Déli Hírlap, 1988. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-10 / 214. szám
„Csapd be az ajtót, és hagyd kint az ördögöt Klubesí Budapesten Egy országrész barátai találkoztak Ha szabad lenne ezzel a dologgal viccelni, azt írhatnám, olyan, mint a Rónai Klub. Mármint a borsodi. Csakhogy ebben az összehasonlításban éppen a borsodi jelzőt nem szabad így, egyedül használni, még felületességből, vagy a rövidség kedvéért sem. A klub szóról nem is beszélve. A héten tartott rendezvény megközelítően, de végül is elfogadottan körülbelül így fogalmazható meg: Borsod-Abaúj-Zemplén megye Baráti Körének klubestje. Régi kötődés ez, annyira, hogy a körnek már halottja is van. Nem is egy, de az utolsó találkozó óta talán a leghíresebb Neményi Lili volt, aki eltávozott az élők sorából. Mindjárt a klubest elején néma felállással adóznak neki a baráti kör tagjai és a meg hívottak. A megemlékező momentumig azonban volt kis torlódás, fennakadás, majdhogynem forgalmi dugó a Belgrad rakparton. Ikarusz áll fel a járdára, személykocsik keresnek jobbra villogtatva parkolóhelyet a rakpart egyik legforgalmasabb helyén, az Erzsébet hídi leágazás előtt, ott, ahol a Hazafias Népfront országos székháza áll. A vendégek érkeznek, mint később kiderül Szikszóról, Szombathelyről, egyik előadó éppen a Balaton mellől, a múzeum kocsija, s az egyetemé Miskolcról, de jó néhány pesti jármű is fékez öt .óra előtt néhány perccel a környéken. Ötkor kezdődik az a bizonyos klubest. amelyet szeptember 8-ra hirdetett a baráti kör. Az elnök — egyéb fontos elfoglaltsága miatt — nincs jelen. így az otthonról jövő vendégeket: Kovács Józsefet, a Miskolc Városi Pártbizottság titkárát. Homolya Gizellát, a HNF Miskolc Városi Bizottságának titkárát, Berecz Endrét, az NME egyetemi tanárát, Végvári Lajos művészettörténészt, s Takács Mártát, az Avasi Gimnázium igazgató ját a baráti kór titkára, dr. Nagy Károly várja és üdvözli, miként a 80—100 rendes tagot is. Dr. Szabadfalvi József, állami díjas megyei múzeumigazgató, dr. Gáspárdy László dékánhelyettes előadókként, s mindketten elnöki minőségben vannak jelen. Dr. Szabadfalvi József, mint a Szemere Bertalan Közművelődési Egyesület elnöke, az alig egyes ztend ős miskolci egyesület munkájáról tart előadást, dr. Gáspárdy László pedig a Nehézipari Műszaki Egyetemen folyó kulturális tevékenységet ismerteti. Az ő mondandóját van hivatva illusztrálni az egyetem égisze alatt működő, és itt most közreműködő Regős vokál, vagy kamarakórus, Regős Zsolt vezényletével. Természetesen ők lesznek majd az est fénypontjai, még úgy is, hogy meghallgatásukhoz ki kell ballagni egy másik terembe, mert a zongorát a gyűlés terembe nem lehet behozni. Szünetben sem. Ahhoz éppen három termet kellett volna átrendezni, s egyikből a büfét is ki kellett volna költöztetni. Különben sem volt ki foglalkozzon ezzel, már csak azért sem, mert a Szemere Bertalan Közművelődési Egyesület munkájának ismertetése közben dr. Szabadfalvi József — pusztán megszokásból — kétszer is Borsod—miskolci baráti körnek nevezte a Megyénk egyesületei című előadássorozat megjelent résztvevőit. Ezt, alighogy elhallgatott — rögtön szemére is vetették. Szabadkozhatott azzal, hogy megszokásból tette, mert a Borsod—miskolci Múzeum, meg a Lévay Egyesület elődjének nevére járt rá a nyelve — a harsig teljes volt. A gö- möriek, abaújiak. zempléniek bizony nem hagyták szó nélkül a nyelvbotlást. Még az volt a szerencse, hogy Szabadfalvi József debreceni. s ezért elnézték neki a figyelmetlenségét. Különben úgy járt volna, mint kocsijának szerelőjével, aki meg#c Az idén már negyedik alkalommal rendezett a Városi Művelődési Központ nemzetközi fotóművészeti tábort a Bükkben. A sebesvízi tábor a hét végén fejeződik be, ahol harminc — felerészben külföldi — amatőr fotós valósíthatta meg elképzeléseit az „akt a természetben” tárgykörben Képünkön a tábort vezető két fotóművész — Jung Zseni és Eifert János — látható két résztvevő, az NSZK- beli Manfred Schulz és az osztrák Franz Matzner társaságában, alkalmi képbírálat közben. A fotóművészeti alkotótáborban készült legjobb képekből — ez már hagyomány — * miskolci Fotógalériában ősszel kiállítás nyílik. IKerényi László felvétele) mondta neki kerek-perec, hogy ő nem miskolci, hanem diósgyőri A harag aztán persze elpárolgott. A cigándi Holla' Bertalan az Állami Népi Együttest hozná el Miskolcra, ha lenne megfelelő befogadó színpad, az abaújbeli, Telkibányáról származó Mécséi András pedig, aki tudja, hogy „Borsod-ország felett sötét felhők tornyosulnak”, munkaalkalmat, átképzést, továbbtanulási lehetőséget, munkásszálláson való elhelyezést ajánl munka nélkül maradt, fiatal, dolgozni akaró és tudó ózdi, miskolci lakatosoknak, hegesztőknek, nem is akárhol, hanem ahogy ő mondta — az Angyal Ádám vezette Ganz-Danubius Gyárban. Tette pedig ezt az ajánlatot Molnár Ferenc műszaki igazgató egyenes megbízásából. Ezek már komoly beszédek voltak, s pogácsa, virsli, kávé és üdítők mellett szünetben is folytatódtak. Ismerősök, barátok keresték egymást, s a folyosói szimpóziumnak alig akart vége szakadni. Búcsúzóul a Regős vokál lépett fel, igazán átütő sikerrel. Egyik számuk a Csapd be az ajtót, , és hagyd kint az ördögöt címet viselte. A teremben levők — többségük túl az élet delén — hálásan tapsoltak, akár gömöriek, zempléniek, abaújiak, sárosiak, szabolcsiak, vagy netán borsodiak voltak, születési helyükre nézve. Hisz végeredményben barátok. Bnnek az országrésznek a barátai. Gyöngyösi Gábor £ A Farkassányi kormánybiztos által, 1849-ben használt papír vízjele. Vallanak a vízjelek Hány esztendős a diósgyőri papír? 18. századi iratok nyomában ? A legrégibb magyarországi papírgyár saját iratait — a sors keserű tréfája — 1945-ben elérte a végzete: megsemmisültek. jószerivel csak kötetnyit sikerült megmenteni. Ezért 1957-ben, amikor a gyár fennállásának 175. évfordulóját ünnepelték, alapítási okirat, vagy bármely más régi irat hiján csak egy akkor nemrégiben lebontott gyárkéményen szereplő 1782-es évszámru, és a két világháború közötti cégjelzéses papíron az 1896-os millenniumi kiállítás óta szereplő 1802-es alapítást évszámra hivatkozhattak. 1982-ben a kétszázadik évfordulót is megünnepelték, noha ezt a kitűnő papírtörténész, Bogdán István cáfolta, s az Országos Levéltárban őrzött iratokkal bizonyította: az alapítás éve 1802. Való igaz, az első cégjelzéses (pontosabban vízjeles) diósgyőri papírt csak Páiyázaii felhívás A LENIN KOHÁSZATI MŰVEK — megkötött szerződés alapion - iát jövedelmező tríniavállalásra tevéiéit biniet A líbiai MISURATABAN acélöntőmű beüzemelésére 0 szálöntő • kemencekőmüves # daruvezető munkakörök ellátására, megfelelő szakképzettséggel (kohóipari szakközépiskola, olvasztár, kőműves), ötéves szakmai gyakorlattal, alapfokú angol vagy német nyelvismerettel rendelkező szakemberek jelentkezését várjuk. Korlátozott számban idegennyefv-tudással nem rendelkezőt jelentkezésére is számítunk, akiknek az általunk szervezett intenzív nyelvtanfolyam sikeres elvégzése is a kiutazás teltétele A MUNKAVALLALÁSSÁL KAPCSOLATOS részletes további információkat dr. Sziklavári István ad. Telefon: (46) 51-145 1802-ből sikerült felmutatni. A reprezentatív kiállítású gyártörténet, s a vízjelek külön megjelent katalógusa is bizony csak kevés megfogható nyomot tudott kimutatni az első fél évszázadból. Kinek van hát igaza? Az okmányokhoz ragaszkodó történésznek, vagy a kegyeletes hagyománynak? A vitára csak további kutatás adhat választ. De hol kutassunk, ha a gyár saját iratanyaga elpusztult? 1982 óta csendesen múltak az évek, a vita elült, új érve egyik félnek sem volt. Pedig a kérdés megoldása korántsem reménytelen. Hol vásárolták a diósgyőri papírt? Leginkább Borsodban, s még inkább Miskolcon, és természetesen Diósgyőrben. Nagyobb tételben a XVIII— XIX. század fordulóján a hivatalok és nyomdák vettek papírt. Tehát a régi iratokat meg a régi könyveket kell átnézni, s a keltezett dokumentumok majd tanúskodnak. A miskolci levéltárban végzett állagvédelmi felmérés során sok száz kötetet és sok ezer iratot kellett végigforgatnunk. A diósgyőri koronauradalom iratai között (sajnos, csak töredéke maradt meg) a lapokat forgatva itt is, ott is a diósgyőri vízjelen akadt meg a szemem. Csak az a furcsa, hogy a kutatók ezeket a csomókat ilyen szempontból miért nem vették eddig kézbe? A megyei jegyzőkönyvek fogalmazványpéldányai, melyeket a megyegyűléseken készítettek, s később letisztázták, más kötetekbe, újabb vízjelkincseket tartogattak. Pecsétes, hiteles, keltezett okmányok alapján kiderült, hogy díszes rokokókeretben a D G jelű (Diósgyőr kezdőbetűi) vízjelek már 1798-ban is előfordulnak. A legkorábbi ilyen fennmaradt irat 1798. augusztus 14-én kelt. A XIX. század elején készülhetett az a keltezetlen összeírás, amely D. G. RE. vízjelet mutató papírra íródott. A „Diós Győri N. Kanzley” vízjelet eddig 1855-ből tudták kimutatni, holott a kamarai: radalom iratai között már 1820 decemberében is előforiul. Ilyen víz jelű papírt használt egyébként Far- kassányi Sámuel kormány- biztos 1849-ben (január 8-ról maradt fenn a diósgyőri uradalom igazgatójához intézett parancslevele). Az úrbéri törvényszék anyagában maradt fenn 1859-ből „Diós Győri N :1” vízjelű irat. Eddig a:: a vízjel is ismeretlen volt. Még csak a kutatás kezdetén járok. Minden hozhat felfedezést Rengeteg anyagot ’óliánsok tízezreit szeretném még átnézni. Hiszen Hejőcsabán is volt papírmalom, s a nevén kívül arról semmit sem tudunk. De jó lenne annak is akár csak egyetlen vízjeles papírját megtalálni! Addig is örömmel teszem közzé felfedezésem, s reménykedem, hogy még sok rejtett titok nyitját sikerül megtalálnom a levéltár levesek által ismert és bolygatott kincsesbányájában. B. Balsai Jolán, a Borsod Megyei Levéltár nístaurátor-osztályának vezetője /UTOMATA MOSÓGÉPE*: 30% ELŐLEG LEFIZETÉSE MELLETT, 12 HAVI TÖRLESZTÉSSEL, HITELRE KAPHATÓK, amíg a készlet tarti Szaküzleteinkben OTP-ügyi ritézés a helyszínen!
