Déli Hírlap, 1988. május (20. évfolyam, 102-127. szám)
1988-05-09 / 108. szám
A tervgazdasági bizottság döutése után 4 kohászat jelenéről r • •• r, • r r/1 es jovojerol Interjú Drótos László vezérigazgatóval ★ A kemencéből forrón kikerült zsemléket futószalag szállítja a hűtőberendezésbe. A péksüteményeket az úgynevezett beolvasó gép rekeszekbe tölti. A feladat már csak any- nyi, hogy a kiszámolt mennyiséget a tehergépkocsikra felrakják. (Herényi László felvételei) Kisméretű sóskiflit is Több péksütemény kell A Sütőipari Vállalat miskolci üzemeiben készítik a kenyeret és a különböző péksüteményeket. A folyamatosan növekvő mennyiségi és minőségi igények kielégítésére új beruházásokba kezdtek. Bendsák Kálmán igazgató elmondta, hogy jelenleg is folynak a rekonstrukciós munkálatok a killiáni kenyérgyárban, és a vasgyári péküzemben. A beruházásokat saját erőből és a tanácstól kapott pénzből fizetik. A kenyérgyárban a készáruraktár bővítésére volt szükség. A kis raktárterület miatt — különösen több napos ünnep előtt — arra kényszerültek, hogy a kemencéből éppen kijött, forró kenyeret egymásra rakva tárolják. Mire a boltokba kerültek, már ellaposodtak, formájukat vesztették. A raktárterület bővítésének eiőnve, hogy a készterméket konténerekben tárolhatják és megszüntethetik a rekeszekben való szállítást is. A termelés növelése érdekében rövidesen új gyártósort helyeznek üzembe. A vasgyári pékségben is tovább folytatják az eddig kézzel végzett munkák gépesítését. Már üzemeltetik az új zsemlénűtő berendezést, amely a frissen sült termékek hőmérsékletét gyorsan csökkenti. A gyárban a folyamatosan növekvő péksütemény-keresletet szeretnék a lehető legrövidebb idő alatt, jó minőségben kielégíteni. A hajnali szállításokhoz szükséges mennyiséget délután és éjjel sütik, hogy időben a vásárlók asztalára kerüljön a friss kifli, zsemle. Ehhez olyan gépesített és kézi technológiát sikerült kialakítani, amely az átlagosnál jobb minőségű terméket képes előállítani. Fiatalok a közéletben Hogyan lehet közéleti emberekké tenni a fiatalokat? Milyen szerepet vállalhat ebben a népfrontmozgalom? Ezekről a kérdésekről tanácskozik május 10-1 keddi ülésén a Hazafias Népfront Miskolc Városi Elnöksége mellett működő rétegpolitikai munkabizottság. A témáról dr. Panyi Béláné albizottság elnök Űrt előadást Rövidesen megérkezik az üzembe az a szállítószalag, amellyel megoldják a kisméretű sóskiflik gyártását. Várható, hogy néhány héten belül azt is árusíthatják. Sz. P. A tervgazdasági bizottság április 27-i ülésén áttekintette a vaskohászati termelési szerkezet korszerűsítését, és a gyorsítás érdekében újabb központi intézkedésekről döntött. A határozatok leginkább a Lenin Kohászati Művek és az Özdi Kohászati Üzemek munkáját érintik. — A döntések mennyire változtatják meg az LKM eddigi stabilizációs programját, hoztak-e váratlan fordulatot a helyi vezetők számára? — kérdeztük Drótos Lászlótól, az LKM vezérigazgatójától. — A tervgazdasági bizottság ülésén megfogalmazták, hogy a korábbi döntések végrehajtásával mar megkezdődött a 1 kedvező irányú változás a szerkezet átalakítására, a gazdaságtalan export csökkentésére. Néhány eredményt említek ezek közül. Január 1-töl feifüggeszSzíne és Erény-export Tízet tennék egy ellen, hogy nem találják ki, mit tart a kezében a képen látható úr. Ne tippeljenek hiába, inkább elárulom: erény- övet. A kísérőszöveg szerint Angelo Camerino daGreccio római képző- és iparművész lakattal zárható erényoveket készít féltékeny férjek megrendelésére, akik a legtöbb esetben — méretvéteire — feleségüket is magukkal viszik a műterembe. A garantáltan biztos eszköz darabjáért egyébként kétmillió lírát, azaz körülbelül ezerhatszáz dollárt kér az élelmes művész. Magyar pénzre átszámítva 80—100 ezer forintot is érhet tehát a női erény és a férj nyugalma. Tévedés ne essék, nem az erényövdivaínak akarok reklámot csinálni! Hiába próbálkoznék vele, legalább két okból: 1. Honunk szebb keblű hölgyeiben — csekély kivételtől eltekintve — megbízhatnak a férjek. 2. Nem biztos, hogy a „csekély kivétef*-be sorolható hölgyeit férjeinek van erre a célra százezer forintja. Szerény tőkéjüket inkább másba fektetik: hozzácsapják az elhasznált árához, és új gépkocsit vesznek, esetleg gépesítik a fűnyírást a víkendtelken. A csaifaság fölött pedig „szegény ember ne ugráljon !”- alapon szemet hunynak. De ha nem reklámcélból, akkor mi másért foglalkozom Angelo úr gyártmányával? Nos, azért, mert. a gyártmányfejlesztés, a termékstruktúra-átalakítás kor- szaikát éljük, és ugyancsak jól jönne iparunknak egy nyugati piacokon is értékesíthető termék. Különösen, ha előállításához nincs szükség tetemes beruházásra, drága épületekre, gépekre. Az olasz iparművész aligha használ több szerszámot, mint aki bőrdíszműves és lakatos egyszemélyben. Ennyire pedig még nekünk is futja, ha jövedelmező exporttal kecsegtet, és gyorsan megtérül a fejlesztés. Lehetne bed ol goaó-há'lóza • tot szervezni, nagy örömére mindazoknak, akik ilyen vagy olyan okok miatt nem vállalhatnak üzemi munkát. Némi nehézséget legfeljebb az okozna, hogy a szóban forgó eszköznek szigorúan testhezállónak keLl lennie. Ha imitt-amott lötyög, akkor nem lehet ziherejsztűvel, vagy néhány öltéssel besvej- folni. mint a konfekciós szoknyát. No, de ha a cél nemes (export-import mérlegünk javítása), akkor nem hátrálhatunk meg az ilyen akadályok előtt. Azokban az országokban, ahol kereslet mutatkozik a Made in Hungary erényövelt iránt, működhetne egy-egy méretvéíel- re is berendezett üzletkötő- kirendeltség. Tizedmilliméter pontosságú méréseket végezhetnének — szigorú diszkréció mellett — a férjek kíséretében megjelenő külföldi hölgyekről. (Nem árt persze, ba a kirendeltségek vezetői és dolgozói — a jó összeköttetés mellett — nyelvtudással is rendelkeznek, legalább alapfokon ismerik az anatómiát, és érzéssel kezelik a mérőszalagot, függőónt.) Virágzó iparág lehetne, különösen ha mindjárt hozzápárosítanánk (mint például az autóiparhoz az alkatrészgyártást) a kulcskészítést és másolást. Óriási mennyiségben exportálhatnánk finom mívű kis kulcsokat ugyanazokba az államokba, ahol kelendő portékának mutatkozna az erényöv. Mert — majd’ elfelejtettem mondán; — nemzetközi szabadalommal védett titok lenne az erény- övek lakatjának típusa, kules- iyukmérete, így a „zár alatt” levő hölgyek titkos imádóinak száz számra kellene vásárolniuk a kulcsocskákat annak a reményében, hogy az egyik majd csak belepasz- szol... Ha nyitott fülekre talál, akkor már csak egyetlen nagy problémát kellene megoldani: a minőségellenőrzést. Ez a termék ugyanis — szó szerint — nem tűr el semmifele lazaságot! Oekes) tettük a végéemkák jelentős részének működését, ami 2270 dolgozót érintett; a hen- gerdében a folyamatos műszakot megszüntettük, hétvégeken állnak a berendezések. Az acélműi kapacitás huszonhat, a hengerdei kapacitás pedig harminc százalékkal csökkent. Közben szervezettebbé és hatékonyabbá is vált a munka: a dolgozók főmunkaidőben nyújtott teljesítménye 15—20 százalékkal növekedett. A nagyobb teljesítményt igyekeztünk anyagiakkal is honorálni. — A tervgazdasági bizottság döntése nem hozott számunkra váratlan tordula- tot. Egyrészt azért nem, mert,a kohászati üzemek vezetőivel a döntés előkészítésének szakaszában számos alkalommal konzultáltak az iparág es minden érintett tárca vezetői. Másrészt, azért nem értek felkészületlenül bennünket, mert már ónerőből is igyekeztünk ráállni erre a pályára. Az a feladat tehát, hogy a folyamatot gyorsítsuk, s a szükséges korrekciókat végrehajtsuk. Eszerint két-három év alatt jelentősen csökkenteni kell a hengereltáru-termelést, és ezzel összhangban a nyersvas- és acélgyártást. A megmaradó hengereltáru-termeléssel elsősorban a hazai igényeket kell jó minőségben kielégíteni. — Szakértői v€lentényck szerint több ezer dolgozónak kell megválnia munkahelyétől. Ezzel kapcsolatban hogy alakultak a vállalati elképzelések? — Nem akarunk megválni több ezer dolgozótól. A munkahelyek megszüntetése esetleg néhány száz embert érinthet úgy, hogy gyáron kívül kell munkát keresnie. Három év alatt körülbelül 1500-an mennek nyugdíjba. Az átszervezésre, az átcsoportosításra viszont számítani kell. Az 1989-ben életbe lépő társulási törvény jó lehetőségeket teremt majd a térség gyáraival, szövetkezeteivel való együttműködésre. Az űj szervezetektől azt várjuk, hogy a dolgozókat hatékonyabban, kulturáltabb körülmények között foglalkoztathassuk. Azokra tehát továbbra is számítunk, akik a munkájukat becsülik, és hajlandók újat tanulni. Sőt, a gyár kapuját sem zárjuk be: néhány szakmában felvételt hirdetünk. De a minőségi követelményeknek megfelelően, az eddigieknél is jobban válogatunk. — A tervgazdaság1 bizottság döntése után maradtak-e nyitott kérdések? — Amint az már köztu- I dott, a komplex feladatok I összefogására tárcaközi bizottság alakul és részletesen kidolgozza azt a koncepciót, amely a térség gyorsított ütemű fejlesztését, a szerkezet- váltás irányait, módjait és a források előteremtésének lehetőségeit határozza meg. Ez a bizottság segíti majd azt is, hogy a három, kohászati üzem milyen közös lépéseket tegyen egymás tevékenységének erősítésére. Ezek a részletes javaslatok júliusra készülnek el. Addig is minden lehetséges vállalati fórumon szót váltunk e programról, ha pedig véglegessé válik a tárcaközi bizottság döntése, munkásgyűlésen is megismertetjük a dolgozókkal. — A szakszervezet és a Magyar Gazdasági Kamara képviselői is egyetértettek a tervgazdasági bizottság döntésével. Vannak azonban, akik úgy vélekedhetnek, hogy a tárcaközi bizottság, illetve annak vezetője — a miniszteri biztos — átvállalja a felelősséget, holott a gazdasági életben általában nagyobb szerepet szánnak a vállalati és területi önállóságnak. Hogyan látja ezt, mint a kamara északmagyarországi bizottságának elnöke? — Egyetértek azzal, hogy itt és most csak a szoros koordináció teszi kiszámíthatóvá az állami intézkedések irányát. Mert nemcsak a kohászat, hanem közben a bányászat és a mezőgazdaság gondjaira is kiutat keres, melynek célja az egyoldalú iparszerkezet megszüntetése. Nem várunk viszont tétlenül egy készen kapott programra. Ezért küldtem el a napokban — kamarai tisztségemnél fogva — azt a levelet, amelyben 31 vállalat, szövetkezet, bank, illetve tudományos intézet és szervezet vezetőjét kértem fel. hogy javaslatokkal, ajánlatokkal éljenek a várható kormányzati intézkedésekhez. De a gvárban is nagyobb szellemi tőkét akarunk befektetni. Ezért hívtuk meg a múlt héten a Magyar Tudományos Akadémia harminc vezető munkatársát, akik egyrészt kutatási eredményeiket adaptálhatnák a kohászatba, másrészt pedig a gyár fejlesztőinek adnának lehetőséget a továbbképzésre. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemmel kötött együttműködési szerződés is annak a szolgálatában áll, hogy a most meghozott allami intézkedés a jövedelmező termékszerkezet kialakításával minél gyorsabban eredményt hozzon. (oláh) fi vetést is programozzák Számítógépes program szerint végezték el az étkezési zöldborsó vetését azokban a gazdaságokban, amelyekkel a Miskolci llútőház termelési szerződést kötött. Megközelítőleg 770 hektárnyi területen földbe került a mag. A Miskolci Hűtőháznak egyik legnagyobb volumenű terméke a gyorsfagyasztással tartósított zöldborsó. Amint azt Pataki Pál igazgatótól megtudtuk, az idén mintegy 3500 tonna termést várnak. Ennek jelentős részét, mintegy felét megyénkben termelik meg. Például a város saonreaédságaban layo harkányi téesz nagyüzemi tábláin. Ez a gazdaság már évek óta megbízható partnere a hűtőháznak. A gyorsfagyasztott étkezési zöldborsót a hazai igények kielégítése mellett exportra is szánják. Az exportnál pedig elsőrendű követelmény a minőség. A borsót akkor dolgozzák fel, mikor főzőborsóként is a legjobb minőséget adja. Így szinte órára tudják ütemezni a beszállítást és a feldolgozást. A feldolgozást június elején kezdik meg. A táblán csépelik ki a borsót, s csak a „tiszta” mag kerül a hűtőházba.
