Déli Hírlap, 1988. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-23 / 225. szám

*iSlÍg*ft.-***^ z9í- Ara 20 fillér IPPCIfl i rrv i i-n EfibtU <-\ fcto>.£dx<x<>>> *«bf $£t • oK*- •? »(■mm ssMvtsmth* vímí.# ■ <t*P «O <■» «X ::Kt»^Wx^:«Ä;-Ä-»#s»>: ÄW>:>>: : ÄiÄ-v; €>0 <£iO, 13 esztendeje Miskolcról triók, írjuk VetitAtu«p. 192» 4<>cgmí»«r23. Keddtől: új sorozatunk Miskolc nem olyan sze­rencsés város, mint a „vi­déki ötök” közű) a többi. Meg kellett itt küszködni a nagyvárosi létért, miközben lényegében ugyanazokat a gondokat kellett megoldani, igaz, mindig magasabb szin­ten. Ha belelapozunk a helyi lapok megsárgult köteteibe, folyvást visszaköszönnek az egyutcás településszerkezet­ből származó problémák, a közművesítés és a tömeg- közlekedés hiányosságai, a foglalkoztatási gondok, a művelődés szerény lehetősé­gei. Tanulságul szolgál mindez a mának is, mert bár a mai Miskolcot szinte nem is mérhetjük a század elejihez, illő tudni, hogy honnan indultunk, hová ju­tottunk, s mi az, ami régóta okoz szorító feszültségeket. A korabeli újságok nem szűkölködtek a város fej­lesztését célzó ötletekben sem, némelyiken újfent ér­demes elgondolkozniuk a városatyáknak. Ezért indítunk új soroza­tot keddtől kezdve: a me­gyei levéltár kutatóinak közreműködésével minden héten szemelvényeket nyúj­tunk át azokból a lapokból, amelyek leghívebben szá­moltak be Miskolc változá­sairól. A Reggeli Hírlap 60 évvel ezelőtti, az Észak-Ma­gyarország 40 éve szerkesz­tett és a Déli Hírlap 19 éve megjelent példányai szol­gálnak az idézetek forrásá­ul. Lapunk köztudottan 1969. szeptember 1-jér. ke­rült először az utcára. Ro­hamosan fejlődött ekkor a város, s a lokálpatrióta buzgalom szorgalmazta az alapítását is. Igencsak érde­mes tehát visszapillantani az ekkori időkre. A Reggeli Hírlap, Miskolc egyik politikai napilapja­ként, 1912. május 10-én in­dult Ellenzék néven, majd 1918. február 12-én felvette a Reggeli Hírlap nevet. A két világháború között mint független, demokratikus lap, a progresszív polgárság or­gánuma volt. Fellépett a közalkalmazottak, de a munkások, a szegényebb néprétegek érdekében is. Az 1920—30-as évek fordulóján Fehér Ödön szerkesztette. A német megszállás után betiltották: 1944. április 16- án szűnt meg. Az Észak-Magyarország, mint ismeretes, a Szabad Magyarország jogutódja, a Magyar Kommunista Párt észak-magyarországi területi szervezetének lapjaként 1948. április 6-án vette fel az Észak-Magyarország ne­vet. Ekkor Révész Jenő volt a felelős szerkesztője. Minden kedden találkoz­hatnak tehát olvasóink a Reggeli Hírlap 60, az Észak- Magyarország 40, és a Déli Hírlap 19 évvel ezelőtti szá­maiból vett szemelvények­kel. Nagy ünnepekre négy családnak jut a borból, de mégsem fogy el újig (Fejér Ernő felvételei) Családi körben Stop, egy percre! Ifosszabb-rövidebb utakon az autós jő társa lehet a rádió, a magnó. A halk ze­ne általában segíti a veze­tést, mert fokozza a jó köz­érzetet, lassítja az elfára­dást. Ezért a személy- és teherautók fontos tartozéka a rádió. Ám megfigyelhettük, hogy — főleg a fiatalabb korosz­tály tagjai közül — néhá- nyan túlzásba viszik a „hír­adástechnikai eszközök” föl­halmozását a kocsikban. A rádiókhoz olyan erősítőket szerelnek több száz wattos hansgzórókkal, am elyekkel képesek kiszűrni a külső zajforrásokat a járműből. Megfeledkeznek arról, hogy a túl hangos zene kor- ’ látozza a környezet infor­mációinak befogadását. Akármilyen kellemes a me­lódia, veszélyes, ha nem halljuk meg a mögöttünk haladók hangjelzését, ner:;' érzékeljük a kereszteződé­sek irányába tartó mentők, tűzoltók szirénázását. Újabban a „vájt fülűek’ vezetés közben is élvezik a sétálómagnó szolgáltatásait. Fejükön a fülhallgatóval andalognak az országúton. Sajnos, ebből már több bal­eset következett be a hazai utakon is. S mint megtudtuk, nem egv sajátos jelenségről van szó, külföldön már koráb­ban felismerték az ebből származó veszélyeket.’ A Német Demokratikus Köz­társaságban már egy esz­tendővel ezelőtt megtiltották a gépjárművezetők fülhall- gatós magnózását, s azt is fontolóra vették, hogy ki­szereltetik a kocsikból azo­kat a négyhangszórós mag­nókat, rádiókat, amelyek hangversenyteremmé vál­toztatják a jármű belsejé . Az érintettek bizonyára más véleményen vannak; nagyra értékelik a hangos, szép hangzású hangszórók teljesítményét. Legfeljebb csak akkor módosítják ál­láspontjukat, ha már a sa­ját kárukon érzékelik a ve­szélyességét a forgalomban. ' Sz. I. Nagyszüret Tokajban Ha az időjárás nem szól közbe, akkor alig három hét múlva, október 15-én kezdő­dik a hagyományos Tokaj- hegyaljai nagyszüret. Mind­ezt egy tarcali tájékoztatón jelentették be, ahol az Ál­lami Gazdásági Borkombinát vezetői a borsodi termelő- szövetkezetek, szakszerveze­tek képviselőivel az idei szüreti előkészületekről ta­nácskoztak. Mint elmondták: szőlőt és — körülbelül 220 ezer hektoliter — mustot egyaránt átvesznek. Kerti paradicsom a Finnyontom — Tudja, aki nem szeret dolgozni, mindent kispekulál — mondja hamiskásan Ernő bácsi, miután végigjáratta velünk pingyomi mintakert­jét. Persze, ezt tréfának szánta, de annyi szent, hogy többet dolgozik ésszel, mint erővel. — Az ország minden ré­széből jönnek hozzám kert­barátok. Mondta is az egyi­kük, miért nem írom le ta­nácsaimat,, mert a szakköny­vek némelyikét igen elvont- nak tartják. Jegyzetelek is, no de kell még néhány év tapasztalat, hogy ne írjak le holmi badarságot. A nyug­díjasévekre úgy készültem, hogy kertészkedni fogok. Te­leknézőben bejártam az egész környéket. Az itteniek le akartak beszélni erről, mondván, ha esik az eső, vagy olvad a hó, itt hömpö­lyög a víz. — Nagyon? — kérdeztem. — Nagyon — vá­laszolták. Annál jobb, gon­doltam én, s megvettem 15 ezer forintért. $ DOLGOZZON A TERMÉSZET! — Jöjjön nyugodtan, nem lesz sáros a cipője, végig szőnyegen megyünk! Nem égetek el semmit, kell a ta­lajtakaró — s valóban, le­vágott. süppedős fűszőnyegen megyünk végig. — Nézze csak! Az esővíz minden cseppjét felfogom. Ez a leg­Ajándékdió Bányamérnök ismerősöm zavartan fogott velem kezet és mentegetőzött is hozzá: — Ne haragudj, szedjük a diót és a hé­ja megfogta az ujjaimat. Nem tudok kész­ükül viselni semmilyen munkához, amiért az asszony meg is szidott. Hál’ istennek sok dolgot ad ez a fa. amelyik pontosan 8 évvel fiatalabb, mint én. — Honnan tudod? — vetettem közbe. — Na, hallod — nevetett rám —, én ül­tettem. Azt a diót kaptam, és az anyáfn- mal ültettük el akkor még puszta leiken, ahova építkeztünk. Aznap még jóapám élt... A ház verandáján ültünk, néztük a ker­tet. ahol ismerősöm családja, a feleség és a gyerekek ott hajladoztak a ribizlibokrok között, szedték össze a fáról levert diót. — Amint látom, nem sok kárt tettél a fában — mondtam elgondolkozva. — Hát nem is a termést kell ütni a hosszú karóval — emelte föl a hangját *— csak az ágakat, a termés így is lepereg. Vigyázok erre a fára, van miért... Árnyékban ültünk, ezért furcsállottam. hogy föltette a napszemüvegét. Csendesen mesélni kezdett: — Mikor apám megsérült a bányában, sokáig kórházban ápolták. Anyám néha magával vitt, mert az öcsém akkor még csak háröméves volt, a nagymama vígyá­' zott rá. Féltem a kórháztól és a bekötö­zött fejű apámtól is. Ahogy lehetett, ki­osontam a kórteremből és az épületből is. és megbújtam a rózsabokrok mögötti ló­cán. Arra lettem figyelmes, hogy beszél­getnek a kőzetemben. A fehér köpenyes or­vos magyarázott valamit anyámnak. Az­tán felém fordult és figyelmesen megnézett a szemüvege mögül. Köpenyének zsebéből egy diót vett elő és felém nyújtotta. „Fo­gadd el, neked adom — mondta. AZt te­szel vele. amit akarsz. Most föltörhetjük és megeheted, vagy hazaviszed és elülte­ted. Na. melyiket választod? ... — Akkor tétován néztem anyámra, ő nem szólt semmit. Mikor a kórházból ha­zaértünk, azt mondtam anyámnak ültessük el ezt a diószemet. Akkor nem tudtam, hogy apám a kórházi ágyon meghal... Szótlanul ültünk a teraszon. A kertből ide hallattszott a gyerekek játékos évődése. A diófát néztük, amely az idén gazdag termést hoz. Élete teljében van, alig ötven­éves. Törzse már robosztus, ágai erősek, levelei még alig sárgulnak, illóolajuk le­heleté ide érzik. — Tiilél minket — mutatott a mérnök a diófára. — Még legalább ötven évig él. Igaza volt az orvosnak, aki akkor azt mondta, hogy ez az egyetlen szem dió egy­kor majd ezret terem ... (oravcc) jobb öntözni. Itt nincs is vezetékes víz. Végig alácsö­veztem ezt a rézsűs részt, s a szivárgók oda vezetnek, a fák alá. Így termelik ki a virágok az összes termésü­ket. — Aztán megmutatja a föld alatti és a ház melletti víztározóját. A gyűjtésből száraz időben is kényelmes a locsolás. A fák és a szőlők gyönyö­rűek. Az is jó tanácsként szolgálhat, hogy egy-egy faj­tából csak kettőt-kettőt' ül­tetett, hiszen így nem érnek egyszerre. így gondolkodott a szőlőtelepítéskor is; ha az egyik fajtát kár érné, a má­sik még bőséggel kárpótol­hatja. Az aljnövényzet is vá­logatott. Jlinget, kaprot ültetett a fák alá; ezeket nem szeretik a rovarok. S arra is figyelmes lett, hogy a mandulafa alatt levő bur­gonyabokrokon egyetlen krumplibogár sem jelentke­zett. Nosza, összegyűjtötte a termés burkát, s azt már jövőre permetlébe keveri. A szőlők víztartalékát mustár és virágok védik. A virágok szépek is, de arra is valók, hpgy becsapja velük a da­razsakat; ne csemegézzék a szőlőt. © JUT A KISP1ACRA IS — Egy ekkora kertben mégsem lehet könnyű a ta­vaszi és az őszi kétkezi munka __ — No, ne higgye! Nincs rotációs kapám, de az ásót is csak akkor veszem elő, ha a komposztgödörnek ké­szítem a helyet. A gyökeres növények kivételével semmit sem huzigálunk ki. Hagy­juk, hogy elfagyjanak. Védik a talajlakókat télen. Ezeket tavasszal csak belekapálga- tom a földbe, mert a termé­szet elvégzi helyettem a ta­lajlazítást. Nemcsak nyugdíjaspara­dicsom ez a pingyomi kis­kert. Ernő bácsinak és Ella néninek három gyermeke van, közülük kettő családos. A dunavarsányi két unoka állandó nyári vendég, és Zsuzsa lányuk családjának, két kisgyermekének is állan­dó üdülő. Ő ugyanis gyesen van, s az Avasról szinte mindennap kibuszoznak ide. A nagyapa azt mondja* ami­kor levonulnak, a csatatér után nem győzi összeszedni a szerszámokat. Az asszo­nyoknak a befőzés a mun­kája. Négy családot lát el a kert. A dunavarsányiak a válogatott gyümölcsből ■ kap­ják a csomagot. A többlet­termést Ella néni viszi a Tokaj ABC előtti kispiacra. A kereskedelem nem idegen tőle, hiszen a Centrum Áru­ház műszaki osztályán dol­gozott, mint eladó. Télen vissza is jár, bár már most is nagyon várják. • KERTÉSZOKLEVELEK A pingyomi kisház egyik fala oklevelekkel van tapé­tázva. Aranyérmes borokért, mezőgazdasági kiállításokon és bemutatókon szerzett első helyezésekért. Most a Szö­vetkezeti Hetek ózdi ünnep­ségén 94 termékével szere­pelt Csatári Ernő. Sokaknak talán ismerősen csenghet a neve. Nyugdíjbá vonulása g ő volt a KIOSZ mesvei ti­kára. A közéletiségnek a kert miatt sem fordított hátat. A Hazafias Népfrontban a kis­termelők és kisállat-tenyész­tők társadalmi szövetségé­nek tagja, valamint a városi pártbizottság mellett működő tanácsadói iroda munkatár­sa. A területi pártalapszér- vezetében pedig a pártépí­téssel foglalkozik. És ha lehull a hó hobbi nélkül marad a kertes/” Ar­ról szó sincs. Ha nem is mindennap, de gyakran ki­buszoznak a Győri kapuból télen is. Akkor kosárfonó- műhellyé változik a kisház. Mert szülőfalujában, a Veszprém melletti Nagypiri­ten akkor vált igazi ember­ré a falubeli, ha a kosárfo­nást is művelte. Oláh Erzsi ★ A konzervek mestere Ella néni. A fiatalok csak cukrot adnak a befőzéshez * í 'ér i' ?-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents