Déli Hírlap, 1988. július (20. évfolyam, 154-179. szám)

1988-07-04 / 156. szám

A városüzemeltetésről vitatkoztak 4 pénzszűke nem mindig mentse» A Déli Hírlap cs a Városgondnokság íórumán mondták árnövekedéssel is, akkor a 38-at nyugodtan megszoroz­hatjuk kettővel. Szinte nincs olyan terület az útkarban­tartástól a köztisztaságig, ahonnan ne kellett voina milliókat elvenni. Marjas Lasztóne, a Városgondnok­ság nemrég kinevezett igaz­gatója azonban nem tartja mindenre elővehető indok­nak, mentségnek az általá­nos pénzszűkét. Sok min­dent megpróbálnak tenni azért, hogy a kevesebből több legyen. Például meg­versenyeztették a kátyúzás­ra jelentkező cégeket, s cso- dák-csodájára kiderült, hogy akár 50 százalékkal is tud­ták csökkenteni áraikat a vállalkozók. A tanácstagok aggódtak, hogy ez a verseny a minőség rovására megy. De a Városgondnokság nemcsak versenyeztet, ha­nem utólag értékeli is, hogy melyik cég milyen minő­ségben végezte el a munkát. Akinek a burkolatai gyor­san tönkremennek, azok aligha számíthatnak újabb megbízásra... # KI GONDOZZA A PARKOKAT? — Körülnéztünk más vá­rosokban, miként tudják a miénknél szebbé tenni park­jaikat. Azon túl, hogy sok helyen több pénz jut ezek fenntartására, azt is tapasz­taltuk, hogy számos parkot kiadnak intézményeknek, kisebb-nagyobb közösségek­nek gondozásra — hallot­tuk a Városgondnokság ve­zetőjétől. A tanácstagok tel­jes mértékben egyetértettek ezzel a módszerrel. Sőt volt, aki azt mondta, hogy pél­dául azoknál a játszóterek­nél. amelyek zárt udvaron találhatóak, és a környeze­tükben szövetkezeti, OTP- laká'ok vannak, a lakók szívesen hozzájárulnának a fenntartáshoz, csak legven hol játszani a gyerekek­nek ... Kisebb vita is kitört itt, hiszen volt aki azt javasol­ta, hogy a városüzemelteles apróbb feladatait — példá­ul a parkgondozást, -taka­rítást — kisvállalkozások­nak lehetne kiadni, és a tanácstagi alapból fizetni. Ezt egyelőre nem engedik meg a szabályok, másrészt effajta kísérlettel 1983-ban a város már „megbukott”. Ennek ellenére azzal zárult a vita, hogy a társasági törvény új lehetőségeit ki­használva, ezt az ügyet új­ra kell gondolni. • FOLYTATJUK A PÁRBESZÉDET A Városgondnokságon be­lül megújulóban van a gon­dolkodásmód. Ennek egyik jele: a Széchenyi út állandó takarítását úgy kívánják megoldani, hogy a takarító­kat az utcán működő és belvárosi pozícióikból jól megélő üzletek, intézmények fizessék. Mellesleg ezzel ér­vényt szereznek egy igazá­ból soha be nem tartatott tanácsrendeletnek ... A fórum legfontosabb eredményének tartjuk, hogr az igények és a lehetőségek között tátongó szakadék el­lenére a városlakók kéréseit tolmácsoló tanácstagok szót tudtak érteni az illetékesek­kel. A Déli Hírlao továbbra is teret kíván adni ennek a párbeszédnek: további fóru­mok szervezésével és azzal, hogy az A miskolciaké a szó rovatban a fórumokon elhangzott ügyekre részle­tesen visszatérünk. (kiss) Jövendő elsőévesekkel A XIII. miskolci nyári egyetem rendezvénysoroza­tán ma délelőtt vállalatok mutatkoznak be. Előadások hangzanak el a Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat megújulási törekvéseiről és a Hungária Műanyagfeldol­gozó Vállalat stratégiájáról. A Taurus Vállalat előadója beszámol a fék-, vagy gáz­stratégiai balesetvédelemről. Délután az önálló gazdálko­dó egységekből felépülő vál­lalat működéséről lesz szó. Bemuiatkoznak a vállalatok Lehetne-e a kisvállalko­zásokat úgy hasznosítani, hogy városunk parkjait, ját­szótereit a vállalkozók gon­dozzák? Vajon mi az oka annak, hogy Miskolcon sa­játos „faellenesség” kezd ki­bontakozni, és naponta két- három fakivágási kérelem érkezik az illetékesekhez? Hogyan lehetne végre meg­oldani, hogy amit egyszer elkészítünk társadalmi mun­kában, vagy a város pénzé­ből, ne menjen tönkre az­után, mert nem gondoz­zák?... Mindez azon az an- kéton hangzott el, amelyet a Déli Hírlap szervezett, a városi tanács Városgond­nokságával közösen. • VERSENYEZTETTÉK A VÁLLALKOZÓKAT A találkozó célja az volt, hogy közvetlen párbeszéd alakuljon ki a lap segítsé­gével a városüzemeltetők és a tanácstagok, azaz az álta­luk képviselt városlakók kö­zött. A tanácstagok egy ki­sebb csoportját invitáltuk meg, hogv valóban legyen mód a közvetlen beszélge­tésre, eszmecserére — és a találkozóin elhangzott ötle­tek, javaslatok sora a pár­beszéd hasznosságát bizonyí­totta. Nagyon nehéz helyzetben van ma a Városgondnokság, mert az idén 38 millió fo­rinttal kevesebb jut a vá­rosüzemeltetésre. Ha számo­lunk a tetemes adókkal, az jfc Vaskoszorú fonja körbe a boltozatot. Erre kerül a vastag betonréteg, amely megállít­ja a társalgó fölötti épületrész repedezését. Várják a sablont Megerősítették a boltozatot Megrepedt a színházépület Széchenyi úti tartóboltozata kora tavasszal, amikor meg­kezdték a villamospálya fel­újítását. Olyan hézagok ke­letkeztek az. árkád pillérein s a boltozaton, amely kissé megijesztette a szakembere­ket, s mielőtt az okokat ku­tatták volna, gyorsan aládú­colták a színház társalgóját. Boncsér László, az Észak- magyarországi Állami Épí­tőipari Vállalat építésveze­tője: — Első lépésként vasszer­kezettel megerősítettük a pilléreket, majd körbebeto­noztuk. A közelmúltban elkészült az a vaskoszorú, amellyel behálóztuk az ár­kád boltozatait. Most gyártják azt a zsalu- sablont, amelynek segítsé­gével 8 centiméteres vas­tagságban vasbetonba ágyaz­zuk a boltozatot. Ezzel a technikai megoldással töké­letes biztonsággal sikerült helyreállítani a színház ár­kádsorát. Mint ismeretes, a hét vé­gétől ismét megindult a vil­lamosforgalom mindkét pá­lyán. Ám a gyalogosok még jb ideig nem vehetik birtokba a színház alatti járdát. Hamarosan hozzálátnak az épület főutcai homlokzatá­nak rekonstrukciójához, s ez idő alatt ismét, elterelik a gyalogosforgalmat a szín­ház elől. Sz. I. * A nagy tömegű szalma miatt a kombájnok vágóasztalára is igen nehéz feladat vár, ezért a felkészítésnél nagy gondot fordítottak ezekre is. Nehéz aratás lesz Fü/érUmYisi kombájnok a Sajó menten Nagyjából azonos menet­rend szerint készülnek a mezőgazdasági üzemek a nagy nyári munkákra. A Miskolc környéki termelő- szövetkezetekben ezekben a napokban tartják a munka- szervező vezetőségi üléseket, a határ- és a gépszemléket. Kalászosokból kiemelkedően jó termésre számítanak, de az aratás a csapadékos idő­járás miatt nehéznek ígér­kezik. Sok helyen megdőltek a gabonafélék, emellett a szo­kásosnál nagyobb szalmatö­meggel is számolniuk kell. A korábbi gyakorlattal szem­ben, a szalmát nem égetik el. hanem bálázzák, szecs­káznák. illetve beszántják, így van ez a sajóhídvégi Rákóczi Termelőszövetkezet­ben is, ahogyan erről Vadas József elnök tájékoztatott. A 450 hektár őszi búza aratá­sához július 11-én kezdenek i'ozzá. A tavalyitól sokkal jobb, hektáronként 55—60 mázsás fermésre számítanak A kombájnokat még ez előtt, a 120 hektárnyi étkezési bor­só betakarításánál próbálják ki. Borsóból is jó, hektáron­ként 30 mázsás a termés. A 120, hektárnyi tavaszi árpa hektáronkénti 45 mázsás ter­mésének nagy részét azon­nal a Borsodi Sörgyárnak szállítják. A korábbi években a kö­zös gazdaság egyik szlová­kiai isz-szel működött együtt a betakarításnál. Most a fü- zérkomlósi Hegyköz Terme­lőszövetkezetből éraezik két kombájn, és két szállítóesz­köz segítségként, amelyet majd a Rákóczi Termelőszö­vetkezet hasonló módon „Ho­norál”. A közös gazdaság NDK gyártmányú aratócsép­lő-gépeinek, munkagépeinek, szállítóeszközeinek múlt szombati gépszemléjén a bi­zottság a gépparkot műsza­ki, munkavédelmi és tűzvé­delmi szempontból egyaránt megfelelőnek találta. A közös gazdaság 2200 tonna étkezési búzára kö­tött szerződést a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Ga- bonaforgalmi és Malomipari Vállalattal, de ettől többre, mintegy 2800 tonna termésre számítanak, amelyet szintén értékesítenek. A betakarítás során a kombájnokat min­denütt tarlóhántó traktorok követik. A búza minőségé­nek megőrzése érdekében kezdettől dolgozik a szárító­üzemük is. (oravec) A konyhai tudományok­ban nálam járatosabb házi­asszonyok esüucmek rá: csir- keaproiékból ienet a legiz- leteseb'o levest főzni. Am sokan nem ínyencként kere- sík a szárnyat, lábat, far­hatat, hanem ama prózai okból, hogy nem telik ne­kik másra. Többségük nyug- dijaskorú ember, de — mint a boltosoktól hallot­tam — az aprólékok törzs- vásárlói között akadnak többgyermekes családanyák és pályakezdő értelmiségiek is. így volt ez egyébként ak­kor is, amikor a nyugati sajtó — nem mindén sán- J daság nélkül — „gulyás- kommunizmus'-ként aposz­trofálta kis hazánk állapo­tát. Amiből csak a kommu­nizmus volt igaz, meg az, amire ők a gulyás jelzőt vonatkoztatták. Túlzott optimizmus lenne azt remélni, hogy a közeli években csökken nálunk az olcsó élelmiszerek iránti ke­reslet. (Ebben nem téved a nyugati sajtó.) Kutyavilág — e kétértelmű címmel ol­vastam egy roppant elgon­dolkodtató írást a minap az egyik országos napilap­ban. Nagy rabecsült kollé­gám nem fűz kommentárt ahhoz a rövid és köznapi­I ságában is drámai jelenet­hez, mely egy hentesboltban játszódik. Szereplői: Pityu Aprólék Űr, a pult túlsó oldalán, az innensőn pedig Nanóka, a százránc-arcú néniké, ki gya­nús türelemmel enged ma­ga elé számos vevőt. Hogv miért ilyen türelmes, az ki­derül amikor néhány perc­re egyedül marad az eladó­val és szégyenlősen, súgva két csomag szárnyat és ugyanennyi far-hátat kér. Régi kuncsaft, és Pityu Ür azok közé a régivágású ke­reskedők közé tartozik, akik még respektálják ezt. Ezért őszinte sajnálattal mondja: sajnos, nem szolgálhat a „szokásossal”, ugyanis a készletet egy tételben elvit­ték a kutyások, Nanóka csodálkozva rákérdez a ma­gyarázatra, és vele együtt megtudhatjuk, hogy megéri csirkehússal etetni a négy­lábú kedvenceket, hiszen egy fajkutya-kölyökért tíz­ezer forintot is megadnak. Ennyi a történet, amelyre — ha nem csalódom — so­kan így reagálnak: drsznó- ság, hogy egyesek luxus-ku­tyájukkal zabáltatják fel a szegény emberek eledelét. Van talán olyan is. aki úgy találja, hogy túl sok nálunk az eb ahhoz képest, amennyi bepiszkítani való játszóte­rünk, homokozónk, út-tisztí- tó munkásunk és főleg: csir- keaproiékunk van. Mások — . mélyebbre ásva átmeneti társadalmunk visszás jelen­ségeibe — újgazdagék Rán­cával állítják szembe az alacsony nyugdíjasok és a pályakezdők sorsát. S nem átallják kiszámítani, hogy körülbelül két hónapig dol­gozik egy fiatal pedagógus, amíg megkeresi egy pedigrés kutyakölyök vételárát, az eb fenntartásáról nem is beszél­ve. Ismét mások, a demagó­giára hajlamosak, tán azt emlegetik: örüljünk annak, hogy egyáltalán van csirke­aprólék, és minden más a holtokban, hisz csak át kel] lépni a határt bizonyos irá­nyokban, hogy teljesén üres hűtőpultokat láthassunk. Nem vitatom, hogy ebben is, abban is, amabban is van igazság. Ám én mégis in­kább az alábbiakat ajánlom megfontolásra Nanóka törté­netének ürügyén:. 1. Legyen annyi csirkeap­rólékunk, hogy jusson belőle mind a két-, mind a négy- lábúaknak. 2. Jussunk el odáig, hogy ne a szükség, hanem csupán a gasztronómiai megfontolás késztesse arra Nanókát, hogy aprólékból főzze leveskéjét. 3. Hogy ez még minidig nem így van, arról legkevés­bé a kutyák tehetnek. (Le- geslegkevésbé a kicsi kutyák, melyeknek ugyebár a fo­gyasztása is csekély.) > (békés) A Nehézipari Mii szaki Egyetem építőtábora tegnap kezdődött, s augusztus 19-én zárja jelképes kapuit. Ez alatt az idő alatt megközelí­tőleg 200 hazai fiatal lesz a lakója, akik felvételt nyer­tek a miskolci egyetem kü­lönböző karaira. Kétheten­kénti váltásban dolgoznak. A hagyományoknak és a kialakult együttműködés­nek eredményeként az idén is lesznek külföldi tagjai a tábornak azokról az egyete­mekről, amelyek baráti kapcsolatot tartanak a mis­kolci felsőoktatási intéz­ménnyel. Az egymás jobb megismerését is szolgáló kö­zös munkára a Szovjetunió­ból 60 diák érkezik. Az NDK-ból 45, Bulgáriából 18 egyetemista lesz a tábor la­kója. Különböző nyugat- európai egyetemekről 30 di­ák vesz részt a közös mun­kában. A külföldi diákok 3 hetes váltásban dolgoznak: majd, s 10 napon keresztül hazánk különböző vidékei­vel ismerkednek. Az építőtábor résztvevői három építőipari vállalatnál- az ÉÁÉV-nél, a BÁÉV-nél» valamint a Miskolci Mély­építő Vállalatnál dolgoznak, egy részük pedig a lyukói bányaüzem külfejtésén te­vékenykedik. A munka mellett széles körű szórakoztató és sport- program várja a résztvevő­ket. Ellátogatnak Aggtelek­re, Sárospatakra, s megis­merkednek Egerrel is.

Next

/
Thumbnails
Contents