Déli Hírlap, 1988. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-22 / 301. szám

+ A házat sokan megcsodálják ... Nyolcán voltak Kos-emlékérem a Kés-házért A nyáron alapította az építésügyi és város­fejlesztési miniszter a Kos Károly Emlékérmet, a Hazafias Népfront Országos Tanácsával kar­öltve, Hogy kinek ítélik oda, arról évente bi- i-itsác dönt. Minden, a városát szerető mis­kolci számára szívet melengető hír, hogy az elmúlt napokban egy nyolctagú, elsősorban miskolci kollektíva is érdemesnek találtatott az elismerésre. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, valamint az építésügyi és városfejlesztési miniszter a miskolci Kos Károly-ház hely­reállításáért munkálkodó kollektíva tevé­kenységének elismeréseként adományozta a Kós Károly Emlékérmet. Á nyolctagú csa­patban mindazok ott voltak, akik azért dolgoztak, hogy a Kós-ház Miskolc egyik legszebb épülete, a Magyar Építőművész Szövetség helyi csoportja és a Miskolci Vá­rosszépítő Egyesület otthona lehessen. Ke­lemen István, városunk főépítésze, Puskás Péter építész, az épület külső építészeti munkáinak tervezője, Ferencz István, a belsőépítészeti tervek alkotója, Lopotnyik Béla nyugdíjas, a vállalkozás műszaki ellen­őre, Vízi László kőműves kisiparos, aki a kivitelezésben jeleskedett, Szervátiusz Ti­bor szobrászművész, a Kós Károiy-szobor alkotója, Balatoni Klára iparművész, aki a ház belső „felöltöztetésében” működött közre, valamint Nagy Zoltán nyugdíjas épí­tész, aki a ház helyreállításának időszaká­ban a MÉSZ helyi csoportjának elnöke volt — ők azok, akik a kollektívát alkotják. Gratulálunk! Szabad a kéményseprőknek, tilos a kukásoknak Pénztárcánkra sandít a fcúékotó Az oklevél, amely az emlékérem mellé járt, az éremmel együtt látható lesz a Kós- házban is. Karácsony és szilveszter táján egyre több hívatlan lá­togató csenget be kenemes ünnepeket és boldog új évet kívánni. Mindezt nem önzet­lenül teszik, s igen megle- pounek, ha nem pénzzel Ho­noráljuk jókívánságainál. Néhány kommunális szol­gáltató vállalatnál tiltják, masoknál viszont hallgatóla­gosan eltűrik dolgozóik há­zalását. Viszokai Tibor, a Ké­ményseprő- és Tüzeléstech­nikai Szolgáltató Vállalat igazgatóhely e ttese: — Több évszázados ha­gyomány, hogy a kémény­seprők újévi jókívánsága szerencsét hoz. Miskolcon nem annyira, mint vidéken, elvárják a kéménykotrók szerencsekívánságait Nem támogatjuk dolgozóink búé- kolását, de nem is tiltjuk meg. Tudomásom szerint az idén is a saját pénzükön nyomtattak falinaptárt, miniegy 30 ezer példányban. Korábban 100 ezret rendel­tek, ez is bizonyítja, hogy csökkent az igény az ilyen jellegű „népi szolgáltatás” iránt. Ezeken a naptárokon megtalálható a kéménysep­rők védőszentjének, Szent Flóriánnak a képe, valamint a szakmára jellemző relik­viák. A 23 miskolci ké­ményseprő legfeljebb azokat a családi házakat látogatja végig, amelyeket év közben Is többször felkeres. Hangsú­lyozom, hogy az igazi ké­ményseprők nem járják vé­gig a központi fűtéses pa­nelházakat. Akik ilyen kör­nyéken házalnak, bizonyos­ra vehető, hogy szélhámo­sok. A fekete ruhájukat a jelmez^ölcsönzőből szerezhe­tik be, és őket csak egyet­len cél vezérli, a pénzgyűj­tés. Bulla Zoltán, a Miskolci Közterület-fenntartó Vállalat igazgatóhelyettese: — Nálunk semmilyen ha­gyomány nem kötelezi dol­gozóinkat a búékolásra. Ezért, mint minden eszten­dőben, most is megtiltottuk a házalást. Prémiumelvo­nással büntetjük azokat a kukásokat, akik munkaidő után sárga mellényben vé­gigcsöngetik a többemeletes lakóházakat. Tudjuk, a sze­métszállítók fizetése nem va­lami sok, mégis úgy tartjuk, hogy rossz fényt vetne a vállalatunkra, ha ilyen mó­don tarhálnának a dolgozó­ink. Megjegyzem, hogy nem tilos kellemes ünnepeket, boldog új évet kívánni mun­ka közben, amikor találkoz­nak a családi házak lakói­val. Nekünk csak az ellen van kifogásunk, ha ezt ki­hívó módon teszik, kiköve­telve az adakozást. Az el­len sem lehet kifogásunk, ha a szövetkezeti lakások, a tár­sasházak közössége egy ösz- szegben megjutalmazza azo­kat a szemétgyűjtőket, akid­nek a munkájával egész év­ben elégedettek voltak. Karácsony és szilveszter között nemcsak álkémény- seprők, hanem álszemetesek felbukkanására Is számítha­tunk. Előfordul, hogy a vál­lalattól leszámolt dolgozók megőrzik a sárga mellényt és a vállalati igazolványt, s vé­gigjárják a lépcsőházakat. Nem árt ha megnézzük, kit engedünk be a lakásba! (szántó) 4 párt vb a tanács munkájáról Nosztalgiával gondolnak a kerületi hivatalokra (Folytatás az 1. oldalról) Utoljára 1983-ban vették nagyító alá a tanácsi appa­rátus munkamódszerét. A közigazgatásban dolgozók fél évtizede sem voltak köny- nyű helyzetben, most azon­ban az akkorinál is súlyo­sabb gondokkal küzdenek. A városfejlesztés, a városüze­meltetés, a lakosság ellátása ugyanis közvetlenül befolyá­solja a közhangulatot. Az állampolgárok egy-egy tanácsi előadó viselkedésé­ből, ügybuzgalmából mesz- szemenő következtetéseket vonnak le az egész appará­tus működésére nézve. Ugyanakkor a tanácsi dolgo­Jól jövedelmez Kihunylak a boksák Kihunytak a faszénégető boksák a Blikkben, pihenő­be vonultak a faszénégetők. Igen nehéz munka ez, mert | — bár a hajdani 'földkunyhó helyett már „összkomfortos” lakókocsijuk van —, míg tart az éjjel-nappali égetés, többet kell a boksa mellett lenni, mint a fedett helyen. A Borsodi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság többek között a Garadna völgyében. ! a Lusta-völgyben, valamint Répáshuta környékén tele­pítette az idén a feszénége- tr boksákat. De izzítottak faszenet a zempléni erdősé­gekben csakúgy, mint a Déli- Búkkben. Az idén az erdő­A Parlament folyosóján Mit tenne a larácsenyía a!á? gazdaság területén — mint azt Varga József, az erdő- gazdaság vezérigazgató-he­lyettese összegezte — mint­egy 2500 tonna faszenet izzí­tottak ki. Ennek nagyobb ré­szét exportálták, árucserés I ügyiét keretében. A faszenet nemcsak az ijiar hasznosítja, de egyre inkább használják a hétvégi telkeken, kirán­dulásokon grillezéshez, a sza­badban történő sütéshez-fő- zéshez. A faszénizzító boksák kör­nyékén most kiégett hamu [ jelzi a gúlák helyét. Am a szomszédságban már ott vár a halomba rakott rúdfa. amelyekből tavasz elején is­mét megrakják a boksákat. Életre form-hlub Az É'et reform-klubban, a diósgyőri Ady Endre Műve­lődési Házban holnap dél­után 4 órától a natura-táp- lélkozás alapjaival, recep­tekkel és alapanyagokkal is­merkedhetnek meg az érdek­lődők. Akiknek nincs klub­tagsági igazolványuk, 30 fo­rintos jeggyel mehetnek be. (Tudósítónk jelenti) Bár az ülésteremben dúl a vita a jövő évi költségve­tés tervezete felett, ezeken a december végi napokon mégis békés, karácsonyi hangulat uralkodik a Parla­mentben. A kupola alatt fel­díszítve áll az úttörők ha­gyományos fenyőünnepségé­re a hatalmas karácsonyfa. A 15 méter magas, zöld óriást Zircrő] szállították az Országházba. Hatvan katona hozta fel a lépcsőkön de­cember 17-én. A fenyő fel­állítása. rögzítése — a ku­polán lévő ablakokhoz kö­tötték ki a csúcsát — és fel­díszítése reggel 8-től este 10 óráig tartott. A Parlament sajtóirodájában úgy tudják, hogy majdnem egy mázsa — az Országház gondnokságá­nak adatai szerint körülbelül 70 kilogramm — szaloncuk­rot kötöttek fel rá. December 25-én és 26-án egyébként legalább 2000 út­törőt látnak itt vendégül, s műsorral kedveskednek ne­kik. Mivel a fa az ország há­zában áll, a tudósító hajlik rá. hogy az egész magyar­ság karácsonyfájának lássa. Ez alá viszont meglepetés járna, ön milyen ajándékot látna szívesen a nemzet ka­rácsonyfája alatt? — kér­deztem dr. Kürti László re­formátus püspököt miskolci képviselőt. Így válaszolt: — Szociális jellegű aján­dék illene a fa aia. Támo gatni kellene a rászorulókat, s akik önhibájukon kívül a többieknél rosszabb körül­mények között élnek, és másoknál szegényebb a ka­rácsonyuk is. Fehérné Eke Katalin ka­zincbarcikai képviselő egy­ben családanya is. Hogyan készül az ünnepre? — ál­lítottam meg egy pillanatra, amikor az ülésterembe igyekezett. — Szerencsére volt, ak: átvállalja a sütés-főzés, a készülődés terheit. Idén a férjem szüleinél. Egerben töltjük a karácsonyt. Még nem sikerült minden aján­dékot megvennem. Néhány apróságot szeretnék besze­rezni. de nem tudom, lesz-e rá időm. hiszen december 23-án délig biztosan itt ta­nácskozunk majd. Akkor pe­dig sietek haza a családom­hoz. Az ötödikes fiamnak és a harmadikos lányomnak időközben már megkezdő­dött a vakáció ... Persze az ünnep — és az ünneplők — hangulatát az is befolyásolja, hogy mire mennyit költhetnek. A sze­mélyi jövedelemadó jócskán apasztja a pénztárcák tartal­mát, és sok esetben a telje­sítmény visszafogására kész­tet. A magánszemélyek jö­vedelemadójáról szóló tör­vény módosítására készül az Országgyűlés. A vitában fel­szólal Simon Béla miskolci képviselő is. Miről beszél majd? — érdeklődtem tőle a decemberi ülésszak második napján. — Azt teszem szóvá, hogy a kötelezően elrendelt túl­órák kedvezőtlenül érintik az adózókat. Nem maguktól vállalják a többletmunkát, ezért különösen igazságta­lan. ha a kapott pénzzel túllépnek egy sávot, és igv több adót kell fizetniük. Hogy ezt elkerüljük, azt ja­vaslom majd: egyenes adó­ba 20 százalékot fizessünk a jövőben a kötelezően elren­delt túlórák után. Ezt kelle­ne alkalmazni valamennyi munkaterületen, az orvosok­nál csakúgy, mint a pedagó­gusok esetében. — Miért döntött úgy hogy éppen ezeket mondja majd el? — Elsősorban a nagyüze­mi, bérből és fizetésből élő munkásság érdekeit tartom í szem előtt, őket is hátra nyosan érinti ez a fajta úl- óra-adózás. Főleg miattuk állok majd fel... (bujdos) zóknak —■ mint a hatalom közvetlen képviselőinek — minden helyzetben meg kell őrizniük higgadtságuka . tár­gyilagosságukat, s ügyelniük kell a jogszerűségre. S ez mostanában egyre nehezebb: az ügyfelek ugyanis az egyéb, számukra nem éppen kedve­ző rendeleteket is a közvet­lenül velük kapcsolatban álló tanácsi dolgozókon ké­rik számon. Tímár Vilmos, a városi pártbizottság első t tkára a vitában hangsúlyozta: „a ta­nács munkáját folyamatosan figyelemmel kísérjük, ha nem is mindig ilyen alapo­san értékeljük. A végrehaj­tó bizottság elismeri, hogy az apparátus magas színvo­nalon teljesíti a feladatát." S ami lényeges: meggyőző­dött az ügyintézők szakmai hozzáértéséről, hivatásszere- tetéről. Az állampolgárok zöme — ha tetszik, ha nem — valamilyen módon kap­csolatba kerül a tanácsi ügy­intézéssel. Közben jól vagy rosszul minősíti az ott dol­gozók munkáját, attól füg­gően. miképpen orvosolták a problémáját. Így a végrehaj­tó bizottság tagjai, akik a tegnapi ülés előtt hosszasan elbeszélgettek a tanácsi dol­gozókkal. saját tapasztalatai­kat is szembesíthették. Megszívlelendő, hogy a la­kosság még mindig nosztal­giával gondol vissza a kerü­leti hivatalok megszünteté­sére. Ügy vélik, hogy mesz- szebb került a tanács a la­kosságtól, hiányolják a régi közvetleneob kapcsolatot. Ennek tudják be. hogy az ügyek gyakran elhúzódnak, több a felesleges adminiszt­ráció, s későn értesülnek a helyi városfejlesztési elkép­zelésekről. E panaszokat fi­gyelembe keli venni a taná­csi munkamódszerek legkö­zelebbi megújításánál! Ezen az ülésen a végre­hajtó bizottság valamennyi tagja egyetértett abban, hogy a tanácsi apparátus la­kossági megítélése még a felsorolt hibák ellenére is kedvező. Érződik a lObbító szándék, az állampolgárok bizalommal vannak a tanács munkája iránt, magukénak érzik a várost. S amikor szó­vá teszik a hiányosságokat, azt mindannyiunk közös ér­dekében teszik. Az ülésen elhangzottakra még visszatérünk.

Next

/
Thumbnails
Contents