Déli Hírlap, 1988. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1988-06-11 / 137. szám

A városi televízió nézői kérdezték 6. Kultúrpolitika, oktatásügy Válaszol: Dudla József9 a megyei pártbizottság első titkára A Pannónia Szálló felújítási terveiért is nívódíj járt Nívódíjas építészek Régiből újat Évről évre visszatérő ha­gyomány. hogy az Északterv­nél az építők napja alkalmá­ból ünnepséget tartanak, ahol vállalati nivódíjakat osztanak ki. Nívódíjat a ki­emelkedő tervezési munka elismeréseként, a kimagasló színvonalon megvalósult épü­letekért adományoznak. Az ünnepséget tegnap dél­után tartották, ahol öt tervért hat alkotó kapott el­ismerést. Vállalati nívódíj­Misknlc közelében két szá­mottevő gyümölcsültetvény van. Az egyik a Nagymiskol­ci Állami Gazdaságé, a má­sik a felsőzsolcai L«'nin Ter- me'öszövetkezeté. Termésük na*rv részét, az almát expor­tálják, de a város ellátásá­ból is kiveszik részüket. A feIsőzcolcai Lenin Ter­melőszövetkezet 114 hektáros gyümölcsöskertiében a 31 hektáros almaültetvénvt a tagoknak adták ki bérbe. A téesz természetesen elvégzi az alapmunkákat, a gépi metszést, a permetezést, a tala.jmunkákat és segít a be­takarításban is. Mint Győr- fi László á.gaza tvezető-he­lyettes elmondotta, jó köze­pes termés ígérkezik az idén. Ez különösen a 29 hektáros körteültetvényre vonatkozik, amely a múlt évben igen gyengén fizetett. Meggyet az idén 44 hektáron termeszte­nek. jó termést várnak eb­ből a közkedvelt nyáreleji gyümölcsből is. Jövőre még tíz hektáron telepítenek meggyet. Sokat remélnek a terméskötődést fokozó per­metezéstől. Elsősorban a Szovjetunió-, ba exportálnak, de szállíta­nak Csehszlovákiába. Len­gyelországba és a Német Demokratikus Köztársaságba is. A közös gazdaság fő part nere a Nyíregyházi Konzerv­gyár, amely az itt termesz­tett meggyet és körtét dol­gozza fel. A Nagymiskolci Állami Gazdaság' t58 hektáros al­maültetvényében is befejez ték már a tavaszi munkákat, a metszést, a permetezést. Innen a termés egy része ban részesült Horváth Zol­tán építész, az encsi nyolc- tantermes iskola tervezésé­ért, Thoma Ágnes építész, a sajószentpéteri Kristály ét­terem terveiért, Szakonyi Adrienn építész, a Pannónia Szálló terveiért, Puskás Pé­ter építész és Ferencz Ist­ván belsőépítész, a Kós Ká- roly-ház rekonstrukciós ter­veinek elkészítéséért, vala­mint a jósvafői ravatalozó terveiért Viszlai József épí­tész. exportra megy, de helybeli eladással segítik Miskolc gyümölcsellátását is. (o. j.) A jelenlegi cipőárakat lát­va, bizonyára sokak gondol­ják úgy: régi cipő — nem rossz cipő. Tehát, nem új lábbelikért állnak sorba, ha­nem a cipőjavító műhelyeket keresik fel. A díjszabások' azonban itt is emelkedtek, s talán éppen ez az egyik oka. hogy visszaesett a forgalom. A cipöjavítási árak az el­múlt évihez képest mintegy 30—40 százalékkal emelked­tek — tudtuk meg Ács Jánosnétól, a Bőripari Szö­vetkezet főkönyvelőjétől. Természetesen az áremelés nem a cipészek ötlete volt. Az új árakba már az álta­lános forgalmi adót is be kellett kalkulálni. + HA LEHET, MEGRAGASZTJUK Ahogy azonban javittatók- nak egyre mélyebbre kellett nyúlni a pénztárcájukba egy- egy sarkaltatás után, úgy csökkent a forgalom. A di­ósgyőri cipőjavító részlegnél például 32 ezer forinttal ke­vesebb volt az árbevétel az idei első hónapokban, mint az elmúlt év első negyedévé­ben. A csökkenő forgalom okait a szakemberek nem­csak a magas árakban lát­ják. Nagy divat most a sport- és gdzőcipö. Ezeknek leg­gyakrabban a talpa válik le. Örvendetes, hogy az öt nívódíjas alkotás közül ket­tő közvetlenül a városhoz kapcsolódik. Az is jelez va­lamit, hogy mindkettő egy régi épület újjáteremtését tűzte ki feladatul az építé­szek számára. Manapság jó­val nagyobb az ilyenfajta munkák rangja, mint vala­ha volt, s ebben nemcsak a gazdasági szükségszerűség mutatkozik meg. Nemcsak azt tükrözi ez a tény, hogy kevesebb új létesítmény épül, s nagyobb ázsiója lett a piacon a felújításoknak. A belvárosi rehabilitáció fel- gyorsulásával nem egy eset­ben bebizonyosodott már, hogy egy öreg, elhanyagolt épület értékeinek kiteljesí­tése, új funkciókkal való gazdagítása valódi építészeti feladat, amelyet jól megolda­ni nem könnyű. (k—ó) * Egyre kevesebb a javí­tásra váró hagyományos nói és férficipő. Ma már az ed­zőcipő a sláger (Herényi László felvétele) Ilyenkor pedig elég a ci­pésznek a ragasztót előven­nie. Tehát lényegesen keve­sebb munka van ezekkel a lábbelikkel, mint a hagyo­mányos férfi- és női cipők­kel. Még az új árak értel­mében sem kell sokat iizet­Folytatjuk a válaszok köz­lését azokra a kérdésekre, amelyeket Dudla Józsefnek, az MSZMP KB tagjának, a Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Pártbizottság első tit­kárának tettek fel a nézők a városi televízió május 30-i adásában. Akkor idő hiá­nyában nem mindegyikre tudott feleletet adni. A teg­napi számunkban az orszá­gos párlértekezlet megyei küldöttcsoportjának, vala­mint a Politikai Bizottság­nak az összetételével, to­vábbá a párttagdijjal kap­csolatos kérdésekre vála­szolt. Ma a kultúrpolitika néhány fontos kérdéséről és az oktatáspolitikai határozat megvalósításáról fejti ki vé­leményét. A kultúrpolitikában foglal- koznak-e azzal a kérdéssel, hogy a pait a jövőben mit támogat, mit tűr, és mit tilt meg? — :érdezi Kovács Já­nos (Edéién*, Tanácsköztár­saság u. 11.). — Az eszmék, a. tudat, a műveltség világa sokszor csupán áttételesen — olykor megkésve — követi a gaz­daság, a társadalom fejlődé­sét. A párt vezető szerepé­nek érvényesítése során a szellemi szféra mozgásának különleges, sajátos vonásait — mint múltbeli tapasztala­taink igazolják — napjaink­ban sem hagyhatjuk figyel­men kívül. Közös eszmei alapról indulva, a kultúra, a művészet létezési állapo­tának sajátosságaként fogad­juk el a tartalmak és stílu­sok sokféleségét. Vélemé­nyem szerint a társadalmi életben érvényesülő ideoló­giai tolerancia nem tekint­hető megalkuvásnak, vagy az eszmei, elvi, politikai irányítás „lazaságának", ha­ni ezekért a munkákért. Sőt, az is előfordul, hogy a tu­lajdonos maga ragasztja meg kedvenc cipőjét. + SOKBA KERÜL A SARKALAS Jelenleg egy sarkalás a tavalyi 32 forint helyett 40 forintba, egy fémgyűrű fel­rakása 33 forint helyett most 78-ba kerül — tudtuk meg Nagy Gyözőnétöl, a Bőripari Szövetkezet Győri kapui ci- pőiavító részlegének vezető­jétől. Itt az árbevétel ha­vonta a tavalyihoz hasonló­an 130 ezer forint. Ezt azon­ban nem a forgalomnak, ha­nem a magasabb áraknak köszönhetik. A Győri kapui részleg szakemberei előrelátók. Mi­előtt kiállítanák a számlát, kiszámolják a fizetendő ősz- szeget. Nem ritka, hogy a végösszeg hallatán sokan javítás nélkül visszafordul­nak. A szakemberek szerint azonban valószínűleg nem sokáig lesz ilyen gyér a for­galom. Hiszen meg kell pró­bálnunk elfogadni azt. hogy még mindig olcsóbb megbe­csülni a régi lábbelit, mint újat venni. Még akkor is, ha a cipészek ma már töb­bért veszik kezükbe a bőr­varrótűt és a kaptafát. r. H. nem eszköz céljaink valóra váltása, az emberi, alkotói érdekek feltárása, a társa­dalmi, politikai fejlődés ér­dekében. Az ideológiai plu­ralitás nem cél, hanem ál­lapot, s széles körű, nyílt viták, tisztázó eszmecserék során kell érvényt szerez­nünk annak, hogy a szüle­tő alkotások valóban érteket képviseljenek, hogy a szo­cialista kultúra, művészet jelenléte, hatása meghatáro­zó legyen. A permanens mi­nőségi megújulás lényegét veszélyeztetné, ha a nyílt, bizalmat erősítő politizálás helyett valamiféle „normatív esztétika” visszaállítására tö­rekednénk. Természetesen a megnövekedett mozgástér jó­val nagyobb feladat elé állít alkotókat es közösségeket egyaránt, de ez egyben nö­veli a felelősségüket is. A kultúrpolitika, a művészet­politika a fő folyamatok megítélésekor mindenek­előtt a „termés” értékei­ből indul ki; elsődleges szempont az alkotásokban, művekben testet öltő mon­danivaló társadalmi és em­beri értéke, érvényessége. A teljesítmény megítélésében maguknak az alkotóknak és szövetségeknek, a kultúra közvetítőinek is nagyobb, fe- lelősebb szerepel kell vállal­niuk. Nem érhetik be a sok­színűség tudomásulvételével, hanem egészséges kritikai szellemmel, cselekvő módon segítenünk kell az igaz ér­tékek kiválasztódását, a mű­velődés-politikai elvek meg­valósítását. Művelődés- és művészetpolitikai alapelve­ink tisztázottak, világosak, megvalósításuk nem csupán „ágazati”, hanem össztársa­dalmi feladat. Jelenlegi gondjaink — erősödő polari­zálódás, érzékelhető kultu­rális erózió — azt jelzik, hogy még kialakulatlanok a legszélesebb értelemben vett kulturális gazdálkodás olyan új formái, módszerei és esz­közei. amelyek alkalmasak a kultűrpoli.tika, a közön­ségnevelés és a gazdaságos­ság követelményeinek egy­idejű kielégítésére. Problé­máink megoldása érdekében az MSZMP országos érte­kezletén elfogadott állásfog­lalásban megfogalmazottak­kal összhangban — gyámko­dás és kicsinyes beavatko­zás nélkül — kell egyértel­művé és nyilvánossá tenni, mi az, ami társadalmunk fejlődésének jelenlegi szaka­szában prioritást élvez. Az állami mecenatúra hatéko­nyabb érvényesítése, a meg­lévő szervezeti keretek ered­ményes működtetése, s a rendelkezésre álló anyagi eszközök racionális felhasz­nálósa is erre ösztönöznek bennünket. Dudla elvtársnak mi a vé­leménye az oktatáspolitikai határozóiról, és az erre a célra szánt fejlesztési ősz- szegről? — kérdezte Horváth József. — Meggyőződésem, hogy azqk a célok, amelyeket a ’80-as évek' elején a közpon ­ti bizottsági irányelvek az oktatási rendszer fejlesztésé­re meghatároztak, hosszabb távra kijelölik a korszerű­sítés, fejlesztés fő irányait. Nemzetközi háztartási ki­állítás és vásár kezdődik hétfőn Tokióban. A sereg­szemlén kiállítja díszáruit háztartási termékeit a Holló­Az 1984-ben elfogadott fej­lesztési program es az azt követő oktatási törvény vég­rehajtandó feladatokká io- gaímazza a magas színvona­lú nevelő-oktató munkán alapuló komplex oktatási rendszer megvalósítását. Vé­leményem szerint ennek megteremtése három —egy­mással szorosan összefüggő — komplex feladatrendszer folyamatos és fokozatos megoldását jelenti. Egyszer­re kell végrehajtanunk az oktatás tartalmi korszerűsí­tését, az intézmények neve­lő, személyiségfejlesztő funk­ciójának erősítését, a szak­mailag, pedagógiailag önál­ló, demokratikus, a társada­lom felé nyitott iskola ki­alakítását. Mindezek megol­dása során fokozatosan ala­kul ki és erősödik iskolá­inkban az az alkotó pedagó­giai légkör, amely alkalmas­sá teszi azokat a társada­lom „megrendeléseinek” tel­jesítésére, funkcióik egyre színvonalasabban, történő el­látására. Hangsúlyozni kell, hogy ezeknek a feladatok­nak a megoldása nem lehet­séges egyik napról a másik­ra. Mindez csak hosszan tartó, kemény, következetes munka eredménye lehet, olyan munkáé, amely az is­kola és a közvetlen környe­zete szoros együttműködé­sét, mindennapos kapcsola­tát igényli. Nem hallgatha­tom el azt sem, hogy az előzőekben körvonalazott je­lentős minőségi változásokat korántsem optimális, hanem egyre nehezedő objektív fel­tételek között kell bevezet­ni, hozzákezdeni megvalósí­tásukhoz. Röviden szólva: az oktatási törvény beveze­tése a tanácsi költségvetés jelentős csökkenésének idő­szakában következett be. Addig, amíg a VII. ötéves terv indításakor reális cél­ként fogalmazódhatott meg a feltételek szinten tartása, napjainkban az anyagi esz­közök az iskolák némileg csökkentett szintű alapmű­ködését teszik lehetővé. A fejlesztésre fordítható forrá­sok is meglehetősen szűkö­sek, amit egy miskolci pél­dával szeretnék illusztrálni. 1982 és 1987 között 800 új óvodai férőhely létesült a városban, az általános isko­lai tantermek száma 84-gyel gyarapodott. 16 tantermes gimnázium épült az Avason. Ugyanakkor anyagi okok miatt elmaradt 600 óvodai férőhely létesítése, 20 tante­rembővítés, az avasi tan­uszoda, a tervezett bázis­konyha és könyvtár felépí­tése az összekötő városrész­ben. Gondjainkat tovább nö­veli, hogy az üzemeltetési és felújítási kiadások is növe­kedtek ebben az időszakban. Mindezek ellenére úgy vé­lem, hogy a törvény célki­tűzéseinek megvalósításával nem várhatunk addig, amíg annak objektív feltételei op­timálisak lesznek. Meggyő­ződésem, hogy napjain kban a tétlen várakozás megen­gedhetetlen. mert a társa­dalmi átalakulás dinamiká­ját is figyelembe véve, a felnövekvő generáció neve­lésében behozhatatlan hát­rányt okozna. (Folytatjuk) házi Porcelángyár is, mely­nek igazgatója, dr. Gömze ImszIó. a távol-keleti or­szágba ma utazik, hogy a kiállítás ideje alatt tárgya­lásokat folytasson. Alma* körte, meggy ígéretes gyümölcsösök Ué«i cipő, uein rossz cipő Kevesebbet javítanak llollóliázi porcelán Japánban \

Next

/
Thumbnails
Contents