Déli Hírlap, 1988. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1988-12-07 / 288. szám
A DH várospolitikai fóruma Itt a felelősség, ott a pénz Áruházra írárnak Mi itlik a Széchenyire? Hirdetőoszlop és rendőrposzt • Három helyre tervezik • A formatervező javasolja • Például az olvasók terén... I Akármilyen furcsa is első hallásra, a közbiztonság és a városszépítés összefügg egymással. Legalábbis Miskolcon most erről beszélhetünk, hiszen lapunkban is olvashatták: a rendőrség posztokat szeretne felállítani a Széchenyi úton. Az állandó rendőri jelenlét kétségtelenül növelné a sétálók biztonságérzetét, ám a rend őrei nem állhatnak csak úgy az utcasarkon, azaz szükség van valamilyen házikóra, őrhelyre. De milyen legyen? S ha már rendőrposztokról van szó: milyen lehet egy olyan pavilon, hirdetőoszlop, amely a Széchenyin kaphat helyet? A rendőrkapitányság és a városi tanács szakemberei a városi főépítész vezetésével már tárgyaltak a lehetséges változatokról. A Széchenyi út—Szemere utca sarkán, a „villanyrendőrnél”, a Szabadság tér vagy a Tanácsház tér térségében, illetve a Centrum szomszédságába szeretnék elhelyezni a rend- örposztokat. Számunkra különösen a j „villanyrendőr” és környéke ( fontos terület, hiszen a Déli Hirlap és a Miskolci Városszépítő Egyesület régi közös terve, hogy itt valósítsa meg a szuvenírbolt előtti részen az olvasók terét. A rendőrség a régi irányítótorony — amelyben rendőr ült és kapcsolgatta városunk akkor még egyetlen közlekedési jelzőlámpáját — helyére szeretné tenni a rendőrposztot. Jó lenne, ha mindez együtt valósulhatna meg az olvasók terével, ahol egy ízléses hirdetőoszlopon olvashatnák a miskolciak a Déli Hírlap legfrissebb számát és a váKorszerű lesz Nem került le a napirendről az ipartörténeti és településszerkezeti szempontból egyaránt érdekes diósgyőri, úgynevezett vasgyári kolónia ügye — mondotta Kelemen István Miskolc város főépítésze. Az eddigi tervek a jövő év tavaszán kerülnek a városi tanács végrehajtó bizottsága elé. A végrehajtó bizottság 1986-ban foglalkozott a műemléki szempontból értékes terület komplex hasznosításának kérdésével. Hogy egyáltalán napirendre kerülhetett, azt az a szemléletváltozás tette lehetővé, amely végre szakított az elavult, el kell bontani elvével, s felismerte. hogy vannak olyan építészeti emlékek, melyek korszerűsítéssel megvédendők. megvédhetek. így korült sor a vasgyári kolónia ★ Ez is egy a tehetséget változatok közül a formatervező dossziéjából. rosszépítők közleményeit. Természetesen ezen a te- recskón le lehetne telepedni, a padokra és mint ahogy régen, újságot is árulnának — no. természetesen nem a jelenlegi dísztelen, környezetébe kevésbé illő pavilonokban. Vajon milyenek lennének ezek a pavilonok, hirdetőoszlopok, és hogyan festenének a rendőrposztok? Amikor erről beszélgettünk Kelemen István főépítésszel, bekopogtatott az ajtón Lit- win József, aki a Széchenyi út utcabútorait tervezte. Hóna alatt egy dossziét hozott, amelyben ott volt egy tervlap, egy olyan hirdetőoszlop sorsának megvitatására és a fenntartás melletti döntés meghozatalára, amelyet segített, hogy jelentősen változott a természeti környezet. A Lenin Kohászati Művek és más üzemek levegőszennyező kibocsátása csökkent, egészségesebbé vált a lakóterület. A kolónia lakóival a tanács képviselői aktív eszmecserét folytattak, s szociális felmérést is végeztek. Ennek alapján újabb ismereteket szereztek az ottlakók élet- körülményeiről, szándékairól. Kiderült, hogy ragaszkodnak a kolóniához, s továbbra is szeretnének ott élni. Mindezek ismeretében a tervezők feladata lesz kidolgozni a korszerűsítések menetrendjét rajzával, amely a Déli Hírlap nevét is magán viselte. De mutatott más terveket is: például annak a kis építménynek a rajzát, amellyel a földből kibúvó szellőzőket, elektromos szekrényeket, közmúalagút-lejáratokat lehet beilleszteni a városképbe. Ezeket a terveket azért készítette el a formatervező, hogy szükség esetén legyen egy olyan tervcsalád, amelyből válogatni lehet. A Széchenyi útra ugyanis efféle létesítményeket, nem terveztek. Szerették volna ugyanis útját állni a bódék elszaporodásának. A tervezők igyekezetét tiszteljük, de aligha valószínű, hogy az elkövetkezendő években ne kelljen egy-két létesítményt mégiscsak elhelyezni. Csak két példa a jelenből: itt vannak a rendőrposztok, amelyeknek megfelelő formai megoldást kell találni, vagy azok az elektromos szekrények, amelyek három helyen is csúfítják a sétálóutcát — ezeket is el kell tüntetni valahogy. A Litwin József ajánlotta megoldásokat nem akarjuk mi minősítem: tegyék meg ezt az olvasók, hiszen a rajzokat megtekinthetik lapunkban. Reméljük, hogy a rendőrposztok és a többi, kisebb- nagyobb építmény is dísze lesz a Széchenyi útnak, akármelyik megoldást választják is. (kiss) Mint arról lapunkban is olvashattak, a múlt heti szélviharban szétszakadt az Augusztus 20. strandfürdő első medencéje fölé állított sátor. A készítők, a GraboMiért nincs áruház az Avason? Ez a kérdés nyugodtan nevezhető örökzöldnek, mert mióta beköltöztek az első lakók az avasi városrészbe, azóta teszik fel újra és újra minden fórumon. Legutóbb lapunk szervezett a Hazafias Népfronttal közösen író-olvasó találkozót az Avason. Ott újra rákérdeztek az áruház ügyére, s az utána kibontakozó vitában ott feszült minden olyan ellentmondás, amely ma kényszerűen jellemzi egy város kereskedelmi hálózatának fejlesztését, fenntartását. ® KIKÖTÉSEK, DE CSAK EGY HATÁRIG Ma az avas-déli polgár azt látja, hogy mindenfelé épülnek üzletek, áruházak, csak éppen ott nem, ahod ő szeretné, azaz lakóhelye mellett. Sokan ma is úgy vélik. hogy a városi tanács kezében vannak eszközök, amellyel késztetni lehet a beruházásra hajlandó kereskedelmi vállalatokat, hogy ott építsenek áruházat, ahol azt megszabják, megengedik nekik. Nos, ez már jó néhány éve nincs így. Azok az áruházak, amelyek az utóbbi években jöttek létre Miskolcon — a Bükk vagy az Iparcikk Áruház —, s amit Osfrtörtölkön ülésezik a városi tanács végrehajtó bizottsága. Többek között a jövő évi költségvetési és fejlesztési tervről is vitatkoznak a testület tagjai, vaplast szakemberei a tizenegy méteres hasadást nem tudták a helyszínen kijavítani. Ezért a sérült egyhar- madot a győri központba szállították. Itt két nap számost terveznek — a Centrum bővítése és az Ady-hídi bevásárlóközpont — hosszú alkudozás, kompromisszum eredményei. Magyarán, aki ma befekteti pénzét, ezt csak úgy teszi meg ha biztosnak látrja a forintok megtérülését, ha olyan területen építkezhet, amely számára kereskedelempolitikailag megfelelő. A tanács élhet kikötésekkel, de csak egy bizonyos határig, mert könnyen előfordulhat: elviszik a pénzt, és máshol épül me^ az áruház. Sajnos, nem Miskolcon épített például áruházat a Röviköt. Megvolt a hajlandóság rá, de nem sikerült idecsalogatni a Skálát sem. Hogy az utóbbi időben néhány nagy országos cég — például a Könyvértékesítő Vállalat — hajlandónak mutatkozik pénzt befektetni mégis Miskolcon áruházépítésbe, az éppen a város fejlesztését irányítók, a régebbinél rugalmasabb, kompromisszumkészebb magatartásának köszönhető. • MEGÉRZIK A TERHEIT S hogy mi köze mindennek az Avashoz? Az Avason annak idején a tervezők hagytak helyet az áruháznak. Elegendő pénz az áruház megépítésére azonban nem volt a város kasszájátemnrrt tájékoztatót hallgatnak meg a város jelentősebb középületeinek városképi megjelenéséről és a várható felújításokról. radás után megragasztották és tegnap útnak is indították Miskolcra. Ma a helyére csavarozzák, szigetelik a ponyvát, és remélhetőleg a hét végén ismét áU a sátor. ban, a vállalkozóknak pedig nem fűlött és nem fűlik ma sem a foguk áruházat építeni ebben a városrészben. Tartózkodásuk érthető, ugyanis a kereskedők, vendéglátósok ugyancsak befü- rödtek mostanában azokkal az üzletekkel, amelyeket annak idején állami pénzből építettek a lakótelepeken és aztán a cégek átvették üzemeltetésre. A vendéglátósok mindmáig megérzik az akkor megépített nagy alapterületű lakótelepi üzletek átvételének következményeit; sorra veszteségesekké váltalt. De nézzünk közül a kereskedelemben: a lakótelepeken az üzlethelyiségek életre keltése sziszifuszi feladat. Ha találnak vállalkozót, akkor az előbb-utóbb felmondja a boltot, mert nincs elég haszna. Vannak üzlethelyiségek, amelyekbe minden erőfeszítés ellenére sem sikerült kereskedőt találni. Az Avas különösen rossz helyzetben van, hiszen kiesik a forgalomból, ide csak az jár, aki itt lakik, míg a Tanácsköztársaság lakótelep esetében az üzleteket a belváros, s a forgalmi utak közelsége ét- teti. • ÉLEZŐDŐ VITA Áruházépítésre tehát aligha van esélyünk egyhamar az Avason: ehhez olyan általános áru bőség, kínálati piac kellene, amikor a kereskedőnek az a legnagyobb gondja, hogy hol adjon túl a portékáján. Az avasi áruház építésétől indultunk el, s máris mesz- szire kanyarodtunk a témától. Vagy mégsem? Mostanában egyre jobban kiéleződik a vita kereskedők és a tanácsiak között arról, hogy mi az elsődleges: az üzlet, a gazdaságosság, vagy az ellátási felelősség. Ma úgy fest a helyzet, hogy a kereskedelmi vállalatok ha tetszik, ha nem, üzletet kell, hogy csináljanak, ha talpon akarnak maradni, a tanácsoknál pedig ott maradt az ellátási felelősség, de pénZ nélkül... (kiss) ABC-t, de nem a régi helyre Jó néhány évvel ezelőtt égett le egy fából épült kis; ABC-áruház az Avas-délen, a Középszer utcán. Az ott élők sokszor kérték, hogy építsék újjá az üzletet. Végül is döntés született arról, hogy lesz új ABC, ám a helyéről hosszas vita dúlt. A városépítők azt mondták, hogy a domboldalra kell tenni, és nem a leégett faépület helyére. Az ABC ugyanis annak idején nem véletlenül épült fából. Ugyanis ott annyi közművezeték húzódik a föld alatt, hogy nem lehet egy épület alapjait lerakni. Hiába szeretnék tehát erre a helyre tenni az ABC-t, ide legfeljebb egy újabb faházat lehetne telepíteni. Mindenesetre a bolt- avató nem a közeli jövőben lesz. mert úgy tűnik, hogy az. új ABC-t jövőre sem fogják megépíteni, anyagi erő híján. Kijavították a sátrat Középületeink felújítása
