Déli Hírlap, 1988. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-15 / 218. szám

a miskolciaké a sző Postacím: Déli Hírlap Miskolc. 3501 Pl.: 39. — Telefon: 18-225 — Kérjük olvasóin­kat levelezőinket panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra Között keressenek fel bennünket. Kapcsolat a megújuló népi rontmozgalom mai Szinte nincs olyan, a belpolitika újdonságaival foglalkozó nyilatkozat, amely nem említené meg, hogy a politizálás színterei egyre inkább a lakóterületek lesznek a munkahe­lyek helyett. Hiszen a gyülekezési és egyesülési jogról szóló törvény módot nyújt majd minderre. A Hazafias Népfront nemcsak ennek apropóján, hanem mert a politikai intéz­ményrendszer reformjában is részes, mozgalmának tovább­fejlesztéséről tanácskozik napjainkban. A jövőben szeretnénk mi is szorosabb kapcsolatot kiépíteni a Hazafias Népfront aktivistáival, mindazokat, akik a lakóterületeken tevékeny­kednek. Legutóbb a Hazafias Népfront Miskolc Városi Bizottsága területi és körzeti tisztségviselőinek értekezletén jártunk, ahol erről is beszélgethettünk a résztvevőkkel. Egyetértet­tünk abban, hogy számos olyan problémával találják szem­ben magukat a népfront aktivistái, kezdve egyes, közfelhá­borodást kiváltó városfejlesztési vagy üzemeltetési döntések­től a támogatásra érdemes kezdeményezések sorsáig, ame­lyekben szükség lehet a nyilvánosság segítségére, erejére is. Tcrmészclcsen ez a kapcsolat módot ad arra is, hogy a nép- fronímozgalom szervezésének helyi hiányosságait bírálhassa bárki — lehet ez eszköze a jobb mozgalmi munkának is. Természetesen bármely városlakótól szívesen elfogadnak öt­leteket, javaslatokat, is a mozgalomban tevékenykedők. Reméljük, hogy a jövőben rendszeresen visszatérő téma lehet A miskolciaké a szóban mindaz, ami a népfrontmoz­galommal kapcsolatos, és az is, ami a lakóterületeken a kü­lönféle társadalmi szervezetek születésével, munkájával ösz- szefiigg. Ahogyan azt a tanácstagok esetében is tettük és tesszük a jövőben is, kezdetben rovatunk munkatársai fel­keresnek majd néhány olyan területi vezetőséget, ahol a széles közvélemény érdeklődésére is számot tartó mondani­valóval szolgálhatnak az ott munkálkodók. Várjuk tehát mindazoknak leveleit, telefonjait, akik a ncpfrontmozgalom- ban tevékenykednek, vagy egyszerűen csak véleményük van olyan kérdésekről, amelyek a lakóterületi, közéleti politizálás témakörébe tartoznak. Kaszálók a Pece-paríon Sok-sok virágot Sajnos nem túl sok jót tudunk leírni városunk parkjairól, közkertjeiről. Ha erre még­is mód van, akkor ezt örömmel tesszük. Sok városlakónak tetszettek azok a virágtálak, amelyek a Tanácsház téren díszelegtek egy nyáron át. Valami ilyesmit szeretnének vi­szontlátni a sétálóutca többi részén is a miskolciak — erről tanúskodnak azok a javas­latok, amelyekkel az ipari kiállításon és vásáron éltek, amikor kitöltötték a városi ta­nács kérdőíveit. Jövő tavaszig van idejük gondoskodni a megvalósításon azoknak, akinek a város szépítése a dolguk. Lakást venni, lakóval együtt? Surrog a kaszakö, s ha­marosan megpendül a pen­ge. Szokatlan zajok ezek a városban. A miskolci Pacsir­ta utca lakói azonban már évek óta éppúgy megszok­ták a kaszasurrogást, mint a gyár dudálását, vagy a motorok, gépkocsik zaját. Legalábbis tavasztól őszig, amikor ebben a Pcce-parti városrészben az utak men­tén talán égig is nőhetne a fű. — Ha nem laknának itt olyan emberek, mint Sanyi bácsi, akik természetesnek tartják az ilyesféle város­Gombaóriások Jócskán benne járunk a gombaszezonban, s mivel már augusztus közepétől elég mostoha az időjárás, a szokottnál is bővebb a gom­baválaszték a piacokon. Pö- fetegből is gyakran talál­kozhatunk több kilós példá­nyokkal. Tasi Endre a Bükk- ben találta a fotón látható gombalabdákat; egynéme- lyiknek a súlya elérte a 6— 7 kilogrammot. K. L. VI lekoic szépítést is — halljuk az ut­cabeliektől. Barócsi Sándor 73 éves, öt esztendeje lakik a Pacsir­ta utcában, s nyugdíjasként a borsodsziráki termelő- szövetkezet szirmai üzem­egységében rendészként dol­gosak. — Egész életemben szeret­tem a rendet. Talán ezért van, hogy amikor hazajövök a téeszből, és tennivalót lá­tok az utcánkban, szívesen megcsinálom — mondja. Néhány évvel ezelő»tt a te­rület tanácstagjától, Kandó Lászlótól hallottam, hogy napi 180 forintot tudnának fizetni azoknak az a! halmi munkásoknak, akik például fűkaszálást, szemételtakarí- tást vállalnának ezen a kör­nyéken. Amikor ezt meg­említettem Sanyi bácsinak, legyintett: — Ugyan. Ilyesmiért pénzt elfogadni ?! A Pacsirta utcában — fe­lesége halála után — asz- szonylányánál kapott ott­hont. — Csak az bosszantja néha édesapámat, hogy két „konkurense” is van az ut­cában, — árulja el lánya, Piroska. Az egyik vetélytárs éppen a Piroska élete párja, Gál Imre. A Földgép Vállalat­nál, ahol karbantartóként dolgozik, gyönyörű parkot varázsolt az udvarra. Sanyi bácsi másik „kon­kurense” is a Pacsirta utcá­ban lakik, és bár villanysze­relő az egyik nagy gyárunk­ban, az ő kezében szintén sokszor suhog a kasza... Mindezért persze Sanyi bá­csi nem haragszik igazán. Megtörténik, hogy kaszálás közben még harsány dalra is támad kedve: „Vagyok olyan legény, mint te, vá­gok olyan rendet, mint te...” (ruttkay) A „megfiatalított” ház Elhiszik nekem azt, hogy ha én mondjuk harminc­éves vagyok és csinálok egy Valdívia-aktívkúrát. akkor tizenöt éves leszek? Ugye nem. Pedig velünk valami ilyesmit akarnak elhitetni az illetékesek. A Petneházy utcai lakókról van szó. Har­minc éve épült házunkat tíz éve újították fel — megle­hetősen hanyagul. Hamaro­san megvásároljuk a laká­sokat. és most az értékesí­tésnél, a tíz-tizenöt éves kategóriába akarják sorol­ni az öreg épületet. Mit gondolnak, mi vezérelte azo­kat, akik a becslést végez­ték, egy ilyen tervezet ki­dolgozására? Nyilván a na­gyobb bevétel reménye — ami nem éppen fair játék. Csakhogy ebbe lesz némi beleszólásuk a tanácsta­goknak is ... Legalábbis reméljük! Ä. M. Miskolc Miskolcon még nincs ér­dekképviselete a bérlakások­ban élőknek. Pesten e héten alakult ilyen szervezet. Jó lenne, ha városunkban is működne valami hasonló, mert néha nem ártana bizo­nyos kérdésekben megvizs­gálni a MIK vagy a tanács szakembereinek véleményét, döntését... Például a la­kások eladási árát illetően. Akárhogy nézzük is; egy harminc éve épített, az ak­kori kor követelményeinek esetleg még megfelelő ház mostani értéke nem hason­lítható össze egy mai mo­dern lakás árával. Legfel­jebb nagyon távoli viszonyí­tási alapot képezhet, még akkor is, ha a régi építményt valamikor felújították. A tanács! lakások értéke­sítésével kapcsolatosan most az ellentábor — a vásárol­ni nem akarók — egyik gondjáról szólunk. Az el­adásra szánt házakban az a hír járja, hogy a lakásra más is igényt tarthat, ha a benne lakó nem vásárolja meg. Amennyiben az újdon­sült tsulajdonos régi lakása kisebb, mint amit megvett, akkor a nagyobb lakásban lakót cserével átköltöztethe­tik a kisebbe. Mi az igaz ebből? — kérdeztük Gyulai Istvánnét, az ingatlanközve­títő iroda értékesítési cso­portvezetőjét. — Aid nyugdíjas — vagy a családjában az egy főre eső átlagjövedelem nem ha­ladja meg a havi négyezer forintot — vagy szociális helyzete miatt tanácsi bér­lakásra jogosult, de azt nem kívánja megvásárolni, annak lakása a jogszabály értei­mében akarata ellenére nem értékesíthető. Más a hely­zet abban az esetben, ha az illető nem nyugdíjas, és szo­társaságok. Miskolcon jelen­leg a lakásbiztosítások 95 százalékával az Állami Biz­tosító rendelkezik. Született egy hallgatólagos megegye­zés, miszerint a már régebben biztosított laká­sokban élőket más társasá­gok ügynökei nem zaklatják majd. A fürgeségnek ott le­het szerepe, amikor egy új otthont adnak át, vagy épí­tési engedély kiadásáról van szó. * A Hazafias Népfront tiszt­ségviselői közül többen ja­vasolták, hogy aki már alá­irt egy új típusú biztosítási • kötvényt, az kapjon matri­cát, amelyet kiragaszthat az ajtajára, s így elkerülheti, hogy esetleg többször is be­kopogjanak hozzá. Az ötle­tet jónak tartjuk, s megszív- lelésre ajánljuk a biztosító illetékeseinek. Egyébként várjuk olvasóink leveleit, telefonjait az új lakásbiztosí­tással kapcsolatban. Ügy érezzük, hogy ez olyan téma, ami mélyen érinti szinte mindenki pénztárcáját, és bizonyára sok vitára ad még okot az elkövetkező egy évben. Megpróbálunk minden kérdésre választ ad­ni a szakemberek segítségé­vel. ciális kedvezményre sem jo­gosult. Ezeket a lakásokat nem hirdetjük meg eladás­ra. de természetesen tudo­mást szerezhet a lehetőség­ről bárki, és a forgalmi ér­ték 40 százalékáért meg is vásárolhatja. Két évig azon­ban még így sem költöztet­heti ki az egyébként jogos tulajdonából a még benne lakó haszonélvezőt. Ha el­telt a 24 hónap, s a lakó és a tulajdonos között nem jött létre megállapodás, ak­kor bírói úton kezdeményez­heti a kiköltöztetést. — Ezek szerint elöfordulha olyan eset, hogy valaki a bírói döntés alapján át kell hogy költözzön egy másik MIK-Iakásba, Ha az ott la­kók úgy döntenek, hogy meg­vásárolják azokat a laká­sokat is, akkor három év múlva — újabb per után — ismét költöznie kell, és ezt folytathatja a nyugdíjas kor eléréséig, ha szociálisan nem kedv ezmény ezett ? — Ha valaki végképp peches, — szélsőséges eset­ben — előfordulhat ilyen is, de a valószínűsége nagyon csekély. Bár egyetlen bér­„... megállapítottuk, hogy Sajókaza állomáson a vonat­pótló autóbusszal történő szál­lításról az utasok tájékozta­tása időben és rendben meg­történt. A szolgálatban levő dolgozókat jegyzőkönyvileg kihallgattuk, és egyöntetűen állítják, hogy a tájékoztatást szóban és megfelelő hang­nemben megadták. Megál­lapításunk szerint a szolgá­latban levő dolgozók és pa­nasztevők között kialakult Lopják a Nem szoktunk elveszett ku­tyákat kerestetni; ezúttal mégis kivételt teszünk. Ennek az oka kettős; egyrészt egy kisgyerek siratja az elveszett kedvencét, másrészt pedig felhívták a fi­gyelmünket arra, hogy az utób­bi Időben egyre gyakoribb a kutyalopás. Fajtiszta ebeket a kertekből is eltulajdonítanak — ezt tartalmazta á televízióban a Fekete István állatbarátkor fel­hívása is. Jő lenne, ha nem vásárolnánk gyanúsan olcsón, K. L. I Miskola j házról sem lehet garantál­ni, hogy lakóik a közeli vagy távolabbi jövőben ne akarnák majd megvásárol­ni... * Mindaz, amiről a tenti sorokban szó esett, talán a legaggasztóbb vonása a ta­nácsi bérlakások értékesíté­si rendszerének. Jogászi ér­tékelés ide vagy oda, ml~ úgy véljük: elfogadhatatlan álláspont minden, bérlakás­ban élő számára, hogy a fe­delet el lehet adni a fejé felöl. A szakemberek szerint ez inkább csak amolyan „elvi” lehetőség, mert ezt a folyamatot nem segítik, ve­vő pedig nem nagyon akadt eddig lakott lakásra. Ml azonban arról hallunk, hogy sokan tervezgetik ezt a lé­pést, hiszen így esetleg, ha nem is egykönnyen, de na­gyobb lakáshoz tudnának jutni. Nem vagyunk jogi szakértők, de úgy érezzük; az a tény, hogy valaki szociá­lisan nem rászoruló, még nem lehet ok arra, hogy egy­szerűen megvásárolhassák az otthonát, és utána perben kelljen védelmeznie érdekeit. vitáért dolgozóinkat nem tudjuk hibáztatni, azonban felhívtuk figyelmüket az uta­zóközönséggel szembeni ud­varias magatartás maradék­talan betartására.” (A vá­laszt az augusztus 4-i szá­munkban „Pályakarbantar­tás" címmel megjelent olva­sói észrevételre kaptuk dr. Dudás Józseftől, a MÁV Mis­kolci Igazgatóságának igaz­gatóhelyettesétől.) kutyákat ismeretlen egyénektől, látható­an pedigrés ebeket... Ami pedig az elveszett ku- tyust illeti: a Szabadságharc utca 3-ból tűnt el, szeptember 9-én. Egy hím foxiról van szó, amely féléves, rövidfarkú. fé­nyes, sima szőrű, fekete-fehér foltokkal, szeme, fofe barna színű. Nyakán szil volt, 8-as alakú drótkapoccsal. Megtalá­lója juttassa haza. vagy hívja a 61-207-es telefonszámot. Űj biztosítás, kérdőjelekkel Mióta nyilvánosságra hoz­ták, hogy megváltozik a megszokott lakásbiztosítási rendszer, meglehetősen sok telefont kaptunk. Érthető módon kevesen örülnek a vál­tozásnak, hiszen az új biz­tosítási szisztéma többet nyújt ugyan a réginél, de jó­val drágább is. Néhány so­rozatosan visszaköszönő kér­désre kértünk választ Lévai Lászlótól, az Állami Biztosí­tó miskolci fiókjának vezető­jétől. — A legtöbben arról ér­deklődnek, hogy a régi biz­tosítás az újnak a beveze­tésével automatikusan meg­szűnik-e? — A régi biztosítás nem szűnik meg automatikusan. Az Állami Biztosító munka­társai 1990. december 31-ig járják végig a lakásokat; és megpróbálnak megegyezni az ott élőkkel, milyen mó­dozat lenne számukra a legkedvezőbb. Mindenkit felkeresnek, és megpróbálnak egyezségre jutni. — Vajon most ügynökök hada fogja végigjárni a la­kásokat? Hiszen három biz­tosítótársaság is foglalkoz­hat ezután lakásbiztosítással. — Valóban verseny hely­zetben vannak a biztosító-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents