Déli Hírlap, 1988. július (20. évfolyam, 154-179. szám)

1988-07-15 / 166. szám

Stop, egy percre! Ha mögöttünk szirénáznak Szirénázó mentő robogott a Csabai kapuban, a város­ból kifelé. A négysávos úton a járművek többsége való­sággal szétrebbent a szágul­dó piroszászlós kocsi elöl. Ám néhány teherautó és személygépkocsi vezetője úgy tett, mintha nem is hallaná a visító szirénahangot. Ko­mótosan kocogtak a belső sá­von, figyelmen kívül hagyva a mögöttük villogó mentőt. Mindenki tudja, hogy a mentőjármüvek vezetői ok nélkül nem száguldoznak szirénázva. A fehér kocsi­ban ülő vagy fekvő betegek, sérültek élete perceken múl­hat. Számukra nem mind­egy, mikorra jutnak ki a baleset helyszínére, és on­nan vissza a kórházba. Mi okozhatja mégis a volánfor­gatók közömbösségét a meg­különböztetett jelzést hasz­náló gépjárművekkel szem­ben? Valószínű, hogy a szi­rénák, a hangjelző készülé­kek sokszínűsége is zavaró. Az egyik mentő szirénázik, kiutat ás karsztvíz után i Miskolc város ivóvízkész­letét jelentős mértékben a bükki karsztforrások adják. Bár hosszú távon ez a víz­mennyiség az egyre növekvő igényeket nem tudja nyomon követni, azonban erről az olcsó beszerzési forrásról sem lehet lemondani. Éppen ezért végeztetett kutatásokat a karsztforrások hozamának növelésére a Miskolci Vízmű­vek. — A bükki karsztvízkuta­tások első szakasza lezárult — tájékoztatott Major Ádám, a vízművek főmérnöke. — Ennek alapján megállapítot­tuk, hogy a Szinva-forrásnál érdemes tovább vizsgálódni. Ennek alapján adtunk meg­bízást az újabb kutatás meg­tervezésére. A tervek alap­ján kutatóaknát mélyítünk, ahonnan geológiai fúrásokat lehet majd végezni. Ezzel kívánjuk felderíteni többek között: milyen a forrás víz­bázisa, hogyan lehet gazda­ságosan hasznosítani a hegy belsejében található víz- mennyiséget —, de számos más kérdést is tisztázni tu­dunk. A kutatások során de­rült ki hogy a diósgyőri Ta­vi-forrásnál, ahol Két kútból nyerünk ivóvizet, a két kút egymástól függetlenül „dol­gozott”. Az egymástól 8 mé­terre levő víznyerőhelyeket összekötő járat ugyanis eldu­gult. Ezt a járatot búvárok­kal kitisztíttattuk, s most már a két kút együtt mű­ködik. A hozamuk is emel­kedett, s most naponta 8—10 ezer köbméter vízzel segítik a város ellátását. míg a másik martinkürtöt, vagy éppen változtatható hangú dudát használ a kék lámpa mellett. A vérellátó sötétkék Ladája pedig az idegeket kevésbé borzoló, surrogó hangot hallat A lényeg persze az, hogy valamennyi információ el­jusson a forgalomban részt- vevőkhöz. Ehhez pedig az kell, hogy sose legyen na­gyobb zaj a kocsitérben az elfogadható szintnél. Ha börri- boltetjük a rádiót, ha a sé­tálómagnó fejhallgatójával a fülünkben vezetünk, nem halljuk meg a kürt- vagy sziréna jelzést. S ajánlatos sűrűn használni vezetés köz­ben a külső-belső visszapil­lantó tükröt is! Mit tegyünk, ha zsúfolt forgalmi helyzetben mögöt­tünk feltűnik egy szirénázó autó? A KRESZ előírása sze­rint úgy manőverezzünk, hogy biztos szabad elhaladá­si lehetőséget teremtsünk a villogó jármű számára. Hú­zódjunk az út jobb szélére, s kormányozzuk olyan hely- i zetbe az autót, hogy a piros tűzoltókocsi, a kék-fehér rendőrautó, vagy a hófehér mentő teljes biztonsággal el­roboghasson mellettünk. Ügy adjunk szabad utat számuk­ra. mintha a betegszállító járműben szeretteinket, köz­vetlen hozzátartozóinkat vin­nék az életmentő kórházba. (szántó) Többet ér a színesfém Pénzt hoz az áremelés Egy áremelés nem igazán jó hír. A MÉH Nyersanyag­hasznosító Vállalat árválto­zására azonban már régóta várunk. Július elejétől a vas- és színesfémhulladékért kapunk többet. Az áremelésnek két oka volt — tudtuk meg Farkas Józseftől, a MÉH Nyers­anyag-hasznosító Vállalat kereskedelmi és termelési osztályvezetőjétől. A lakos­ságot és a vállalatokat ér­Vigye a gyereket óvodába♦ vagy... Kém lalálíak egymásra Ez év áprilisában hallottunk róla először; a Szakszervezetek Országos Tanácsa felhívássá! fordult a lakossághoz. Ennek értelmében várják a társtalan, fizikailag, vagy lelkileg sérül­tek, támogatásra szorulók és segítséget felajánlók jelentke­zését. A Találjunk Egymásra cí­met viselő akcióhoz a Szak- szervezetek Borsod Megyei Tanácsa is csatlakozott. A meghirdetéstől eltelt hóna­pok azonban azt bizonyítot­ták, hogy az egymásra talá­lás még ilyen központi se­gítséggel is nehezen megy. A felhívásra kiírt jelent­kezési határidőt eddig két­szer módosították, de ez sem hozta meg a várt eredményt. Áprilistól júliusig csak mint­egy negyvenen jelentkeztek. Ezekben a napokban még több, mint húsz. a felhívás­ban bízó. segítségre szoruló­nak nem sikerült partnert találni. — A meghirdetés utáni el­ső hetekben is kisebb volt az érdeklődés, m m ahogy vár tűk — mondja Dienes Imró- né, az SZMT területpolitikai osztályának előadója, az ak­ció egyik miskolci szervezője — ezekben a hetekben pe dig egyre ritkábban csörren meg a telefon ebben az ügy­ben. Nem sikerült partnert találnunk egy mozgássérült házaspárnak, akik kisgyer­mekük mellé kértek valakit, hogy óvodába vinné és on­nan elhozná. De ennél ke­vésbé megterhelő feladatok­ra sem akadt jelentkező. Egy nyugdíjas perecesi há­zaspárnak például nem tud­tunk senkit ajánlani, aki vállalta volna, hogy beszél­get velük. Sorolhatnám még az ilyen eseteket. Szerencsé­re jó példák is akadtak. Egy pedagógus felajánlotta, hogy beszédhibás gyerekeket tanít meg a helyes kiejtésre. Egy hölgy pedig anyagilag támo­gatta az akciót. A segítség formái tehát — megfelelő vállalkozó esetében — válto­zatosak. De a jó példák el­lenére is azt kell monda­nunk, hogy több jelentkezőre számítottunk. Hogy hol akadt el a felhí­vás, miért nem figyeltek föl rá? Nehéz lenne megfejteni. Az azonban biztos, hogy nem a szervezők hibájából ma­radt eddig sok jelentkező társ nélkül. Az érdeklődőket folyamatosan várják. A 61­7-es telefonszámon, a 168- as melléken lehet továbbra is segítséget kérni vagy fel­ajánlani. F. H. dekeltté akarták tenni, és jelentkezett a konkurencia is, A közelmúltban egyre több vállalkozó szellemű magánszemély vállalta, hogy a MÉH által kínált maga­sabb áron átveszi ezeket a fémeket. Az általuk kínált összegek miatt visszaesett az állami vállalat forgalma. A július elsejei áremelé­sek értelmében tehát az üze­mektől érkező vashulladékok tonnájáért 150 forinttal fi­zetnek többet. A lakosság­tól érkező szénacél tonnája 100, az öntvényé 100 forint­tal ér többet. A darabos vörösréz- és bronzhulladé­kokért most már nem 11 fo­rint 50 fillért fizetnek, ha­nem 25 forintot. A darabos sárgaréz kilója 8 forint 30 helyett 15 forintot ér. Az alumíniumöntvény és a da­rabos alumínium kilójáért 15, illetve 10 forintot adnak. A MÉH átvételi árak kö­rül évek óta tartó vita vé­gére ez a mostani emelés még nem tett pontot. Hiszen a háztartásokban inkább a paoír srvűlik. mint a vas és színesfém. Annak átvételi ára pedig egyelőre változat­lan. F. H. * Zita és Tamás úgy gazdálkodik a szabadidejével, hogy a sportolásra is jusson idő. Ta­más egyelőre még egyetlen sportág mellett sem kötelezte el magát, de már sokba bele­kóstolt. Zita azonban, mint az MVSC kerékpározója, már szép érmekkel dicsekedhet. (Szabón Gabriella felvételei) Családi körben Hangok, fények hajnalig Színek, hangok és fények harmóniája — ez kíséri a Bodnár család mindennapja­it. Az édesanya a Jókai-la- kólelcpi barátságos otthon külső és belső összhangjáról gondoskodik. A családfő pe­dig a fények és hangok bi­rodalmában jártas. A Vá­rosi Művelődési Központ műszaki osztályvezetőjének most az a legfontosabb fel­adata, hogy a Miskolci Nyár előadásai technikailag töké­letesek legyenek. A legtöbb családban a nyá­ri szabadság alatt jut több idő a kikapcsolódásra. A Bodnár-famíliában azonban másként alakul a meleg hó­papok menetrendje; a késő estébe nyúló előadások fel­borítják a hétköznapok meg­szokott nyugalmát — Mostanában előfordul, hogy akkor jövök haza, ami­kor világosodik, és akkor in­dulok, amikor sötétedik, hiszen a próbákat is ellen­őrizni kell — mondja, de egyáltalán nem panaszkép­pen Bodnár Béla. — A munka itthon is megtalálja — teszi hozzá a háziasszony, Edit. — Az ab­lakunkból látni a belvárosi szabadtéri színpad fényeit, és hallani az előadás utáni tapsot. Este fél 11-kor, a fi­nálé után Béla a konyhaab­lakhoz indul, és onnan el­lenőrzi, hogy minden fény­szórót leoltottak-e. Bár ő sose mondaná ezt, de nekem az a véleményem, hogy „két szívvel és dupla lélekkel” dolgozik. Egyelőre még azt sem tudjuk, mikor mehe­tünk üdülni. — Reméljük, azért két nyá­ri előadás között sikerül el­jutnunk Szegedre — veti Közös háznak... Egyre gyakrabban építenek olyan lakóházakat, amelyek földszintjén üzletek találhatók. Ennek két oka van: egy­részt gazdaságos ez. másrészt egyre többször kell olyan bel­városi területeken házakat emelni, ahol bizony követelmény, hogy a földszinten üzletek, kirakatok, árkádok legyenek. Csakhogy a lakossági panaszok arról tanúskodnak: a rossz szomszédságról szóló örökbecsű mondás az üzletek és a lakások közösségére is vonatkozik. A lakók sok helyen harcban állnak a kereskedőkkel, mert a boltokhoz érkező szállítók összetapossák a zöldfelületeket, és szemetes az üz­letek környéke. Az is vita forrása, hogy szinte sehol nincs elegendő parkolóhely sem a vevőknek, sem a lakóknak. Ügy gondoljuk, hogy pusztán a vegyes tulajdonok létre­hozásával nem oldódik meg az együttélés minden gondja. A belvárosban élni, dolgozni — ez a lakástulajdonosoknak és a kereskedőknek, a sok előny mellett, kényelmetlenség­gel is jár — szűk a terület, nagy a forgalom. De az együtt­működésük nem merülhet ki abban, hogy a közös falak miatt kénytelenek elviselni egymást. Meg kellene keresni azt a fórumot, ahol egyezkedhetnének közös ügyeikben a lakók cs a kereskedők, és nem a feljelentgetés lenne az egyetlen út a vitás ügyek rendezésére... (k—ó) közbe a férj. — A közös üdülés szép élményéről nem maradhatunk le... « • KONYHAI DISPUTÁK A családfő csekély szabad­ideje sem akadálya annak, hogy időnként leüljenek, és megbeszéljék a napi örömö­ket, gondokat. — Egyikünk sem képes rá, hogy akár egyetlen étkezés­nél is egyedül üljön asztal­hoz. Ha Béla szabadideje en­gedi, esténként a konyhában ül össze a „családi tanács”. Ezekben a napokban nem­csak Bodnár Béla tölti nap­jait a Miskolci Nyár előadá­sain. Tamás fia is az ő irá­nyításával dolgozik ott. A nyári munka a sok tanulás után egy kis kikapcsolódást jelent. Az év nagy részét ugyanis Egerben, a Dobó István Gimnázium katonai kollégiumában tölti. Gépesí­tett lövész szeretne lenni. — Amikor tavaly szeptem­berben Tomi Egerbe került, az első három hónap na­gyon nehezen telt nélküle — emlékszik vissza az édes­anya. — -örültem, hogy ezt a hivatást választotta, de so­káig nem tudtam belenyu­godni, hogy ilyen hamar el­került itthonról. Míg a tan­év tartott, vagy mi indul­tunk Egerbe, vagy Tomi sie­tett haza... — Először nekem is na­gyon nehéz volt — árulja el a katonai életet most még csak kóstolgató Tamás. — Az igazság az, hogy rosz- szabbat vártam. De — sze­rencsémre -— nemcsak .új osztálytársakat, hanem uj ba­rátokat is szereztem. • FODRÁSZNAK KÉSZÜL ‘ A család legifjabb tagja, a 13 éves Zita, már komoly hölgyként tervezi leendő pá­lyáját: fodrász lesz. Kis bi­rodalmában a hajas babák frizurája mindig naprakész. S nemrég igaziból is kipró­bálhatta, hogy áll a kezében a fodrászolló és a kefe. — Nagymama és nagypa­pa haját vágtam le — újsá­golja a nagy eseményt —• Mamika nem volt igazán el­ragadtatva, de papának a sa­játja és a nagymamáé is na­gyon tetszett. Most már anya is- rám mer bízni egy- egy délutáni szárítást. Beszélgetésünk után a csa­lád a belvárosi szabadiéti színpadra indult. Az ope­rettet most nemcsak Edit és Zita, hanem a család két férfitagja is — a bemutató óta először — nézőként tap­solta végig. Pár órára talán Bodnár Béla is megfeledke­zett arról, hogy vajon min­den reflektor a helyén van-e. (fázold) A szobában és az erkélyen virító virágok — metyeli gondozásáért a ház asszonyának jár dicséret — még hangu­latosabbá teszik a lakást. *

Next

/
Thumbnails
Contents