Déli Hírlap, 1989. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-13 / 11. szám

Eszmecsere a közelgő pártértekezlet előtt Párimunka az értelmiség körében A közelgő városi pártértekezlet előtt az ér­telmiség körében dolgozó kommunisták véle­ményére, hangulatára voltunk kíváncsiak, ezért hívtuk szerkesztőségi beszélgetésre Kovács Jó­zsefet, a városi pártbizottság titkárát, Sarlói Péternét, a pedagógus pártbizottság, Bak Ist­vánt, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem pártbizottsága és dr. Berkő Pétert, az egész­ségügyi pártbizottság titkárát. Elsőként erre a kérdésre kértünk választ: egyetértenek-e azzal az itt-ott elhangzó véleménnyel, hogy Miskol­con defenzívában van a párt? Kovács József: Azért is örülök ennek a beszélgetésnek, mert a pártban, ezen belül a miskolci kommunisták körében folyó in­tenzív munka mintha kevesebb figyelmet kapna az utóbbi időben, mint amennyit ér­demelne. Ha egy kisebb közösség összejön valahol, és valamilyen alternatív vitát pro­vokál — manapság ez nálunk sem megy ritkaságszámba —, akkor ez izgalmasnak tűnik a közvélemény szemében. De ha összegyűlik mondjuk 200 kommunista egy küldöttértekezleten, hogy felelősségtől át­hatva, őszintén véleményt cseréljen a párt belső megújulásáról, országos dolgainkról, a társadalmi és gazdasági kibontakozásról, akkor az sokak számára nem tűnik ese­ménynek, pedig ez a reális politikai erő. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a párt­mozgalom Miskolcon nincs defenzívában, él és cselekszik. Azon viszont valóban el kel) gondolkoznunk, hogyan lehetne felerősíte­ni a pártfórumok társadalmi hatását, kisu­gárzását. Talán túlságosan szerények, visz- 6zafogottak vagyunk. Hogy mást ne mond­jak: a pártszervezetek, jól megfogalmazott programjaikkal nem lépnek ki a közvéle­mény elé. A február 18-án megtartandó városi pártértekezlet jelentőségét éppen ezért abban is látom, hogy összegezheti, alkotó módon továbbfejlesztheti a pártszer­vezetek tapasztalatait, és határozott prog­ramot adhat a jövőre. Sarlai Péterné: Jó két évvel ezelőtt a köz­oktatás addigi rendszerét elkezdte felvál­tani a lassan önállósuló iskolák rendszere. Ez a folyamat pedig más, nagyobb mozgás­teret jelentett a pedagógus pártszervezetek számára is. Más tartalommal telítődött 1986 szeptemberétől a pártmunka nálunk, mint ahogy azt a régebbi — végrehajtó tí­pusú — iskolarendszerben megszoktuk. Egy olyan iskolában ugyanis, ahol a működéé célját, tartalmát és módszereit kívülről, Illetve felülről határozzák meg, egyszerűen talajtalan a pártmunka lényege: a straté­giai célok kitűzése, a pozitív folyamatok támogatása. Az 1986-ban bevezetett okta­tási törvény azáltal ad értelmet, tartalmat a pártmunkának, hogy a működés fő kér­déseiben való döntések az iskola jogosítvá­nyaivá válnak, a nevelés-oktatás döntésre érett problémáit az iskola falain belül kell megoldani. D. H.: Az önállósuló iskolák új, az eddiginél kedvezőbb helyzetet teremtettek a pedagógus pártmunkások számára is. De azt is hallhattuk egy pedagógusfórumon a minap, hogy isko­láinkban még mindig erősen él a paternalista szemlélet, és az ilyen oktatási intézményektől nem lehet elvárni, hogy demokratizmusra ne­veljenek. Sarlai Péterné: Természetesen két tanév kevés ahhoz, hogy a minőségi változás napi gyakorlattá váljon. Ahhoz például, hogy egy pedagógus képes legyen tanítványait a de­mokrácia „játékszabályaira” gyakorlat köz­ben megtanítani, neki is olyan térben kell mozognia, ahol tőle is ezt várják el. Az el­telt időszakban a pártszervezetek elsősor­ban abban vállaltak részt, hogy a tagság felismerje érdekeltségét az önálló szakmai­pedagógiai alkotómunkában, a neveléscent­rikus isíkolia kdalakításábajn. Ezáiltal legyen képes a folyamatok élére állni, példát mu­tatni. Kovács József: A pártértekezlet hatása hogyan érzékelhető pedagóguskörökben? Csak összejöttek a pedagógus kommunisták, eszmét cseréltek, mérlegre tették munkáju­kat, vagy e kommunista közösségek vitá­jának hatása kisugárzik az egész várospo­litikára? Sarlai Péterné: Egy meginduló folyamatot segített kiteljesíteni ez a pártértekezlet. Mindenféleképpen önbizalmat erősített, tá­mogatta a kezdeményezéseket, de azt még nem lehet mondani — pár hét után —, hogy a felmerült új gondolatoknak a gya- Jur latban is lenne hatásuk. Az értekezlet segített felismerni, hogy a mai politika ál­talános követelménnyé fogalmazta a társa­dalom számára mindazt, amiben a közok­tatás megújulását látja. Márpedig köztu­dott: egy adott kor iskolája a társadalmi gyakorlat által meghatározott. D. H.: Mi a véleményük az egyetemi kom­munistáknak a városi pártértekezletről? Bak István: Az egyetemi pártértekezle­ten elhangzottak alapján indokoltnak tart­juk a városi és a megyei pártértekezlet ösz- szehívását. Egy olyan folyamat részeként fogjuk fel, amelyben fordulópontot jelent 1988 májusa, amikor egy korábbi politikai irányvonalon lényegi változtatásokat haj­tottak végre. E fordulatot az alapszervexe- tekig bezárólag végre kell hajtani. Elébe kell menni az eseményeknek: általános igény, hogy mindenki tegye ki magát a megmérettetésnek. S adják meg a párttag­ság szélesebb körének azt a lehetőséget, hogy új módon tudjon véleményt mondani egy politikai gyakorlatról, és ahol úgy ítéli meg, hogy személycserékre van szükség, ott erre is módot kell nyújtani. D. H.: Hasonlóan vélekedik Kovács József is? Kovács József: Végeredményben már le­zajlott a városban egy nagyarányú páirtér- tekezlet, hiszen a küldöttértekezleteken 17 ezer kommunista képviseletében nyilvání­tottak véleményt. S ezek a küldöttek a fen­ti megállapításokat nem mindenben erősí­tették meg. Egyébként is nap mint nap megmérettetnek a mozgalom káderei. Ma a vita az életünk természetes része. Fontos, hogy legyen egy olyan program, ami mö­gé fel lehet sorakozni, és az is lényeges, hogy tisztességesen számoljunk el a múlt­tal. Mert ha nem tudjuk markánsan meg­határozni, hogy mivel akarunk folytonos­ságot vállalni, és mivel nem, akkor ez a politikánk hitelét rontja. D. H.: Mennyire hatékony most a pártmunka az értelmiség körében? Bak István: Ügy látom, hogy erőteljesebb szelektivitásnak kell érvényesülni a mun­kánkban. Ennek feltételeit részben már megteremtettük az egytestületes pártbizott­ságok létrehozásával. Korábban sokféle olyan határozatot tárgyaltunk, olyan kérdé­sekben is véleményt formáltunk, amire csak az energiánkat pazaroltuk feleslegesen. Most a szervezeti keretek megváltoztatásá­val a munkánk is hatékonyabbá válhat. Ugyanakkor bizonyos területeken fennáll a kiüresedés veszélye, mert az újat még nem, a régit már neon akarják. Kovács József: Amikor ilyen átrendező­dési folyamat van az alapszervezetekben, még nem mindenütt találják meg a saját feladataikat, a saját munkamódszereiket. A helyi pártbizottságok, így a városi pártbi­zottság nagy feladata, hogy ebben segítsék őket, a partneri viszonyon alapuló konzul­tációkkal. Berkő Péter: A mi pártértekezletünk alapvetően jó hangulatú értekezlet volt, rendkívül nyíltan és kritikusan vettük számba gondjainkat, de a végkicsengést te­kintve optimisták vagyunk. Az egészségügyi párttagság soraiban is jelen van a vissza­rendeződéstől való félelem, ugyanakkor azt is látják, hogy az utolsó fél évben kedvező irányú folyamatok vannak kibontakozóban, a társadalom jelentősen demokratizálódik. A jónak ítélt döntések végrehajtási ütemét illetően azonban már türelmetlenség érez­hető. Mindenki politizál, mindenki véle­ményt mond, és egyre kevésbé elnézőek a kedvező tendenciák megvalósulását fékező jelenségekkel és személyekkel szemben. Az országos pártértekezlet döntéseit illetően maradt ugyan némi hiányérzet az emberek­ben, de a személyi változások hangulati ha­tása nagyon kedvező volt. D. H.: A pórt iránti bizalom nem választható el az intézményi, városi, megyei és országos szintű párt-tisztségviselők személye iránti biza­lom kérdésétől. Berkő Péter: Ezt a bizalmat időről időre valóban fel kell mérni, meg kell újítani, erősíteni. Ahol ez megtörténik, ahol erre lehetőséget kap a párttagság, azt bizalom- növelő lépésnek tekinti. Jól vezetni is csak megfelelő bizalom birtokában lehet, ez hi­tet, erőt és tekintélyt ad. Örülök, hogy lesz városi pártértekezlet, mert segíthet néhány eddig nem észlelt fékező erő feltárásában, az eddigi jó törekvések megerősítésében, új követelmények megfogalmazásában. Meg kell azt is mondanom: a városi párt- és ta­nácsi vezetést illetően területünkön egyet­len személlyel kapcsolatban sem hallottam eddig bírálatot. Kovács József: A küldöttértekezleteken többnyire azt fogalmazták meg, hogy a sa­ját területükön nincsenek nagyobb gondok, inkább felfelé mutogatnak. Tehát többet kellene foglalkoznunk a jövőben saját gond­jaink megoldásával. Berkő Péter: Azt, hogy az egészségügyi dolgozók életkörülményei és az egészség­ügyi ellátás feltételrendszere javuljanak, nem itt fogják eldönteni, hanem országos szinten. Az ideológiai kérdésekben is kong­resszusi, illetve országos szintű döntésekre van szükség. Számomra nem szimpatikus azzal ingerelni] a párttagságot, hogy ne fog­lalkozzon országos gondokkal, csak a he­lyiekkel. Negyven év keserű tapasztalatai alapján igenis jogunk van beszélni az or­szágos gondokról. Az. persze igaz, hogy a cselekvést a politizálás, vitatkozás, muto­gatás nem pótolhatja. A központi és a he­lyi döntéseket is helyben kell végrehajtani. Nekünk ebben a kérdésben nincs lelki- ismeret-furdalásunk. Az egészségügyi párt­bizottság a város orvosvezetői többségének bizalmát élvezi, javaslataikat képviselve számos területen kezdeményezett változta­tást. Szeretnénk, ha nagyobb befolyásunk lehetne a dolgok menetére, ha jobb együtt­működési készséget tapasztalhatnánk. Van­nak olyan problémák, amiknek a megoldá­sához csupán szemléletváltozásra és jó in­tézkedésre van szükség, és pénz nélkül is lehetne segíteni a bajokon. Például újra kell szervezni az egész betegirányítási rend­szert, mert ma — egy kis túlzással — nem az orvos irányítja a beteget, hanem for­dítva. D. H.: Segíti az egészségügyi munka színvo­nalának emelését az intézmények nagyobb ön­állósága? Berkő Péter: A jó gazdasági szakembe­rekre is támaszkodni kell, példa erre a Me­gyei Kórház, amely belépett a bérklubba és önállóan gazdálkodik, jó eredményekkel, vagy a Semmelweis Kórház, ahol immár évek óta sikeresen működik az egyes osz­tályokig lebontott önálló dologi és bérke­retgazdálkodás. A saját küldöttértekezle­tünk vitája alapján kiadtunk az alapszer­vezeteknek megvitatásra egy tizenegy pont­ba foglalt feladattervet, amely tartalmazza az egészségügyi pártbizottság főbb törekvé­seit. Ebben benne áll, hogy minden lénye­ges politikai döntésnek részesei szeretnénk lenni, méghozzá alkotó módon. Különösen a városi és megyei szintű, a mi életünket, a dolgozóink életkörülményeit és az egész­ségügyi ellátás feltételrendszerét meghatá­rozó döntésekbe akarunk beleszólni. Ugyan­akkor vállaljuk a döntések végrehajtásá­nak a szervezését, támogatását is. D. M.: Az értelmiségiek körében dolgozó pb-nek és a párttitkároknak nagyobb-e most a tekintélye, mint néhány évvel ezelőtt volt? Berkő Péter: Nem mondanám, hogy na­gyobb, de ha arra gondolok, hogy a tágabb társadalmi környezetben ezzel kapcsolatban kedvezőtlen tendencia jelentkezett, akkor mi jó eredménynek tartjuk azt, hogy az egészségügyben — Információink és a kül­döttértekezletünk véleménye szerint — nem csökkent a pártbizottság és a tisztségvise­lők tekintélye, presztízse. Ugyanakkor sok­szor hálátlan feladat a titkároké, hiszen a párt egészével kapcsolatos bírálatokat leg­többször nekik kell fogadniuk, s miközben bennük is vannak olykor kételyek, sőt in­dulatok, nekik kell válaszolni a bírálatokra. Bak István: Mindenkinek, aki valamilyen tisztséget vállalt, osztoznia kell a felelősség­ben. Személy szerint sokat jelentett szá­momra, hogv egy megmérettetésnek megfe­leltem. Kovács József: Egészen röviden így fo­galmazhatom meg a véleményem erről: ma a tekintélyt nem a „hatalom” adja meg a titkárnak, hanem az elkötelezettség, a szak­mai hozzáértés, a változtatás képessége, és végül, de nem utolsósorban, a feddhetetlen­ség. Káderpolitikánk középpontjában e kö­vetelmények állnak. D. H.: Milyen most oi értelmiség politikai hangulata? Berkő Péter: Feszültebbé vált a hangu­lat az egészségügyi berkekben is. Az embe­reket reménnyel, bizalommal töltötték el az elmúlt hónapokban tapasztalt kül- és bel­politikai lépések, de nem tudják pontosan, hogy ezek a változások milyen irányt vesz­nek. Tartanak a demokratizálódási folya­matok esetleges megtorpanásától, és az élet- színvonal drasztikus esésétől. Sarlai Péterné: Nálunk is igénylik, hogy az elmúlt évtizedek szocializmusának ta­pasztalatait dolgozzák fel elméletileg. De sokkal jobban várják azt, hogy mindaz, amit a párt elhatározott. a gyakorlatban is megjelenjen. Van bizalom a politika iránt a pedagógusok körében, de a változá­sokat lassúnak tartják, különösen az őket közvetlenül érintő állami szférákban. Tü­relmetlenség kétségkívül tapasztalható. Bak István: Sokaknak elfogyott a hite, és jó néhányan ki is léptek a pártból. Ez ugyanakkor öntisztulásnak is megfelel. Má­jus óta korszakos változások történtek a politikában, de látnunk kell. hogy igen gyorsan romlanak az életkörülmények, és köztük tovább romlott az oktatási intéz­ményeké, így a Nehézipari Műszaki Egye­temé is. Ma az egyetemi ifjúság körében nagyok a feszültségek, erőteljes az alterna­tív szervezetek eszméinek befolyása. De e* jellemző a magyar felsőoktatás egészére is. D. H.: Tudomásunk szerint az egészségügyi, ek küldöttértekezletén is megfogalmazódott a kérdés, hogy milyen mértékben és milyen mód. szerekkel kell ma a pártnak érdekképviseletre vállalkoznia. Berkő Péter: Vannak az egészségügyi dolgozóknak és az egészségügyi ellátásnak gondjai, és ezt mi nagyon jól látjuk. Kér­dés, hogy ebben a helyzetben elég-e az ér­dekvédelmet kizárólagosan csak arrra a szakszervezetre bízni, amelynek tekintélye az utóbbi években jelentősen csökkent. Azon a véleményen vagyunk, hogy nem na­pi, problémákkal kell foglalkoznunk, de a legfőbb szakmapolitikai kérdésekben igenis határozott véleményt kell mondanunk. Az egészségügyi dolgozók életkörülményeit és az egészségügyi ellátás sorsát érintő főbb kérdésekben fontosnak tartjuk a pártbi­zottság politikai érdekvédelmi tevékenysé­gét. Az egészségügyiek nem fognak sztráj­kolni, kívánságainkat nem transzparensek­re fogjuk felírni. De érdekeink nekünk is vannak, és ezek képviseletéről nem szeret­nénk lemondani. D. H.: Nemrég kapott rendkívüli béremelési lehetőséget az egészségügy. Ezzel kapcsolatban több észrevétel érkezett lapunkhoz, ezért rá­kérdeztünk, hogy milyen elvek szerint történt a szétosztás. Kiderült: mindenki azt hitte, hogy a minisztérium határozta meg, kinek kell adni, noha a minisztérium valójában azt mondta, hogy ök csupán ajánlásokkal éltek. Az inté­zetvezetők maguk dönthettek volna arról, ho­gyan osztják szét a pénzt. Ebben az esetben mit tett az egészségügyi párt- és szakszerve­zet? Berkő Péter: Országosan, és az egészség­ügy egészét tekintve nagyon kevés tapintót kaptunk. Egy szűk réteg falvilianyozódott, a többség körében az elkeseredés nőtt. Ab­normális dolognak tartam, hogy például a saját osztályomon az egyébként általam is nagyra becsült műtősnők és anesztezioló­gus nővérek bére a rendelkezést követően az orvosok többségének bére fölé emelke­dett. Az egészségügyi pártbizottság nem kapott lehetőségiét a rendelkezés végrehaj­tásának mikéntjét befolyásolni. Sarlai Péterné: Én egy másik példát mondok. Az iskolákba a szakmai-pedagó­giai önállóság mellé január elsejétől oda­került a létszám- és bérgazdálkodás is. S ha például nyugdíjba megy egy magas bér­rel rendelkező pedagógus, most már a tel­jes bére ott marad az intézménynél. Nagy kérdés — ha a helyére alacsonyabb bérűt találnak —, mi legyen a „maradékkal”? Megjelennek a különböző érdekek. A KISZ például azt javasolja, hogy a p>ályakezdók- nek nagyon alacsony a bére, tehát adjunk a fiataloknak magasabb bért. A szakszer­vezet azt javasolja, hogy a családanyák, a középkorúak kapjanak. Egy pártszerve­zetnek viszont ezeknek az érdekeknek — bármennyire jogosak is — fölé kell emel­kednie, és magasabb érdekeket kell képvi­selnie. Ha tudja például azt, hogy a szü­lők azt szeretnék: nyelvtagozat induljon az iskolában, akkor a társadalmi igényre való tekintettel a pártszervezet azt ja­vasolja, hogy vegyen fel az iskola egy ió fizetésű nyelvtanárt, és induljon nyelvtar gozat, amennyiben ehhez az egyéb felté­telek is biztosíthatók. Bak István: Természetesnek tartom, hogy az alapvető érdekeket mindenképpen kép­viselni kell a pártnak, s a pártszervezetek­nek kell kialakítaniuk az álláspontjukat. Ez semmiképpen sem kerülhető meg. Ál­lást foglalunk abban, hogy milyen irány­ban fejlődjék egyetemünk, hogyan korsze­rűsítsék az oktatást, milyen hangsúlyos té­mákat kell a kutatásnak képviselnie. Meg­vizsgálni egy adott helyzetben azt, hogy milyen létszámcsökkenést hajtsanak végre az oktatóknál. A pártszervezet állást fog­lalt abban is. hogy meg kell állítani az egyetem oktatóinak körében az elöregedési folyamatot. Ezt képviseljük, és ha kell, az álláspontunkat ütköztetjük. Kovács József: Abban egyetérthetünk, hogy az érdekérvényesítés politikai feladat. De mint az imént említett példák is bi­zonyítják: a módszerek, az eszközök a problémák szerint különbözők lehetnek. Bátran vállalhatja az ilyen ügyeket poli­tikai szinten is a pártszervezet, mint az érdekérvényesítés egyik lehetséges mód­ját. A pártszervezetek kritikai érzékeny­ségét mutatja: az adott esetben felisme­rik-e, hogy ez milyen sok ember érdekét sérti, és hogyan befolyásolja a munka szín­vonalát. A városi pártbizottság álláspontja az — amint a tézisekben is megfogalmazódott —. hogy az értelmiség helyzetének javítá­sára irányuló törekvések közül azokat tá­mogatja, amelyek együtt járnak az alkotó cselekvéssel, az értelmiségi munka színvo­nalasabb ellátásával. Megújulási törekvé­seinknek egyik kulcskérdése, hogy elvi vi­ták során tisztázzuk és egyeztessük a kü­lönböző társadalmi rétegek érdekeit az egész társadaloméval. BÉKÉS DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents