Déli Hírlap, 1988. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-02 / 284. szám

* Nemcsak a tálalást és az ízeket, a korhű ruhákat is pontozták. (Kerényi László felvétele) Mit tálaltak 11. Lajos királynak? Diákkézben a Berzeviczy Tanítás nem volt, de tanultak A kínai császár udvarában és II. Lajos magyar király 16. századbeli ebédlőjében érezhették magukat tegnap diákok és tanárok a Berze­viczy Gergely Kereskedelmi és Vcndéglátóipari Szakkö­zépiskolában. A tegnapi és a mai diákönkormányzati na­pon szögre kerültek az is­kolaköpenyek. A tegnap délben kezdődött szakmai vetélkedőre hetek óta készültek az osztályok. A francia, az olasz, az orosz, az erdélyi, a kínai és a ma­gyar konyhát kellett bemu­tatniuk a vendéglátós tanu­lóknak. Tálaláskor nem hiá­nyozhatott a humor, a győ­zelemhez azonban ez kevés volt. A zsűri bírálta a fel­szolgálást, a terítést és egy- egy nemzeti specialitás ízét is. Sőt, a korhű hangulatot, a megfelelő ruhákat is pon tozták A diákönkormányzati na pokat minden évben meg­rendezik a Berzeviczy Ger­gely Szakközépiskolában. Idén december 3-a, Miskolc felszabadulása tiszteletére tartják. A kéttagozatos is­kolában a vendéglátást és a kereskedelmet tanul iák a fiatalok. A kétnapos ese­mény. amely felnőttként, kész szakemberként kezeli re Űjabb üzletet kötött a kö­zelmúltban a Diósgyőri Gép­gyár. A miskolci nagyüzem képviselői Moszkvában jár­tak és 10 db, úgynevezett élhajlító-berendezés szállítá­sára kötöttek szerződést, mely a gyárnak 50 millió forintos bevételt ie.lent. 'Az exportgépeket a jövő év el­ső felében szállítják. A B.-A.-Z. Megyei Hadki­egészítési és Területvédelmi Parancsnokságon ünnepi ál­lománygyűlést tartottak. Ki­hirdették azt a parancsot, melynek alapján Szabó Antal alezredest, osztályvezetőt — a felső korhatár elérésén túl — december elsejével nyug- állományha helyezték. Ez alkalomból a honvédelmi őket, az oktatást is méri. El­sősorban a szakmai képzést, de az a tény, hogy Csótai János, az iskola igazgatója két napra nyugodtan adja át székét a 17 éves Szénái At­tilának, Pegének bizonyítja, hogy a nevelőmunka is ér­tékes. A fiatalok • valóban felnőttként viselkednek. Nem is gondolnánk, hogy meny­nyire figyelnek például a ta­náraikra. A diákvezetőség ugyanis „bérreformot” aján­lott a két napra „leváltott” tanároknak. Minden pedagó­gus maga döntheti el, hogy miért és hány százalékos béremelést kér. Az igényeket tegnap még nem ismer­tük ... A kereskedelmi tanulókat viszont igen. Az ő vetélke­dőjük tegnap délután 2-kor kezdődött. A szaktantermek­ben egy képzeletbeli kiraka­A Borsodi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság Lillafüred feletti, garadnai telepén megkezdődött, és december végéig folyamatosan tart az egyes pisztrángfajták mes­terséges megtermékenyítése. A zuhatagok sziklái között megbúvó, a kristálytiszta vi­zű sebes hegyi patakok vi­zét kedvelő, ízletes húsú. és sporthorgászatra kiválóan al­kalmas sebespisztránganyák- tól már mintegy 70 ezer ik­rát fejtek ki. melyek a hím tejével termékenyítve a kel­miniszter emléktárgyat ado­mányozott részére, melyet Macsek Antal mérnök ezre­des, parancsnok adott át. Az új osztályvezető Pásztor Béla őrnagy lett. Nyugállományba került továbbá Kiss Gyula őrnagy és Gál Mihály őrnagy; a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatával tün­tették ki őket. tot rendeztek be, ahol az ötleteket, a fantáziát figyel­ték. A legügyesebb diákok a PIÉRT, az iskola KISZ-bi- zottsága és a szakkörök aján­dékait vihették haza. Vá­sárlási utalványokat, hideg­tálakat, dísztortákat kaptak. A szervezők a lelkes szur­kolóknak is tartogattak meglepetést; a versenyző diákok délelőtt szendvicset készítettek, palacsintát sü­töttek, hogy megvendégel­hessék drukkereiket A középiskolákban nincs gólyaavató, de itt és most köszöntik az elsősöket is, akik idősebb társaikkal együtt sok vidám órát töl­töttek tegnap és ma az osz­tályokban. Tanítás ugyanis nem volt. F. H. tetőházakba kerülnek. A megtermékenyített peték az oxigéndús vizű edényekben hat hét alatt kelnek ki. A vékonytörzsű lárvák másfél hónap múlva formás kisha­lakká fejlődnek, A további­akban még csaknem ugyan­ennyi ikrát termékenyítenek meg. A tervek szerint így az idén megközelítőleg 120 ezer sebespisztráng ivadékot kel­tetnek, melyeket aztán a megye különböző vizeibe he­lyeznek ki. Az idén már „üzemi mé­retekben” keltetnek a nem­régen meghonosított piszt­rángfajtából, a kamlopsból. A tenyésztésre 200 anyaha­luk van. Tőlük eddig már mintegy 30 ezer ikrát ter­mékenyítettek meg A továb­biak során ezt a mennyisé­get 100—120 ezerre kívánják növelni, hogy a kihelyezésre megfelelő legyen a tenyész- anyag. A kemény tél a pisztráng­telepen is érezteti hatását. Az úgynevezett ivadékneve­lő tavak befagytak, mert a források kevés vizet adnak. Ezért búvárszivattyúkkal pó­tolják a hiányzó mennyisé­get. Emellett lékelik is eze­ket a tavakat, s rendszere­sen tisztítják a jégen vágott nyílásokat, hogy az ott lévő ivadékok megfelelő meny- nyiségű oxigénhez jussanak. Ni ugáiiományba helyezés, kinevezés A kemény tél nem kedvez Szaporítják a msztránookat Vitesse el a város a meddőtl Változatok A iantics a köztisztaságról (Folytatás az 1. oldalról) A tegnapi tanácsülésen — amelyen részt vett Gulyik Zsolt, a városi pártbizottság titkára is — Jirkovszky Im­re, az építési és közlekedési osztály vezetője ismertette mindazokat a lényegesebb változásokat, amelyekben az új köztisztasági tanácsrende­let eltér majd a régitől. A belváros takarításával, s az eddig megoldhatatlan­nak bizonyult meddő-ügyek­kel is külön foglalkozik a rendelet. A tervezetben nem szerepel a Miskolci Közterü­let-fenntartó Vállalat neve, vagyis ezután nem elkép­zelhetetlen. hogy más cégek is részt vállalhassanak Mis­kolcon a köztisztasági tenni­valókból, a város takarításá­ból. Szeretnék, ha a miskol­ci hulladékgyűjtő edényeket a szemét szállításával meg­bízott szolgáltatók megvásá­rolnák. Tulajdonosként job­ban vigyáznának a kukák­ra és konténerekre, s a je­lenleginél jobban kihasznál­hatnák. A szemétdíjjal kap­csolatban két változatot ter­jesztettek a tanácstagok elé. Áz egyik szerint változat­lanul a lakóhelyiségek után állapítanák meg a fizetendő összeget. A másik javaslat alapján a lakások alapterü­letet vennék figyelembe. A végrehajtó bizottság egy ko­rábbi ülésén az is szóba ke­rült, hogy meg kellene néz­ni, mit vállalhatna át a ta­nács azokból a köztisztasá­gi kiadásokból, amelyekért ma a lakosság fizet. Várták a tanácstagok véleményét, észrevételeit, ám erről teg­nap kevés szó esett. Vr. Káló József, városi rendőrkapitány az elsők kö­zött kért szót A 10 méteres takarítási sávokat említette meg. Köztudott, hogy az ed­digi rendelkezések is a ház, vagy az épület kezelőjének, illetve tulajdonosának a kö­telességévé tették á környék takarítását. De mi van ak­kor, ha még két méter vá­lasztja el ezt a területet egv másik takarítási övezettől? Ki fogja ezt a kis szakaszt takarítani? A sávok kijei öle­se helyett inkább érdekelt­té kellene termi a házmes­tereket, hogy addig söpörjék az utat, ameddig az való­ban piszkos. A városi rend­őrkapitány bírálta azt a gyakorlatot is. hogy magán- személy havonta csak négy köbméter szemetet rakhat le díitalanul a Nádasréten. Mi történik, ha több szemét el­helyezéséről szeretne gon­doskodni’ Hová vigye’ Ezen a gyakorlaton is változtat­ni kellene. A sZemétdíiial kapcsolatban az első válto­zat mellett foglalt állást. Vagyis, hogy változatlanul a helyiségek száma szerint ál­lapítsák meg. A vitában felszólalók kö­zül a legtöbben a szemét- díjjal foglalkoztak. Volt, aki azt említette meg; több sze­mét keletkezik ott. ahol szi­lárd tüzelőanyaggal fűtenek. Ludnyik Ferenc például ja­vasolta; fizessünk a lakóhe­lyiségek után. de kérjenek többet attól, aki szénnel és fával tüzel, illetve keve­sebbet azoktól, ahol gáz­vagy olajtüzelésű fűtőtest működik. Márkusz Dezső szerint alapdíjat kell meg­állapítani, s ezit a tényle­gesen elvitt szemét mennyi­sége után meghatározott összeggel kell kiegészíteni. Gajdos Rezső pedig úgy vé­lekedett, hogy átalánydíjat kellene fizetni a szemét el­szállításáért, ez volna a leg­gazdaságosabb megoldás. Jirkovszky Imre elmondot­ta. hogy a lakossági sze­métszállítás egy évben 31,4 millió forintba kerül. Ha ebből számítanák ki az át­alány összegét, évente 400— 450 forint jutna egy-egy la­kásra. Természetesen a kö­vetkező tanácsülésig ponto­san kiszámítják, mekkora volna az átalány, ha ennek a bevezetéséről döntenének. Hogy a díjban az elszállított szemét mennyiségét is fi­gyelembe vegyék, már ne­hezebb feladat. Ami pedig a tüzelőanyaggal kapcsolatos javaslatot illeti, ez kifejezet­ten igazságtalan volna. Ahol ugyanis szénnek és fával tü- zelnek, eleve kevésbé kom­fortos körülmények között élnek. Büntetés volna, ha ráadásul még magasabb sze­métdíjjal is sújtanák őket, mint azokat, akik a távfűtés adta kényelmet élvezik. De nemcsak a szemétdíj került szóba a vitában. Keszthelyi Zoltán például azt javasolta, hogy a város vállalja magára a meddő- szállítást, ne terheljék vele tovább a miskolciakat. Jir­kovszky Imre válaszából ki­derült; évente másfél millió forintba kerülne ez a város­nak. A tanácsülésen szót kapott Farkas György, a Miskolci Közterület-fenntartó Vállalat igazgatója is. Két avasi ta­nácstag, Szolnoki László és Lázamé Nagy Mária ugyan­is szóvá tette, hogy az Ava­son heti háromról kettőre csökkentették a fuvarjaikat, s emiatt szemetesebb a la­kótelep. A vállalat ugyan­akkor Szikszón, s más vá­rosokban is vállalkozott a szemétszállításra. Az igazga­tó elmondta: a kettő között nincs összefüggés. A vidéki szemétszállításhoz külön gé­peket használ a cég, s eze­ket a megyei tanácstól ka­pott támogatásból vásárol­ták. A vidéki szemét nem a Nádasréten foglalja a he­lyet. A települések sajáit szeméttelepükön gondoskod­nak az elhelyezéséről. A vitában elhangzottakat összegezve dr. Kovács László egyebek között azt mondot­ta, hogy mivel többen szóvá tették a zártkertes övezetek­ből elszállított négyköbméte­res konténereket, ezért feb­ruárig a többi javaslattal együtt azt is me'vizsgálják; mibe kerülnek a városnak, ha ismét visszavinnék eze­ket eredeti helyükre. A teg-* napi tanácsülésen szó volitl még a tanácsi szervek ügy-* félfogadásáról és munka-* rendjéről szóló tanácsrende-i létről, s a testület tagjai megvitatták az egészségügyi és szociálpolitikai bizottság munkájáról szóló jelentés* is. B. A. Kötéltáiíc a jégen Amikor a kötéltáncos rálép a kifeszített kötélre, s megte­szi első lépéseit a mélység fölött, a közönség visszatartja a lélegzetét. Milyen bátor! — mondják, pedig életét többnyire gumiháló, vagy biztosítókötél védi. no meg ez a tanult szak­mája, gyerekkora óta az egyensúlyozás bűvöletében telnek napjai. Amikor beköszönt az igazi tél. és a havas, jeges járdákon hajlott hátú öregemberek botorkálnak, aprókat csúsztatva lábukkal hogy minél kisebb legyen az esés koc­kázata, mindig a kötéltáncosok jutnak az eszembe. Ki a bátrabb? Én az öregekre szavazok. Mert nem akármilyen kockázat az, hogy valaki a fél liter tej beszerzésére az életét teszi föl. Túlzás lenne ez? Aligha. Amikor valaki jóval túl van a hatodik ikszen. egy esés halálos következményekkel járhat; az eltört csontok nem gyógyulnak, a hónapos fekvés a tüdőgyulladás rémével fenyeget. Nem tudom, hogy mindez eszébe jut-e azoknak, akik hóesés után nem takarítják le a járdákat. Sajátos össznépi felelőtlenség ez, mert nemcsak a családi házak tulajdonosai, vagy a házmesterek egy része fütyül a hóeltakarításra, hanem szinte minden télen meg­írjuk: közintézményeink környékén is sokszor takaritat'an maradnak a járdák. Bizonyosan jobb paragrafusokat is kita­lálhatnak, de ez aligha oldja meg a kérdést. Szigorúbb el­lenőrzés kellene, és nem ártana néha azokra is gondolni, akiknek léptei alatt nem feszül ott a védőháló ... (kiss)

Next

/
Thumbnails
Contents