Déli Hírlap, 1988. május (20. évfolyam, 102-127. szám)

1988-05-06 / 106. szám

Stop, egy percre! íSem kell autó a piacra Óriási a forgalom piaci napokon cs a hétvégeken a Búza téren. A személykocsik és a teherautók dudálva ara­szolnak a tömegben, a szaty­rokkal, kosarakkal cipckcdő gyalogosok nem győzik ke­rülgetni a járdán szabályta­lanul parkoló gépjárműve­ket. S csak a szerencsének köszönhető, hogy idáig még nem történt komolyabb bal­eset. A rendőrség közlekedési szakemberei már több ízben kezdeményezték, hogy piaci napokon reggel öt, vagy hat órától — hasonlóan a fő­városi piacokhoz — tiltsák ki a gépjárműveket a Búza térről. Mi az akadálya en­nek? — kérdeztük Petri Já­nosáétól. a Piacfelügyelőség vezetőjétől. — A jelenlegi helyzetben lehetetlennek tartjuk az autó- forgalom bármilyen korláto­zását. Szükséges az itteni tej- és húsboltok, vendéglá­tóhelyek napközbeni pótló­lagos árufeltöltése. Nem tilt­hatjuk meg. hogy ha vala­ki tíz kiló burgonyát vásá­rol, ne a standhoz legköze­a Elutazott famperei delegáció A hét elején Tamperéből, Miskolc finnországi testvér­városából érkezett vendégek ma délelőtt utaztak vissza hazájukba. A Paavola Pirjo — a Finn Népi Demokratikus Szövet­ség elnöke — vezette kül­döttség, a Hazafias Népfront Miskolc Városi Bizottsága és a MÁV Járműjavító Erkel Ferenc férfikórusának meg­hívására. egy őszi finn—ma­gyar kórustalálkozó előké­szítéséről tárgyalt. Tegnap a hernádnémeti termelőszövetkezetben Zsuga József tsz-elnök és Dióst Fe­renc elnökhelyettes fogadta a vendégeket. A tamperei delegáció tagjai megismer- kedheltek a termelőszövet­kezet jelenlegi munkájával, a gépállománnyal, valamint az elmúlt évi és az idei felada­tokkal. Délután a MÁV Jár­műjavító férfikórusának pró­báját hallgattak meg a ven­dégek. Ezt követően Fülöp Péter, a MÁV Járműjavító üzem igazgatója, Zsebeházi Ferenc üzemi pártbizottsági titkár és Padi Attila, az üze­mi szakszervezet titkára fo­gadta a delegáció tagjait. Az ez évi feladatokról, valamint az őszi kórustalálkozóról be­szélgettek. ABC a Szentpéteri kapuban Megújuló bolthálózat A Miskolci Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat az Idén folytatja bolthálózatá­nak megújítását. Mint Má­tyás Fajostól, a vállalat igaz­gatójától megtudtuk: ebben az évben 15 kereskedelmi egységüket teszik kényelme­sebbé a vásárlók, és kelle­mesebbé az ott dolgozók számára. A felújításra kerülő üzle- j tek közül számos, az úgyne- j vezett peremteruleteken la­kók ellátását segíti. Oj kön­tösbe öltöztetik többek kö­zött a 275-ös, a Gózon Lajos utcában levő, és a 240-es, a Gyár utcában levő fűszer- cssmegeüzletet. Megújítják a 910-es ABC-áruházat, vala­mint a 922-es ABC-áruhá- zat. Mindkettő a Diósgyőr­ben lakók bevásárlóhelye. Az üzlethálózat felújítása mellett egy új is nyílik. Ez a Szentpéteri kapuban az új Kun Béla-lakótelepen élők bevásárlását segíti maid. Az előre gyártott és a helyszí­nen összeszerelt Kerváz-ele- mekből épült, 700 négyzet- méter alapterületű ABC- áruházat előreláthatóan szep­temberben adják át rendel­tetésének. A berendezéssel égyütt megközelítőleg 20 millió forintos költséggel ké­szült üzletben nyolcmillió fo­nni értékű áru várja majd a vásárlókat a fűszerféléktől, a tisztítószereken keresztül, a különböző háztartási cikke­kig, papírárukig. lebbi parkolóhelyen állítsa le a kocsiját. Ráadásul szá­munkra is nagy anyagi veszteséget je­lentene. ha Szegedről, Csongrád megyéből hoz­zánk érkező áruszállítók napközben elkerülnék a piacot. Tudjuk, hogy' a jelenlegi helyzet balesetveszélyes, ám pénz híján nem tudunk ele­gendő számú parkolóhelyet kialakítani a közelben, s ad­dig tudomásul kell vennünk, hogy a mostani forgalmi renden nem változtathatunk. Egyébként már többféle- üeppen próbálták mérsékelni a Búza tér autósiorgalmát. A kis utcák egyirányúsitása vajmi keveset változtatott az ezzel kapcsolatos gondokon. Most tervezik, hogy megnyitják a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat előtti zsákutcát, és ezen a szakaszon is köz­vetlen kapcsolatot terem­tenek a Zsolcai kapuval. A megszüntetett MEl-I-tele- pen, ahová a nagybani pia­cot tervezték, ugyancsak egy átmenő kis utcát építhetné­nek a Szeles utca felé. Am pénz híján lehet hogy mind­ez csupán egy ,ió elképzelés marad. A felsorolt ellenér­vek dacára is megfontolan­dó javaslat: ki kell tiltani a járműve­ket piaci napokon a Búza térről. Találni kell a közelben par­kolóhelyet, ahol a piacra lá­togatók lerakhatják autóju­kat. Akinek cipelnivalója van, az béreljen olyan kis teherkulit, amilyeneket a na­gyobb vasútállomásokon szoktak kirakni. Csupán a tej- és a hússzallító jármű­veknek engedélyezzék a be­hajtást, bár azokról is le­rakható az áru, targonca se­gítségével. Ma már nemcsak a közlekedés biz­tonsága, a piacon sétáló gyalogosok vannak veszély­ben a Búza téren. Az egymást érc gcpkocsifo- lyamok olajos, benzines füst­je elszennyezi az ott kínált zöldséget, gyümölcsöt, élel­miszereket. Mindannyiunk érdeke, hogy bármi áron mentesítsük a piacot az autóktól. (szántó) Családi körben Tapolcai aranylakodalom át A ház körül mindig akad egy kis tennivaló. Kálmánnak a lánya is segít. Nem színtiszta öröm a há­zasság, de régen talán job­ban ismerték az együttélés titkát. Dedmszki Lászlóék ötven éve mondták ki az igent. A tapolcai Sirály utcában az emeletes házat az idős családfő maga építette, ugyanis kőműves. Ezt a szakmát művelte, amikor nyugdíjba vonult a Decem­ber 4. Drótművekből. Ami­kor kérdem, hány házat épí­tett életében, csak legyint: nem tudná hirtelen össze­számolni ... • ISKOLÁS LESZ AZ UNOKA — Bizony, jó pár éve nyugdíjban vagyok már — emlékszik vissza, majd hoz­záfűzi: — idén kettős jubi­leumot ünnepiünk. Nemcsak a házassági évforduló kerek jegyű, most lépek a nyolc­vanadik évembe. A földszinti szobában ül­tetik le a vendéget, ugyan­A Mályi-lóig közlekednek A Borsod Volán értesíti a T. Utazóközönséget. hogy május 7-től a Mályi-tó au­tóbuszfordulóig közlekedteti járatait. Ezzel az 1988. feb­ruár 15-től kiadott forga­lomelterelés megszűnik. Samu, a vadkan A kis csak faji vadmalac hovatarto­zását illetően számí­tott vadnak, egyéb­ként inkább ijeat volt. Lapított az út­menti gazban, már két napja, mióta anyja otthagyta: egyre éhesebb lett, most már csak vad- malac-csikjaiban bíz­hatott: abban, hogy észrevétlen marad. A rejtekhely úgy latszik, mégsem volt tökéletes, két ember jött az úton — egy kicsi es egy nagy — megálltak, láthatóan észrevették. Ösztönei parancsára tovább la­pított, csak szive ka­lapált egyre jobban, látta, hogy a na­gyobbik ember — akinek egy bokor szőr nőtt az orra alatt — lassan le­húzta bőrét (az em­berek ezt viharka­bátnak hívják), majd óvatos léptekkel mindketten közelebb jöttek, már egészen mellette voltak, ami­kor nem bírta to­vább, felpattant, és belevetette magát — az oltalmat adó sűrű helyett — cjy fene­ketlen sötétségbe, mely bago&^agúnak, és eltéphet etlennek bizonyult, lévén szó még békebeli vihar- kabátról. Így került a ma­gányos vadmaiae a kis hegyifalu vad­őréhez, a városi gye­rek — o kisebbik ember, a szörtelen — még nevet is adott neki, miután kide­rült, hogy a fogoly a férfinemhez tarto­zik. Samu — agyaras mivoltát meghazud­tolva — azonnal be­illeszkedett a portán található többi állat közé. A különféle ta­karmányokat a házi­állatok tartozékának vélte, így különösen kedvelte a tyúkokat, pontosabban a kuko­ricát, amit testi fölé­nyére támaszkodva rendszeresen meg­evett a rémüldöző baromfiak elöl. A vadőr három vad­disznóvadászatra ido­mított foxijával el­lenben nem tudott közelebbi viszonyba kerülni: a sok pus­kaport szagolt ebek ugyanis szinte tudat­hasadásos állapotba kerültek, amint Sa­mu nőni kezdett. Márpedig nőtt be­csülettel, meghazud­tolva a keserű rab- kenyér alacsony láp­értékéről elterjedt nézeteket. Leginkább az " eg vadőrhöz ra­gaszkodott. igyeke­zett mindenhová kö­vetni. A ragaszkodás lassan terhessé vált. nemigen lehet ugyan­is vadőri tevékeny­séget vértezni, úgy. hogy elöl megy a vadőr, utána egy jó kétmázsás vad­kan, majd három őr­jöngő foxterrie r. A pohár akkor telt be, mikor Samu be akart mutatkozni a falu új postásának: a halál­ra rémült ember előbb átbiciklizett egy árkon, majd be­lehajtott a vegyes­bolt egyébként csep­pet sem hívogató ki­rakatába. Samu rövidesen a fővárosi áüatkert la­kója lett, ahol meg sok ével megért igen jo egészségben. Néha clojordult, hogy ne­kirontott a rácsnak, mert szeretett volna a bámészkodó embe­rekhez dörgölőzni. A látogatók ilyenkor megborzongtak, s ar­ra gondoltak, nem is csoda, hogy az em­ber legyőzte a ter­mészetet, hiszen nagyszerű csodákra képes. Feltalálta pél­dául a rácsot, hogy megvédje magát a vadállatoktól.... Kiss József is az alsó részt lakják. Az emelet a lányuké, illetve annak családjáé. A lányuk. Jutka most nincs idehaza. Sajnálatosan kevés időt tölt­het otthon, amióta a Rózsa­kért vendéglő tűzhelye mö­gé állt. A szakácskodás csak egy szabadnapot enged a családnak. Férje. Barati Kálmán — mint apósa, ő is kőműves­ként dolgozik a Szerelő és Építő Kisszövetkezetnél — viszont mellénk telepszik lányukkal. Évikével. A kis­lány örömmel újságolja: ősztől a tapolcai iskolában tanul, itt kezdi az első osz­tályt szeptemberben. A gye­rekkel hét közben főleg a nagyik foglalkoznak. Meg­hitt kapcsolatra utal a moz­dulat, ahogy közelebb hú­zódik a leány a nagymamá­hoz, aki a beszélgetés ked­véért játékosan hesegeti unokáját, hogy ráfigyelhes­sen a kérdezőre. • A JO HAZASSAG TITKA Mi kell ahhoz, hogy az ember ennyi időt jóban- rosszban kibírjon a másik­kal? A család „szóvivője". De- dinszki Lászlóné így felel: — Legalább az egyiknek ügyelni kell a békességre, de még jobb. ha mind a két fél megértésre törekszik. Én ezt’ tanultam a családom-: ban. Szirmabesenyőn. ahol kilencen voltunk testvérek. Nem is mentünk volna sem­mire a marakodással. Én is a társának a megértésére, ta­nítottam a lányomat. — Es ki volt. aki az ót évtized alatt többször enge­dett? Mosolyra húzódik a szá­ja széle, ahogy töpreng raj­ta: — ... én enyhültem meg leginkább. Azt tartottam: na menjen le a nap haraggal. 74 éves vagyok, de válto­zatlanul ezt vallom. Férje így summázza aa emberöltönyi házasságot: — Nem egyofrmán múlJ tak az évek. A könnyebb napokra nehezebbek jöttek; és fordítva. De ha megint rákerülne a sor, újra ki­mondanám az igent. • VACSORA A ROZSAKERTBEN A házaspár a napokba« újra megjelent az anyai- könyvvezető előtt, hogy megerősítsék egykori elha­tározásukat. A jubileumji eseményeket a lányuk egye­dül szervezte. Büszkén mur tátják a cserepes virágot; amit a Családi Intézettől kaptak ajándékba. Megha­tódva sorolják, milyen $zéJ pen beszélt az anyakönyvi vezetőnő, mennyire a szí­vükhöz szólt a műsor. Jutka lányuk főszervezői szerepkörében is bizonyítot­ta, milyen sokat jelentenek neki szülei. Az aranylako­dalmat a munkahelyén, & tapolcai stranddal szemközt ti Rózsakertben tartották! Ö főzte az ünnepi menüt isi Húsleves volt finom metélt­tel. hozzá kétszemélyes RÓJ zsakert-tálat kaptak a venJ dégek, rajta mindenféléi) ínycsiklandó falattal. Amúgy öregesen, csendben telt ajs ünnep, amire összejött a rój konság, az ismerősök. AÍ család ügyeiről, régi emlé-j kékről folyt a szó. Csak néJ ha szakította meg a csendes duruzsoiást az ének. Metii azért nótára is fakadtak^ ahogy az a lakodalmakba« már lenni szokott... Az ünnepeltek asztalán pedig hatalmas csokor vörös szeg­fű piroslott a vázában, ép­pen 50 szál virágból. Az ünnep után ismét « hétköznapok adják ki az esztendőd Nem tartják il­letlennek a kérdést: kenye­rük javát már megették,' mit várnak még az élettől, egymástól, mit szeretnének még elérni? Ismét a feleség válaszol: — Legfontosabb, hogy héj kességben éljünk egymás­sal, a többiekkel. Én az el­ső háború alatt születtem, megéltem a másodikat is. Ami akkor volt. nem kí­vánhatom a fiataloknak! Csak azt mondhatom: békés évek jöjjenek ... Bujdos Attila fat, ..v. 'A ", ■ 1 • * f 1 ...... -‘iraftfln mm j|c Jutka készítette az aranylakodalmi menüt is (Kerényi László felvételei). i

Next

/
Thumbnails
Contents