Déli Hírlap, 1988. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-12 / 292. szám

A gyárlótól függetlenül kell ellenőrizni Mi felel a minőségért? Csak a kereskedőt büntetik Az LKM-ban levő modern technikát hatékonyabban kell kihasználni Svéd szakemberek a kohászairól A kevesebb több lehet Az Országgyűlés utolsó napján élénk vita bontako­zott ki Váncsa Jenő mező- gazdasági és élemezésügyi miniszter, s az egyik buda­pesti képviselő között az élel­miszerek minőségellenőrzésé­vel kapcsolatban. Abban egyetértettek, hogy az élelmiszerek gyártása és forgalomba hozatalának en­gedélyezése kerüljön el egy­mástól. A gyakorlatban vi­szont még mindig többnyire ott ellenőriznek ahol a ter­mék készül, amely minded­dig meglehetősen sok visz- szaélésre adott alkalmat. Ezt állapították meg a Fo­gyasztók megyei Tanácsának ülésén is a minap, ahol a megyei Népi Ellenőrzési Bi- aottság vizsgálati tapaszta­latairól is beszámoltak. Megfelelő ellátást ígérnek | az ünnepekre a kereskedel- i mi és az élelmiszeripari vál- ! lalatok. Az áruházak, a ru- j házati és az iparcikküzle­tek is feltöltötték raktárai­kat a karácsony előtt ke­lendő árukkal. A húsipari vállalat juh-, és műbeles virsliből 100— 100 mázsát készít és lesz 50 mázsa debreceni. Elegendő a kocsonyahús és sertés-, valamint marhahúsból is ki tudják elégíteni a vásárlók igényeit. A tejipar a hiány­cikknek számító Rózsa és Parti helyect a 10 deka­grammos csomagolású, min­den mennyiségben rendel­kezésre álló vajat ajánlja azoknak, akik otthon készí­tik el az ünnepi asztalra szánt süteményeket. A Mis­kolci Sütőipari Vállalat ka­rácsony előtt néhány nap­pal kezdi meg a kalácsok, a beiglik, a bobájka, a le­veles tészta, a képviselő­fánk és a tortalapok süté­sét. Emiatt néhány napig a Mint Balázs Bertalan, a megyei NEB elnökhelyette­se elmondta, nemcsak a né­pi ellenőrök tárták fel a fo­gyasztói érdekvédelem hiá­nyosságait, hanem többek között a társadalmi ellen­őrök, a Kereskedelmi Fel­ügyelőség dolgozói is közre­működtek. A bajok már a gyártással kezdődnek, mert a legtöbb üzemben nem érvényesülhet kellően a minőségellenőrök véleménye. A vállalati szer­vezeten belül ők is függősé­gi viszonyban vannak, így fordulhat elő, hogy ,.felsőbb utasításra” akár döntésüket is megváltoztatják egy-egy termék minőségével kap­csolatban. A gazdasági ve­zetők pedig elsődleges szem­pontnak azt tartják, hogy minél többet adjanak el ab­péksütemények közül, csak a kiflit, a zsömlét, a dupla sósrudat és a sörkiflit gyárt­ják. A Mátra Füszértnél a margarin és az étolaj mel­lett a hiánycikkek listájára került a sertészsír is. Mivel élesztőből akadozik az ellá­tás, először a sütőipar igé­nyeit elégítik ki, és csak azután szállítanak az üzle­tekbe. Kielégítő a választék j szaloncukorból. Csak az ol- j cső konzum fajtájúból ér- j kezett kevés. Nem lesz elég j a délig.vümölcs, bár még j újabb szállítmányokat vár­nak. Mazsola is jut a bol­tokba, alig lesz viszont kó­kuszreszelék. A .városi tanács a decem­beri megnövekedett forga­lom miatt ellenőrzései so­rán különösen nagy gondot fordít a fogyasztók., érdek- védelmére. Figyelni fogják a helyes árfeltüntetést, a pontos számolást és mérést, valamint a megfelelő meny- nyiséget. ból, amit gyártanak. Az vi­szont csak később derül ki, hogy kifogások merültek fel az áru minőségével kapcso­latban. A Fogyasztók Ta­nácsának megyei ülésén is elhangzott — amit már több helyütt javasoltak —, hogy a termék minőségének el­lenőrzését minden esetben a gyártól független szerv vé­gezze el. Igaz, hogy vannak ilyen intézmények, ám cél­szerű lenne már az üze­mekben, gyárakban különál­ló minőségellenőri hálóza­tot létrehozni. Baj van a laboratóriumok felszereltségével. Elavult műszerekkel, rossz körülmé­nyek között végzik munká­jukat az itt dolgozók. Gyak­ran a szállításnál sértik meg a higiéniás szabályo­kat, s a megfelelő hűtést sem tudják mindig biztosí­tani. Az ellenőrök kevés olyan áruval találkoztak, aminek árából azért enged­tek, mert a szabványtól el­tér annak minősége. Pedig egy-két nappal a szavatos­sági határidő lejárta után néhány forinttal olcsóbban bizonyosan elkelne az áru. A rossz minőségért viszont mindig a kereskedőket bün­tetik, noha a gyártót illet­ne meg. A népi ellenőrök véleménye szerint a szabvá­nyok sem érvényesítik elég­gé a fogyasztói érdekvédel­met, s elsősorban a gyár­tók érdekeit szolgálják. Cél­szerű lenne jobban szigorí­tani az élelmiszerek gyártá­sával kapcsolatos előíráso­kat, már csak azért is, mert a magasabb árért a vevő egyre jobb minőséget vár. Már készül az a komplex jogszabály, amely átfogóan szabályozza majd a fogyasz­tói érdekvédelem szempont­jai szerint a minőségi elő­írásokat. Ennek a segítsé­gével pontosan meg lehet határozni ki a felelős azért, hogy milyen áru kerül a ve­vő kosarába. (vadas) Jól informált körökből származik a történet, és ha mégis elhallgatom, melyik iskola „ékessége” a ferde kémény, az csak azért van, mert még nem zárult le a felelősség megállapítására indított peres eljárás. Engem különösen az a mód kapott meg, ahogy felfedezték: az oktatási intézmény kazán­házának jókora kéménye nem egészen úgy áll, ahogy kellene. Fiatal alpinisták vállalkoz­tak a füstokádó újrafestésé­re, és ehhez az ismert mód­szert alkalmazták: kötélre függesztett deszkán eresz­kedtek lefelé a kémény csú­csáról, miközben sebesen járt a kezükben a pemzli. Festettek, festettek, ám egy idő után az a furcsa érzésük támadt, hogy rövidül a kar­juk. Amikor aztán néhány méterrel lentebb ereszkedtek, bárhogy nyújtózkodtak, el sem érték a kéményt. Jára­tosak lévén a fizikában, azonnal felismerték: a kö­tél függőleges, tehát csak­is a kémény lehet ferde. Ha nem is annyira, mint a hí­res-nevezetes pisai torony, de annyira azért igen, hogy az iskola, illetve felettes ha­tósága pert indítson a fele­lősség megállapítására, ök ugyanis nem idegenforgalmi A muzeális értékű beren­dezésektől kezdve a mo­dern technikáig minden megtalálható a hazai acél­iparban. A termékek minő­sége azonban gyenge, s az ehhez felhasznált munkaidő és energia értéke nemzetkö­zi összehasonlításban mérve igen magas. Többek között ezt állapították meg azok a svéd szakértők, akik világ­banki pályázat alapján vet­ték vizsgálat alá a teljes magyar vaskohászatot. Természetesen nemcsak a helyzetelemzés volt a dolguk — mint azt csütörtökön Budapesten, a Nemzetközi Kereskedelmi Központban megtartott tájékoztatón. Bá­nyai Miklós kohászati mi­niszteri biztos elmondta —, hanem az is, hogy a szerke­zetátalakítási koncepcióra és egy profitérdekeltségi alapon álló szervezetre tegyenek javaslatot a független szak­értőkből álló bizottság tag­jai. • BERUHÁZÁSOK IS KELLENEK Ériek Johanson és Per Olof Boman elmondták, hogy a tízhetes vizsgálat tapasz­talatairól zárójelentést készí­látványosságot akartak, ha- t nem egy rendeltetésszerűen használható, és összedőléssel sem fenyegető kéményt. Mint mondám, a per ki­menetelét még nem isme­rem. De annyit laikusként is megjósolhatok, hogy ne­héz lesz megállapítania — a szakértők bevonásával el­járó — bíróságnak, kit ter­hel a felelősség: a beruhá­zót, a tervezőt, a kivitele­zőt, avagy a talajt. Legcél- szérűbbnek látszik az utób­bit elmarasztalni, mert az mindent elbír — kivéve ta­lán a kéményt. Önmagában nem nagy ügy ez a kémény-história, s higgyék el, eszembe sem ju­tott volna felemlegetni, ha nem • hallom mostanában oly gyakran, hogy mielőbb meg kellene találni bizo­nyos társadalmi, gazdasági ferdeségek, elferdülések fe­lelőseit. Nem tagadható, hogy néhány ilyen kísérlet már sikerrel járt, és azt sem vitatom, hogy a közvélemény egyetértésével folytatni keil a „nyomozást”. Csak az szo­morít el, hogy ha meg is találják, kik terveztek rosz- szul (nagyban), és kik vol­tak a hanyag kivitelezők, attól még néhány óriási „kémény” ferde marad. tettek. Ha teljesül az álta­luk elképzelt szerkezetátala­kítási program, 220 millió dollárnak megfelelő összeg takarítható meg, s ezután a hazai acélipar már verseny- képesen tudja előállítani termékeit, és ilyen pozíció­ba hozhatja a feldolgozó- ipart is. Alapul a nyugati tapasztalatokat vették, hi­szen a modern acéliparban a legfontosabb a vevő érde­ke. A magyar árrendszerben sajnos nem sikerült felfe­dezniük logikus kiindulási pontot, ezért szerintük a nyugati import alternatívá­ja az, ami szerint ki kell alakítani az árakat a belső piacon is. Az alapvető cél­kitűzés az volt, hogy olyan utat jelöljenek ki, amelyen a hazai acélipar állami tá­mogatás nélkül megáll majd később a maga lábán. Meg­jegyezték viszont, hogy a szerkezetátalakítás során az állami támogatás nem ma­radhat el, mert a program jelentős beruházások nélkül nem képzelhető el. Javasla­tuk szerint például a Borso­di Ércelőkészítő Műben egy ércdúsító üzemet kell építe­ni, mert a kohóknak a gaz­daságosabb termelés érdeké­ben magasabb vastartalmú alapanyagra lesz szükségük. A Lenin Kohászati Művek­Lehet, hogy egy általam még nem ismert módon egyenesre lehet rángatni, vagy úgy aiátámogatni, hogy nem dől tovább. A legvaló­színűbb azonban, hogy újjá kell építeni mind, ami kaj­la, és ez bizony drága mu­latság. Ezért vélem úgy, hogy minél rövidebb az ok­nyomozás és a perlekedés, annál hamarabb hozzá lehet látni a munkához — egy akarattal. Javítsuk ki a hi­bákat minél előbb! Ezt teszik egyébként az avasi gimnázium megcsúszott tornatermével a tervezők és a kivitelezők. Haladéktala­nul hozzáláttak a helyreál­lítási munkálatokhoz, mond­ván: a vétkesség mértékének megállapítására közben, és .utána is lesz idő. Szóval, fizessen, akinek fizetnie kell, de ha túl s^k időt, energiát szentelünk ennek, akkor előfordulhat, hogy el terelődik a figyel­münk a legfontosabbról, s a soron következő kémé­nyünk is ferde lesz. (Vagy egy kicsit balra, vagy ki­csit jobbra.) Az ilyen ké­ményt pedig — mint a pél­da bizonyítja — szépre fes­teni sem lehet. (békés) ben több özem leszerelése mellett a fejlettebb techni­kát kellene hatékonyabban működtetni, és a javaslataik: között szerepel egy új UHP transzformátor megépítése. Özdon megszüntetésre ítélte­tett minden metallurgiai te­vékenység. Ott a korszerű rúd- , és dróthengermű bő­vítését tartják szükségesnek. Figyelemre méltó, hogy a svéd szakemberek szerint jó üzletet remélhetnénk a hul- ladékvas-fedolgozással. Ez­zel a világpiacra is ki lehet­ne jutni, ami számításaik: szerint évente 80—90 ezer dollár nyereséget hozaa. O KÜLFÖLDI RÉSZVÉNYESEKKEL A szervezeti változásra tett javaslatok során már figye­lembe vették a jövő évben érvénybe lépő- társasági tör­vényt, miszerint a fejlesztés­ben érdekeltek száma gyara­podhatna, s részvényesek le­hetnének külföldi vállalat tok, bankok, de akár ma-: gánszemélyek is. A szakér­tők szerint, ennek legjobban egy állami tulajdonban lévő holding vállalat felelne meg. melynek élén egy erőteljes elnök állna, akinek hitele van, s a legnehezebb hely­zetben is határozott kon­cepciója. Az igazgató taná­csa 15—20 (!) főből állna,' akiknek a feladata az anya­gi források elosztása és a távlati tervezés. Az egyes vállalatok pedig részvénytár­saságok és leányvállalatok! formájában működnének. • ÉRTSE, AKI DOLGOZIK Mindenfajta beruházás nélkül milliókat takaríthat­nánk meg, ha a minőség és a hatékonyság fogalmát mindenki értené és tudná a maga posztján — figyelmez­tettek a svéd szakértők. Az emberi tényezők szerepét egyébként is kiemelték: a dolgozóknak meg kell érte­niük a folyamatban való szerepüket. A költségvetést úgy kell lebontani, hogy mindenki értse, hogy mit, miért tesz, jól felfogott egyé-1 ni, illetve vállalati érdekből, amely oda vezethet, hogy jól eladható lesz a termék. E szellemi befektetés része a vezetői tudatformálás és az átfogó átképzési program a szakértők szerint is. A tanácskozáson részt vevő miskolci szakembereket meg­kérdeztük, hoztak-e ezek a javaslatok új ötleteket a kormánybiztos és a helyi vezetők terveihez viszonyít­va. Elmondták, hogy a lé­nyeget tekintve ezek egybe­esnek. Az elfogulatlan véle­ményre tehát minden bi­zonnyal azért volt szükség, hogy a visszafejlesztés és a fejlesztés hazai tervét nyo­matékosabbá tegye, valamint annak okán is, hogy a meg­valósítást ennek alapján kér­heti számon az ügyet támo­gató Világbank. (oláh) A kocsonyától a kókuszreszelékig Karácsonyra készülve fonákja ti Pisai” kémény ♦ A legtöbb helyen korszerűsíteni kell az üzemek minő­ség-ellenőrző laboratóriumát

Next

/
Thumbnails
Contents