van, aki pedig mélységesen elítéli. • féle társadalmi és anyagi helyzetű, kulturáltsági szintű embereket kell véglegesen és ideiglenesen elhelyezni. Ezt a célt jól szolgáló programot kell megvalósítani a rendelkezésre álló pénzből! Én azt javasoltam, hogy szakértők bevonásával alaposan át kell gondolni újra, mi legyen a negyed funkciója, amely nem sérti egyetlen lakossági csoport érdekeit sem, és a normális lakáselosztási rend keretein belül tartja a telepet. Az új, világosan megfogalmazott funkciónak ★ Így fest modellen az a lakónegyed, amely et a Sajó partjára terveztek. Ma még nem tudjuk, vajon változik-e majd az építészeti program is annak a vitának az eredményeként, amelyet a telep építéséről folytatnak napjainkban ... Folytatódik a vita Tóth Pált, a Nehézipari Műszaki Egyetem szociológusát, aki régóta foglalkozik a miskolci cigányság helyzetével — erről cikksorozat is jelent már meg a Déli Hírlapban —, most a városi tanács elnöke arra kérte föl, hogy mondjon véleményt a telep tervéről. Az írásos dokumentumot elolvasva mi pedig beszélgetésre kértük fel a témáról Tóth Pált. — Mit szól ön a gettó minősítéshez? — Széleskörűen tartja magát az a meggyőződés, hogy ez a Sajó-parton tervezett telep amolyan cigánygettó lesz. Amennyioen a tanácsi erőből épülő otthonokhoz Cs-lakások is társulnak, és ezt a lakónegyedet az eddigi nyilatkozatokban jelzett funkciók szerint használják — azaz elsősorban alacsony jövedelműek, az életvitelükkel beilleszkedni nem tudók, lakbért nem fizetők kerülnének ide —, akkor bizonyosan magasabb lesz itt a cigányság aránya, mint a város össznépességé- ben. De mit jelent a gettó fogalma? Gettónak nevezzük egyrészt a középkori városoknak azon részeit, ahová a zsidókat zárták. Az ökológiai városkutatásban pedig a gettó természetes övezet, amely úgy'jön létre, hogy a különböző etnikumok elkülönülnek: létrejöttek például az amerikai nagyvárosok néger, kínai, olasz és más negvedei. A tervezett teleppel kapcsolatosan ez a kifejezés, hogy gettó, nem nagvon jogosult. Azért sem. mert ezekbe a lakásokba — legalábbis reméljük —, senkit nem lehet majd akarata ellenére be- kényszeríteni, és a másik értelme sem illik ide a kifejezésnek. Semmi valószínűsége nincs annak sem, hogy itt spontán módon jöh- ne létre valamiféle cigánynegyed ... — ön egyértelműen megfogalmazta kételyeit a telep létesítésével kapcsolatban ... — Legalapvetőbb problémám az, hogy sem a telepnek, sem az ott felépülő lakásoknak, egyszóval ennek az egész programnak nincs világosan és egyértelműen meghatározva a funkciója, feladata. Szó esett itt a nyilatkozatokban a beilleszkedni nem tudók, a lakbért nem fizetők, a szociális lakásra szorulók ideköltözte- téséről. De teljesen nyilvánvaló például, hogy egy telep lakásaiba nem lehet egyszerre büntetésből és szociális szempontok szerint embereket költöztetni. Kifejezetten bűnnek tartom egy körülbelül 100 millió forintba kerülő telepet építeni azért, hogy ide többek között a lakbért nem fizetők kerülhessenek. Az adófizető polgárok pénzéből csak egyetlen célból szabad építeni: azért, hogy lakásigényeket elégíthessünk ki. Teljesen kidolgozatlannak tartom a telep koncepcióját, hiszen nem látom — bár áttanulmányoztam az összes dokumentumot —, hogy végül is mit akar a város megoldani ezzel a programmal, milyen elvek szerint épül be mindez jogszabályainkba, s milyen szempontok szerint utalják ki majd ezeket az otthonokat. De sorolhatnám még tovább a tisztázatlan kérdéseket. — ön mégis azt mondja: nemcsak szabad, hanem kell is alacsony kom- forfokozatú, kisméretű, a lakótelepieknél alacsonyabb nívójú lakásokat építeni... — Igen, kell, mert elképesztő aránytévesztés kell ahhoz — és a tények semmibe vevése —, hogy amikor manapság az országban és Miskolcon is családok — tisztességes és rendes családok — ezrei élnek nyomorúságos lakásviszonyok között,’ akkor felháborodunk azon: szoba-konyhás, szerényebb lakásokat is építenek állami pénzből. Nálunk jóval gazdagabb országokban is építenek szociális lakásokat. De nemcsak a népesség elszegényedése miatt kellenek ezek a lakások. Megkezdődött a belváros rehabilitációja,. s minden ilyen munkálat azzal jár, hogy drágábbak lesznek a felújított otthonok. Valahová el kell helyezni azokat, akiknek ez a környezet már „megfizethetetlenné” válik. Ma a miskolci belvárosban az alacsony jövedelmű nyugdíjas réteg túlsúlya jellemző, de találkozunk itt az élet számkivetettjeivel. Itt él néhány tucat cigánycsalád is, akiket még csak véletlenül sem szabad azonos módon megítélni. Magyarán: építeni kell, hogy a belvárost rekonstruálni lehessen. De differenciált, többféle igényt kielégítő lakásokra van szükség, mert a különA papagájháztól a sárga iáiig megfelelően kell módosítani a beruházási programot, majd erről a programról kell vitázni a nyilvánosság előtt, és végül döntsön a tanácstestület. — Végezetül, még egy kérdés: miért válhatott a telep ügye cigánykérdéssé? — Valóban senki sem mondta ki, hogy ez cigánytelep lesz, de az előítéletes közvélemény mégis azt következtette ki az információkból, hogy megkezdődik a cigányság kitelepítése a városból. Már az előbb említettem, hogy még a belvárosi tömbökben élő cigány- családokat sem lehet egy kalap alá véve, azonos vagyoni, kulturáltsági, társadalmi kategóriába sorolni. Én úgy hiszem, szó sincs arról, hogy Európa közepén, 1989-ben bárkit is pusztán azért, mert cigány, kitelepíthetnének ... (klss) Cjjáépülő belvárosunk megszépülő öreg házainak színezéséről sokat vitatkoznak a miskolciak, és lapunkban is megjelentek e tárgyban cikkek, levelek. Iglói Gyula nyugalmazott építészmérnök, városépítő szakmérnök, lapunk régi levelezője tollat ragadott és újra hozzászólt a szín-vitához: „Miskolcon még a színeknek is van hagyománya, legalábbis erről tanúskodik a felsővárosi „vörös templom”, és a már nem létező „sárga fürdő” elnevezése. Harminc éve a Bajcsy-Zsi- iinszky út elején lévő épületet még „.papagájháznak” becézték. Mára a „névadó” sárga és vörös színű vaskorlátokon csak a rozsda uralkodik. Jó negyedszázada egy akkor elkészült Csabai kapui ház -erkélyein „hieroglifákat” vélt látni a helyi lap cikkírója. Azóta már rég nincsenek ott a „jelek”. Pár éve, hogy órákig tartó vita után egy teremnyi lokálpatrióta elfogadta a tervező kérését: szürke legyen a miskolci sétálóutca első szakaszának díszburkolata, grafitszürke betétekkel. A valóságban rozsdavörös betétek készültek! Másodszorra már fagyállóanyagból... Mint látható, van mire emlékezni, ha utcák, házak színezése kerül szóba a szőkébb pátriánkban. A főutca színeiről nyilvánosan alkotott véleményt önmagában természetesnek tartom: a környezet hatott a város lakóira. Rendhagyó, és ezen nincs mit szépíteni, hogy a szakemberek által létrehozott alkotás nem nyerte el mindenki tetszését. Vajon egyéni dolog, hogy Miskolc történelmi belvároA Tudomány és Technika Házának tetején Á színkép színei Többen érdeklődtek szerkesztőségünkben arról, telefonon és levélben is, hogy vajon mit szimbolizál a nemrég átadott Tudomány és Technika Házának tetején lévő hengeralakú szines építmény? Sokszor leírtuk már, hogy ez az épület nemcsak nevében kötődik a tudományhoz és a technikához; Ybl-díjas építésze, Bodonyi Csaba úgy formálta meg ezt az épülettömböt, hogy műszaki megoldásaiban és formavilágában is kifejezze mindazt, amit a név jelent. A kupola tetején lévő hengeralakú, kivilágított építmény színekkel csíkozott. Sokan nem éritik, hogy miért éppen ezek a szinek kerültek fel a hengerre? Nos, ez a kis építmény több, mint egyszerű dísz. A rajta látható színek a színképelemzésre utalnak. A színkép nem más, mint a fehér fény felbontásakor nyert színsorozat. A látható hullámhosszúságú sávba eső tartomány főbb színei: a vörös, a narancs, a sárga, a zöld, a kék és az ibolya. A színképelemzés a műszeres kémiai analízis egyik csoportja, amely a különféle anyagok által kibocsátott, illetve elnyelt fény összetételét vizsgálja. Ebből pedig következtetni lehet az anyagok minőségére, mennyiségére. A színképelemzés a tudományos vizsgálatok egyik alapvető módszere, rendkívül sok szakterületen alkalmazzák — s hogy egy kicsit közelítsünk városunkhoz, többek között a nehéziparban, a fémkohászatban. A henger persze az értelmezéstől függetlenül szép látvány esténként, amikor kivilágítják. De többen arról értesítették szerkesztőségünket, hogy mostanában többször is sötét maradt az épület dísze. Jó lenne, ha a Tudomány és Technika Háza rangját az is hirdetné, hogy mindig működik a világítás... Sábán megújuló épületes színezése kinek tetszik, vagy kinek nem? Az épített környezetnek, mint esztétikumnak csak annyi lenne a szerepe, hogy a lakosok százezreinek tudatára, közérzetére, életkedvére hasson? Sebaj, majd megszokják, mint a Miskolcon soha nem volt lila házat? Nem választ, hanem cselekedetet várva kérdezem, hajdani professzorunk szavaival: milyen „gyakorlati szükséglet” indokolja ezeket a színeket a száz-, százötven éves házakon? Ki tudná jobban, mint az, aki építésztörténetet tanult: . a régi nemzedékek is alkottak szépet, nemeset anélkül, hogy a homlokzatokra a fű zöld színét, vagy az égbolt kékjét festették volna. Hagyományaink szerint a lila szír» inkább a gyászszalagoké, mint a házfalaké. Ámbár lehet, hogy Miskolc esetében ez reális utánérzés, mivel kétszer „támasztották fel”, a ház halódó szerkezeteit... Igazi szép szín. a magyar népi építészet máig alkalmazott színe: a fehér. Mind több helyen jelent meg városunkban is a fehér, vagy ahhoz közelálló színárnya- iat. Gondolt-e valaki arra, hogy a ma még fehér kéményeket, tűzfalakat, emeletes házak homlokzatait ugyan ki fogja maid húsvét jöttére évről évre fehérre meszelni? Mert a légköri szennyeződések nem tesznek kivételt, előbb-utóbb ezeknél a házaknál is ott lesznek az „esőszakállak”. a piszoklerakódások. Kevés dolgot ismerek, mi szánalmasabb az összepiszkolódott fehérnél. A miskolci belváros rekonstu rukciós tervezése koránt- sincs azon a fokon, a jelek szerint főleg tartalmilag, hogy az eddig végzett munka tudományos elemzése késői lenne. Ebben a tevékenységben tehát nemcsak a legrátermettebb tervezőknek, szervezőknek és igazgatási szakembereknek van helye, hanem a társadalom összegyűjtött, analizált igényeinek és véleményeinek is. Már csak a módszert kell megtalálni e rendszer működtetéséhez. és akkor a városképi viták az úiság hasábjairól visszakerülnek a helyükre, a várostervezők műtermeibe..
