Déli Hírlap, 1988. október (20. évfolyam, 232-257. szám)
1988-10-03 / 233. szám
Álljon jel a csatamezon í, Fürdőzés, finn módra Szauna a vár alatt A diósgyőri várhoz vezető utca védett gesztenyesora már erősen pergeti a termését. s a domboldal fái is elkezdtek rozsdásodni. Az igazán szép környéket a nyárias- ra fordult időjárás pedig még vonzóbbá teszi. Szép számmal jönnek ide kirándulók, és nemcsak az ország más tájairól, hanem Miskolcról is. Iskolások, óvodások „szálliák meg” időnként az öreg falakat. A vár tövében, a festői környezetű strandfürdő ugyan már bezárt, a szaunája azonban a hétvégeken továbbra is várja az egészséges életmód kedvelőit. A két faházat a barlangfürdővel már jó néhány évvel ezelőtt a legilletékesebbek, finnországi testvérvárosunk, Tampere vezetői avatták fel. Azóta sokan megkedvelték ezt a szaunát a szép természeti környezetéért. Sokat építettek az utóbbi időben hazánkban, ezek legnagyobb része azonban szállodákban, uszodákban található. Az igazi finn szaunához lamely tóparton állj talán a diósgyőri hasonlít a legjobban És ha nem is a jeges tóban, de a barlang ugyancsak bőrt bizser- getö vizében lehet megmártózni. (Herényi László felvételei) Muhi. Vajon hányunknak jut eszünkbe, autóval elsuhanva a falu névtáblája mellett, hogy itt a környéken sok ezer magyar vitézt mészároltak le a tatárok 1241-ben. A Műhibán lakók szerint sokunknak, mert jó néhányan állnak meg itt és kérdezgetik, merre volt a csatamező, találhatnak-e errefelé valami jelet, emlékoszlopot. Helyi kezdeményezésből támadt az ötlet, hogy emléket kell állítani a muhi csatának. De valóban hol volt ez a bizonyos csatamező? Hol lehetne jelet állítani. és vajon mi legyen ez: kopjafa, kálváriadomb, vagy valami más? Az üggyel ma viharos viták közepette egy bizottság foglalkozik. A 750. ÉVFORDULÓRA Az ónod—muhi emlékbizottság dr. Porkoláb Albert, a megyed tanács elnökhelyettese vezetésével a nyáron alakult meg. Az alakuló ülésen határoztak arról, hogy olyan emlékhelyet hoznak létre, amely az idegen- forgalmi és történettudományi szempontoknak is eleget tesz. Szakértőket, történészeket, régészeket, képzőművészeket és építészt bíztak meg azzal, hogy javaslatokat tegyenek az emlékhely megvalósítására, és a csata 750 éves évfordulóján megrendezendő emlókün- nepségre. • AZ ÚJJÁÉPÍTÉS JELKÉPE IS De vajon miért kell egy vesztes csata évfordulóját megünnepelni? Nem a puszta kegyelet, az áldozatokra való emlékezés okán van erre szükség — mondta dr. Porkoláb Albert. Muhi nemcsak egy tragikus nemzeti sorsforduló, a vereség jelképe, hanem azé a szinte Lakótelep építését kevesen vállalják Verseny tárgyalások tapasztalatai * A városi Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi ülésén elemezték az építőipari versenytárgyalások tapasztalatait. Az 1982-ben bevezetett új megbízási forma sok tekintetben változásokat hozott a kivitelező vállalatok munkájában. Ám azóta sem vált Az IBUSZ már nemcsak társasutak szervezésével foglalkozik: külkereskedelemre kaptak engedélyt. Mint megtudtuk a jövőben a részvénytársaság exporttal, importtal egyaránt kíván foglalkozni. Az ok egyszerű. Kevesebbet utazunk, így jut energiájuk axra is, hogy a hiányzó bevételt egy másik tevékenység során pótolják. Az ötlet alapja a válla lat kiterjedt kül- és belföldi | irodaháflózata, és az ezzel együtt járó kapcsolataik. Exportra kozmetikumokat, ismeretterjesztő könyveket, térképeket, bőrdíszműárukat, műalkotásokat szánnak. Külföldről pedig horgászati sportszereket, kerékpárokat, vitorlás kishajókat, fényképezőgépeket várnak. Ezek- j kel saját szolgáltatásaikat tudják tovább fejleszteni. A j külkereskedelemhez már megfe'elő partnereket találtak. Több állami gazdaság, vállalat árul az IBUSZ-szal közösen a külföldi piacon. Új külkereskedelmi vállalat alakult volna? Nem, és nem is új, amire most vállalkoznak. Hiszen a vállalat 1902-es alapító levelében már rögzíti a külkereskedés lehetőségeit, feltételeit. Az IBUSZ mozaikszó: Idegen- forgalmi Beszerzési, Utazási és Szállítási Részvénytársaságot takar. F. H. „Van nekem egy cifra bundám” Előbb csak halkan dudo- rászták, aztán rázendítettek kánonban, és szállt a dal az olaszországi Garda-tó fölött: „Hajtsd ki rózsám az ökreket / Legeltésd meg szegényeket / Bárson fűre ne hajtsd űket / Mer’ elveszik a szűredet / S ha elveszik a szűredet / Mivel takarsz bé engemet? / Van nekem egy cifra bundám / Bétakariak kedves rózsám.” Magyar fiatalok, miskolci muziikuspalánták múlatták dalolgatással az időt a fárasztó koncertpróbák után. S a dal, ami nem oly rég még lecke volt számukra, most csillogó * tollú, mesebeli madárként szárnyára kapta, s hazarepítette őket. Mert két hét is hosszú idő, bármennyire eseménvdúsan, szórakoztatóan telnek is a gyerekember napjai, két hét után már hazarepülnek — az ilyen szép, csillagos, nyári estén — a gondolatai. Szinte észre sem vették, mikor gyűltek köréjük az ugyanabban a szállodában tanyázó svájci muzsikus kollégák, csak arra figyeltek fel, hogy már velük zümmögik a dallamot. Így kezdődött, és aztán hajnal hasadtáig tartott a közös éneklés, melynek alighanem voltak hallgatói a tóparti sétányokon is, mert olykorolykor taps csattant a sötétből. Hallottak, hogyne hallottak volna Kodály és Bartók népdalkutató, népdalgyűjtő munkásságáról, a magyar népzenéről a külföldi kollégák, de talán először volt alkalmuk így nyelvükre véve megízlelni zenénket. Azon az éjszakán beleszerettek a „Hajtsd ki rózsám” kezdetű dalba, és nem hagyták élni a miskolci fiatalokat, amíg meg nem tanították velük a szöveget is. Természetes, hogy meggyűlt a bajuk a kiejtéssel, a számukra megfoghatatlanul váltakozó ritmussal, a hajlítósokkal — a szöveg értelmezéséről nem is beszélve. Mestereik között akadt, aki tűrhetően beszéli az angolt, másik a németet, ám a legfeljebb középfokú nyelvvizsgához elegendő szókincs túlságosan kevésnek bizonyult ahhoz, hogy elmagyarázzák: a cifra szűr nem kabát, s a pásztoremoer nem azért „takarja bé” alkalomadtán sem ezzel, sem a cifra bundával a babáját, mert mifelénk fázós a fehérnép. De ha ki is hámoztak valamit a zavaros magyarázatokból, azt már végképpen nem tudták felfogni, miért ilyen szomorkás a dallam, ha egyszer a szöveg szerint „az állatokat őrző ember’-nek, azaz gyalogos cowboynak van egy barátnője, akivel alkalmasint a „prérin" randevúzik, és ha tiltott területre irányítja is barmait, legfeljebb elveszik a népi hímzésekkel díszített kabátját. Lehet hogy bosszantó, de nem tragikus dolog, hiszen van neki másik, mégpedig szőrmebéléses. A tanítómesterek felváltva kárhoztatták gyenge nyelvtudásukat és a tanítványok értetlenségét. Pedig e számukra (számunkra) egyszerűnek tűnő néhány soros szöveget embert próbáló feladat lenne németre, olaszra, franciára vagy angolra fordítania még egy több nyelvet beszélő költőnek is. Semmivel sem lenne köny- nyebb a dolga, mintha mondjuk Petőfi, Arany, vagy József Attila tolmácsolására vállalkozna. Ilyen oldalról nézve tehát a Garda-parti népdalleckék nem jártak tökéletes sikerrel. De a zenében éppen az a csodálatos, hogy nem ismer sem valóságos, sem nyelvi határokat. Számomra nem kétséges, hogy a Ríva del Gardában összeverődött muzsikusok fülében tovább zsong a „Hajtsd ki rózsám”, s ha a lelkűk didereg majd egyszer, akár be is takarhatják vele, mint egy hangokkal cifrázott szűrrel, vagy bundával. (békés) jellemzővé a verseny az alvállalkozók körében, noha minden nagyobb beruházáson több kisebb cég dolgozik. Ok nem versenghetnek egymással a megbízásokért, vagyis a nagyvállalatoktól a korábbi gyakorlat szerint kapják a munkákat. Ez persze semmiképpen sem hat a szervezettebb, jobb teljesítmények irányába. Nem minden feladat népszerű az építőipari vállalatok körében, hiszen házgyári elemekből lakóházak építésére a BÁÉV-en kívül egyik vállalat sem vállalkozott. Míg a hagyományos megoldásokkal épülő létesítményeket, vagy a Széchenyi úti felújításokat akár egymás alá ajánlott árakkal is szívesen felvállalnák. A megbízó tanácsi szervezetek azonban nemcsak az árak szerint, hanem a megbízhatóság alapján is döntenek a versenytárgyalásokon. Nemcsak a kivitelező vállalaton, hanem a tervező cégek is versengenek ma már a megbízásokért. Az Északterv tervezőinek véleménye szerint azonban a verseny- tárgyalásokat szabályozó rendeletek nem ösztönöznek a takarékosabb tervezésre. Noha a versenyszellem kialakítására a jövőben még inkább szükség lesz, hiszen tájegységünkön egyre kevesebb a nagyberuházás. Így a kisebb, ám jövedelmező feladatokat csak a vállalkozók versenyében lehet okosabban szétosztani. A mély- és közműépítési munkáknál többé-kevésbé kialakult a piaci viszonyok szerinti megmérettetés — állapította meg a városi Népi Ellenőrzési Bizottság —, a magasépítési feladatoknál azonban több ajánlkozó cégre lenne szükség. semmiből újjáépítkező akaraté is, ami talpra állította az országot az Arany Horca dúlása utón. Milyen legyen az az emlékhely? A legutóbbi bizottsági ülésen a Műhibán működő Lórántffy Zsuzsa Honismereti Kör és a bizottság között éles vita tört ki erről is. a bizottság végül is azt fogadta el, amivel az akciót támogató művelődési minisztérium és a megyei vezetés is egyetértett: méltó, és szerény emlékműre van szükség Műhibán. A honismereti kör javasolta, hogy a bizottságba vonják be az ország állam- és pártvezetőit, és legyen országos gyűjtés is. Sem egyik, sem másik ötletet nem tartotta elfogadhatónak a bizottság. Végül is úgy határoztak: 1991-ig valósuljon meg egy emlékmű Muhi mezején, és létesüljön egy kiállítás az ónodi várban, amely Ónod és Muhi környékének történelmi nevezetességeit dolgozza fel, valamint rendezzék meg az emlékünnepséget is 1991- ben. A költségeket már előzetesen vállalta a megyei tanács, és a Művelődési Minisztérium. • NEM MUHI A MUHI. ~ Mielőtt egy emlékhely megalkotásáról esik szó, el kell dönteni, hogy hol is dúlt a tatárok és a magyarok között a végzetes csata. S erre bizony nehéz egyértelmű választ kapni. Az országút mellett most is állnak kopjafák, és nem mesz- sze a falutól van egy dombocska, ahol az ásatások középkori falmaradványokat hoztak felszínre. De s« itt, se ott nem sikerült bizonyítani, hogy ez -lenne a muhi csatamező. Már maga a név is megtévesztő, hiszen Muhi községet eredetileg Fogának hívták, és csak utólagos átkeresztelés után lett Muhi. A történészbizottság szerint ma már nem lehet megmondani, hogy az ütközet pontosan hol zajlott a Sajó mentén. Eredetileg is Sajó menti csataként emlegetik az eseményekkel egykorú források, és csak jó egy évszázaddal később kerül Muhi neve a csata jelzőjeként a Pozsonyi Krónikába. A hajdani Muhi mezőváros helyén végzett ásatások pedig arra szolgáltattak bizonyítékot, hogy a romok nem hozhatók kapcsolatba a tatárjárás időszakával... (Folytatjuk) Diétásételbemutató A Vasgyári Kórházban megalakult Lipid klub, mely főként a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzését tűzte ki feladatául, újabb ismeretterjesztő előadást tart. Ma délután fél háromkor a cukorbetegek diétájáról, a betegség megelőzéséről lesz szó. Az előadás után kóstolással egybekötött bemutatót tartanak diétás ételekből. Tanácstagok fogadóórái Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját komolya Gizella, a HNF városi bizottságán (Széchenyi út 70. sz.), 17 órától; Csetneki József - •né, a 111/2. Sz. Pár talapszervezetben (Győri kapu T23.), 16 órától; Szamosi János, a III/3. sz., népfrontbizottság helyiségében (Tokaj szolgáltatóház, I. emelet), 15 órától. Hol pusztított az Arany
