Déli Hírlap, 1988. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-19 / 221. szám
Vélemények és ellenvélemények öv tanácsi lakások eladásának körülményeiről 2. Jogtalan a szemétiiíi? A címünkre küldött több oldalas levélben fejtette ki aggályait a tanácsi bérlakások elidegenítéséről készülő tanácsrendelet előírásairól dr. Ormay György, miskolci jogtanácsos. Az általa leírtakkal kapcsolatban a tanácsrendelet tervezetének előkészítésében is részt vevő városi tanácsi osztályvezető-helyettestől, Kupcsik Évától kértünk tájékoztatást. Egy régi, nagyobb házban sok olyan lakó él, aki alacsony jövedelme miatt nem kcpes külön terhet vállalni. Ha leromlott az épület, szinte kizárt a felújítás lehetősége. — Nincs vételkényszer, vagyis senkit nem lehet erőszakkal kötelezni arra, hogy megvásárolja állami tulajdonú bérlakását. Az olyan épületekben, ahol nem mindenki veszi meg az otthonát, úgynevezett vegyes üzemeltetés alakul ki, vagyis a házról részben a MIK is gondoskodik. Ez azt is jelenti, hogy ha felújítják a házat, az ingatlankezelő vál- ( lalat az állami tulajdon há- I nyadában fedezi a költsége- ; két > i Az 1/1971. (II- 8 ) Korm. sz. rendelet 53. paragrafus (2) bek. b) pontja a 17/1972. (X. 13.) ÉVM sz. rendelet, az 5/1883. (IV. 6.) ÉVM sz. rendelet, és a 22 1985. (XII. 27.» ÉVM— PM. sz. együttes rendelet j egyértelműen a tulajdonos vagy kezelő feladatává teMegérett a mogyoró A kirándulók kedvenc időtöltése ilyentájt, hogy megkeresik a mogyor óbokrokat és „begyűjtik”, vagyis megeszik a termést. Ott mindjárt helyben, : agy hazavi- szík, mert. a háziasz- szonyok nem szívesen adnak 250—300 rorin- tot kilójáért a piacon. A Bükk hűvösebb hegyoldalain, a cserjésekben latható ennek a gyűjtőszenvedélynek a nyoma, de sokan vannak, akik nem mennek ilyen messzire. Telepítik a mogyoróját kiskertekbe, sőt parkokba is. Miskolcon is több helyen felhívta magára a figyelmet a mogyorófa. Elsősorban a diákok fedezték fel, és vidám ri- koltozás közben másznak rá, hogy leszedjék a tüskés burokban lévő termést. Csak az a baj, hogy a helyszínen kibontják és összetörik, így aztán a fa alatti csatatér messziről mutatja az utánuk jövőknek is az irányt. Érdekes, hogy ez a növény a város kormos, füstös levegőjét is jól bírja. Sok mogyoróbokor található a görömbölyi és tapolcai kiskertekben, a gyümölcsösökben. Ezek nem telepített fák, hanem „spontán” nőtt bokrok. Legtöbbjük gömbölyű fajtájú, szemben a nemesített, hosszúkás gyümölcsöt adókkal, amelyeket értékesítés céljából tervszerűen telepítenek. Az ismertebb szapora fajtát legtöbbször tőosztással és bujtassál nevelik bokor alakúra. szí a háztartási hulladék összegyűjtését és elszállíttatását. Ezzel szemben Miskolcon mintegy 60 ezer bérlőtől helyiségenként 10 forint fő szemétpénzt szed be a MIK, mely 1972-től számítva mintegy 100 millió forint jogtalan bevételt jelent! Budapesten, Szegeden és Debrecenben nem fizetnek szemétpenzt a bérlők. Miskolcon tabunak tartják a témát, bár 1987 nyarán a Magyar Népköztársaság Legfőbb Ügyészsége levélben úgy foglalt állást, hogy jogtalan a szemétpénz szedése — A lakbérekről megjelent 3/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet, valamim az ezt hatályon kívül helyező 45/ 1982. X. 7.) MT számú rendelet egyaránt úgy rendelkezett, illetve rendelkezik ma is, hogy ahol e rendelet hatályba lépése előtt tanácsi rendelet, illetőleg a lakás- bérleti szerződés, a lakással kapcsolatos közüzemi és más szolgáltatási díjak megfizetésére a lakbéren felül a bérlőt kötelezi, e díjak a jövőben is a bérlőt terhelik. A városi tanács 3/1968., illetve az ezt hatályon kívül helyező 6/1980. sz. rendeletéi egyaránt úgy rendelkeztek, hogy a szemétszállítási díj megfizetése, mint a lakbéren felül jutó külön szolgáltatás a bérlőt terheli. Jogszabályilag tehát megalapozottnak tűnik, hogy' a MIK szemétdíjat szed. De azt is hozzá kell tennem, mi a legfőbb ügyészség állásfoglalását ebben az ügyben nem ismerjük, tehát megkérjük majd tőlük írásban. Ha valóban azt a választ kapjuk, hogy jogtalan a szemétpénz szedése, a városi tanács illetékesei megteszik a szükséges intézkedéseket. Dr. Ormay György jogtanácsos levelének csak a leginkább közérdeklődésre számot tartó passzusait idéztük most. Természetesen a többi kérdésére is választ kértünk és kaptunk. A fontosabbakra A miskolciaké a szó rovatunkban visszatérünk. R. A. Vila az egyesülési és gyülekezési tárvényről Folytatódik Miskolcon arz egyesülési és gyülekezési törvény tervezetének társadalmi vitája. Holnap délután 2 órakor az Értelmiségi Fiatalok Tanácsa tagjai mondják el véleményüket a készülő paragrafusokról a városi KlSZ-bizott- ságon. Holnap és holnapután délután egykor kezdődik a Lenin Kohászati Művek pártbizottságánál« tanácstermében az a rendezvény, melynek résztvevői szintén az egyesülési és gyülekezési törvény tervezetéről mondhatják ©1 gondolataikat. Vegyipari szakmunkások lesznek A Borsodi Vegyi Kombinát miskolci műanyag-feldolgozó gyárában a 101. Számi; Ipari Szakmunkás- képző Intézettel közösen kezdték él a vegyipari szakmunkások képzését. Húsz érettségizett diákot vettek jfc Csiszár József (bal oldali képünkön), a karbantartó brigádokkal több vállalkozik shan vesz részt. Halász Mihály pedig (jobbról) kilenc társával a betonpászma-soron vállalkozott. A drótgyár rájött Nem várhat a kamion Megéri a brigádoknak fel az idei első évfolyamra. A gyakorlati oktatás feltételeit s műanyaggyár biztosítja, és a tanulmányi iaő j befejezése után munkaié- | lyet is felajánlanak a jó eredménnyel végző fiatal szakembereknek. Minden héten menetrend- szerű pontossággal érkeznek külföldi kamionok a December 4. Dróttnűvekbc. A skandináv országokban nem ismeri az építőipar a nagyobb készletezést, így a drótgyárból érkező betonpászmát azonnal beépítik. Mindez új helyzet elé állította a termelőket a drótgyárban, hiszen a betonpaszma gyártósoron — a korábbi negyedéves ütemezés helyett — minden héten el kell készülnie az exportmennyiségnek. Ehhez változtatni kellett a munka- vers eny-mozgalom hagyományos keretein. Vállalkozó brigádok jöttek létre még az év elején. Hogyan vált be az új munkarendszer? — kérdeztük három terület brigádvezetőjét. : -'S U * ... fonákja- v , Tanulság — habbal Szólt a sramli, -és sörtől dagadó pocakkal, hab-bajszunkat nyalogatva bámultuk a majorettek szoknyács- kája alól kivillanó bájakat. „Mint a legszebb békeidőkben” — jegyezte meg asztal- társaságunk egyik tagja, és mindannyian tudtuk, hogyan érti... Mostanában ritkán van okunk a vígasságra, íesztiválozásra, és kevés vállalat engedheti meg magának, hogy kibérelve Miskolc sportcsarnokát, több napos programot szervezzen. A bőcsiek megengedhetik. A serfőzés ugyanis nem tartozik a „válság-ágazatok” hosszú sorába, mert nehéziparnak csak az véli, akinek a korsó emelgetésétől elgyengül a csuklója. „Próbálnának csak meg sikeresek lenni a mi szakmánkban !” — mondhatják kesernyésen a kohászok, gépgyártók. És van is ebben némi igazság. A sör kelendő cikk volt dédapáink korában, és feltehetőleg gyönyörűséggel hörpölik majd késő unokáink is. Kereslet tehát van, csak ki kell elégíteni. Nem is mindig sikerül, mert bár jelentős fejlesztéseket hajtottak végre az elmúlt években a söriparban, a nyárt hónapokban még mindig akadozik az ellátás. Látszólag könnyű helyzetben vannak tehát a bőcsiek az egyéb iparágakhoz viszonyítva. A valóságban nem egészen így áll a dolog, az ő útjuk sem rózsával volt kirakva, amíg idáig eljutottak. Ha például az export oldaláról közelítjük meg munkájukat, akkor el kell ismernünk: nem akármilyen konkurenciával kell megküzdeniük a külföldi piacokon. Mi, magyarok inkább a borászatban jeleskedtünk hosszú időn keresztül. A tokajit egy időben teljes joggal nevezték a borok királyának, a királyok borának, ám a sörök királyát eddig sosem kis hazánkban főzték. Igaz, jó nevet szerzett magának annak idején a kőbányai sörgyár (Dreher), de a bajor és számos más náció nemcsak több sort fogyasztott, hanem jobbat is főzött nálunk. Vagy ha nem is sokkal jobbat, de — nagy hagyományaikra alapítva — könnyebben elhitették vásárlóikkal, hogy az ő italuk az igazi. Bőcsön a semmiből kellett hírt, nevet, és — immár ezt is mondhatjuk — hagyományt teremteni. Szakembereik sok új gyártmányt kísérleteztek ki. Volt, amelyik befutott, s volt, amelyik nem, Ez utóbbiak közé tartozott például a Póló sör. Egy idő óta palackoznak üdítőitalokat, és — legújabban — készítenek például Spaten sört is. Csupa olyasmit csinál tehát a gyár megalapítása óta a műszaki és munkásgárda, amit tulajdonképpen más vállalatoknál is tenni kell, Sietve tenni kellene: a piackutatásom és gyártmányfejlesztésen át a hatékony reklámtevékenységig. Mert az utóbbi is szervesen hozzátartozik az eredményes gazdasági munkához! (Nem tudom, mennyibe került a bécsieknek ez a fesztivál, de hogy a végén megtalálják a számításukat, abban bizonyos vagyok!) írtam pedig mindezt azért, mert szeretném, ha számos más miskolci vállalat is rendezhetne fesztivált, ma- jorettekkel, zenekarokkal s a jó hangulat minden más kellékével. Addig azonban, amíg erre sort keríthetnek, nagy utat kell megtenniük, felfelé a lejtőn, s akkora gond-rakománnyal a platón, amekkorának az elhúzására még két jól megtermett sörös ló is kevés lenne. fbekes) * Getzel Emil munkatársaival az energiaszolgáltatásért felelős. Halász Mihály, kilenc társával együtt vállalta, hogy a havi 400 tonnás terven felül ötven tonnával több betonpászmát gyárt. Ez a drótgyáriak legfontosabb export- terméke, s ma már a skandináv piacon kívül is sikerre számíthat. — Azt, hogy mfkor, melyikünk dolgozik tovább, magunk dönthetjük el—mondja Halász Mihály. — Ez a korábbinál jóval nagyobb önállóságot jelent, s természetesen nagyobb felelősséget is. Kilenc társammal együtt, három műszakban, selejt nélkül keH termelni ahhoz, hogy amikorra ideérnek a kamionok, ne kelljen hiába várakozniuk. Igaz, előfordult már, hogy a minőségellenőrzés védjegyét már a kamionban rakták rá a betonpászmára, de mégis időben indulhatott a szállítmány. — Aki vállalkozik, annak több a keresete is, amit bruttósitva fizetnek ki — mondja Csiszár József, a karbantartó gyáregység brigádvezetője. — A mi dolgunk az, hogy kiszolgáljuk a termelősorokon dolgozókat. Felújítjuk a régi gépeket, s magunk gyártjuk le az új alkatrészek zömét Ez megéri a vállalatnak és a karbantartóknak is. Igaz, hogy adózunk a jövedelem után, de még így is marad amy- nyi hogy érdemes érte néhány óra szabadidőt feláldozni. Ma már nem jellemző, hogy hét végén is dolgozunk, mert az egységek vezetői — akik egy összegben megkapják a munka díjazására szolgáló pénzt — akkor is kifizetnek bennünket, ha nem túlórában, hanem a főmunkaidőben végezzük el a többletmunkát. Ezzel lehet igazán visszaállítani a fő- munkaidő becsületét — Nem kötelező a vállal kozás — hallom az energi biztosításáért felelős Getze Emiltől, a Mező Imre brigá, vezetőjétől. — A vállalatve zetők -kitűzik a célfeladata s mi magunk között megbe szóljük, melyik munka el végzésére vállalkozunk. lg senki sem irigyelheti a má sík keresetét, mert minden kinek adott a lehetőséi Most például hamarosan be fejezzük a sodróműben i fűtési rendszer korszerűsité sét amiért plusz pénzt ka púnk. — Azért az éves érték* lésről sem feledkezünk me — fejti ki Bodnár Béla, tér melési főmérnök, aki az v munkarendszer egyik kezdi ményezője volt. — A brigá dók munkájának elismerése ben viszont megszüntettük sokféle fokozatot, de töb egyéni elismerést adun! már féléves jó munka utál is. Aki több szakmát meg tanul, az a brigádban is job ban érvényesülhet. Határozol szándékunk, hogy valameny nyi területen lehetővé tesz szűk a vállalkozási brigádod kialakítását. Eddig azonbaa inkább csak a fizikai dolgo zók körében vált népszerű vé. bár már van jó példa : tervezői és kivitelezői mun ka összekapcsolására is Mert egy-egy új munkadarab tervezője csak akkoi kapja meg a vállalkozásér járó összeget, ha részt vés: a gyártás irányításában is így önmaga ellenőrizhet munkája eredményét y. z*.' i
