Déli Hírlap, 1988. július (20. évfolyam, 154-179. szám)

1988-07-29 / 178. szám

© A tanácskozóterem faltól falig vitrinjében oklevelek, serlegek — garmadával. Azoknak az éveknek a trófeái, melyekben a DIGEP a magyar ipar élvonalához tartozott, jó nevet szeizett magának a hazai és a külföldi piacokon, és az átlagosnál lényegesen jobban kereső munkásainak legfeljebb a rossz álmaiban fordult elő: megszakadhat egyszer a diadalmenet, sót az sem kizárt, hogy a létszámot radikálisan csökkenteni kell. Számos magyar vállalatról el iehet mondani mostanában ugyanezt, hiszen előnytelenül változott a gazdasági környezet, lépéshátrányba került a hazai ipar, s egyre keservesebb erőfeszítések árán tud megkapaszkodni a külföldi piacokon. Ám ezeknek a külső okoknak a megváltoztatására remény sincs, így nincs más út, mint a felzárkózásé, ha nem is a világ élvonalához, de legalább a középmezőnyhöz. Hogyan jutott ilyen nehéz helyzetbe városunk második legnagyobb üzeme, és van-e elegendő szellemi, fizikai erő annak a folyamatnak a megállításához, amely az idei év első felében már csaknem háromszázmillió forintos veszteséghez vezetett? — e kérdésekre kereste a választ a párt Miskolc városi végrehajtó bizottsága a szerdai, kihelyezett ülésén. Azzal a céllal vizsgálódott a testület, hogy a helyzet felmérése után megadhassák a szükséges politikai támogatást a gépgyár vezetőinek, munkatársainak a gazdasági kibontakozáshoz.

A vb-üiés elnökségében balról jobbra: Gulyik Zsolt, Gáspár József, Tímár Vilmos és

Kovucs Zoltán. *

A D1GÉP gondjai

••

Öreg gépek, régi gyártmányok

Hogyan lehetne visszahódítani a piacokat?

Rendhagyó módszert választott — ez alkalommal először — a végrehajtó bizottság: a délelőtti órákban a helyszínen gyűjtött „testközeli” tapasztalatokat a gépgyár párt- és gazdasági vezetőinek írásos előterjesztéséhez, a délutáni vitához. Tizenkét csoportban összesen százhúsz emberrel beszélgettek s-.yégr rehajtó bizottság tagjai. A csoportokat úgy állították össze, hogy szót válthassanak p párt- és szakszervezeti aktivistákkal, munkásokkal. KISZ-fiatalokkal, főosztály- vezetőkkel. a termelést közvetlenül irányító műszakiakkal, a legkülönbözőbb beosztású és korú gépgyáriakkal. A vendéglátók elismeréssel fogadták az új módszert. Az őszinte vélemények mozaikjából élethű kép állt össze a vállalat helyzetéről, de kirajzolódtak a legsürgetőbb teendők is.

Tímár Vilmos első titkár a gyáregységek vezetőivel beszélgetett. „Nyolcvanháromban még az volt a fő gondunk, hogyan teljesítjük a szerződéseket, jelenleg pedig az. honnan szerezzünk elegendő megrendelést”. — summázta az egyik műszaki az utóbbi években lezajlott változásokat. Az is igaz — drrült ki a későbbiekben —, hogy nincs igazán tonzö, piachódító új terméke a DI- GÉP-nek. A hagyományosnak mondható gyártmányok iránt jócskán megcsappant a kereslet, és kissé késve ismerte föl a termékszerkezetváltás szükségességét a vezetőség. Irreálisnak érzik a termelés közvetlen irányítói az idei tervet, hiszen nincs meg a rendelés fedezete. El- panasiolták az első titkár beszélgetőpartnerei azt is, hogy' a gyáregységek önállósága sem hozhatja meg a várt eredményt, hiszen nem teljesen zárt termelési egységek ezek. és a vezetők nem gazdálkodhatnak szabadon a megtakarított bérrel sem Elismerték: a párt megyei és városi végrehajtó bizottságának X983-as állásfoglalása valóban jelezte már a gyárt- mánvstruktúra felülvizsgálásának az új termékek bevezetésének szükségességét, a vállalati intézkedés azonban elma--ec5t. városi pártbizottság kibontakozási programját jónak tartják, a sajátlukét azonban nem. Indoklás: nem eléggé konkrét, nem szab határidőket, nem jelöli meg a felelősöket, így

nem is mozgósít. Szóba került az is. hogy elavult a géppark, s hiányoznak az olyan precíz minőségvizsgáló műszerek, melyekkel ma már a vevők rendelkeznek. Érthető tehát, hogy sok a ki- sebb-nagyobb hiba miatt visz- szaküldótt gép. Fel-felparázs- lik a vita a vezetők között: i azért szorul-e, ki a nyugati piacokról a DIGÉP, mert elavult gyártmányokat kínál, vagy azért, mert nem elég hatékony a kereskedelmi, piackutató tevékenysége? Abban viszont többé-kevésbé mindenki egyetért, hogy el- kényelmesedtek a tervezők, tecjinológusok azokban az években, amikor „futott a kocsi” és részben ezért nem sikerül olyan gyártmányt kreálni' melyre büszkén ráírhatnák a gyár nevét. Az autógyártásnak semmi esélyt nem jósolnak, sőt az alkatrész-előállításnak sem sokat.

Hogyan látják a vállalat helyzetét és a jövő perspektíváját? Mennyire tud azonosulni a párttagság az átalakítási törekvésekkel? — kérdezte Kárpáti Zoltán, a városi pártbizottság titkára a DIGÉP pártbizottságának tagjaitól. Kobza László elmondta, hogy a vállalati, de

az alapszervezeti programokban is sajnos sok az óhaj, a dolgozók es a párttagok nem érzik ezeknek lendítő hatását. A szocialista exportra gyártott termékek adóztatása hátrányos helyzetbe hozza a vállalatukat. Kralicsek László a szabályozórendszer bizonytalanságán túl okolja a „máról holnapra élés” szemléletét is. Az eredményesebb években elvesztegették az időt, elmulasztották a fejlesztést. Nagy Terem, emlékeztetett arra: korábban is voltak már figyelmeztető jelei annak, hogy helytelen a számok, a termelési volumen állandó emelésének bűvöletében élni.

Gulyik Zsolt, a városi pártbizottság titkára a főosztályvezetők véleményét hallgatta meg. Benczkó Béla szerint az az egyik hiba, hogy a gyárban sokadrangú kérdésként kezelték a gazdaságossági számításokat. Ma már a minőségi munkát nem lehet csak a fizikai munkásokon számonkérni. Vágner Ádám országos gondokra mutatott rá, amikor arra figvel- meztetett, hogy a háttéripar hiányosságai miatt nem lehetnek versenyképesek a tőkés piacon. Szabó József szerint négy alapvető oka van,

hogy a vállalat ilyen nehéz helyzetbe került. A korábbi eredmények elkényelmesítették a vezetőket, nem törődtek a stratégia kimunkálásával. Az 1968. évi reform szelleme nem hatotta át a vállalatot, a tervutasításos rendszer pedig gúzsba kötötte őket. Az önbeszámolla- tás rendszere csak az eredményeket hozta felszínre, a hibákat nem. Kiss József szerint a vállalat pártbizottságának programja jó, de a vállalat cselekvési programját gyorsan át kell írni, ha talpon akarnak maradni. Nem lehet csodára, például autógyártásra várni, hiszen ennek egyelőre nincsenek meg a feltételei. Mások azon a véleményen vannak, hogy a kereskedőknek és a konst-, ruktőröknek többet kellene forgolódniuk a világban. Helyes lenne külföldön DIGÉP- képviseletet nyitni, önkritikának is beillett az a _ megjegyzés, hogy a főosztályvezetői posztokon is szükség van szemléletváltozásra, mert a nagyobb cselekvési szabadsággal még nem tudtak igazán élni.

A délutáni ülésen sorra beszámoltak tapasztalataikról a többi csoporthoz delegált végrehajtó bizottsági tagok

is. Előbb azonban meghallgattak Kovács Zoltán vezér- igazgató es Gáspár József parunzottsagi titkár szooeli

kiegészítőjét. A vezérigazgató azzal kezdte, hogy egy nagyüzem tevékenységének ily módón való áttekintése mindig időszerű, de most különösen az. Az első félévi 282 millió forint veszteség kévés reményt ad arra, hogy nyereséggel zárja az évet a vallalat, és az okokat kelesve nem lehet csupán a külső tényezőkre (a piaci viszonyok romlása stb.) hivatkozni. Tény, hogy nem sikerült olyan forduiatszámra felpörgetni a munkát, amilyet a gazdaság mai tempója— nemzetközi viszonylatban — megkövetel. Ezért kritika érheti a vezetőségei is (Csak így, zárójelben jegyezzük meg, hogy Kovács Eoltán a megyei pártbizottság titkári székét januárban cserélte fel a vezérigazgatóival, tehát ő aligha okolható a vállalatnál kialakult helyzetért. Így látják ezt a beosztottai is, és bíznak hozzáértésében, fiatalos lendületében.) Takarékossági intézkedéseket hóznak, például nem hajtják végre a tervezett béremelést.. csak ha meglesz mögötte az elvárható teljesítmény. Á termékszerkezetváltást célzó alternatív tervük csak az év végére készül el. ám az máris elkerülhetetlennek látszik, hogy bizonyos termékek gyártását visszafejlesszék, és a létszámot csökkentsék. Érdekes ellentmondás, hogy miközben a mai termelési feladatokhoz viszonyítva nagy az összlétszám, bizonyos szakmákban (esztergályosok, tervezőmérnökök, technológusok) megoldhatatlan gondot okoz az utánpótlás.

A nagyüzemi pártbizottság titkára a szakemberhiányt a nettó bérek csökkenésével magyarázta. Sok feszültséget okoz ez a dolgozók körében, hiszen nehéz elfogadni a jövedelemadóval is megkurtított alacsonyabb keresetet az átlagosnál jobb fizetéshez, sikerekhez szokott kollekt'vá- nak. Sok a v.-a, az egymás'is mutogatás. A megyei es a városi part-vb 1983-as határozatát ntm sikerült végrehajtani, és ezért a gyár vezetése okolható elsősorban. Tíz év ó’a vajmi keveset változott 3 termékszerkezet Ma már futni kellene a kis munkák után is, ám a vállalat marketing-tevékenysége gyenge.

Törek István szb-titkár egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy megindult az átképzés a vállalatnál, ám igen kevés a jelentkező. Pedig az elbocsátás réme mindenütt azokat fenyegeti elsősorban, akik szakmával nem rendelkeznek, vagy olyan szakmájuk van, melyre ott éppen nincs szükség. Makranczi István, a párt városi végrehajtó bizottságának tagja' a fizikai dolgozók körében szerzett tapasztalatairól számolt be. Sokan úgy vélekedtek közülük, hogy a vállalat szerkezete nem felel meg a követelményeknek. Szerintük helytelen, hogy rétegeket dotálnak — legutóbb például az átlagosnál jóval magasabb tize teaemelést kaptak a műszakiak —, ahelyett, hogy az egyéni teljesítményhez igazítanák a. jövedelmeket. A vb tagjai közül Dobozy Zsolt a cső- portbsszélgetésről egyebek között azt az észrevételt hozta magával, hogy a szakszervezeti munkának az érdekvé- delemr e kell irányulnia. Dr. Kovács László tolmácsolta azt a véleményt, hogy sokak szerint nem kielégítő a vállalatnál a munkafegyelem. öreg hiba az is hogy kevés a produktív fejlesztőmérnök. Romvári Pál — összhangban beszélgetőpartnereivel — a termékek érték- elemzését szorgalmazta. Enéi- kül ugyanis nem készülhet igazán jó stratégiai terv, nem újítható meg a gyártmányszerkezet. Dojcsák János — a pártalapszervezeti titkárokhoz hasonlóan — a belső kooperáció tökéletesítésétől vár jobb eredményt. Nem kielégítő az együttműködés az alapanyag-szállítókkal. így a Lenin Kohászati Művekkel sem. Jelentős anyagtöbblettel érkeznek, és gyakran hibásak az öntvények — hallottuk egy másik felszólalótól.

Kovács József, a Városi pártbizottság titkára arra az

ellentmondásra mutatott rá, hogy a gyáregységvezetőnek kell aláírnia, ha valaki egy reszelőt, vagy töltőtollat igényel, miközben az energiatakarékosságra nem ügyelnek kellően. Érezhető, hogy a vezetők között nincs tökéletes összhang, akadnak közöttük olyanon, akik nem is beszélnek egymással.

Tímár Vilmos első titkár vitaösszefoglalójában hangsúlyozta: a párt mai munkastílusának megfelelően, nem akarnak operatív módon beleszólni a stratégiai terv kidolgozásába, a vállalat gazdasági munkájába. Politikai eszközökkel segítik a gazdasági kibontakozást. Az itt dolgozók jó része miskolci, és ha eluralkodik körükben a kilátástaianság érzése, az az egész város politikai hangulatát károsan befolyásolja. A mai gondok gyökerei a korábbi évekre nyúlnak vissza. A sikerekben gazdag esztendőkben kellett volna többet áldozniuk a műszaki fejlesztésre, új gyártmányok kialakítására. Kemény, korrekt helyzetelemzésre van szükség, majd készüljön el egy egészen rövid távú terv, hogy megszabaduljanak a veszteségtől, s legalább nullszaldós legyen az idei mérleg. Erre épülhet a hosszabb távú stabilizációs program. A városi és a megyei pártbizottság bizalmát élvezik a vállalati négyszög tagjai, s ami még fontosabb: bizalmat szavaz nekik az egész kollektíva. Ezt is. azt is tettekkel kell megszolgálniuk.

íjc A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja, balról jobbra: Zimmermann Ferenc, Dojcsák Junos, Romvári Pál, Kárpáti Zoltán és Kovács József,