Déli Hírlap, 1988. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1988-12-31 / 308. szám
Szociográfiai dokumentumjáték több személyre és az újévre 1988 - sok minden más mellett — az az év volt, amikor megújul j magyar Országgyűlés, azaz a DIÉTA. Merőben új szellemű — legalábbis ami az elmúlt évtizedek hazai gyakorlatát illeti nem csoda, hogy az egyik legnépszerűbb tévéműsor a parlamenti tudósítás. Mi is támogatjuk az újfajta DIETÁ-i, akarjuk mondani diétát, képviselőink — a három kép két urat ábrázol — szívesen mutatják meg Önöknek, hogy mi módon is képzeljük ezt el. Javaslatunkhoz kérjük a kormány megértő támogatását. De legalábbis ■órai kenyeret a szalámi mellé "(erényi László felvételei) — Jó napot! Mér harmadszor csengetek! — Azt hittük, betlehemesek. — Nem. Az adó miatt jöttem. Felmérni. — Mérje fel. — Karácsonyfa? — Aha. — Maszek? — Már nem. Visszaadtam az ipart. — A fát kérdeztem. — Ja? Az maszek. Látszik rajta? — Szép. Ezüst? — A zaciban. — A maga dolga. A lakás? — Egy szoba, mosókonyha. Külön bejárattal. — Menjünk tovább. Jövedelem? — Visszafogott. — A felesége? — Melyik? — A jelenlegi. — Az is elment. — Most hol «Ml? Együtt él az feleségemIszik? riső me) — Kilenc előtt soha. — Utána? — Másnap reggel nyolcig — Nyeremény, díjak, örökség? — Adósság. — Az minket nem érdekel. — Már engem sem. — Hát te kisör eg? Hány éves vagy? — Hagyja békén. Hátrányos helyzetű a gyerek. — Hát a kisebb? — ö fokozottan. — Minek szánja őket? — A kicsit kisvállalkozónak. — A nagyot? — Nagyvállalkozónak. — Ingatlan, nyaraló, telek? — Csak a nagypapának van. — Helyileg? — A városi köztemetőben. — Előre megvette a sírhelyet? — Dehogy. Tombolán nyerte. Azzal együtt, hogy igyekszem tiszteletben tartani személyiségi jogait, néha kénytelen vagyok ráüvölte- ni, még inkább a kedves mamájára, persze, csak bizonyos keretek között. Nagyjából így mennek a dolgok nálunk. Vagyis hát: így mentek eddig, hiszen éppen arról akarok beszélni. hogy a pluralizmus jegyében felszabadítottam családtagjaimban az eddig elfojtott energiákat. Ha másmás módon is, de ugyanazt a célt kell akarnunk elérni. Ez pedig az egységes, demokratikus, harmonikus család, amely persze változatlanul az én nevemet viseli, no, de ez természetes, mondhatnám, magamtól értetődik. Szeretném biztosítani az egymás mellett élő nézetek szabadságát, megteremteni az egyenlőséget, ahol mindenki egyenjogú, plusz ott vagyok én. Szóval a pluralizmus, ami nagyon jó dolog — nekik. Meg nekem. Merthogy mintegy tükröt tartanak elém. Bár nem bánnám, ha a tükörtartás helyett inluíbb levinnék a szemetet, varro- gatnának, kötögetnének. művelnék magukat — ha lenne földünk, akkor azt is —, engem pedig hagynának szunyókálni délutánonként, hogy regenerálódjak az esti kári-itapartira. Ha alszom, amúgy sem nézek tükörbe. Tehát. Szabad nekik gyülekezni. Ha csak valami miatt meg nem tiltom. Mint legutóbb is, amikor valamelyikük már nem tudom mit mondott. Más. Szépséges feleségem a múltkor egy álló hétig sztrájkolt. Ügy. Jó. hát velem nem. tolt ki, de akkor is szép tőle. És persze tőlem. A lány pártot akar alapítani, bízva abban, hogy akkor soha nem emelek rá kezet, elvégre nem akarhatok pártütő lenni. A kisfiú nehéz eset, pillanatnyilag kifejezetten a fennálló rend ellenségének tűnik, bár roppant aranyosan szedi szét a lakást. Vele szemben kénytelen leszek bevetni a nagyszülőket, oly módon, hogy átpasszolom nekik a srácot a hét végeken. Utánanéztem, ennek nincs különösebb jogi akadálva. Rendszeresen eszmecserét folytatunk, és ők határozhatják meg kedvenc tévébemondójukat éppúgy, mint énekesüket, vagy akar együttesüket. Ha akarnak, szavazhatnak is rájuk. A feleségem valami alternatív nem tudom mit kezdett hajtogatni — szerintem kissé vérszemet kapott <t demokráciától, de hát még valamennyien csak tanuljuk —, szóval, addig alternati- vozott, amíg a lány ki nem jelentette, hogy ö nemcsak pártot akar, hanem altereg« is lesz. Mit tesz a pluralizmus? Ráhagytam. Akárcsak a tanszabadságot. Szabadon választhat két idegen nyelvet, valamint három számítástechnikai szakkör közül. A kisfiúról megállapítottam, hogy érdeklődéssel figyeli a fejleményeket, amelyek hatására párhuzamosan zsendül és zendül. Majd lesz rá gondom. 'Bár pillanatnyilag más gondom van. Bizonyos házastársak a családunkban szeretnék naprakészen tudni férjük személyi kiadásait, rajta tartani a szemüket — szerintem a kezüket — a költségvetésemen. Majd kitalálok valamit, addig is azt mondtam az asszonynak, hogy persze, persze. Azért már nehogy a málna harapjon a maciba! Felhívtam szeretteim figyelmét a termékszerkezet- átalakításának szükségességére, a veszteséges ágazatok felszámolására. Ilyenekj a kozmetikus, a fodrász és a játékberuházás nem kis része. Határozatot hoztam arról, hogy átmenetileg rosszabb lesz az anyagi helyzetünk, amihez kértem megértő támogatásukat. F.gyben önkritikát gyakoroltam néhány korábbi, elhibázott döntésem miatt, amiknek a meghozatalánál persze ők is jelen voltak.' úgy, hogy a felelősség nem is engem terhel, hanem őket. Igyekszem tudatosítani bennük, hogy ha engem megpróbálnak meobuktatni, és ne adj Isten, sikerül nekik, nálam csak rosszabbat kaphatnak a fejük fölé. De lehet, hogy a nyakuk közé. És akkor aztán lőttek a pluralizmusuknak is. No. hát így vágunk neki az új évnek. Szabados Gábor r Beküldött húsz kisüsti kupakot. — Kisfiam!... már megint a teher miatt jöttek? — Tessék megnyugodni nagypapa!! Nem tehóü Adó!' — Félrehall a bácsi? — Ja. 1945 óta. — Miért, mi volt akkor? — Tüzér. — Első, második, harmadik gazdaság? — Táppénz. — Kenőpénz, hálapénz, júdás- pénz, csúszópénz, borravaló? — Inkább vetítek magának diákat a tavalyi bejgliről. Az idén csak ez van. — Majd máskor: Most sietek. — Ne vigye el az álmunkat! — Most nem viszek el semmit. Magának kell befizetni csekken. — Most? — Nem. Ahogy ön akarja/ —- Lehet válogatni ? — Lehet. Az „A” változat szerint jövő szerdán kell befizetni az egészet, a „B” változat szerint az első felét kedden, a másik felét csütörtökön. Tehát? , — Szinte mindegy... — Hat akkor végeztünk. Boldog újévet! — Ugyanoly at magának is Kiss József Meghallva az idők szavad, úgy döntöttem, hogy nekünk — a családnak — is meg kell újulnunk. És mivel nekem van olyan jó fü- \lem. hogy meghallottam a változás hangjait, természetes, hogy a családon belüli átalakulást is nekem kell tető alá hoznom. Egyébként a változás lényege a család további demokratizálása. r Nem mondom, az elmúlt nyolc év alatt — amióta kettő, három, majd négytagú közösségünk fennáll — voltak olyan megnyilvánulások otthon, amelyeket hol csendes szóval, meggyőzéssel, hol szigorúbban, hol pedig egészen határozott fellépéssel kellett visszavernem, mivel a fennálló és kitűnően működő demokratikus családi centralizmust létében veszélyeztették. Világos, hogy én, mint e számomra oly kedves család feje, aki szerelemből, szerétéiből, szívós kitartásból és szorgalomból építettem fel patriarchális közösségünket, nem engedhettem meg. hogy épp azok gyengítsék egységünket. kérdőjelezzék meg céljainkat, keresztezzék utamat, ‘ akik érdekében munkálkodom. Újra és újra meg kefl értetnem az én drága szép feleségemmel, hogy ami az otthoni, úgynevezett háztartási munkát, pontosabban a munkamegosztást illeti, kettőnk közül messze én vagyok a nehezebb helyzetben, hiszen az én vállamat nyomja az irányítás felelősségének a súlya, enyém a szervezés gondja. Én hívom fel ■ a Kölcsönzőt, hogy megtudjam, van-e bent szőnyegtisztítógép, az asszonynak már csak ki kell hoznia, otthon bedugnia a konnektorba és végigszaladni vele a szobákon. Nekem kell eldöntenem. hogy a nagyszülők közül melyik vigyázzon a gyerekekre, amíg a nejem a piacon van, vagy ügyes-bajos dolgokat intéz, mert hivatalokba én nem szívesen járok, részben a vérnyomásom, részben az idegrendszerem miatt. Én töröm a fejem azon is, hogy az asszonykát éppen Keletre vagy Nyugatra kiildjem bevásárolni, és hogy hová rejtse az engedélyezetten felüli devizái. Sorolhatnám még, de talán ennyi is elég. A gyerekekkel sem korty- nyű. A nagylány, a nyolcéves, nem hajlandó angol nyelvű sakk-szakkönyveket olvasni, vagy csak ímmel- ámmal, pedig az ő javát akarom. De ugyanez a helyzet a karatéval, a balettal, a zongorával, a tenisszel, az úszással és a regényírással. Csinálja, csinálja, de nem látom a szemében a lelkesedés lángját lobogni. A kisfiú még nincs kétéves, hónapok óta megállt a fejlődésben, legalábbis, ami a betűket illeti. Csak a nagyok, azok közül is csak a nyomtatottak mennek. Továbbá alig-alig szobatiszta, és amilyen kicsi, olyan nagy károkozó tapétában, bútorban, törékeny áruban. E3. ú. é. k.-variációk KRIMI Borzasztó, Ügy Érzem Követnek! NÁLUNK IS VAN SUPER CHANNEL Bevezették Utcánkba Égből a Képet EGY SZERELEM VÉGE Beh Utállak Édes Katám! FIX FIZETÉS Bérből Uraim Élni Kínos Pluralizmus a családban
