Déli Hírlap, 1988. augusztus (20. évfolyam, 180-205. szám)

1988-08-05 / 184. szám

Családi körben Nosztalgia - villamos jjc Most a lakókocsi az otthonuk ... Folytatódik a Miskolc Vá­rosi Tanács ifjúsági és sportosztálya kezdeményezte nyári szünidős programso­rozat. Ma délután kettő órától a VISO nagytermé­ben (Szabadság tér 5., föld­szint) ismét számítástechni­kai Játékos ismeretterjesz­tésre várják az érdeklődőket a szakemberek. Értesítjük az utazóközönséget, hogy augusztus 5-cn a Hirosi­mára emlékezünk rendezvény időszakában forgalomba állítjuk a nosztalgia-villamost. A 72-es motorkocsi ezen a napon a Ti­szai pályaudvar és Diósgyőr kö­zött fog közlekedni. A Tiszai pályaudvarról indul: 10.30, 12.00, 13.30, 1&00, 16.303 Diósgyőrből Ha egy családhoz fotóri­porter kollégámmal becsen­getünk, a legritkább esetben kínálnak hellyel bennünket egy kempingszékben. Az Oravecz famíliával azonban, több mint nyolcvan kilóméi terre a tiszalöki házuktól, a tapolcai Éden kemping egyik árnyat adó fája alatt be­szélgettünk. Ilyenkor pedig a legkényelmesebb égy kem­pingszék. • INGYENES SZÁLLÁS A kemping bejárata mel­lett. az aszfaltolvasztó káni­kulában a család Zsigulija egy szürke lakókocsi társa­ságában parkol. Ezt az ide-’ iglenes szálláshelyet azonban nem az Oravecz család kö­tötte az autója után. A la­kókocsi az első meleg máju­si napoktól szeptemberig itt várja a nyaralókat. Az olda­lán embléma hirdeti a tu­lajdonost: Királyéri Vízgaz­dálkodási Vállalat — Tisza- lök. — Ennél a vállalatnál va­gyok esztergályos — magya­rázza a családfő, Oravecz István. — Ez a cég nyáron egyhetes beutalókat ad mun­katársai családjának. Idén sikerült nekünk is kapnunk egyet. Ezért a szállásért semmit sem kell fizetnünk. — Bizony nagy segítséget jelent ez nekünk — folytat­ja az édesanya, Anikó, mi­Ma 14 órától Játsszunk számítógéppel! közben ölébe ülteti a család legkisebb tágját, a két és rel éves Pétert —, a hónap ele­jén ugyanis nem sok kerül a családi kasszába. Főleg most, hogy Péterrel gyesen vagyok ... körülbelül kilenc­ezer forintból gazdálkodunk havonta. Erre az egy hétre azonban sikerült valameny- nyit összespórolnunk. Szeret­nénk, ha a gyerekek jól éreznék magukat, ugyanis most üdülünk együtt elő­ször. — ... mert hat éve ké­szült el a' házunk, közben pedig megérkeztek a gyere­kek — magyarázza az édes­apa. — S mivel az udvarunk sem üres — van pár tyú­kunk és malacokat is tar­tunk csak akkor indul- hátunk hosszabb útra, ha van kiré bíznunk az álla­tokat. Most szerencsére Ani­kó édesanyja elvállalta a felügyeletet. • „EZ A TÁJ GYÖNYÖRŰ" A kis család többnyire a tapolcai strandon lubickol. Délutánonként pedig előke­rül a tornacipő, és a kör­nyékbeli erdőkkel ismerked­nek. — Az óriáscsúszda csodá­latos, de még nem merész­kedtem fel rá — árulja el a nyolcéves István. — De mielőtt hazamegyek, bizisten kipróbálom. — Pisti el sem merte hin­ni. hogy együtt jövünk üdül­ni —. veszi át ismét a szót a háziasszony —, még a ba­rátainak is újságolta a jó hírt. Nagyon vártuk mái ezt a tapolcai egy hetet. Ez a táj gyönyörű, a strand mögötti park és erdő is cso­dás. Bár fényképezőgépünk nincs, gondolatban hazavi­szünk mindent, apait itt lá­tunk. — Tudod, otthon van egy kutyánk, Oravecz Buksinak hívják. És apu ki szokta hajtani a malackákat, és ha én nagy leszek, iskolás le­szek — árad a szó a szöszke Péterből. Szinte hibátlan a kiejtése. — Bizony, szeptemberben már ő is óvodás lesz —1 vi­lágosít fel az édesanya. — De már most iskolás szeret­ne lenni, hogy Pistivel együtt tanulhasson ... Ősztől a kis Péter édes­anyjával együtt megy majd minden reggel az óvodába. Anikó ugyanis óvónő, s bár szeptemberben lejár a gyes, mégsem kell elszakadnia Pé­tertől. • NE KELLJEN “ SOKAT KÖLTENI — Mielőtt ide. Tapolcára indultunk volna, már egy. héttel korábban lázasan ké­szülődtünk — folytatja Ani­• kp. — Tojást, vágott csirkét hoztunk magunkkal, hogy itt ne kelljen sokat költeni. Mert ugye ilyenkor fagyira, üdítőre kell a pénz, és a gyerekek megkívánnak egy csomag kártyát, más apró játékot is. Ezért amikor csak lehet főzök. Beszélgetésünk közben; egy kis kempingrezsón már javában gőzölgött a gulyás­leves ... — Mivel itt nagyobb avá-’ laszték, mint nálunk, bevá­sárló körutat tervezünk az utolsó napon — adja tud­tomra az édesanya. — Csak szombaton akarunk bemen­ni a belvárosba. Nagyon re­méljük, hogy sikerül jövőre is beutalót kapnunk Tapol­cára, és akkor majd alapo­san megismerkedünk Mis- kolccal. (fázold) indul: lt.20, 12.S0, 14.20, 15.50. 17.12 órakor. A villamost csak a járművön, a kalauztól vásárolt 2 forintos korhű menetjegyei lehet igénybe venni. A bevé­telt a muhi rehabilitációs köz­pont építésére utaljuk át. MISKOLCI kOZhtJstDESl VAU-ADAT * Könnyebb úgy gazdálkodni a nyaralásra spórolt pénzzelj ha a kis kempingrezsón hazai ízek föneli. Bocsi malátából A múlt évinél nagyobb mennyiségű — több mint 65 ezer tonna — sörárpát vásá­rol fel az idén a Borsodi Sörg.’. -r. A koráobi években, a rekonstrukció során bőví­tetnék a malátaüzemet, s a kapacitás kihasználása, no meg a növekvő igények ki­elégít ésp érdekében több malátát készítenek. Az „ászokolt”, azaz csíráztatott sörárpa ugyanis nélkülözhe­tetlen eleme a Borkészítés­nek. Ebből szállítanak az or­szág más sörgyáraiba is. A Borsodban — elsősorban a j Hernád völgyében — ter­mett sörárpából, illetve az itt előállított malátából fő­zik majd az árpalevet a sop­roni, a pécsi, valamint a ko­máromi üzemekben, de kap belőle az ország első szö­vetkezeti üzeme is, amely Martfűn főzi a sört. Számítanak a fiatalokra Á Lenin Kohászati Művek szerkezetátalakítási prog­ramjának megvalósítása ér­dekében jelentős szerepet szán a gyár vezetése a fiatal műszakiaknak és koz^^d^- szoknak. Ezért az idén is meghirdették az Alkotó If­júság páiyázatot. A téma- jegyzekben kilencvenhat fel­adatot jelöltek meg a szer­vezők, melyeket rövid tá­von kíván a vállalat megol­dani A pályamunkákat újí­tásként is elfogadhatják. A m i n* sztori unt válasza cement-ügyben Nem lőcsölhetik rá a vevőre a szakadt zsákot Többször is tollat ragad­tunk cement-ügyben a kö­zelmúltban. Szóvá tettük, hogy méltánytalan az a ren­delet, amely arra kötelezi az építtetőt, hogy szakadt zsák­ban is megvásárolja a ce­mentet. Cikkünkre már vá­laszolt Kádár Lajos, a Sajó- parti Tüzép-teleu és Fészek Aruház igazgatnia. Most Ga- rai György az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium éuítőanyag-inari fejlesztési főosztályának helyettes ve­zetője levélben fejtette ki véleményét, amely azt iga­zolja: nem hiába hadakoz­tunk az építtetők érdekében. Mint írja, az építőanyag- kereskedelmi vállalatok ál­tal kiadott irányelvek a szab­vány előírásaival összhang­ban vannak, s nincs olyan „különös rendelet” amely kö­telezővé tenné a vásárlók számára, hogy a tétel 10 szá­zalékát szakadt zsákokban vegyék át. Akkor vajon milyen elő­írás létezik, amit sok helyen félreértenek? A minisztéri­um állásfoglalása szerint a cementgyárak kötelesek az építőanyagot ép. sérülésmen­tes zsákokban kiadni, szállí­tani. Ha mégis elszakad a zsák szállításkor, a követke­zőképpen kell eljárni: ha az azonos fajtájú és szilárdsá­gi osztályú cement tiszta és száraz helyen szóródik ki, és nem szennyeződik, megenge­dett annak összegyűjtése és újraminősítés utáni felhasz­nálása. A minősítés lefoly­tatásáig az ilyen cementet elkülönítve kell tárolni. Amennyiben a kiszóródott mennyiség a tétel 15 száza­lékát nem haladja meg és nem szennyezett, az újrami­nősítéstől el lehet tekinteni. Garai György főosztályve­zető-helyettes levelében hang­súlyozza: „a zsákszakadás miatt kiszóródott cement ösz- szegyűjtésére a gyárak meg­határozott számú. tiszta, üres papírzsákot helyeznek el a kocsikban. A telepeken a kiszóródott száraz, de tisz­ta cementet felszedhetik, s mérlegelés után teljes áron forgalmazhatják.” Nem hall­gathatjuk el — lassan már szakmabelivé válunk ce­ment-ügyben —, hogy a gyá­rak által küldött szelepes zsák csak géppel tölthető, a Tüzép-tel epeken nem tudják használni. Ám a lényeg, ami a ma­gánerőből építkezőket idáig foglalkoztatta, teljes bizo­nyosságot nyert. A szakadt zsákban léve cementet, ami aztán szállítás közben to­vább porlik. nem lőcsölhe­tik rá a vevőre! (szántó) Stop, egy percre! Ki mit tud — a sebességhalár okról? Egy új, piros Zasfava ro­bogott szerdán délelőtt a polgári Tisza-híd irányába, Leninvárosböl. Jóval a szá­zas tempó fölött söpörte fél­re az útjába álló kocsikat, majd néhány kockázatos elő­zés árán a konvoj elejére so­rolt. A híd előtti jelzőlám­pánál megállásra kénysze­rült, s pechére éppen egy rendőrautó elé íurakodott. ' Így aztán alkalom nyílott arra, hogy a Zastava ifjú vezetőjét megkérdezzék: mennyi a megengedett se­besség az országúton. Az. egyetemista, fiatalem­ber, . aki a nyári szünetben taxisként keresi a kenyerét, kapásból vágta rá: 100. S ki tudja mi okból, képes volt megesküdni tudatlanságára. Talán még az sem győzte meg, hogy a mögötte sora­kozó volánforgatók is bi­zonygatták: ez nem igaz. A zastavás egyre csak azt haj­togatta, hogy a rádió és a televízió bemondta, az újsá­gok megírták, felemelték a sebességhatárokat. Valószínű, hogy a főváro­si taxis a félretájékozottsá- gával csupán mentegetőzni j próbált. Ám tételezzük fel, ! hogy a Zastava tulajdonosa valóban félreértelmezte a sebességhatárokkal kapcso­latos módosítást. Az Orszá­gos Közlekedésbiztonsági Tanács tudományos elemzés­sel foglalkozó munkatársai közül többen óva intettek attól, hogy felemeljék a se­MISKOLCI SZÉKHELLYEL ALAKULÓ külkereskedelni és tanácsadó kft. ücvvezEtB igazgat ktres Felsőfokú végzettségű, menedzser típusú, 1 külkereskedelemben jártas, nyelvismerettel és legalább 5 éves vezetői gyakorlattal rendelkező személyek jelentkezését „BORSODIAK ELŐNYBEN DH-679" jeligére a miskolci kiadóba augusztus 31-ig várjuk. bességhatárokat az autóuta- kon és a sztrádákon. Jogo­san tartottak attól, hogy lesznek, akik a rendelkezést félreértelmezik. S a tapasz­talat az, hogy tényleg sokan nem ismerik, az autóút és a közút közötti különbséget. Megyénkben nincs autópá­lya, s hiányzik az autóút, így aztán a borsodiak csak a megye határain túl, Gyön­gyös és az M3-as közötti osztottpályás autóúton vagy az utána következő sztrádán gyorsíthatnak, 80-as tempó fölé. Addig csínján kell bánni a gázpedállal! Nőtt a közúti balesetek száma az utóbbi egy eszten­dő alatt. Talán ha mélysé­gében boncolgatnánk a ka­rambolok, a közúti tragé­diák okait, sok esetben fény derülne rá: a sebesség helytelen megválasztásában nagy szerepet kapott a se­bességhatárok módosításával kapcsolatos információk fél­re értése. Ezért érdemes új­ra leírni: a közutakon vál­tozatlanul csak 80-as tem­póban roboghatunk a sze­mélyautókkal. Az utak álla­pota és a forgalomban levő járművek többségének mű­szaki' állaga nem is nagyon indokolná a mostani sebes­séghatárok fölemelését. (szántó) Egy boldog hét Tapolcán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents