Déli Hírlap, 1988. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1988-11-14 / 268. szám

Korszakváltás a kohászatban Beszélgetés Diótos László vezérigazgatóval A Borsodi Vaskohászati Tröszt létrejötté^ vei korszakváltás veszi kezdetét a Lenin Kohászati Művekben is. A szerkezetváltás során megváltozik a gyáregységek arculata, sera változás érinti a kohászatban dolgo­zók életét is. Az események felgyorsultak. s az elmúlt héten az LKM vezérigazgatója hosszú távra szóló fejlesztési koncepciót tartalmazó szerződést írt alá az osztrák Voest-Alpine céggel. Mindez szerves része a nemrég bejelentett új irányítási forma kialakításának. A legutóbbi fejlemények­ről adott interjút lapunk számára Drótos László ve­zérigazgató. ♦ Október 3-án tették közzé a döntést, miszerint az LKM két másik kohá­szati nagyvállalattal közö­sen, egy korlátozott jogkö­rű trösztben dolgozik to­vább. Személy szerint ön egyetértett-e ezzel a dön­téssel? Ha igen, miért, s ha nem, miért nem? — A döntéssel egyetértek, annál is inkább, mivel egyik kezdeményezője voltam az OKU és az LKM vagyoner- dekeltségen alapuló ilyen irányítási formájának. Az Ózdi Kohászati Üzemek és a Lenin Kohászati Művek szo­rosabb együttműködése min­denekelőtt a fejlesztés és visszafejlesztés, a piacépí­tés és a termelési optimali­zálás szempontjából egy­részt hatalmas gazdasági és emberi tartalékot tár majd fel (például megszüntethető a kihasználatlan kapacitás, összehangolttá tehetők a fej­lesztések, meg'szüntethetők az elavult berendezések és technológiák, leállítható a veszteséges termékek gyár­tása), másrészt csak így te­hető valóban versenyképes­sé a két borsodi nagy ko­hászati vállalat termelése, ezáltal valósítható meg kör­nyezetszennyező hatásának, valamint a nehéz, egészség­re ártalmas fizikai munka­helyek számának a jelentős csökkentése. Miután a kidol­gozott program szerint a hagyományos kohászati munkahelyek száma néhány év alatt mintegy a felére csökken megyénkben, ez a körülmény az adott térsé­gekben — de mindenekelőtt Ózd városában — elindítja, sőt kikényszeríti a jelenle­ginél lényegesen jobb foglal­koztatási struktúra kialaku­lását, a jó irányú társadal­mi dinamizálást. A létreho­zott trösztben jól egészíthe­ti ki a két alapvertikumú megyei vaskohászati vállalat radikális megújulást, hogy a Borsodi Érctömörítő Mű — gazdagodó termelési profil­jával — bekapcsolódik a fúzióba. Ennek a célnak az elérésére volt más javas­lat is, például, hogy von­ják össze a három vállala­tot. Szerintem több szem­pontból is helyesen döntött az ipari miniszter' amikor a tröszti formát választot­ta. Ebben a formában ugyanis megtarthatják a vállalatok — a fenti megszo­rításokkal — a gazdálkodá­si, üzemeltetési önállóságu­kat, és felkészülhetnek egy korszerűbb tulajdonosi irá­nyítási formára, egy szocia­lista holding, egy részvény- társasági keret kialakításá­ra. Erre szerintem három­öt éven belül megérik a helyzet. A Mindez hoirvan illeszt­hető össze a vállalat mos­tani szervezeti felépítésé­vel? Az LKM-nek volt egy saját kibontakozási prog­ramja. Ezt most meg kell változtatniuk, vagy egy ré­szét megtarthatják? — A korlátozott jogkörű tröszt, miután meghagyja az önálló vállalati státust, alap­vetően nem érinti a benne részt vevő gazdasági egysé­gek belső szervezetét. A tröszt létrejötte csak kisebb kiigazítást tesz indokolttá az LKM fejlesztési, keres­kedelmi és termelési irá­nyító szervezetében. Ugyan­akkor az LKM vezetése gyorsított ütemben kívánja folytatni a belső szervezeté­nek megkezdett korszerűsíté­sét, ami azt jelenti, hogy az önállósítható termelői és szolgáltatói egységei külön­féle kisszervezetekké ala­kulnak át. A külföldi és ha­zai tőke bevonása új típusú társulások létrehozatalával is együtt jár majd. A trösztté válás alapvetően nem vál­toztatja meg, sőt erősíti az LKM-nek az elmúlt évben (a kormány új munkaprog­ramja szerint) korrigált stra­tégiai tervét, aminek az a lényege, hogy vállalatunkat gazdaságilag jól prosperáló szervezetté, dolgozóinak biz­tos kenyeret és perspektívát nyújtó gazdasági egységgé tegyük, amely továbbra is betölti a hazai ötvözöttacél- gyártás bázisának szerepét. Az e cél érdekében elkészí­tett. 1990-ig szóló stabilizá­lási programunk viszont már lényegesen megváltoz­hat az új tröszti keretek között. Eredeti elképzelé­sünkhöz képest várhatóan nem változik lényegesen a melegen hengerelt készáru csökkenésének mértéke. A tröszt létrejöttével a leállí­tandó ózdi hengersorokról 50—100 ezer tonna termék gyártását az LKM-be cso­portosítják át (mi 300 ezer tonnás csökkentést tervez­tünk 1991-ig). Döntő válto­zás viszont a stabilizálási és kibontakozási programunk­hoz képest, hogy ha az ózdi metallurgiai üzemek is (a nyersvasgyártó nagyolvasz­tók, az acélgyártó Siemens —Martin-kemencék) az 1990 utáni években leállnak, a megmaradó ózdi korszerű rúd-drótsort az LKM új kombinált acélművéből kell féltermékkel ellátni. Ezt így korábban nem tervez­tük, ez a miniszteri biztos által vezetett Tárcaközi Bi­zottság koncepciója volt, amit a kormány Tervgazda­sági Bizottsága augusztus­ban elvileg jóváhagyott Ez kétségtelenül racionális program, az LKM-ben ki­sebb kiegészítő fejlesztések­kel és a vállalatunknál ere­detileg is tervezett beren­dezés-korszerűsítésekkel — rendkívüli emberi erőfeszí­tésekkel ugyan, de — gaz­daságosan végrehajtható. Mintegy 5000 főnek munka­hely-változtatással, az ehhez tartozó átképzéssel és to­vábbképzéssel kell .számol­nia. ♦ A tröszt vezetői tiszt­jét pályázat útján töltik be. ön pályázik-e erre? — Nem pályázom a tröszt vezetői posztjára. A megyei pártvezetés és az ipari mi­niszter véleményével azono­san, én is úgy látom, hogy az ügy szempontjából több hátrány, mint előny szár­mazna abból, ha akár az ózdi, akár a diósgyőri jelen­legi vezérigazgató kerülne a tröszt élére. Miután a két vállalat vezetése több do­logban eltérően ítéli meg a hazai, és ezen belül a bor­sodi kohászat helyzetét, ki­látásait, jobbnak látom, ha e sokszor szembenálló véle­ményekből a racionális tar­talmat szintetizálni képes vezető kerül a Borsod! Vas- kohászati Tröszt élére. Mindemellett azonban a tröszt létrejöttével egy idő­ben bekövetkező munkakör­változásom után is szeret­ném kamatoztatni az eltelt évek során megszerzett szakmai ismereteimet, az új tröszt javára, az LKM és a megye gazdasági szerkezet- váltása érdekében. ♦ Ha ön a tröszt veze­tésére nem pályázik, akkor véleménye szerint milyen vezető felelne meg erre a posztra? — Az új vezetőnek min­denekelőtt a borsodi vasko­hászat radikális, gyorsított ütemű átalakítása iránt el­kötelezett embernek és ki­váló menedzsernek kell len­nie. A kialakult programot — amelyet neves nemzet­közi szakértők is a lehető legjobb változatnak tarta­nak (például a svéd Szon- dia Consollt szakértői) nem szabad tovább elodázni újabb ötletekkel, konzerva­tív ellen javaslatokkal. Nem engedhető meg a további időhúzás. Miután erre még mindig van kísérlet, a tröszt vezetőjének nagy fe­lelőssége, de elsőrendű fel­adata is, hogy ezt minden eszközzel visszaszorítsa. A tröszt vezérigazgatója első­sorban a kialakult szakmai koncepcióért, a borsodi vas­kohászat gazdasági raciona­lizálásáért felelős, s emellett megfelelő együttműködést kell kialakítani azokkal az állami és érdekképviseleti szervekkel, amelyek az át­alakulás társadalmi konzek­venciáját hivatottak kezelni a térségben (új munkahe­lyek teremtése, át- és to­vábbképzés stb.). Összefog­lalva tehát, kipróbált veze­tőre, megfelelő nemzetközi kitekintéssel is rendelkező, a provincializmustól mentes szakemberre van szükség a tröszt élén. ♦ A tröszt kialakítása jár-e valamilyen létszám­leépítéssel, vagy éppen el­lenkezőleg, létszámbővítés­re lesz szükség? Hol és mi­lyen szervezeti keretek kö­zött alakítják ki? — A kormány a jóváha­gyó határozatát október 31- ével meghozta. Ennek alap­ján rövid időn belül hozzá­kezdenek az illetékesek a tröszt működési szabályza­tának kidolgozásához. Ez az okmány pontosítja majd a tröszt belső szervezetét és létszámát. A mi előzetes el­gondolásunk az volt. hogy egy kis létszámú szakember- gárda (25—30 fő) lássa el a szükséges funkciókat, az érintett három vállalat je­lenlegi alkalmazotti állomá­nyából. Létszámtöbbletet te­hát nem igényel a tröszt létrehozása, külső szakembe­rek bevonását és a tröszti létszámot meghaladó belső vállalati vezetői rotációt azonban igen. A tröszt szék­helye minden bizonnyal Miskolc lesz. ♦ Az elmúlt héten meg­kötött osztrák szerződés mit jelent az LKM szá­mára? — Azzá! kell kezdenem, amiről az előző kérdésekre adott válaszokban is szól­tam. A hazai vállalatok va­lamivel több, mint egytized­nyi élőmunka-termelékeny­séggel dolgoznak ahhoz ké­pest. amit a nemzetközi él­vonalba tartozó vaskohászati üzemek ma már elérnek. (Húsz évvel ezelőtt ez a le­maradásunk még csak 1:2 arányú volt.) Egy ilyen hely­zetben félrevezetőnek, és az aktivitásunkat megbénítónak tartom munkánk eredményé­nek csupán önmagunk ko­rábbi teljesítményéhez való mérését, bár valójában el­ismerésre méltó gazdálkodá­si mutatók születtek válla­latunknál is. Ezt azért em­lítem, mert erre a téves be­állításra még mindig gyak­ran van példa egyes, az iparirányításban részt vevő, önmaguk munkájával elége­dett vezetők részéről. Az al- ágazat vállalati vezetőinek — így az LKM igazgatásá­nak is — az eltelt hat-nyolc évben eddig csupán a vál­ság menedzselésére futotta erejéből; inkább csak a bel­ső — az élvonaltól való le­szakadás megállítását célzó — racionalizálásra, mintsem valóságos szerkezetátalakí­tásra volt módja. A tovább már halaszthatatlan struk­túramódosítás előkészítése cssupán most kezdődhet el, összhangban a Tervgazdasá­gi Bizottság májusi és augusztusi döntésével. Ennek a valóságos megújulásnak az első nagy jelentőségű technikai korszerűsítést el­indító eseménye volt, hogy aláírtuk a hosszabb idő óta előkészítés alatt álló szer­ződésünket a Voest-Alpine osztrák állami vállalattal. Megállapodásunk eredménye­ként osztrák tejlett techno­lógiát és berendezéseket vá­sárolunk az 1982-ben meg­épített, japán gyártmányú folyamatos öntőgépünk to­vábbi korszerűsítéséhez. Ez­zel a csúcstechnológiával az önthető acéltermelésünk mennyiségét a jelenlegihez képest 50 százalékkal növel­jük, és a fejlesztés eredmé­nyeként megoldjuk az ötvö­zött és a nemesacélok 80 százalékának (évi 280 ezer tonnának) az anyag- és energiatakarékos gyártását. Ez az egyetlen fejlesztés már 1989-ben 260 millió fo­rint, 1990-ben 520 millió fo­rint többleteredményt hoz az LKM-nek. Emellett a fejlesztés a termelékenysé­get az adott munkafolyamat­ban ötszörösére növeli, meg­szünteti a nehéz, egészségre ártalmas és veszélyes fizi­kai munkát, kedvező hatá­sú a környezetvédelemre. Ebben a programunkban természetesen már figyelem­be vettük az ózdi, illetve a megalakítandó tröszti érde­keket és szükségleteket is. Jelentős ez az üzlet tágabb értelemben is. A diósgyőri korszerűsítő', fejlesztés ugyan­is nagy értékű hazai építő­ipari és gépipari munkát igényel, amelynek megvaló­sításában elsősorban a ren­delési gondokkal küzdő me­gyei tervező-, építőipari es gépipari vállalatokra számí­tunk. Nagy jelentőségű az is a Voest-tel kötött megál­lapodásunkban, hogy a köz­vetítő Technoimpex magyar külkereskedelmi vállalat a 84 millió schilling beszerzé­sünk kétszeres értékében szállíthat hazai gépeket és szolgáltatásokat Ausztriába. Ily módon már egy negyed- milliárd schillinges megha­ladó üzlet adódott számunk­ra. Ennek jelentőségét az osztrák és a magyar kor­mányszervek is nagyra érté­kelték. amit kifejezett az is, hogy az osztrák és a ma­gyar kormányfő és kísére­tük jelenlétében, valamint gratulációja mellett írtuk alá a szerződést. Háromnapos utam során, még további öt jelentős üzlet előkészítését végeztem, melyek ígéretesek az LKM további gyorsított ütemű szerkezetátalakítása szempontjából. Ezekről a kötelező üzleti diszkréció mi­att is majd csak a későbbi­ekben nyilatkozhatunk rész­letesebben. — Végezetül annak a meg­győződésemnek adok kifeje­zést, hogy az érintett három vállalat története elkerülhe­tetlen sorsfordulójához ér­kezett el. Most egy olyan — remélhetőleg tartós — ipar- politikai koncepció alapján, és az ennek megfelelő szer­vezeti keretek között indul­hat el a borsodi kohásztár­sadalom. amely rövid időn belül megállítja az utóbbi években kialakuló, mind job­ban fokozódó elmaradást, és öt-tíz éven belül egy telje­sen más termelési struktú­rában felzárkózhat a nem­zetközileg élen járó acélipa­ri vállalatok szintjére.

Next

/
Thumbnails
Contents