Déli Hírlap, 1988. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1988-11-21 / 274. szám

Dr. Kürti László találkozik választóival Novemberben folytatód­Egyesületek párbeszéde Fiatalokat várnak a városszépítők ift Burgonyabői is több termett az idén Burgonya- után káposztaháború A földektől a pultokig nak a miskolci országgyűlé­si képviselők beszámolói, la­kossági találkozói. Dr. Kürti László, a 2. sz. választóke­rület képviselője ma dél­után fél 5-kor, a Tiszánin- nem Református Egyházke­rület székházában, a Kos­suth u. 17. szám alatt, fó­rum keretében tájékoztatja választóit az időszerű belpo­litikai, társadalmi kérdések­ről. A XVIII. század közepén épített, a Rákóczi utca II. szám alatt levő görög keres­kedőház felújítását 1986 feb­ruárjában kezdték meg az Országos Műemléki f elügye­lőség szakemberei. A barokk épületet a városi tanács 15 millió forintos támogatásá­val és az OMF anyagi hoz­zájárulásával hozták helyre. Január elsejétől beköltözhet az Országos Műemlék: Fel­ügyelőség Borsod-Abaúj- Zemplén megyei építésveze­tősége. Az építkezések megkez­désekor a szakemberek ér­tékes freskókra bukkantak az utcára néző három föld­szinti szobában — tájékoz­tatott Kravjánszky József építésvezető. A mészréteg- lekaparása után az is kide­rült, hogy a mennyezetet és a falakat borító hajdani festmények jelentős része megsemmisült a század kö- eepén elvégzett szigetelési munkák közben. Megmaradt viszont annyi, amelyből kö­vetkeztetni tudtak a falakon levő eredeti motívumokra színekre. Ennek alapján fes­tette újra a freskókat Seres László festőművész. Nagy szakmai tudást igényeltek a mennyezet és a fal találko­zásánál levő ívekben elhe­lyezett ábrázolások finom ecsetvonásokkal megfestett tájképei és emberalakjai. Mindhárom helyiségben egy-egy szín, a sárga, a zöld és a kék uralkodik. Ezek­ben dolgozik majd a titkár­ság, és a vezetőség. A tár­A Miskolci Szemere Ber­talan Közművelődési Egye­sület és a Miskolci Város­szépítő Egyesület közös meg­beszélést tartott a napokban a Kós-házban. A két szerve­zet működésének tapasztala­tait vitatták meg. Dr. Kozák Imre egyetemi tanár, a városszépítő egye­sület elnöke arról tájékoz­tatta a meghívottakat, hogy a szervezetnek jelenleg mint­egy kétszáz tagja van. Osz­gyalásokat a kék szobában rendezik majd. Kialakítot­tak még hat irodahelyiséget, amelyekben a szakemberek kapnak helyet. Külön szobát kap a restaurátor, ahol pol­cokra rakhatja eszközeit és vegyi anyagait. A pincében ifjúsági klubot rendeznek be. Zuhanyozóval ellátott padlásszobák várják az itt megszálló szakembereket. A tetőtérben két kiállítási te­rem épült. A» egyikben a Borsod és Szabolcs-Szatmár megyékben helyreállított épületek képért helyezték el, a másikban pedig időszakos kiállítások megrendezésére lesz lehetőség. A berendezést Teleki Ka­talin, az Országos Műem­léki Felügyelőség belsőépí­tésze tervezte. Elmondotta, hogy a hat irodahelyiségbe modern bútorok kerülnek. A három festett szobába pedig antik, biedermeier, neoba­rokk, vagy empire berende­zést képzelt eb Ezek be­szerzése azonban nehéz fel­adat, mert szinte darabon­ként kell megkeresni és megvásárolni a bútorokat. Még csak két fából készült csillárra, egy nagy ebédlő­asztalra és egy üveges szek­rényre sikerült szert tenni. A múlt században készült berendezési tárgyak az utóbbi években annyira megdrágultak, hogy a ren­delkezésre álló pénzkeret nem biztos, hogy elég lesz az elképzelések megvalósí­tására. Sa. P. szejöveteleiket a Kós-ház- ban tartják. Legfontosabb feladatának a vezetőség a szakosztályok és a város kü­lönböző területein működő csoportok megalakítását tart­ja. Az a céljuk, hogy be­vonják a fiatalságot is a városszépítő munkába, ehhez azonban meg kell ismertet­ni őket tevékenységükkel. Jó lehetőséget kínálnak a Kós-házban rendezett kiál­lítások, valamint a dia- és videovetítések. A város ér­telmisége szívesen jár az itt levő klubba, amelyet év vé­géig az Unió Áfész üzemel­tet, január elsejétől viszont nem vállalják ezt a felada­tot. Indok: nem hoz elég nyereséget a vállalatnak. A klub azonban nem szűnik meg, mert a vezetőség ke­resi a lehetőséget a további működtetésre. Szabadfalvi József, a Her­man Ottó Múzeum igazgató­ja, a Miskolci Szemere Ber­talan Közművelődési Egye­sület elnöke elmondotta, hogy az egyesület egy éve alakult a város vezetőinek ösztönzésére. Székhelyük a Rendezvények Háza lett vol­na, a helyiség bérleti díját azonban nem bírták kifizet­ni, ezért le kellett mondani­uk az ideköltözésről. Jelen­leg az útkeresés időszakát élik. Hiányzik az alapsza­bályzat jogi rendezése, de mégis szerveznek különféle rendezvényeket. Tervezik a városról szóló monográfiák kiadását, hogy az ország más részein élők is valóságos ké­pet kapjanak Miskolc éle­téről. Kelemen István városa fő­építész ismertette, hogy mi­lyen terveik vannak a vá­rostervezőknek. Felmérik, majd rendbehozzák az ava- si és a többi pincesort, az itt levő borházakkal együtt. Zárhatóvá teszik az avass temetőt, és kitiltják a gép­kocsikat az itt átvezető út­ról. A városrendezési elkép­zelésekről az eszmecseréket ismét rendszeressé teszi a szakemberek és a lakosság között. Sz. P. A kiskőrösi szőlősgazdák tüntetése, protesíálása látvá­nyosan hívta fel az ország közvéleményének figyelmét rá, hogy bajok vannak a borexporttal (is). A keres­kedők ugyanis többnyire ar­ra hivatkozva hagyják a ter­melők nyakán a bort, hogy nincs rá kereslet a határon túl. Azóta is dúl a vita: hol és kiben van a hiba, miért kell csöbröt, vödröt, még tán a víztornyokat is borral tölteni a gazdák kárára. Jól bírja hangerővel mindkét tábor, és a perpatvar har­sány hangzavarában elvesz­nek azok a halk megjegyzé­sek, hogy talán a borokban, pontosabban a borosgazdák­ban is lehet azért hiba. Az e tárgykörben szakértőnek számító barátom a minap, megízlelvén e-gy frissen fel­bontott (nem olcsó!) boros­palack tartalmát, az első kortyok után e szavakra ve­temedett: „Ez sem látott szőlőtőkét még távolról sem!” Lehet némi túlzás az amatőr, ám kényes ínyű borkóstoló minősítésében, de egyre gyakrabban hallani in- nen-onnan, hogy már a tör­ténelmi borvidékek nevével jelzett borok minősége sem az igazi. Az egyik nem elég „testes”, a másik nem elég „gömbölyű,, a harmadiknak a fényével-színével, a ne­Még szoknál: is megdöb­bentően hangzott a hír, akik nem foglalkoznak gazdálko­dással, hogy több helyütt — így például Kenczlőn a pap­rikát — beszántották az egyébként ép, egészséges ter­mést. Nem érte meg a ter­melőszövetkezetnek, hogy le­szedje. Tavaly már beszéltünk burgonya-, az idén tojáshá- borúról, s most már szó van káposztaháborúról is. Hogy kik az „ellenfelek”, azt nem könnyű kiderítem, arról azonban tájékozódhatunk, hogy mi okozza az ismétlő­dő hiány- és túltermelési jelenséget. Dr. Herczeg Lász­lót, a megyei tanács mező­gyediknek az illatával, za- rnatával van baj. Hovato­vább csak a címke less az igazi, ha így folytatódik a borok romlása, akarom mon­dani: rontása. Lehet-e cso­dálni, hogy amit mi észle­lünk, arra gyorsan rájön g külhoni fogyasztó is, és ro- hanvást csökken a magyar borok becsülete? De miért éppen a bor őriz­né meg a minőségét ma­napság? — kérdezheti a szkeptikus magyar. Kimon­datlanul hozzágondolva eh­hez, hogy a hajdanvolt Idők­ben a magyar bor hírétől- nevétől volt hangos a vi­lág. Tokajit ittak Lengyel- országban, de meg a cári udvarban is. (A borok ki­rálya, a királyok bora.) Bi­zony, így volt ez, de nem a legutóbbi időkig. Mit gon­dolnak, hány éves ez az új­ságcikkből vett idézet: „A hegyaljai, vagyis a tokaji bor kelendősége egykori fő- piaczán, Lengyelországban majdnem egészen megakadt. Oka ennek ez áruczikkel űzött istentelen csalás és ha­misítás. A vevő elvesztő bi­zalmát, hogv a legmagasabb áron is kaphasson valódi to­kajit.” A régies stilus és írásmód árulkodik, de azért ugye kevesen gondolták, hogy az idézet a Vasárnapi Űjság 1858-as, ötödik évfo­gazdasági osztályának cso­portvezetőjét kérdeztük. jobb volt a termés, mint ta­valy. sk A Rákóczi utcai görög kereskedöházba a jövő év január elsejétől az Országos Műemléki Felügyelőség Borsod-Abaúj- Zemplén megyei építésvezetősége költözik. Már csak a be­rendezések hiányoznak. A három, freskókkal díszített szo­bákba antik bútorokat helyezett a belsőépítész. Az épüle­tekkel körülvett udvarba díszbokrokat ültetnek és az orom­falat befuttatják borostyánnal, vadszölővel. — Mennyivel növelték az idén a káposzta és a burgonya termőterületét? — Káposztát évek óta ha­sonló nagyságú területen termelnek a termelőszövet­kezetek. 1986-ban 200 hektá­ron, ebben az évben pedig 193 hektáron termett ká­poszta. Azt tehát semmikép­pen nem mondhatjuk, hogy nőtt a termőterület. Össze­sen 4600 tonna a megyében termelt káposztamennyiség, s ezzel főleg a Hemád menti termelőszövetkezetekben fog­lalkoznak. Burgonyából az idén alig száz hektárral nö­velték a termőterületet, de Színe és La volta is szerelte lyamából származik. (Jóma­gam a megyei levéltár be­cses kiadványában bukkan­tam rá, mely a korában roppant népszerű képes he­tilap, százharminc évvel ez­előtti számaiból válogatott cikkrészleteket tartalmaz.) És ha már a tokaji bor­ról esett szó -.. Szép cikk­ben emlékezik meg a Va­sárnapi Újság Lavotta Já­nosról, a hegedűvirtuózrói, zeneszerzőről. De bármily nagy tisztelettel beszél róla méltatója, nem hallgatja el, hogy a művész a kelleténél jobban szerette a jóféle to­kajit. Mint írja: „Haláláig elkísérte két hű barátja: Stradivarius hegedűje és kedves borocskája.” Az sem lehetett véletlen, hogy életé­nek utolsó szakaszát a Hegy­alján vendégeskedve töltöt­te, és Tállyán hunyt el. Szóval, jóból is megárt a sok. Hogyne ártana meg ak­kor a rosszból, tisztelt sző­lősgazdák! Vagy az 1858-tól napjainkig eltelt százhar­minc év sem volt elegendő arra, hogy elfogadjuk a pin­cék mélyén termett bölcses­séget: a jó bornak nem kell prédikátor, mert önmagát dicséri. (Csendesen hozzáte­szem : külföldön is.) (bekes) — Mit tesz azért a me­zőgazdasági osztály, hogy a termelők ezt a mennyisé­get értékesíteni tudják? — A szövetkezetek önálló­ak, ezért arra biztatjuk a gazdálkodókat, hogy maguk is végezzenek kereskedelmi és piackutató munkát. . Az előre' leszerződött mennyi­ség eladásával nincs gond, de amit ezen felül megter­melnek, a legtöbb esetben már csak áron alul tudják eladni, vagy a termés lesze­dése is ráfizetéssel jár. A megyei tanács mezőgazdasá­gi osztálya felhívással for­dult a gazdálkodókhoz, hogy próbálják felvenni a kap­csolatot a vállalatokkal, in­tézményekkel, s kedvezmé­nyes akcióban értékesítsék termésfeleslegüket. Az el­múlt héten éppen ilyen ok­ból hoztuk össze a termelő- szövetkezetek elnökeit, a kórházak élelmezési vezetői­vel. Így az egészséges táp­lálkozás céljait is szolgálva, a korábbinál jóval több gyü­mölcs és zöldség kerül majd a kórházakba, hiszen köz­vetlenül a termelőktől kap­ják az árut, így olcsóbban is juthatnak hozzá. Ezt az utat ajánljuk valamennyi termelőnek, mert meg le­het találni az értékesítés va­lamilyen lehetőségét. A ter­més beszántása ugyanis a lehető legrosszabb megol­dás. Vannak jó példák is. Putnokon például még a tag­ság káposztáját is elraktá­rozták, s várják az értékesí­tés kedvezőbb időpontját. Ott már savanyítással is foglalkoznak. — Nincs arra lehetősé­gük, hogy a megye hatá­rán kívül értékesítsék a termést? — A Kereskedelmi Mi­nisztériumba még október elején küldtünk egy levelet, amiben megfogalmaztuk, hogy gondjaink vannak az őszi burgonya, vöröshagyma és a téli alma értékesítésé­vel. Javasoltuk, hogy az or­szág aszály sújtotta megyéi­ben adják el a többlet- mennyiséget. Erre a levélre azonban máig sem vála­szoltak. A megoldás lehető­ségét abban látom, hogy le kell rövidíteni az értékesí­tési láncot, hogy a • kereslet- kínálat szerint alakuljanak az árak is. Mindenki ta­pasztalhatja, hogy ez ma még nálunk mennyire nem érvényesül. Semmi nem lesz attól olcsóbb, hogy több van belőle.. . (vadas) Csak a berendezés hiányzik Megújult a görög kereskedöház

Next

/
Thumbnails
Contents